A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (2) agriculture (2) ajánló (4) akkumulátor gyártás (1) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (4) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) Brazília (6) brazília (3) brexit (4) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) covid (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (1) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) digitális megosztottság (1) digitalizáció (1) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (8) elnökválasztás (4) éltető andrea (33) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (29) értéklánc (1) északi országok (1) EU (27) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (2) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (3) financial market regulation (1) financial reform (1) financial solidarity (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (8) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (3) GGTTI (1) globális értékláncok (3) globalizáció (2) Göd (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (191) Hungary (5) ifjúsági munkanélküliség (1) indonézia (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) ipar4.0 (1) iparfejlesztés (2) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (9) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (8) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) könyvajánló (1) kornai jános (1) környezetvédelem (1) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) Lakócai Csaba (2) légszennyezés (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (8) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) malajzia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (3) MiFID (1) migráció (2) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (4) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (163) portugal (2) portugália (2) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (5) római klub (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (19) spain (3) spanyolország (25) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (4) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) thaiföld (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (28) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) vietnám (1) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (5) világgazdasági növekedés (4) világkereskedelem (4) visegrádi országok (3) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Portugália választott és megosztott

2024.03.11. 07:46 VGI

Ötven éve, 1974 áprilisában volt a Szegfűs Forradalom Portugáliában, ami megdöntötte Salazar diktatúráját. Éppen az ünnepélyes évforduló előtt, két évvel az előző parlamenti választások után 2024 március 10-én ismét választásokat tartottak az országban. Ennek az volt az oka, hogy a 2015 óta kormányzó szocialista miniszterelnök, Antonio Costa 2023 novemberében lemondott. Costa az előző választást még fölényesen megnyerte, a Szocialista Párt kapta a mandátumok 52 százalékát, a 230-ból 120 képviselői helyet. Mi történt?

2023 novemberében a portugál hatóságok az ország 17 pontján razziát tartottak, kormányhivatalban és a miniszterelnöki rezidencián is.  A gyanú szerint ugyanis a kabinet több tagja is érintett volt lítiumbányákkal és zöld hidrogénnel kapcsolatos korrupciós ügyletekben. Costa maga nem volt gyanúsított (a neve felmerült, de mint később kiderült, egy másik Costa nevű emberről volt szó) mindenesetre vállalta a felelősséget kormányáért és távozott. Magyar olvasónak már egy miniszterelnöki hivatali razzia is furcsa, hát még az, hogy korrupciós ügyért bukjon a kormány vezetője erkölcsi felelősségvállalás miatt.

Manapság sokat hallani a lítiumról, mivel az akkumulátorgyártás egyik fontos alapanyaga. Az ibériai régióban vannak lítium-lelőhelyek, ezek kiaknázását az EU stratégiai autonómia törekvései miatt fontosnak tartják. A Portugália északi részén található Montalegre régióban Európa egyik legnagyobb lítiumkészleteit akarta a kormány kitermelni, a helyi lakosság tiltakozása ellenére. Az itteni bányára vonatkozó koncessziót egy furcsa, sebtében bejegyzett cég kapta meg, aminek vezetőjével kapcsolatban korábban nyomozás is folyt, például csalás ügyében. A másik lítiumbánya, Covas do Barroso 2018 óta FAO világörökségi agrárterület, először ezt a Környezetvédelmi hivatal elutasította, később viszont engedélyezte – ezzel felmerült a korrupció gyanúja. Mindenesetre idén februárban a portugál államügyészi hivatal az engedély megsemmisítését kérte. A Lisszabontól délre található Sines kikötőjében zöld hidrogént terveztek termelni, milliókat öltek bele, de nem készült el semmi. És egy nagyszabású adatközpontot is a városba telepítettek volna 3,5 milliárd euróért, de ez sem volt teljesen törvényes.

2024 elején két nagy párt versenyzett fej-fej mellett a hatalomért: a Szocialista Párt (vezéralakja a 46 éves Pedro Nuno Santos) és a jobbközép Demokratikus Szövetség (a Szociáldemokrata Párt és a Néppárt koalíciója, vezetője az 51 éves Luis Montenegro). Mindkét miniszterelnök jelöltet is megcsapta korábban korrupciós ügyek szele, beosztottjaik, vagy párttársaik révén. Egy harmadik fontos erővé a szélsőjobboldali Chega („elég!”) párt lépett elő, egy volt futballkommentátor, a 41 éves Andre Ventura vezetésével. A Chega támogatja a halálbüntetést és leginkább a cigány lakosok ellen uszít. A szélsőjobb előretörése azonban nem azt jelenti, hogy az ilyen retorikára sokan vevők, hanem protestálás az eddig kormányzó pártokkal szemben. Ventura szókimondó stílusa pedig a fiatalok körében népszerű. 9 millió Portugáliában élő és 1, 6 millió levélben szavazó külföldön lakó portugál szavazhatott vasárnap. A részvételi arány 66% volt, ami itt magasnak mondható. Szűk többséggel a jobbközép Demokratikus Szövetség a szavazatok 29,5, a Szocialista Párt pedig 28,7 százalékát kapta. A Chega 18%-kal 48 helyet szerzett a Parlamentben (majdnem kétszer annyit, mint két éve). A többi szavazatot 2-5 százalékokkal öt kisebb párt kapta.

A kampányban a Chega a korrupcióellenességet hangoztatta („Tisztítsuk meg Portugáliát!” jelszóval), a két nagy párt pedig például a nőket szólította meg, a nemek közti egyenlőséget propagálva. A lakhatás drágulása és közszolgáltatások romlása is fontos téma volt.  Portugáliában a munkanélküliség 6,6%, a foglalkoztatási ráta magas, 77,5%, tavaly a reálbérek nőttek. Képzett munkaerőből hiány van és a népesség ott is öregszik. Az infláció tavaly még 5,3% volt, idénre 2,3%-ot jósolnak. A portugál államadósságot a Nagy Pénzügyi Válság utáni 78 milliárd eurós mentőcsomaggal és az azt követő intézkedésekkel sikerült csökkenteni.  Mindenesetre az emberek a jó makrogazdasági mutatók mellett úgy érzik, hogy a bérek és nyugdíjak alacsonyak, a lakásbérleti díjak viszont nagyon magasra nőttek (főleg a külföldi ingatlanbefektetők, turisták miatt). Az eddigi kormány ezekkel a problémákkal nem sokat foglalkozott, inkább közlekedési kedvezményeket nyújtott a lakosoknak (diákoknak ingyenes, nyugdíjasoknak, munkanélkülieknek, fogyatékosoknak kedvezményes utazásokat).

Korábban a pandémiát egyébként Portugália jól kezelte, a kormány a szakértőkkel egyeztetve időben és határozottan lépett fel. Az esetszám alacsony és az oltási arány magas volt más európai államokhoz képest. Az EU Helyreállítási és Reziliencia alapjából (RRF) 22,2 md euró jut az országnak, ebből 16, 3 támogatás, a többi hitel. Az erre vonatkozó portugál nemzeti terv117 beruházási irányt és 44 reformot tervez, 41%-ban a klímacélkitűzésekre, 21%-ban pedig a digitális átmenet előmozdítására összpontosít.

A klímacélok fontosak, mert az éghajlati változások komolyan érintik Portugáliát. Az egyre melegedő időjárás aszályokat hoz, és erdőtüzeket: a mediterrán országok közül az elmúlt 30 évben a tűzvészek 35%-a Portugáliában történt, az ország erdeinek átlagosan 3%-a ég le évente. A part menti településeket a tengerszint várható emelkedése is fenyegeti és vízellátási problémák is vannak, több területen.

A szocialista Santos már bejelentette, hogy pártja az ellenzéket fogja vezetni és megújul. Ha Montenegro betartja korábbi ígéretét és nem társul a szélsőjobbal, akkor kisebbségi kormányzás és egy nagyon megosztott Parlament várható az országban

 

Éltető Andrea

Szólj hozzá!

Címkék: választások portugália portugal éltető andrea

Mit mutatnak a hivatalos levegőszennyezési adatok Gödön?

2024.03.01. 14:33 VGI

Egy gödi levegőszennyezéssel kapcsolatos sajtóhír borzolta fel nemrég a kedélyeket. Nézzük meg, honnan is tájékozódhatunk az ezzel kapcsolatos adatokról és azok mit mutatnak!

A 306/2010-es kormányrendelet szerint a településeken mért különféle szennyezési adatok nyilvánosak. A 31-32. paragrafus leírja, hogy az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás üzemeltetője a tárgyévet követő év március 31-ig a területi környezetvédelmi hatóság részére éves levegőtisztaság-védelmi jelentést nyújt be. Az adatszolgáltatás elektronikus úton teljesítendő, tartalmazza a szennyező pontforrásokat, anyagnevet, kibocsátási értéket, stb.  A környezetvédelmi hatóság az adatszolgáltatások adatai alapján levegőtisztaság-védelmi alapnyilvántartást, illetve légszennyezésmérték nyilvántartást vezet és ezeknek interneten keresztül történő elérhetőségét az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) publikus felülete biztosítja. Az adatszolgáltatás során benyújtott dokumentációt legalább 5 évig meg kell őrizni.

Mivel a Környezetvédelmi Minisztériumot 2010-ben megszüntették, az Agrárminisztérium Környezetügyért felelős államtitkársága a gazdája az OKIR adatbázisnak, ami a hulladékkal, felszíni és felszín alatti vizekkel és levegővel kapcsolatos adatokat tartalmazza, vagy kellene, hogy tartalmazza. A légszennyező források naptári évre vonatkozó légszennyező anyagkibocsátását telephelyenként, illetve területi bontásban is megadva lehet látni. Az adott naptári évre vonatkozó levegőterhelési adatokat a kormányrendelet szerint legkésőbb a naptári évet követő év október 30-ig közzé kell tenni. Egészen 2024 januárjáig azonban az OKIR adatbázis nem frissült, hanem csak a 2020-as adatokat mutatta utolsó évként. 2024 februárjában a légszennyezési adatok láthatóvá váltak, de a felszíni és felszín alatti vizek adatairól még mindig nem derül ki semmi.

 

1. ábra: Göd szén-dioxid kibocsátása, kg

Forrás: OKIR adatbázis, letöltve 2024.03.01.

Ha megnézzük Göd levegőjének alakulását 2018 és 2022 között, akkor, ami először is feltűnik, az a szennyezőanyagok fajtáinak és kibocsátási pontok számának bővülése. 2018-ban 27 féle anyagot mutattak ki a levegőben, 2019-2020-ban 37-et, 2021-ben 40 és 2022-ben 41 félét, a kibocsátás-telephely tételek száma pedig 27-ről 70-re nőtt öt év alatt.

Az egyik legtöbbször emlegetett üvegházhatású gáz (ÜHG) a szén-dioxid. Országos és helyi stratégiák vannak az ÜHG kibocsátás csökkentésére, települési környezetvédelmi programok írják le a CO2 kibocsátás kívánatos redukcióját. Az 1. ábra mutatja, hogyan alakult ez Gödön. Az OKIR adatbázisban kg-ban vannak megadva az adatok, az ábrán látszik, hogy 2018 és 2022 között Göd szén-dioxid kibocsátása a nyolcszorosára nőtt (1766 tonnáról 14062 tonnára), a jelentős megugrás pedig 2019 és 2020 között következett be. Az adatbázis szerint a legnagyobb CO2 kibocsátó telephely a „Schenek István utca 1”, a tevékenység szerint pedig „Lítiumakkumulátor-modul és -cella gyártóüzem”, vagyis a Samsung SDI.

Az említett cikk azonban nem a szén-dioxid, hanem az úgynevezett NMP (N-metil-2-pirrolidon) levegőbe kerülését emelte ki. Ez belélegezve, vagy bőrrel érintkezve irritáló hatású, reprodukciós toxicitású oldószer, amit az iparban néhány helyen, köztük akkumulátor cellagyártásnál is használnak. 2017-ben az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége javasolta a használatának betiltását, veszélyes tulajdonságai miatt pedig az Európai Bizottság 2018 áprilisában korlátozta az NMP felhasználását a REACH-rendelet XVII. mellékletének 71. számú tételében. Az Európai Vegyianyag-Ügynökség rendelete is korlátozza az NMP-t 0,3%-nál nagyobb koncentrációban tartalmazó valamennyi termék gyártását, felhasználását és értékesítését, kivéve, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Az NMP egyébként könnyen, levegőben pár óra, talajban pár nap alatt lebomlik.

 

2. ábra: NMP Göd és Komárom levegőjében, kg

Forrás: OKIR adatbázis, letöltve 2024.03.01.

A gyárak dokumentációi szerint az SK ON akkumulátorgyár Iváncsán évente 11 ezer tonna NMP-t használ, a gödi Samsung évente 14,4 ezer tonnát. Hivatalos adatok a komáromi és a gödi levegő NMP-tartalmáról vannak. A 2. ábra mutatja, hogy 2019 és 2020-ban alig, 2022-ben pedig 4-5 ezer kg került a levegőbe mindkét városban. A 2021-es gödi adat azonban kiugró: 81 468 kilogramm, azaz 81 tonna, és ez is a Samsung SDI telephelyéhez köthető.

Az éves adatokból nem derül ki, hogy az emisszió mikor történt és mennyi ideig állt fenn. A gödi gyárban az NMP a katód szárítása során kerül a levegőbe és elszívó berendezések kezelik. Van NMP tartálypark, ahol az oldószert visszanyerő egységek által leválasztott vizes NMP-t is tárolják. A vizes NMP újrahasznosítását külső szolgáltató (a környezethasználati dokumentáció hiánypótlása szerint a Komáromban levő dél-koreai JWH Kft.) végzi. Nem tudni, a gyártási folyamat melyik részén (elszívás, mosás, tárolás, szállítás) történhetett olyan esemény, ami miatt az NMP a levegőbe került. Emlékezetes, hogy 2022-ben három gödi talajvízkútban mutattak ki NMP-t (amit azóta sem vizsgáltak ki, hogyan került oda). Ezek az esetek arra utalnak, hogy bármilyen „zárt technológiánál” előfordulhatnak problémák, minél több akkumulátorgyár van, annál több. Az adatokból az is látszik, hogy az akkumulátorgyárak rontják az ÜHG kibocsátást az adott településeken (így országosan is). A gyárak ráadásul hatalmas mennyiségű vízpárát bocsátanak ki a hűtőtornyokon keresztül, ami szintén üvegházhatásúnak minősül és a levegő melegítésén keresztül a szén-dioxiddal együtt negatív klímahatást vált ki.

Éltető Andrea

1 komment

Címkék: környezetvédelem légszennyezés autóipar akkumulátor gyártás Göd éltető andrea

Választás vakációban – spanyol patthelyzet

2023.07.24. 07:20 VGI

„Más debates y aburridos mítines sin credibilidad
Tras esa careta angelical se refugia la mezquindad
Ya he votado y todo ha terminado, te he dejado de interesar
Tu mirada ha dejado de brillar, hasta la próxima
chaval”

(Ska-P)

 

A nyár közepén, július 23-án Spanyolországban általános választásokat tartottak. Ennek az adminisztratív lebonyolítása nem volt könnyű, például számos kisorsolt választási megfigyelő nem vette át az értesítést, sokan nem szakították meg nyaralásukat. Rengetegen igényeltek levélben szavazást és 94,2%-uk, azaz 2,47 millió ember így is tett. A postai alkalmazottak vasárnap reggel ezeket a szavazatokat 60 317 megfelelő szavazókörzetbe juttatták el. A részvételi arány a választáson 70,4%-os volt, ami nagyobb, mint az előző választáson 2019-ben (akkor 66,3% volt).

Nem túlzás azt állítani, hogy Európa lélegzetvisszafojtva figyelte a szoros küzdelmet a spanyol jobb és baloldali pártok között, mert a tét a szélsőjobb hatalomra kerülése volt. A választás győztese végül a Néppárt lett (47 hellyel többet szerzett, mint 2019-ben), de nem nyert annyira, hogy abszolút többséget szerezzen a szélsőjobb párttal együtt sem. A nagy ellenfél a szocialista párt (PSOE) kissé (két hellyel) jobban szerepelt, mint 2019-ben és a várakozásokhoz képest sokkal jobban. Egész jól alakult a kevéssel a választások előtt, április elején a népszerű munkaügyi miniszter Yolanda Díaz által alakított „Sumar” (egyesül) helyzete. A baloldali erőket tömörítő pártot vonakodva bár, de végül a Podemos is támogatta és együtt indultak a voksokért, 31 helyet szerezve. (A párt egyik legérdekesebb programpontja az volt, hogy 20 ezer eurót ígértek alanyi jogon minden 18 évet betöltött fiatalnak kezdőtőkeként tanulás, vagy vállalkozás céljából. Ez a spanyol GDP 0,8%-ára rúgó összeg, amit a gazdagok adóiból teremtenének elő). A szélsőjobboldali Vox párt parlamenti helyeinek száma ugyanakkor 52-ről 33-ra csökkent, de maradt a harmadik legnagyobb párt.

 

Helyzetkép

Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök 2018 óta kormányzott, a baloldali Podemos párttal együtt. Bár sok mindenben nem értettek egyet, végül több törvényt módosítottak, 5 év alatt 47%-kal emelték a minimálbért, a nyugdíjakat infláció-követővé tették, munkaerőpiaci reformjuk nyomán csökkent a részidős foglalkoztatás aránya, a nemek közötti egyenlőséget erősítették. (A spanyol kormányban egyébként már 2018-ban  többségben voltak a női tagok). Spanyolország gazdasága egész jó állapotban van. A GDP az EU-átlag felett nőtt, a munkanélküliség jelentősen csökkent. A COVID-19 járvány komolyan sújtotta az országot, a betegek és halálesetek száma magas volt. A GDP és a turizmus erősen csökkent. 2021-22 folyamán azonban már jelentősen javultak a makrogazdasági mutatók (lásd táblázat). A kormány kezdettől jól ki tudta használni az EU Helyreállítási Alapjából érkező pénzügyi segítséget, teljesítve annak mérföldköveit és feltételeit (ez a magyar kormánynak például mindeddig nem sikerült). Ebből az alapból 30 tematikus területre érkezik finanszírozás 69,5 milliárd euró értékben. Ennek 40%-a klímaváltozással kapcsolatos, 28%-a digitalizációval  és várhatóan 1,8%-os GDP növekedést okoz. A spanyol kormány jól kezelte az orosz agresszió nyomán bekövetkezett energiaválságot is, LNG tartalékokat képzett és a megújuló energiákat tovább ösztönözte, közben a rászoruló háztartásokat anyagilag támogatta. A spanyol munkanélküliség ugyanakkor, bár jelentősen csökkent, de még így is a legmagasabb az EU-ban.

 

Spanyol makrogazdasági adatok

 

2017

2018

2019

2020

2021

2022

Reál GDP változás

3,0

2,3

2,0

-11,3

5,5

5,5

Munkanélküliség

17,2

15,3

14,1

15,5

14,8

12,9

Infláció

2,0

1,7

0,8

-0,3

3,0

8,3

Államháztartási hiány/ GDP

-3,1

-2,6

-3,1

-10,1

-6,9

-4,8

Államadósság/ GDP

101,8

100,4

98,2

120,4

118,3

113,2

Forrás: Eurostat

Az ország fontos szerepet tölt be az EU-ban és annak külpolitikájában, az Egyesült Királyság kiválása ezt fel is erősítette. Belpolitikai téren a korábbi néppárti kormány alatt felerősödött katalán szeparációs törekvések csendesültek, a szeparatizmus híveket vesztett Katalóniában.

Az ország belső problémái közül emeljünk ki kettőt, ez egyik az elnéptelenedés és öregedés. Spanyolország belső részén a népességcsökkenés az elmúlt évtizedekben erős volt, több helyen csak 12 fő lakik négyzetkilométerenként. Galíciában közel 2000 településen nincs lakos, az ilyen területeket „üres Spanyolországnak” hívják (España vacía). Ezeket a falvakat képviseli például az a mozgalom („Teruel létezik”), ami 2019-ben egy fővel a Parlamentbe is bejutott és a figyelmet jobban ráirányította az elnéptelenedés problémájára. Ennek az egy főnek a támogatása fontos volt a szocialista kormány számára a parlamenti szavazásokkor. Teruel falu mellett Soria település is pártot indított a választáson, és ezeknek a pici pártoknak fontos szerepük van a koalíció alakításokban. A spanyol választási rendszer jellemzői miatt, míg Madridban 100 ezer szavazat kell egy parlamenti helyhez, Soriában 18 ezer is elég,

Az EU Helyreállítási Alapjából 10 md eurót ezekre az elhanyagolt területekre szán a kormány (helyi turizmus erősítése, 5G hálózat kiterjesztése, közszolgáltatások növelése). A születések száma évről évre csökken az országban, a várható életkor hossza pedig kitolódott, így a társadalom öregszik.

A másik probléma, ami az elmúlt években Spanyolország számára komoly kihívást jelent: az aszály (erről korábban itt írtunk). 2023 áprilisában a kormány egy 2,2 md eurós sürgősségi programot jelentett be (pl. agrártermelők támogatása, sólepárlók létesítése) de 2027-ig 23 md eurós beruházásokat irányoz elő a spanyol Vízügyi Terv. 

 

Tavaszi fordulat 

Idén májusban a regionális választásokon a szocialista párt jelentős helyeket veszített és a Néppárt, illetve a szélsőjobboldali Vox megerősödött. Ezt látva, Pedro Sánchez előrehozta az amúgy decemberben esedékes általános választásokat júliusra. Kérdés, mi okozta ezt a fordulatot?

A lakosságot a 2022-ben 8 százalékra nőtt infláció ugyan megviselte (bár idén júniusban az már csak 1,9% volt), de Sánchez népszerűség-vesztése inkább erkölcsi-pszichológiai okokra vezethető vissza. Tavaly októberben lépett életbe egy olyan törvény, ami szigorítani akarta a szexuális bűncselekményeket, megszüntetve a különbséget a szexuális visszaélés és nemi erőszak között. Ugyanakkor, adminisztratív hiba miatt a büntetési tételeket is összemosták, így azóta 104 elkövető könnyebben szabadult. A felháborodás nyomán a miniszterelnök beismerte a hibát, a törvényt átírják és bocsánatot kért az áldozatoktól. Egy másik esetben a Büntető Törvénykönyv reformja a zendülés bűntényét törölte el, ezzel az elítélt katalán szeparatistáknak kedvezett, akik kilencen kijöhettek a börtönből, de a közügyektől el lettek tiltva. Az ellenzék ezt erősen kritizálta, az ország egységére hivatkozva.

Az ellenzéki Néppárt mindent elkövetett, hogy a „Sánchizmus”t de főleg magát a miniszterelnököt bírálja, hatalommániás egoistaként beállítva őt. Könnyű volt belekötni a  kormánnyal időnként együtt szavazó kisebb baszk pártba is, az EH Bildu ugyanis 44 olyan jelöltet állított ki a regionális választásokon, akik korábban az ETA terrorszervezet tagjai voltak. Ugyan büntetésüket letöltötték és jogilag nem volt kifogásolható a jelölés, de ez felháborodást okozott az országban. A jobboldali kampányban azóta egy gúnyos jelmondat pörgött Sánchez felé: „Que te vote Txapote!” (szavazzon Rád Txapote!). Txapote az ETA egyik hírhedt gyilkos vezére volt, most a nevét ezrek skandálták (még a pamplonai bikafuttatáson is) és pólókra írták. Ezen felháborodva a terrorizmus áldozatainak csoportja 10 nappal a választások előtt nyílt levelet írt a jobboldali politikai pártoknak, hogy állítsák le ezt a szlogent, politikai és anyagi haszonszerzésre használva a terrorista nevét, aki több embert megölt.   

Pedro Sánchez becsületes politikus hírében áll, néppárti elődjével ellentétben neve nem keveredett bele korrupciós ügyekbe. Ugyanakkor mostani kihívója, Alberto Núñez Feijóo szoros barátsága egy azóta elítélt drogkereskedővel jól ismert és emiatt a korábbi választásokon nem is indította őt a Néppárt miniszterelnök jelöltként. Sánchez és szocialista pártja ugyanakkor a gazdasági sikereket nem tudta jól kommunikálni a lakosság felé, a miniszterelnök pedig a fenti esetek miatt elvesztette hitelességét az emberek szemében. A kampány végén Feijóo hazugsághoz ragaszkodott, egy TV interjúban tévesen állította, hogy a Néppárt mindig is indexálta a nyugdíjakat, holott ennek éppen ellenkezője történt.

A baloldal ziláltsága, vitái miatt félő volt, hogy a csalódott szavazók inkább otthon maradnak, a jobboldal ugyanakkor mozgósítja híveit. A korábban felívelő, de időközben megszűnt jobboldali párt, a Ciudadanos szavazóit is a Néppárt illetve talán a Vox tudta begyűjteni.

 

Felívelő szélsőjobb

Más országoktól eltérően a spanyol törvényhozásban 2018-ig nem volt szélsőjobboldali párt. A 2013-ban alakult, fasiszta jellegű Vox ekkor jutott be 12 hellyel az andalúziai parlamentbe. 2019-ben, a katalán szeparatizmus elleni retorikájukkal már a spanyol nemzeti parlamentben is 52 helyet szereztek, a harmadik legnagyobb párttá lépve elő. A párt vezetője Santiago Abascal, akinek példaképe Orbán Viktor és gyakori látogató a magyar miniszterelnöknél. A májusi regionális választások után újabb autonóm tartományokban is néppárti-Vox koalíció alakult vagy alakul (Valencia, Castilla-León, Extremadura, Aragón). A Vox követői leginkább fiatalok, támogatottsága a 18-24 év közöttieknél a legmagasabb, de hasonló a 44 alattiaknál is.

Július 8-án a Vox közzétette 100 pontos, provokatív programját. Ebben szerepel az illegális, vagy bűnöző bevándorlók hazaküldése, mecsetek bezárása, az illegális bevándorlást segítő szervezetek megbüntetése, a korábbi baloldali kormány több törvényének eltörlése (pl. abortusz, eutanázia, LMBTQ, vagy a Franco éra bűneit felelevenítő demokratikus emlékezet törvény), a katalán és baszk szeparatista pártok betiltása, és a régiók autonómiájának csökkentése.

A Néppárt hol támadta a Vox-ot, hol együttműködött vele, mindenesetre közvéleménykutatások szerint a lakosság 60%-a aggódott a Vox esetleges kormányra kerülése miatt. Ugyan a Néppárton belül van, aki azt gondolja, meg lehet szelidíteni a szélsőjobb pártot kormányerőként, de van, aki inkább attól fél, hogy legitimizálják azt. Mindenesetre a madridi jobboldali polgármester, Isabel Díaz Ayuso már évek óta hangoztatja, hogy a Vox szavazói korábbi néppárti szavazók, figyelembe kel venni véleményüket, és így fokozatosan emelte a tolerancia-szintet a szélsőséges párttal szemben.

A vasárnapi választások után sem a piros (baloldali) sem a kék (jobboldali) blokk nem tud abszolút többséget felmutatni. Ismét a kis regionális pártok szerepe értékelődik fel, de kérdés, hogy a valószínűleg hetekig tartó tárgyalások hoznak-e eredményt. Nem biztos, hogy bármelyik kis párt hozzá akar járulni ahhoz, hogy Franco óta először egy szélsőjobboldali párt kerüljön kormányra. A szocialista Sánchez pozíciója is nehéz, mert a legfontosabb regionális pártok a katalánok (ERC: 7 hely és a radikálisabb Junts: 7 hely) és a Junts várhatóan hivatalos katalán függetlenségi népszavazás kiírását követeli majd a támogatásért cserébe, ami túl nagy ár. Ráadásul Spanyolország jelenleg az EU soros elnöke és egy hosszabb politikai bizonytalanság nem előnyös. Mindez előrevetítheti egy újabb választás kiírását az év végére.

Éltető Andrea

Szólj hozzá!

Címkék: spanyolország választások gazdasági növekedés éltető andrea

Eper vagy flamingók? A mezőgazdaság és a természetvédelem érdekellentétei Spanyolországban

2023.05.16. 14:22 VGI

Az utóbbi hetekben Spanyolország többször szerepelt a hírekben a vízhiány és várható aszály kapcsán. Az Európai Űrügynökség (ESA) monitorozó missziójának adatai szomorú képet festenek az európai aszályhelyzetről. Súlyos vízhiánnyal néz szembe Spanyolország is idén, mivel a víztározókban a víz a kapacitás 48,9%-ára csökkent a szokatlanul száraz időjárás miatt. Az ország 317 víztározójában raktározott víz mennyisége mintegy 23 százalékkal marad el az elmúlt tíz év tavaszi átlagától. Az előrejelzések a megszokottnál melegebb nyarat mutatnak, Spanyolországot hosszú távú aszály sújtja.

Az OECD szerint Spanyolországban a víz 67 százalékát a mezőgazdaság használja fel, de ez a szám délkeleten akár a 90 százalékot is eléri. A spanyol kormány az 1970-es években úgy döntött, hogy az ország délkeleti partjainál található Murciát és Almeríát „Európa kertjévé” alakítja. A probléma csak az, hogy ezek a területek nagyon szárazak, Spanyolország három fő folyója közül egyik sem érinti ezeket. A megoldás az volt, hogy a hatalmas Tajo folyó felső folyásáról 300 kilométeres csővezetéken keresztül vizet szivattyúznak a déli tájakra. Almeríában kiépült egy fóliasátor- és üvegház-birodalom, melynek területe ma már 8500 négyzetkilométer. Ez a terület a Balatonnál több mint tízszer nagyobb. Az elmúlt 40 év során a Tejo vizének hozama 40%-kal csökkent, négy éve már majdnem kiszáradt, és veszélybe kerültek azok a védett, vizes élőhelyek is, amelyek Tejo vizére támaszkodnak. Ezért Almería öntözése egyre inkább a sómentesített tengervízre támaszkodik. A szárazságtól leginkább sújtott terület a Guadalquivir-medence, ahol a Doñana nemzeti park található, és Katalónia.

 

Andalúzia, Doñana

Az Andalúzia déli részén található 130 ezer hektár mocsaras természetvédelmi területet Spanyolország és Európa egyik legfontosabb biodiverzitási pontja, az UNESCO világörökség része. Vonuló madarak millióinak ad otthont, flamingók és a veszélyeztetett ibériai hiúzok is élnek itt. A Doñana vízellátása az elmúlt 30 évben drasztikusan csökkent a klímaváltozás, a mezőgazdaság, a bányászat és a mocsarak lecsapolása miatt. Környezetvédő csoportok régóta kampányolnak a terület védelméért rámutatva, hogy a régió számos farmjának illegális kútjai megterhelik a víztartó réteget. A legfrissebb adatok szerint Doñana legnagyobb lagúnáinak 60%-a száraz. A 267 lagúna 19%-a el is tűnt az elmúlt évtizedben, és a telelő vándormadarak száma a korábbi félmillióról 90 000 alá csökkent.

Doñana a vidéki szavazatokért folytatott politikai kampány részévé vált, 2023 május végén lesznek a regionális választások az országban. Az andalúz tartományi kormányt a jobboldali Partido Popular és a szélsőjobboldali Vox vezeti. Bejelentettek egyrészt egy aszály elleni rendkívüli intézkedéscsomagot 163 millió euró értékben, ebből 40 millió euróval az agrárágazatot támogatnák. Másrészt egy olyan törvénytervezetet dolgoztak ki, amely 800 hektárral növelné a Doñana környéki öntözhető területek nagyságát. Egyben ez amnesztiaként is szolgál az ott már illegális kutakat fúrt epertermelők számára. Az epertermés idén 30%-kal kevesebb lesz a vízhiány miatt.

A lépést, bár a termelők üdvözölték, a környezetvédők, valamint a nemzeti és európai hatóságok hevesen elítélték. Spanyolország környezetvédelmi minisztere azzal vádolta az andalúziai regionális kormányt, hogy "rövid távú választási demagógiát" folytat, és a szélsőjobb kezére játszik azzal, hogy az eperültetvények öntözési terveit erőlteti, ami veszélyeztetheti Európa egyik legfontosabb vizes élőhelyének fennmaradását. A WWF is bírálta Spanyolországot és az Európai Bizottság szóvivője szintén figyelmeztetett a felszín alatti vizek túlzott kiaknázásának káros hatásaira a Doñana ökoszisztémájában. Becslések szerint Doñana környékén 1000-2000 illegális mezőgazdasági kút található, amelyek az állat- és növényvilág számára kulcsfontosságú víztározó rétegeket terhelik. A gyümölcstermelőkön kívül az idegenforgalmi vállalkozások is illegálisan használják a felszín alatti vizeket.

  

Katalónia

Barcelonának és a környező, mintegy 6 millió embernek otthont adó területnek a következő hónapokban vízhasználati korlátozásokkal kell szembenéznie. A terület valószínűleg szeptemberre "aszályos vészhelyzet" minősítést kap.

A Ter-Llobregat folyórendszer biztosítja Barcelona, Girona és más kisebb városok és falvak fő vízellátását. A tározók a kapacitás 27%-ára zsugorodtak, Katalónia számos folyója történelmi mélyponton van. A hatóságok elszállítottak mintegy 13 köbméter vizet a katalán Sau víztározóból és a vízminőség biztosítása és a halak tömeges pusztulásának elkerülése érdekében 4000 invazív fajhoz tartozó halat selejteztek ki. A Sau most egyike annak a három víztározónak, amelyet a katalán tűzoltók közlése szerint többé nem használhatnak az erdőtüzek elleni küzdelemhez szükséges víz utántöltésére.

A jelenlegi korlátozások értelmében a katalán városok naponta és személyenként legfeljebb 230 liter vizet használhatnak fel, beleértve a személyes használatot, valamint olyan szolgáltatásokat, mint az utcaseprés. A katalán aszályterv "vészhelyzeti" szakasza értelmében ez a mennyiség napi 200 literre csökkenne. A vízügyi hivatal szerint egy átlagos személy napi 116 litert fogyaszt háztartási célokra. A szökőkutakat, medencéket nem lehet feltölteni. A katalán kormány olyan regionális törvényjavaslatot terjeszt elő, amely lehetővé tenné, hogy bírságokat szabjon ki a túl sok vizet használó városokra.

 

Mit tesz a kormány?

A spanyol kormány 2027-ig tartó Hidrológiai Terve 22,84 milliárd eurós beruházást irányoz elő. Ökológiai áramlásokat határoznak meg valamennyi víztestre vonatkozóan és egyedi terveket is készítettek. A terv több mint 6500 intézkedést tartalmaz a szennyvízelvezetés és -kezelés, az öntözés korszerűsítése, a vízellátás javítása, az árvízkockázat kezelése, a közcélú vízterület helyreállítása, az infrastruktúra kiépítése és a vízkörforgás digitalizálása területén.

547 millió eurót kapnak egyes területek a meglévő sólepárló üzemek kapacitásának növelésére, és ezen infrastruktúrák között összeköttetéseket hoznak létre, hogy a teljes területet lefedjék. Hasonlóképpen, kompromisszum született a sótalanított víz áráról, hogy az ne jelentsen elviselhetetlen terhet a gazdálkodók számára, és bár a végső jóváhagyásra vár, az ár köbméterenként 34 euró körül alakulhat.

A kormány május 11-én néhány konkrét célra sürgősséggel kiutalt 2,2 md eurót: például újabb sólepárlók létesítése Katalóniában és más területeken, a leginkább rászoruló agrártermelők öntözésének támogatása. A Doñana-t ellátó felszín alatti vizek kiszivattyúzásának helyettesítésére pedig évi 3 millió köbméter vizet szállítanak a közeli településre két folyóból.

A szárazság már károsított 3,5 millió hektár gabonaföldet, számos helyen legelőket is, ami az állattenyésztést is befolyásolja. A gyümölcsösök, magvak, olajbogyó termelés is érintett. A kevesebb vadvirág miatt a méhek sem termelnek mézet. Ha kevesebb lesz az élelmiszer, az növeli az inflációt és ez, illetve a vízkorlátozások csökkentik a turizmust is. Az aszály tehát a spanyol lakosság és gazdaság legfontosabb problémájává lépett elő, ráadásul idén a tavaszi regionális és decemberi általános választások miatt politikai tényezővé is vált. A nagy kérdés, ami más országokban is hasonló: hogyan lehet összeegyeztetni a természetvédelmet az agrárlobbi érdekeivel? A „flamingók vagy epertermelők” esetében „és”-re lehet-e változtatni a „vagy” szót?

Éltető Andrea

Szólj hozzá!

Címkék: spanyolország mezőgazdaság fenntarthatóság agriculture éltető andrea agrártermelés

Az EU és a magyar vagyonkezelői alapítványok – többszöri figyelmeztetés és süket fülek

2023.01.16. 09:12 VGI

A magyar átlagember csak 2023. január 9-én, egy  Népszava cikkből tudhatta meg, hogy veszélyben az EU diákokat és oktatókat érintő Erasmus+ és Horizont Európa támogatása a legtöbb magyar egyetem számára (amelyek vagyonkezelői alapítványi formában működnek). A magyar kormány számára azonban ez már 2021 nyarán sejthető, 2022 őszén pedig ismert lehetett. Tehettek volna ellene, de ez nem történt meg. A következőkben főként az Európai Bizottság és Tanács hivatalos dokumentumai alapján ismertetem az eseményeket.

2021 áprilisában már tucatnyi Európai Parlamenti képviselő írt levelet a Bizottság elnökének, arra figyelmeztetve őt, hogy a Helyreállítási Alap pénzeinek útja az új magyar homályos alapítványi struktúrában követhetetlen lesz, és a tanszabadság, egyetemi intézményi autonómia is eltűnhet. Kicsit később, a Bizottság 2021 júliusában publikált jogállamisági jelentése ki is tér az akkor újonnan létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványokra, rámutatva, hogy azok úgy részesültek jelentős állami finanszírozásban, hogy a kuratóriumokban miniszterek és államtitkárok is ülnek, miközben kérdéses ezeknek az alapítványoknak az átláthatósága.

A közérdekű vagyonkezelői alapítványok (KEKVA) a 2021 évi IX törvény által létrehozott olyan szervezetek, melyek az eredetileg állami tulajdonú, nagy értékű és társadalmilag fontos értékeket a kormány határozatai során megszerzik és birtokolják, felette rendelkeznek, gazdasági tevékenységet (3.§ (6)) is végezhetnek (eltérően az eddigi alapítványi törvénykezéstől). A KEKVA alapítója visszavonhatatlanul átruházhatja a kuratóriumi tagok kinevezését az alapítványra (7. § (1)). Az egyetemi alapítványok kuratóriumait a kormány jelölte ki és a tagok nem visszahívhatóak.  „A nemzetközi modellektől lényeges pontokon eltérő kuratóriumi rendszer felett semmilyen ellenőrző, kiegyensúlyozó szerepe nincs sem az egyetemi szenátusnak, sem a kormánynak”- mutat rá az egyetemi autonómia elvesztésére az Akadémiai Dolgozók Fóruma.

2022. július 13-án jelent meg a Bizottság újabb jogállamisági jelentése Magyarországról. A „Fékek és ellensúlyok egyéb intézményi problémái” c. fejezetben van szó a KEKVÁ-król (31. oldal), megemlítve, hogy „a 106 kuratóriumi ember több, mint 70%-a a kormányhoz köthető, például miniszterek, államtitkárok, képviselők… A 21 modellváltó egyetem közül 19 kuratóriumában többségben kormányközeli tagok ülnek.”

2022. szeptember 18-án a Bizottság közzétette javaslatait a Tanácsnak a 2021 és 2027 közötti magyar kohéziós politikai támogatások egyharmadának (három operatív program pénzügyi kerete 65%-nak, összesen 7,5 milliárd eurónak) a zárolására. A részletes dokumentumban öt helyen (37, 40, 50, 51. old) van arról szó, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal és az általuk fenntartott bármilyen entitással tilos legyen új jogi elkötelezettséget létrehozni (támogatási szerződést kötni). A magyar kormány november végéig kapott időt arra, hogy rendezze ezt a helyzetet is.

2022. november 30-án a Bizottság értékelte a kormány addigi intézkedéseit és megállapította azok elégtelenségét, többek között a VI. pontban a KEKVÁk kuratóriumaival kapcsolatban is. December 9-én az ECOFIN (a tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa) soros cseh elnökének írt levelében a Bizottság (4.oldal) megerősítette aggályait a vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatban is: „a hivatalnokok jelentős közpénz felett rendelkező KEKVA kuratóriumokba kerülésének november eleji megkönnyítése ellentétes a korrekciós intézkedések céljával és nem megfelelő.”  

Miről van itt szó? Az októberben megszavazott 2022. évi XXIX.magyar törvény hatályon kívül helyezte a kormányzati igazgatásról szóló törvénynek azt a bekezdését (182. paragrafus 3a bekezdés), mely a politikai felsővezetők összeférhetetlensége alól engedett kivételt. Ugyanakkor, a később megszavazott vagyonnyilatkozati törvény módosítás újfent visszateszi a már törölt passzust. (Vagyis, ismét külön mentességet kapnak a közalapítványi kuratóriumi másodállásukra a miniszterek, államtitkárok.)

December 12-én tehát az Európai Tanács döntött 6,3 milliárd eurónyi támogatás felfüggesztéséről, megemlítve az okok között: „a közérdekű vagyonkezelő alapítványok nem tartoznak az uniós közbeszerzési irányelvek szerinti szabályok hatálya alá, és visszatérő problémák mutatkoznak az összeférhetetlenséggel és az átláthatósággal kapcsolatban (pl. a vagyonkezelő alapítványok tagjaira nem vonatkoznak összeférhetetlenségi követelmények, illetve az összeférhetetlenségi szabályok nem alkalmazandók a parlamenti képviselőkre, az államtitkárokra és más olyan kormánytisztviselőkre, akik egyidejűleg ilyen vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeinek tagjaiként is tevékenykedhetnek)”

A Tanács december 15-i végrehajtási határozatában  pedig szó szerint ez szerepel:

„A korrekciós intézkedéssel összhangban a 2022. évi XXIX. törvény olyan módosításokat vezetett be, amelyek a közbeszerzésre és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok hatályát kiterjesztették a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra is. A szabályozási keret azonban – a Bizottság többszöri kérése ellenére – még mindig nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe. Ezen túlmenően Magyarország 2022. november 1-jétől újra bevezette azt a lehetőséget (az általános tilalom alóli kivételként), hogy a politikai felsővezetők más, javadalmazással járó tisztséget is betölthessenek, többek között a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben. A Tanács úgy véli, hogy ezen okok miatt, amelyeket a Bizottság közleménye még részletesebben ismertet, a szabályozási keret gyengeségei az új jogalkotási fejleményekkel együtt súlyosbítják a korrekciós intézkedése által kezelni hivatott esetleges összeférhetetlenséget, és ezért nem tekinti azt alkalmasnak a Bizottság által eredetileg felvetett aggályok eloszlatására.”

A fentiek fényében meglepő a kormány "meglepődése" az Erasmus-hír kapcsán. Navracsics Tibor, uniós forrásokért felelős miniszter levelet is írt két Bizottsági tagnak. Ebben rámutatott, hogy az egyetemi modellváltásokat 2021-ben 87 százalékos szavazattöbbséggel támogatták az egyetemek önigazgató szervezetei, a szenátusok. A bizottsági határozatokban szereplő állítás – amely szerint „a modellváltáson átesett egyetemek a kormány befolyása alatt álló kuratóriumok kizárólagos ellenőrzése alatt állnak” – nem helytálló, írta Navracsics miniszter, a Pannon Egyetem kuratóriumának elnöke.

Éltető Andrea

Szólj hozzá!

A második esély: LULA 2.0

2022.11.01. 09:03 VGI

2022. október 30-án a brazil választások második fordulójában a Munkáspárt 77 éves jelöltje Luiz Inácio Lula da Silva (röviden Lula) a szavazatok 50, 9%-t (60.345.999 szavazattal) szerezte meg, ezzel 1,8%-kal (mintegy 2.140.000 szavazattal) felülmúlta a szélsőjobb oldali jelenlegi elnököt, Jair Bolsonarot. A világ nagyhatalmainak vezetői (többek között Joe Biden, Emmanuel Macron és Justin Trudeau) és a latin-amerikai elnök többsége is sorban gratulált Lula látványos visszatéréséhez, ugyanakkor Orbán Viktor Bolsonarot támogatta a kampány során.

Lula győzelme egy újabb baloldali politikai fordulatba illeszkedik a latin-amerikai kontinensen, és elemzések szerint ez a pink tide 2.0 az elsőnél is erősebb lehet. Az alábbi térkép jól mutatja, hogy Mexikótól Chiléig minden nagyobb gazdaságban valamilyen baloldali irányzatot képviselő elnök, illetve politikai erő van hatalmon.

1. térkép: Latin-Amerika politikai térképe

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: https://www.dw.com/pt-br/onde-a-esquerda-est%C3%A1-no-poder-na-am%C3%A9rica-latina/a-63599544

Az alábbi írásban Lula visszatérésének körülményeit, várható kilátásait elemezzük elsősorban gazdaság- és fejlesztéspolitikai szemszögből. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy melyek az elmúlt négyév, a Bolsonaro éra főbb hagyatékai és milyen körülmények között kerülhet újra hatalomra 2023. januárjában Lula, érdemes kitérni röviden a választást megelőző kampányra és az szavazás első fordulójára is.

A brazil viszonyokban otthonosan mozgó szemlélő számára nem történt semmi különös, a már megszokott mederben zajlottak a történések. De európai, hazai szemmel még mindig tartogatott meglepő fordulatokat a kampány. A politikai sárdobálás, extrém szélsőséges kommunikáció és a dezinformációs kampány talán ma már nem egyedi vonás, de azért e téren (is) messze a legek országa Brazília. Jól jelzik ezt azok a sztorik, amelyek Bolsonaro (egyik) szerencsétlen nyilatkozata után az elnök emberevési „hajlandóságát” visszhangozták, míg a másik oldalon Lulát a sátánnal kötött paktummal próbálták lejáratni. Végül a második forduló előtt egy héttel Bolsonaro egyik szövetségese rálőtt a kiérkező rendőrökre, majd a választás előtti napon São Pauloban egy Bolsonarot támogató szövetségi megbízott ugyancsak fegyvert rántott az utcán.

Végül még a választás második fordulójának napján is voltak akadályozó tényezők, amelyek a szegényebb rétegek szavazó helyiségekbe való eljutását célozták megnehezíteni, ezek kivizsgálása még folyamatban van. A Legfelsőbb Választási Bíróság szerint azonban az autópályákon és egyes városokban feltartóztatott szavazók még időben le tudták adni a szavazataikat (és nem volt szükség a szavazó helyiségek nyitvatartásának meghosszabbítására – helyi idő szerint reggel 8 és 17 óra között lehetett szavazni).

Összességében Lula legitimációja a részvételi adatok tükrében erős is lehetne, a jogosultak közel 80%-a adta le a szavazatát, és több mint 60 millióan szavaztak a Munkáspárt jelöltjére. Ugyanakkor a szavazók több mint 4,5%-a nem adott le érvényes szavazatot, vagy nem jelölte meg egyértelműen preferenciáját (azaz a 5.700.000 szavazó bár résztvett a választáson – ami kötelező minden írástudó 18 és 70 és közötti brazil állampolgár számára – mégis „tartózkodott”a véleménynyilvánítástól). Ha ehhez hozzávesszük a Bolsonarora leadott 58.206.345 szavazatot, akkor jól láthatjuk a brazil társadalom megosztottságát. A szavazatok regionális megoszlása (ld. alábbi térkép) ugyancsak jól mutatja a világ 4. legnagyobb demokráciájának szélsőséges megosztottságát.

2. térkép: Választási eredmény a brazil régiókban (2022. október 30.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: dw.com/p/4lr96

További nehézséget jelenthet a kormányzás tekintetében, a rendkívül töredezett pártstruktúra, valamint a Munkáspárt által elért várakozáson aluli eredmény a törvényhozásban. A Kongresszus 513 fős alsóházában 19 párt képviselteti magát, Bolsonaro pártja, a Liberális párt (PL), 99 helyett szerzett, szemben a Munkáspárt (PT) a Remény Brazíliája szövetségben (a PT, a kommunistapárt és a zöldek választási szövetsége) elért 79 helyével (ld. 1. ábra alul). A 80 fős szenátusban még ennél is rosszabb a helyzet (a szenátusi kinevezések 8 évre szólnak Brazíliában, és négyévente a helyek egy, illetve két harmadára szavaznak, idén október 3-án, a választások első fordulójában a helyek egy harmadáról szavaztak), hiszen itt a Munkáspárt 9, a baloldal 18, míg a PL 13, a jobboldal 35 helyet tudhat magáénak.

Mindez jól mutatja a koalíciós kormányzás kényszerűségét, és akadályokat jelenthet, nem csak a fiskális konszolidáció, de gyakorlatilag bármilyen egyéb reformtörekvés előtt is.

1. ábra: A brazil alsóház összetétele 2023-tól

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: https://ihsmarkit.com/research-analysis/brazils-firstround-election-results-increase-risk-gridlock.html

 

A brazil gazdaság: trendek és kilátások

A világ népesség és terület szerint 5. legnagyobb országa a bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerőparitáson mért mutatója szerint a világ 12. legnagyobb gazdasága, az elmúlt évtizedben finoman szólva sincs túl jó állapotban. Az éves növekedési ütemet tekintve a 2014 óta tartó időszakban egy újabb elvesztegetett évtizedről beszélhetünk (ld. ábra).

1. ábra: Egy (újabb) elvesztegetett évtized Brazíliában

* előrejelzés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: saját szerkesztés Világbank (2022) adatai alapján

A gazdasági (és ezzel szorosan összefonódó társadalmi és politikai) problémák messze megelőzték Bolsonaro hatalomra kerülését (sőt éppen a változás ígérete volt az egyik tényező, ami elősegítette a 2018-as hatalomra jutását). A szakértők egyetértenek abban, hogy a külső tényezők megváltozása mellett a 2014-től kezdődő gazdasági (és intézményi) válságban a Lula által 2003 és 2010 között folytatott gazdaságpolitikák is főszerepet játszottak. A kritikusabb elemzők (köztük sok baloldali érzelmű szakértő is) az elfecsérelt lehetőségek korszakának tarja Lula első kormányzását (Lula 1.0), azzal együtt hogy a brazil történelemben egyedülálló módon drasztikusan csökkentette a szegénységet és egyenlőtlenséget, milliók jutottak első munkahelyükhöz, bankkártyájukhoz és érezték magukat országuk teljesjogú állampolgárának. Ugyanakkor a kedvező külső körülmények (világgazdasági konjunktúra, nyersanyagpiaci boom és a felfutó kínai kereslet), valamint a rendkívül széles hazai támogatói bázis lehetővé tette volna a mélyreható strukturális reformok véghezvitelét (vagy legalábbis napirendre kerülését), és ezek elmaradása okán (jogosan) kritizálják a Munkáspártot, valamint Lulát. A kedvező világgazdasági környezet azonban korántsem kedvezően hatott Brazília gazdasági struktúrája tekintetében, hiszen az ezredfordulón még elsősorban feldolgozó ipari cikkeket az USA-ba szállító ország egy évtized alatt gyakorlatilag Kína nyersanyagbeszállítója lett.

Mindezzel párhuzamosan, szorosan kapcsolódva egyrészt az ország fentebb említett rendkívül egyedi (és töredezett) politikai rendszerének sajátosságaihoz (és a koalíciós kormányzás brazil metódusához), de az új iparpolitikák és a kiterjedt állami intervencionizmus egyik nem-szándékolt velejárójaként hatalmas korrupciós botrányok végig kísérték a munkáspárti kormányzást. 2014-ben indított Autómosó hadművelet révén a Petrobras botrány került be leginkább a nemzetközi hírekbe, elsősorban kiterjedtsége és az érintett pénzmozgások nagyságrendje okán. Ennek következményei megrengették a brazil (és más latin-amerikai országok) politikai hatalmi viszonyait és intézményrendszerét, amely végül 2016-ban Dilma Rousseff (aki Brazília első női elnökeként 2011-ben Lulát követte munkáspárti színekben) hatalomból való eltávolításához vezetett (ez eljárás formálisan alkotmányos közjogi felelősségre vonás volt, a valóságban azonban brazil módra egy sokkal inkább egy jól megkomponált, filmbe illő politikai játszma végső felvonása volt). E jobboldali fordulat egyik fontos mérföldköve volt Lula korrupciós vádak nyomán való börtönbe kerülése 2018 tavaszán, és ezáltal az azévi őszi választásokból való kizárása, amely megágyazott Bolsonaro hatalomra kerülésnek is.

A Lula 1.0 következményeként is halmozódó gazdasági kudarcokat és korrupciós ügyeket ugyanakkor az utóbbi években elhomályosították a fenntartható fejlődés további szempontjai, a már részben említett társadalmi dimenzió mellett a környezeti, biztonsági szempontok, vagy akár a globális (nagy-)hatalmi törekvések, amelyek terén Bolsonaro látványosan kudarcot vallott.

 

A Bolsonaro hagyaték

Külön írást és elemzést igényelne a Bolsonaro éra mélyreható elemzése akár a szűken vett gazdasági, akár a tágabban értelmezett fejlődési szempontok mentén. Az egyik első érdekesség, amit érdemes kiemelni, hogy az ultraliberális nézeteiről híres Paulo Guedes gazdasági miniszterként mindvégig megtartotta a pozícióját, miközben más posztokon gyakori változásoknak lehettünk szemtanúi. Így bár következetes és koherens gazdaságpolitikáról nehéz beszélni (nem utolsó sorban a koronavírus járvány előre nem látható hatásai és következményei okán sem), a fő csapásirány (eleinte) egyértelműen a piacorientált, ortodox gazdaságpolitikák irányába mutatott (még ha nem is feltétlenül a tankönyvi, kiszámítható módon). A 2016-os költségvetési plafon lazítására eleinte a koronavírus-járvány következtében került sor, majd mint oly gyakran Latin-Amerikában, Bolsonaro ráérzett a populista osztogatás ízére, és a Lula alatt családi kassza (Bolsa Família) néven elhíresült segélyprogramot átkeresztelve (Auxílio Brasil – brazil segély) gyakorlatilag politikai szavazatvásárlásra használta fel (a segély mértékét legutóbb 2022. augusztusában a kampányhajrában emelték meg 50%-kal, 400-ról 600 realra –akkori árfolyamon kb. 110 dollár). A szegénység terén ezáltal relatíve (regionális viszonylatban) jó eredményeket ért el, ugyanakkor ennek az osztogatásnak ára volt: a bruttó államadósság a 2010-es évek elején jellemző 60%-os GDP arányos szintről napjainkra 90% felé emelkedett.

A Covid19 járvány kezelése, illetve annak hiánya (félrekezelése) egy további dimenziója a brazil szélsőségeknek. Lekicsinylő, tagadó és demagóg hozzáállásával Bolsonaro elérte, hogy az USA után Brazília rendelkezett a legrosszabb mutatókkal a járvány kezelése terén. Napjainkra a koronavírus áldozatainak száma meghaladta a 680.000 főt, ami 2 %-os halálozási rátát jelent. Miközben a „gazdaság az első” retorika, nem mentette meg a gazdaságot a több mint 4%-os visszaeséstől, a munkanélküliség 10% közelébe emelkedett, és az inflációt is csak kőkemény monetáris szigorral (14% közelébe emelt kamatlábakkal) sikerült napjainkra 8% alá visszaszorítani. A Covid19 következtében bevezetett, GDP arányosan kiemelkedő 12%-os fiskális stimulus, sokkal inkább jelentett populista osztogatást, mintsem érdemi és koherens gazdasági válságmenedzsmentet.

A másik, ugyancsak gyakran emlegetett vetülete Bolsonaro gazdaságpolitikájának a környezeti vagy erőforrás nacionalizmussal (resource nationalism) címszóval írható le. Azaz a természeti erőforrásokat teljes mértékben (és környezetvédelmi szempontoktól függetlenül) a gazdasági növekedés szolgálatába állította, amit jól jelez a természetvédelmi intézmények gyengítése, hatáskörük kiürítése és végsősoron az illegális, a természetet kizsákmányoló tevékenységek (aranybányászat, fakitermelés, stb.) soha nem látott mértéket öltöttek. Mindezt nem csak a meggyengített intézményi kontroll, hanem a bátorító elnöki retorika is jelentősen támogatta. Az Amazonas területén az illegális erdőirtások folyamatosan rekordot döntöttek Bolsonaro kormányzása alatt. A 2012-es mélypontról, amikor egy év alatt kevesebb mint 5000km2-t érintettek a fakivágások, 2019-re 13.000 felé nőtt az érintett területek kiterjedtsége. Mindez további lendületet kapott 2022-ben, az év első három hónapjában 64%-kal nőtt az illegális fakitermelés az előző év azonos időszakához viszonyítva, míg az utóbbi hónapokban további drasztikus növekedés jelezte, hogy az illegális fakivágók egy esetleges politikai váltástól tartanak, és felpörgették fel a kitermelést (a havi érintett területek nagysága a legújabb számok szerint augusztus óta 1500 km2 felé nőtt). Becslések szerint Lula hatalomra kerülése esetén (a korábbi politikáihoz való visszatérés esetén) az erdőirtások közel 90%-os visszaesése várható.

A környezetvédelem terén szembeötlő illiberális változásoknak lehettünk szemtanúi a szabad sajtó és véleménynyilvánítás, a kisebbségek jogainak védelme, a demokratikus intézmények működésének (fékek és ellensúlyok rendszerének) tekintetében, de a sort folytathatnánk a társadalmi kohézió és befogadás, a közoktatás, közbiztonság vagy akár általánosabban véve a politikai pluralizmus különféle aspektusainak leépítésével, ezek elleni rendszerszintű támadásokkal. Számos téren tragikus következményekkel jártak ezek a változások: drasztikusan megugrott a brazil nyomornegyedekben a drogkartellekkel zajló katonai leszámolások civiláldozatainak száma, ugyancsak említhetnénk a környezetvédelmi aktivisták ellenében elkövetett merényleteket és az újságírókat ért inzultusokat.

 

Lula 2.0

Írásunk utolsó részében arra keressük a választ, hogy mit várhatunk Lula újabb négy éves kormányzásától, azaz miben térhet el Lula 2.0 a korábbi verziótól (illetve értelemszerűen az előzőekben bemutatott Bolsonaro időszaktól is).

A fiskális politikák terén az elemzők többsége a szociális célkitűzések és programok visszatérését (az egészségügyi és oktatási kiadások emelését) várja, aminek első lépése a 2016-ban húsz évre bevezetett költségvetési plafon eltörlése lenne. Ugyanakkor a korábbi Lula időszakhoz képest sokkal kevésbé kedvező (világ-)gazdasági környezetben a költekezés csak egy további adóreform esetén finanszírozható felelősen, ami elsősorban a leggazdagabbakat érintő progresszív adónem és a pénzügyi szektor megadóztatásával valósítható meg.

Az állam gazdasági szerepvállalásának növekedését mindenki készpénznek veszi, a kérdés ennek mikéntje és hogyanja, vajon tanult-e a Lula és a stábja a korábbi hibákból. A kiterjedt privatizációs tervek és törekvések felülvizsgálata várható, éppúgy mint az állami pénzügyi szektor „rehabilitációja”, miközben újra napirendre kerülhetnek a nagy állami infrastrukturális beruházások és akár új iparpolitikai beavatkozások is. Ez utóbbiakra jó példa, hogy Lula már augusztusban a Petrobras olajkitermelésének és kapacitásainak esetleges felpörgetéséről beszélt (a korábban eladott olajfinomítók visszavásárlása nyomán).

A környezetvédelemmel kapcsolatos várakozások egy részéről már fentebb szót ejtettünk (illegális fakitermelés visszaszorítása), de a megújuló energiaforrásokra való hazai átállás elősegítése várható (miközben az olaj és gáz hazai kitermelése, valamint exportja továbbra is a brazil gazdasági modell fontos lábát képezi). Mindeközben a környezetvédelmi és indiánközösségek életterét érintő szabályozások szigorítása és ezek betartatása, valamint ezirányú tevékenységek finanszírozásának növelése és a részvételi mechanizmusok (újra) kiterjesztése is napirenden van/lesz.

Végezetül a külkapcsolati relációkban is számos pozitív várakozás előzi meg a Lula 2.0 érát, hiszen napjainkra Bolsonaro Brazíliája jelentős mértékben elszigetelődött a nemzetközi kapcsolatokban, és gyakorlatilag csak az illiberális vezetők szimpátiájára hagyatkozhatott. Lulától azt várják, hogy normalizálja Brazília külpolitikai megítélését, helyreállítja az ország regionális vezetőszerepét (ehhez a kontinensen lezajlott újabb baloldali fordulat nyomán jó esély van), feléleszti a Mercosur regionális együttműködést és mindeközben nem veszélyezteti túlzottan az USA-val való viszonyt sem.

Mindezek megvalósítása azonban jelentős mértékben függ a koalíciós egyezkedések sikerességétől, hiszen a fentebb bemutatott törékeny törvényhozási pozícióban nagyon kemény (bel-)politikai játszmák várhatóak. Most még azt ünnepli Brazília és a világ, hogy a legnagyobb dél-amerikai ország visszatér az illiberális kilengésből, és megindulhat a demokratikus alapértékek és intézmények helyreállítása, és Lula megkapta a második esélyt, hogy egy társadalmilag befogadóbb, környezetileg fenntarthatóbb fejlődési pályára állítsa Brazíliát. Meggyőződésünk, hogy mindez nem lehetetlen küldetés, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a 2000-es évek eleji „aranykorhoz” képest jelentősen megváltozott a (kül- és bel-)gazdasági helyzet, valamint alapjaiban térnek el (kül- és bel-)politikai körülmények is, és talán a mindig is hatalmas egyenlőtlenségekkel jellemzhető brazil társadalom is polarizáltabb, mint valaha. Mindezen kevésbé kedvező kiinduló feltételek óvatosságra intenek, de talán Lula és a Munkáspárt is tanult a korábbi hibákból és egy “okosabb” kormányzással ebben a szűkebb mozgástérben (sőt akár jelentős ellenszélben) is lehet jól (jobban) navigálni Brazíliát, az örök remény országát!

Ricz Judit

Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa

Szólj hozzá!

Címkék: választások Brazília Ricz Judit

Britek bajban?

2021.10.20. 13:15 VGI

Az utóbbi hetekben a világsajtóban megsokasodtak a brit gazdaság problémáiról szóló híradások. Ráadásul – a COVID-válság minden mást elhomályosító hónapjai után – újra megjelentek az olyan elemzések, melyek a legfőbb gazdasági bajok (áruhiány, munkaerőhiány, infláció) hátterében végső mozgatórugóként a Brexitet vélik megtalálni. Ismét lehetett olvasni olyan közvéleménykutatásokról, melyek eredményei azt sugallták, hogy a britek már megbánták a Brexitet. A „licitálásba” külföldi politikusok is beszálltak. A német kancellári szék várományosa sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a britek nem maradtak benn az egységes európai piacon, hiszen a munkaerő áramlására vonatkozó „szabadság” most jó lehetőségeket kínálna nekik az kamionsofőr-hiánnyal kapcsolatos problémáik enyhítésére. A francia Európa-ügyi miniszter pedig egyenesen „intellektuális csalásnak” nevezte a Brexitet. Jelen írásunkban annak nézünk utána, mennyiben egyediek a brit gazdaság problémái, és mint ilyenek mennyiben hozhatók kapcsolatba a Brexittel.

Az alapanyagok, félkész- és késztermékek széles skálájára kiterjedő, rövidebb-hosszabb időszakokban ideiglenesen jelentkező áruhiány egyáltalán nem brit jelenség, gyakorlatilag a világ minden táján felüti a fejét. A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban az egyes „hullámokban” vissza-visszatérően bevezetett kijárási tilalom, karantén, a vállalkozások kényszerű leállásai, bolt- és intézménybezárások – általában az emberek szabad mozgását és munkavállalását korlátozó intézkedések – alaposan szétzilálták a pontosan ütemezett (just-in-time) szállítással és minimális készletezéssel operáló értékláncok működését.

Amerikában az áruhiány a termékek igen széles skálájára terjed ki: az élelmiszerektől (pl. brojlercsirke) a WC-papírig, a sportcipőtől a kisteherautóig, és hetekkel, vagy akár hónapokkal is többet kell várni a könyvrendelésekre, a bababútorokra, és a különböző szabadidős vízijárművekre. Európában az elemzők az alábbi árucsoportok tekintetében számítanak átmeneti ellátási problémákra: játékok és bizonyos sportcikkek (pl. teniszlabda); a félvezetőipar termékeit inputként használó háztartási, informatikai és szórakoztatóelektronikai cikkek, illetve különféle közlekedési eszközök (pl. kerékpárok és személyautók); textilruházati termékek, lábbelik, világhírű sportruhagyártók (pl. Adidas, Nike) termékei; fa- és papíripar termékek (pl. bútorok); valamint az építőiparban felhasznált anyagok (a fától a PVC-ig, az ócskavastól a gipszkartonig). Az említett áruféleségek közös jellemzője, hogy a fejlett világba olyan dél- és délkelet-ázsiai (pl. India, Vietnam) és/vagy latin-amerikai országokból (Mexikó, Brazília) érkeznek, ahol a pandémia különböző epizódjai jelentősen lelassították a gyártási folyamatokat.

A koronavírussal kapcsolatos intézkedéseken túlmenően természetesen egyéb tényezők is hozzájárultak a világszerte jelentkező áruhiányhoz. Az egyik ilyen tényező a fogyasztás, illetve általában a gazdasági növekedés újraindulása. Ismeretes, hogy 2020 márciusától kezdődően – részben a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően kényszerűségből, részben a pandémiától való félelmükből adódóan – az emberek nem csupán kevesebb jövedelemhez jutottak, de maguktól is kevesebbet költöttek, mint az előző időszakban. Napjainkban, ahogyan a járványkezeléshez kapcsolódó tudás és eszközrendszer (pl. intenzívellátás, oltás) fejlődése lehetővé teszi a korlátozások fokozatos enyhítését, a lakosság egyre inkább visszatalál a korábbi fogyasztási igényeihez/szintjéhez.

2021 július közepe óta – amióta a járványügyi intézkedésekben a személyes felelősségre helyeződött a hangsúly – a fejlett nyugati demokráciák között az Egyesült Királyság (elsősorban Anglia miatt) már a viszonylag liberális COVID-szabályozást megvalósító országok közé tartozik. Ennek megfelelően a brit gazdaság egyike azon, a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő (a globális GDP 80, a világexport 75 és a globális népesség 60 százalékát adó) G20-ak csoportjába tartozó fejlett országoknak, ahol a leggyorsabb a növekedési ütem; legalábbis az OECD 2021-re és 2022-re vonatkozó prognózisai alapján (a spanyolok mögött) a briteknél számít a leggyorsabb fejlődésre (lásd 1. Ábra). Igaz, a visszaesés is a briteknél (és a spanyoloknál) volt a legnagyobb 2020-ban, vagyis van honnan „visszakapaszkodni”, de éppen ez a nagy amplitúdójú, hektikus hullámzás teszi rendkívül nehézzé a kínálat számára a kereslet rugalmas lekövetését – legyen szó a gazdaság bármelyik (primer, szekunder vagy tercier) szektoráról. Márpedig a brit háztartások fogyasztása 2021 második negyedévében 7,2 százalékos növekedést mutatott az előző negyedévhez, és 20,7 százalékosat az előző év azonos időszakához képest.

1. ábra: Reál GDP növekedési kilátások (előző évhez képest, %) a G20-ak fejlett gazdaságaiban

Forrás: OECD (AUS = Ausztrália; CAN = Kanada; DEU = Németország; FRA = Franciaország; ITA = Olaszország; ESP = Spanyolország; JAP = Japán; KOR = Dél-Korea; UK = Egyesült Királyság; USA = Egyesült Államok)

Ahol a gyors gazdasági növekedés áruhiánnyal párosul, óhatatlanul felgyorsul a (termelői majd fogyasztói) áremelkedés. A megélénkülő infláció azonban megint nem csupán a britek problémája, vagyis nem lehet emiatt a Brexitet okolni: legalábbis 2020-ban és 2021-ben messze nem a brit adatok a legrosszabbak a G20-ak fejlett országai közül (lásd 2. Ábra). Ugyanakkor az is tény, hogy a 2022-re vonatkozó előrejelzések szerint az Egyesült Királyság (az Egyesült Államok társaságában) már a legmagasabb ütemű fogyasztói áremelkedésre számíthat.

 2. ábra: Fogyasztói árindexre vonatkozó kilátások (éves áremelkedés, %) a G20-ak fejlett gazdaságaiban

Forrás: OECD (AUS = Ausztrália; CAN = Kanada; DEU = Németország; FRA = Franciaország; ITA = Olaszország; ESP = Spanyolország; JAP = Japán; KOR = Dél-Korea; UK = Egyesült Királyság; USA = Egyesült Államok)

Mind az áruhiánynak, mind pedig az áremelkedésnek további lökést adott a tengeri konténeres szállítás akadozása, illetve megdrágulása. A COVID miatti súlyos termeléskiesések az exportárualap jelentős csökkenéséhez vezettek a fejlett nyugati országokban, ezért az Ázsiából érkező import ellentételezése egyre komolyabb gondot jelentett. A nyugati kikötőkben felhalmozódó konténerek – amelyeket üresen nem érte volna meg visszaszállítani Ázsiába – egyre inkább hiányoztak a fejlődő világ exportkikötőiből. Miközben a COVID-intézkedések magára a konténergyártásra is kihatottak – amennyiben az elhasznált kapacitások egyszerű pótlása is meghiúsult –, a logisztikai zűrzavar 2020 nyara óta világszerte több mint az ötszörösére drágította a konténeres tengeri szállítást. Eközben a pontosan (határidőre) érkező konténerhajók aránya a felére (74-ről 36 százalékosra) csökkent. Tovább súlyosbította a helyzetet egyes kikötők rövidebb-hosszabb időre szóló hatósági lezárása, általában a kikötői munkalehetőségek csökkenése. Az eredeti állapot visszaállítására (a munkaerő és a kisvállalkozók visszacsábítására) azután – a COVID-intézkedések enyhülésének és a kereslet megélénkülésének idején – már nem volt mindenhol azonnal lehetőség. A kikötők szűkebb-tágabb környezetében – a kirakodás és az áru elszállítása terén – számos országban akut munkaerőhiány alakult ki. Így aztán több nagy nemzetközi kikötő bejáratánál tucatjával álltak/állnak sorban a konténerhajók arra várva, hogy felszabaduljon egy hely a kikötőben, és végre kirakodhassák a szállítmányukat.

Bár a fenti problémák egyikét sem lehet a Brexit számlájára írni, azért a brit benzinkutaknál kialakult, és hetekig tartó részleges üzemanyaghiány mégis összefüggésbe hozható az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésével. Tény, hogy a munkaerő szabad áramlásának fenntartása – vagyis az EU egységes piacán való bennmaradás – jobb lehetőségeket kínálna a briteknek egyes szakmákban (köztük a teherfuvarozásban) a munkaerőhiány enyhítésére. Azonban a probléma ennél komplexebb.

Kamionsofőrből – ahogyan még jó néhány szakmából – Nyugat-Európa egészéhez hasonlóan az Egyesült Királyságban is régóta hiány van. Ezen a hiányon enyhített 2004-től kezdődően a keleti bővüléssel beáramló olcsó munkaerő. A sofőröknek munkát adó ügynökségek a számukra kedvező helyzetet kihasználva – igyekeztek alacsony szinten tartani a béreket, aminek hatására sok brit kisvállalkozó szorult ki a fuvarozásból, és a szakma a fiatalok számára is veszített a vonzerejéből. Azután jött a Brexit-népszavazás…

Nem mintha a Brexit elijesztette volna az uniós állampolgárokat. Ahhoz képest, hogy a népszavazás idején még csak 3 millió olyan európairól szóltak a jelentések, akik brit földön éltek – elsősorban munkavállalás vagy tanulás céljából – a 2019 közepén a letelepedési engedélyért folyamodók számára megnyíló kormányzati honlapon már 5,57 millióan regisztráltak a 2021 június végi határidőig. Ez utóbbi időpontban a kérelmek 90 százalékát már elbírálták, 95 százalékukat kedvezően. A kiadott engedélyek zöme az EU27-ek keleti és déli perifériáiról érkezetteknek jutott (lásd 3. Ábra). A magyarok a tizedik legnépesebb kolóniát alkotják.

3. ábra: Az Egyesült Királyságban elfogadott (előzetes és végleges1) letelepedési kérelmek száma nemzetiségek szerint (2021. június 30. szerinti állapot)

Forrás: Gov.UK  1 = Kérelemért azok folyamodhattak, akik az átmeneti időszak végéig (2020. december 31-ig) megkezdték az egyesült királysági tartózkodásukat. Végleges letelepedési engedélyt azok kérhettek, akik már 5 évet eltöltöttek az országban. Akik nem, azok ideiglenes engedélyt kaphattak, de 5 év elteltével ők is jogosultak lesznek a végleges letelepedési engedély kérvényezésére. 

A Brexitre vonatkozó átmeneti időszak letelte után két és fél hónappal kitört a koronavírus-járvány. A COVID-intézkedések – ellentétben a Brexittel – már alaposan átrendezték a brit munkaerőpiacot. A gazdaság több hullámban történő részleges leállítása lecsökkentette a fuvarozási keresletet. Részben ennek hatására, részben a korlátozások nyomán 2020-ban több tízezerrel csökkent a sikeres teherautóvezetői vizsgát abszolválók, vagyis a szakmából nyugdíjba vonulók helyére lépők száma. Ráadásul a kamionsofőrök megtapasztalhatták, hogy a félelem milyen gyökeres változásokat hozott a munkakörülményeikben: a nemzeti és helyi szintű intézkedések nyomán gyakorlatilag kitiltották őket az autópályák mentén lévő benzinkutak és pihenőhelyek mosdóiból, tusolóiból, a bisztrókból, de még a kisebb élelmiszerboltokban a személyzet részére fenntartott toalettekből is. Miközben az egészségi állapotukkal kapcsolatban egyre több bizonyítékot kértek tőlük, a jogosítványuk megújítása végett egyre nehezebben jutottak be a háziorvosukhoz.

A kamionosokra a végső csapást egy adórendeletnek a magánszférára történő kiterjesztése jelentette. Az ún. IR35 bevezetésével a cél eredetileg az volt, hogy megszüntessen egy joghézagot, amely lehetővé tette a munkavállalóknak (és persze a munkaadóiknak, vagyis a sofőröket alkalmazó fuvarozó ügynökségeknek is), hogy kevesebb adót és járulékot fizessenek, ha nem alkalmazottként, hanem magánvállalkozóként szerződnek. Ez a rendelet az állami szférában 2017-től lépett hatályba, és bár a COVID miatt halasztódott a dolog, 2021 áprilisától végül a magánszférára is kiterjesztették. Ez a lépés önmagában 25 százalékkal (óránként 5-6 fonttal) növelte az amúgy is viszonylag alacsony (2-3%-os) profitrátával működő ügynökségek bérköltségeit, amely többletköltség nagy részét így kénytelenek voltak a sofőrökre és a klienseikre tovább hárítani.

A járványt megelőzően kb. 600 ezer kamionsofőr dolgozott az Egyesült Királyságban, közülük 60 ezren az EU27-tagországokból. 60 ezer állás volt betöltetlen. 2021 szeptemberében, a fuvarozási (üzemanyagellátási) krízis tetőpontján már 100 ezer kamionsofőr hiányzott a szakmából. Az RHA, a brit Közúti Szállítmányozási Egyesület nyárközepi felmérése szerint a fuvarozócégek zöme (58%-a) a Brexitet tartotta a sofőrhiány miatti legfőbb oknak; ezt követte a tömeges nyugdíjba menetel, illetve a kamionosok más iparágban történő elhelyezkedése. A legnagyobb fuvarozóügynökségek szemében azonban döntően az IR35-ös adórendelet okozta a munkaerőhiányt.

Másrészt tény, hogy sok külföldi munkavállaló a COVID miatt hazament, és azután „otthon ragadt”, mivel nehézségekbe ütközött a visszatérése. És miközben az EU27-ekben 400 ezer betöltetlen kamionsofőri állás van (csak Németországban 45, Franciaországban pedig 20 ezer), a megváltozott anyagi feltételek nem sarkallják visszatérésre a sofőröket, hiszen otthonukhoz közelebb is el tudnak helyezkedni – a britekénél nem rosszabb feltételekkel. Ráadásul sokuk élt a halasztott adófizetés lehetőségével, mely adóhátralékot a szigetországba való visszatérésükkor ki kellene fizetni.

Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy nem csak a Brexit okozza a mostani „drámát”. A Brexit inkább csak a felszínre hozta a hosszú éveken keresztül a szőnyeg alá söpört problémákat. Azt, hogy a kamionos szakma képviselőinek megbecsülése sokat romlott a keleti bővülés óta. Bár a brit kormány 5000 ideiglenes (2021 karácsonyáig érvényes), tartálykocsik és élelmiszerszállító teherautók vezetésére szóló munkavállalói vízum kiadását rendelte el – és emellett a hadsereg segítségét is igénybe veszi a munkaerőhiány enyhítésére – hosszabb távon valószínűleg a piac fogja kikényszeríteni a megfelelő bérezést és a szakképzés felfuttatását. És nem csupán a kamionsofőrök körében, hanem a többi, az utóbbi évtizedekben mostohán kezelt, kelet-európaiakkal feltöltött, egyetemi diplomát nem igénylő szakmában is. A brit kormány terveiben mindenesetre ezen szakképzések megfinanszírozása kiemelt helyen szerepel.

Somai Miklós

Szólj hozzá!

Címkék: munkaerőpiac migráció portfolioblogger somai miklós Egyesült Királyság brexit

A globális kapitalizmus kritikája egy gazdaságföldrajzos szemével - Eric Sheppard: "Limits to Globalization – Disruptive Geographies of Capitalist Development" című könyvének recenziója

2021.10.12. 16:11 VGI

Valóban fejlődés-e a jelenlegi keretek között a világgazdaság növekedése? Sheppard könyve tulajdonképpen ezzel a kérdéssel foglalkozik nyolc fejezeten keresztül. A kérdést a regionális közgazdászok (geographical economists) és a gazdaságföldrajzosok (economic geographers) alapvető szemléletmód- és felfogásbeli különbségekből következő vitájaként vizsgálja a szerző, már az elején egyértelművé téve, hogy az utóbbiak mellett foglal állást.

A Geography, Economy, Development című első fejezet bemutatja, hogy a regionális közgazdászok szemlélete jobbára belesimult abba a mainstream közgazdaságtani nézetbe, miszerint létezik a fejlődésnek egy egyetemesen érvényes módja (nevezetesen a globális kapitalizmus), amelyen – és egyedül ezen – keresztül mindenhol elérhető a jól(l)lét. A fősodratú regionális közgazdaságtan számára a földrajzi-területi különbségek externáliaként értelmezendők, ami megfelelő (piacipárti) politikákkal kezelhető és kezelendő. Ez a szemlélet visszavezethető a krugmani absztrakt és sematikus térbeli ábrázolásmódra.[i] A gazdaságfölrajz megközelítése teljesen ellentétes ezzel; a területi-földrajzi, illetve a gazdasági különbségek egymás természetes velejárói. Amennyiben a globális kapitalizmust, mint feltételezett egyetemes fejlődési modellt, rákényszerítik a földrajzilag eltérő területekre, az csak súlyosbítja az egyenlőtlenségeket. A regionális közgazdaságtan szemléletét a módszertani individualizmus, míg a gazdaságföldrajzét a társadalmi-térbeli dialektika jellemzi.

A második és a harmadik fejezet (Spatialities of Commodity Production és The Uneven Geographies of Globalizing Capitalism) az árutermelés és a gazdasági kapcsolatok térbeli egyenlőtlenségeivel – vagy inkább „egyenlőtlen térbeliségeivel” – foglalkozik. A földrajzilag (és történelmi-kulturális szempontok miatt is) eltérő adottságú területek eltérően tudnak csak csatlakozni a világkereskedelemhez. A globális kapitalizmus „égisze” alatt azok a területek, amelyeknek a növekedéselméletek egyoldalú logikája szerint jobbak a piaci kapcsolatai, más területek kárára használják ki ezt az előnyüket. A súlyosbodó globális egyenlőtlenségeknek még az is oka lehet, hogy nem minden bocsátható áruba egyformán; a szerző szerint például téves az a felvetés, hogy a munkaerőre és a tőkére egyformán árucikként lehet tekinteni. 

A negyedik és az ötödik fejezet (Capitalist Dynamics: Continuity, or Crisis? és Globalizing Capitalism’s Spatio-temporalities) a témában született számos szakirodalmi publikáció mentén bemutatja, hogy a kapitalizmus nem progresszív gazdasági rendszer, hanem olyan, amelybe bele vannak kódolva a periodikusan ismétlődő válságok. Az egyenlőtlenségek térbeli és időbeli együttes jellegével viszont még a globalizáció kritikusai sem foglalkoztak eleget. Az egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok miatt a hátrányos helyzetű térségekben a globális kapitalizmusra – vagyis a világgazdaság jelenlegi formájára – (mindenáron) történő felcsatlakozás helyett/mellett inkább az alternatív helyi kísérleteket kellene támogatni. A szerző szerint ez különösen igaz a globális délen és a volt gyarmati területeken.

A hatodik fejezet (The Free Trade Doctrine – A Critique) egyebek mellett kitér arra, hogy történelmileg a szabadkereskedelmi doktrínát először a 19. század közepi Nagy-Britannia ültette át a kereskedelempolitikai gyakorlatába, amikor is kiterjedt gyarmatbirodalmának köszönhetően előnyös helyezben volt. Más gazdaságilag és politikailag erős országok (főleg az Egyesült Államok, Németország és Japán) viszont erősen protekcionista gazdaságpolitikát folytattak egészen addig, amíg a hazai gyártóiparuk kellően meg nem erősödött. Egy évszázaddal később, a második világháborút követően – részben Bretton Woods szellemében – az Egyesült Államok lett a szabadkereskedelem új élharcosa, nem véletlenül; globálisan messze ennek az országnak voltak ekkor a legelőnyösebbek a lehetőségei a nemzetközi piacokon. A (volt) gyarmati és félgyarmati térségek többségére azonban úgy akarták (és akarják) rákényszeríteni a szabadkereskedelmi liberalizáció ideológiai dogmává vált elvét, hogy sosem volt lehetőségük igazán a saját gazdaságuk védelmére és megerősítésére, aminek következtében a harmadik világbeli országok jobbára nyersanyagexportőrök lettek kiegyensúlyozatlan monoszektorális gazdasági szerkezettel.

A hetedik fejezet (Geographies of Unequal Global Exchange) a szabadkereskedelmi doktrínával szembeni heterodox (pl. marxista, posztkeynesiánus) megközelítésekkel foglalkozik, külön kihangsúlyozva a földrajzi szempontok jelentőségét. A szabadkereskedelemmel szembeni protekcionista állami politikák lehetnek a társadalom szélesebb rétegei számára kedvezőtlenek – amikor is csak egy vékony államkapitalista réteg jár jól –, de adott esetben akár előnyösek is, amennyiben a globális egyenlőtlenségből származó hátrányokat igyekeznek kompenzálni.

Az utolsó fejezet (Capitalism’s Raggedy Edges) kifejti, hogy a kapitalizmus társadalomföldrajzi kritikája a (piac)gazdasági nézőponton túllépő megközelítést feltételez. Az informális szektorba tartozó alternatív gazdasági gyakorlatok – amelyek egy része kimondottan a globális kapitalizmus hibáira adott válaszként született (pl. a szívességbankok és egyéb kölcsönös szolgáltatásnyújtáson alapuló rendszerek) – általában nem járulnak hozzá a piacgazdasághoz, viszont a társadalmi jóllétet növelhetik. Ugyanakkor gyakran előfordul az is, hogy ezek a kezdeményezések inkább újratermelik az egyenlőtlenségeket, amennyiben a piacgazdaság magába integrálja azokat. A piaci áruba bocsátás (commodification) okozta veszélyek a természeti erőforrások kizsigerelése és a környezetszennyezés tekintetében jelentik a legnagyobb kihívást, ami általában szintén szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek formájában csapódik le, ugyanis a rendszerszintű környezetkárosítás árát sokszor a szegényebb tömegekkel fizettetik meg, miközben a negatív hatások közvetlen elszenvedői is éppen ők. A pénzügyi forrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés szintén egyenlőtlen, amit a financializáció (pénzügyi globalizáció) folyamatai csak tovább mélyítenek; a pénzügyi központok közelében, ahol több forrás áll rendelkezésre, olcsóbbak a banki-pénzügyi szolgáltatások, mint a (pénzügyi földrajzi szempontból) perifériális területeken, ahol a leginkább szükség van ezekre. Ezt a kedvezőtlen tendenciát hivatottak enyhíteni több-kevesebb sikerrel egyes alternatív pénzügyi szolgáltatások, mint például a mikrofinanszírozás.

Összességében a könyv a globális kapitalizmus korlátai és kritikája mellett hangsúlyozza, hogy a kritikáknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a földrajzi, történelmi és kulturális különbségekből eredő egyenlőtlenségekre, valamint a kapitalizmus logikáján és dinamikáján túlmutató alternatív helyi társadalmi kísérletekre. Szintetizáló, irodalomfeldolgozó szakirodalomnak tekinthető a regionális tudományok területén, elsősorban gazdaságföldrajzi fókusszal.

Néhány felvetése a könyvnek tovább gondolandó. Az egyik ezek közül a szabadkereskedelem elvének felülbírálása, ami persze nem újdonság; sokan felhívták már erre a figyelmet korábban is. Nem pusztán arról van szó, hogy a gyakorlatban egyenlőtlen földrajzi adottságok miatt nem tud megvalósulni az az elméletileg egyébként jól működő – David Ricardóig visszanyúló – elképzelés, amely szerint a szabadkereskedelem a komparatív előnyök elve alapján mindenkinek előnyös. A jelenlegi globalizációs kontextusban már önmagában a szabadkereskedelem célja és értelme is megkérdőjelezhető azon ágazatok esetében, amelyek ugyanazt termelik mindenhol. Márpedig a legtöbb – de nyilván nem mindegyik – napi fogyasztási cikk olyan, amely bárhol előállítható. Borsos Béla ökológus három évtizeddel ezelőtt – a szocialista tervgazdaságok összeomlása és a piacgazdaság térnyerése idején – az alábbiképpen fogalmazta meg kritikáját egy konkrét szektor, az állattenyésztés kapcsán:

„A jelenlegi állattenyésztés egyik legnagyobb átka a kereskedelem nevetséges, de kategorikus kényszere. Gazdasági, politikai és fogyasztási tényezők bonyolult egybejátszása következtében csak akkor „éri meg” a mezőgazdasági termék előállítása, ha azt elsődlegesen nem hazai fogyasztásra, pláne nem regionális piacra szánják, hanem soklépcsős átalakítási és értékesítési folyamat során a világ egy más részébe juttatják. […] Bármily furcsának tűnik, az organikus, alternatív mezőgazdaság pontosan tudja a választ erre a látszólag feloldhatatlan kérdésre. Az első alapelv a regionalitás. […] A kívánatos másik alapelv az lenne, amely megteremti a szabadkereskedelem helyett a kereskedelem szabadságát, és fenntartja a jogot egyes országoknak, országcsoportoknak vagy régióknak védővámok és egyéb intézkedések bevezetésére saját nemzeti vagy regionális érdekeik védelmében. A harmadik és legfontosabb a politikai, gazdasági és földrajzi egységek regionális önellátásának kidolgozása lenne, amely a jelentősebb mezőgazdasági termékekből az illető régió teljes lakosságának igényeit fedezni kívánja. Kereskedni pedig elsősorban olyan specifikus termékekkel lehetne, amelyek másutt nem teremnek meg.” [ii]

Lakócai Csaba

 

[i] Krugman telephelyelmélete sematikus és absztrakt területábrázolásból indul ki, és matematikai levezetésekkel modellez egy elméleti morfogenezist, ami azonban a gyakorlatban nem működik. A gazdaságföldrajz válasza erre, hogy téves feltevés egy egységesen sematikus minta mentén vizsgálni a térfejlődést, ugyanis a valóságban ilyen nincsen; mindegyik régiónak a priori földrajzi adottságai vannak, amelyek igencsak eltérőek.

[ii] Borsos B. (1994): Az élet kereke. Liget Műhely Alapítvány, Budapest. 229-232. o.

Szólj hozzá!

Címkék: globalizáció portfolioblogger világgazdasági növekedés globális értékláncok világgazdasági kihívások Lakócai Csaba

Győzött a közöny – avagy néhány szót a francia regionális választásokról

2021.07.14. 09:24 VGI

2021. június 20-án és 27-én Franciaország európai nagyrégióiban, tengerentúli területein és megyéiben kétfordulós választásokat tartottak, melynek során eldöntötték, hogy a közigazgatási eme köztes szintjein milyen politikai orientációjú, illetve összetételű tanácsok működjenek az elkövetkezendő években. Az 1990-es évek végéig az volt a tapasztalat, hogy az emberek viszonylag nagyobb arányban jelennek meg a hozzájuk közelebb álló (helyi önkormányzati), illetve a messzinek tűnő, de nagyon fontosnak tartott (parlamenti és köztársasági elnöki) választásokon, míg például az Európai Parlament összetétele kevésbé hozza lázba őket. A 2000-es évektől kezdődően azonban, egyre egyértelműbb tendenciaként, csökkent a szavazási hajlandóság, ami alól kivételt egyedül a köztársasági elnöki választás jelentett (1. ábra). Végül, ehhez a romló irányzathoz adódott hozzá 2020-tól a „COVID-hatás”, mely teljesen a mélybe taszította a részvételi szándékot: a korábban általában 70 százalék fölötti részvétellel lezajló települési választásokon 2020-ban negyvenegy-két százaléknyi szavazó jelent meg, a 2021-es megyei/regionális tanácsok megújítása miatt pedig a szavazásra jogosultak alig egyharmada volt hajlandó kimozdulni az otthonából (1. ábra – kiemelt adatok).

1. ábra: Távolmaradási arány a különböző szintű és típusú választásokon Franciaországban (a szavazásra jogosult népesség százalékában)

Megjegyzés: az egymás fölötti jelölések az adott választás első és második fordulójának eredményeit mutatják (Forrás: Abstention électorale en France)

A pontos távolmaradási arány a regionális választásokon az első fordulóban 66,72, a második fordulóban pedig 65,35 százalékos, a megyei választásokon pedig rendre 66,68, illetve 65,66 százalékos volt. Amennyiben a szándékosan érvénytelenül (kitöltetlen, széttépett, vagy összefirkált cédulát bedobó) szavazókat is számításba vesszük, úgy a tényleges részvételi arány 31,98/33,2, illetve 31,68/31,74 százalékos volt a régiókban, illetve a megyékben a választások két fordulójában [1].

A voksolók korösszetételét tekintve elmondható, hogy minél öregebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel vett részt a választásokon. A szavazáson megjelentek több mint egyharmada 70, több mint fele 60, és több mint kétharmada 50 éves, vagy annál is idősebb volt (2. ábra). Ez egyrészt a hagyományos pártoknak (baloldalon főleg a Szocialista Pártnak, a jobboldalon pedig a Köztársaságiaknak) kedvezett, másrészt azzal az eredménnyel járt, hogy a regionális tanácsokban szinte kivétel nélkül a hivatalban lévő elnököt választották újra. 

2. ábra: A szavazáson megjelentek kor szerinti megoszlása a 2021-es regionális/megyei választásokon

Forrás: BFM-TV és INSEE [2][3]

A megyei és regionális választások eredményét a 3. ábrában foglaltuk össze. A közel 6000 tanácsosi hely zömét a jobbközép és balközép pártok és a hozzájuk csatlakozó egyéb politikai formációk szerezték meg: a jobboldal jellemző partnerei a centrista pártok, a baloldalé pedig a környezetvédők voltak. A populista erők a vártnál gyengébben szerepeltek: a Nemzeti Tömörülés (a korábbi Nemzeti Front) például egyetlen régióban sem tudott győzni, és a megyékben alig jutott képviselői helyhez, a 2017-es választásokon még jól szereplő Lázadó Franciaország pedig szinte láthatatlan volt. Az előbbiek magyarázataként megjegyezzük, hogy míg a szélsőjobbal senki sem volt  hajlandó szövetkezni, ellenük azonban mindenki, addig a radikális baloldallal a Szocialista Pártnak voltak fenntartásai. A vesztesek közé sorolhatók még a zöldek és a köztársasági elnök mozgalma (Lendületben a köztársaság, LREM), akik saját listán nem, csupán a tradicionális jobb- és baloldali erőkkel összeállva tudtak a regionális vezető erők részesei lenni.   

3. ábra: A 2021-es regionális/megyei választások eredménye

A megyei listákra adott voksok megoszlása A regionális listákra adott voksok megoszlása
A megyei tanácsi helyek megoszlása A regionális tanácsi helyek megoszlása

Forrás: La Voix du Nord [1]

A 2021-es franciaországi megyei és regionális választásokkal kapcsolatban két kérdést érdemes megvizsgálni: először, hogy mi okozhatta a rekord alacsony részvételt; másrészt, hogy milyen hatással lehet az eredmény a 2022-es köztársasági elnöki, és az azt követő parlamenti választásokra?

Az első kérdést illetően, valószínűleg szerepe volt annak, hogy a COVID-válsággal kapcsolatos, sorozatban harmadik, az emberek mindennapi életét korlátok közé szorító intézkedéscsomag enyhítésére, illetve fokozatos kivezetésére nagyjából a választások első és második fordulójával párhuzamosan került sor. A fiatalabb korosztályok számára az újra megnyíló gazdasági, utazási és szórakozási lehetőségek könnyen a háttérbe szoríthatták a demokratikus politikai jogaik gyakorlására vonatkozó igényeiket. A választási rendszer bonyolultsága, az igen változatos összetételű szövetségeket eredményező közös pártlisták átláthatatlansága, az első és második forduló közötti további listaegyesítések lehetősége és gyakorlata, valamint általában a megyei és regionális önkormányzati funkcióknak a szavazók általi nem kellő ismerete is hozzájárulhatott az alacsony részvételi hajlandósághoz. Végül, azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a politikai rendszerrel szembeni kritika is megfogalmazódott a tömeges távolmaradásban. A választási kampány vitáiban kitüntetett szerepet kapott témák (közbiztonság, migráció, iszlám) nem feltétlenül esnek egybe az embereket leginkább foglalkoztató témákkal: az egyre nehezülő megélhetéssel, a fiatalok (és kevésbé fiatalok) lakásproblémáival, a leromló közszolgáltatásokkal, a foglalkoztatási kilátásokkal és a COVID-válság menedzselésével.

A második kérdést illetően meg kell jegyezni, hogy sem az alacsony részvételből, sem az eredményekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor bizonyos jelekre érdemes odafigyelni. Az extrém alacsony részvétel legitimációs kérdéseket vet föl: amennyiben nem sikerül visszaszerezni az emberek politika iránti bizalmát/érdeklődését, és a köztársasági elnök és a parlamenti képviselők mögött sem lesz kellő társadalmi felhatalmazás, ez állandósuló szociális feszültségekhez, kormányzási nehézségekhez vezethet, ami a gazdaságra visszahatva tovább ronthatja a válságból való kilábalás esélyeit. Továbbá, a szélsőséges pártok visszaszorulása és a hagyományos pártok jó szereplése bizonytalanná teszi azt az elképzelést, amely szerint 2022-ben megismétlődik a 2017-es forgatókönyv, és az elit elnökjelöltje a második fordulóban megint egy, a széles tömegek számára elfogadhatatlan populista ellenféllel találja majd magát szemben. Mindenesetre, az ország élhetősége és kormányozhatósága szempontjából hasznos lenne, ha a soron következő (2022-27-es) ötéves elnöki/parlamenti ciklusban az emberek mindennapi problémáira jobban odafigyelő politikai formáció kerülne hatalomra.

Somai Miklós

 

[1] La Voix du Nord (2021): Élections régionales & départementales 2021, Tous les résultats - https://www.lavoixdunord.fr/elections/resultats

[2] BFM-TV (2021): Régionales: 79% des 18-34 ans se sont abstenus au second tour – https://www.bfmtv.com/politique/elections/regionales/regionales-79-des-18-34-ans-se-sont-abstenus-au-second-tour_AN-202106280032.html

[3] INSEE (2021): Population par sexe et groupe d'âges, Données annuelles 2021 – https://www.insee.fr/fr/statistiques/2381474

Szólj hozzá!

Címkék: franciaország választások portfolioblogger somai miklós

Magyarország Helyreállítási Terve és az oktatás

2021.05.22. 11:44 VGI

Az Európai Unió történetének legnagyobb újjáépítési pénzügyi csomagja a „Next Generation EU” terv. A Helyreállítási Alap igénybevételéhez a tagállamoknak tervet kell benyújtaniuk.

Ez év május 17-én, a parlamenti ülés kezdete előtt két perccel került fel a kormányzati honlapra a 391 oldalas „Magyarország Helyreállítási és Ellenállási Terve” (HET). Ez már a második verzió volt, mert közben változtak a politikai megfontolások. Az első, áprilisi verzió még 5800 milliárd forint összeget kért az Európai Uniótól (hitelekkel együtt), a második verzió már csak a 2511 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást igényelte. Mindkét verzióban közös vonás azonban, hogy a szakmai szervezetek bevonása és társadalmi egyeztetés nélkül készült.

Ugyan sokat fakult, de Magyarország legerősebb vonzó tényezője a külföldi befektetők szemében a szakképzett munkaerő volt. Köztudott ugyanakkor, hogy hazánk oktatási eredményei, mutatói az elmúlt évtizedben romlottak. Éppen ezért égető fontosságú lenne, hogy az Uniótól kapott támogatás jelentős része az oktatásban hasznosuljon. Az eredeti tervhez képest a „demográfia és köznevelés” téma finanszírozási igénylése a felére csökkent (458 milliárdról 230-ra).  Az egyetemekre szánt 1191 milliárd forint eltűnt a HET-ből, de megjelent a „magasan képzett, versenyképes munkaerő” fejezet 281 milliárdot forinttal. Ide tartozik a felsőoktatás modernizációja, a szakképzés megújítása és az innovációs ökoszisztéma megerősítése. A köznevelésre és a felsőoktatásra kért összegek tehát a töredékére csökkentek, de nézzük, milyen célokra fordítaná ezeket a kormány.

A köznevelési rész egyik pillére a bölcsődékkel foglalkozik. 2019-ben 48702 bölcsődei férőhely állt rendelkezésre a KSH adatai szerint. Ezt további 3300 hellyel tervezi a HET bővíteni 2024 végéig, amire (beleértve az épületek felújítását) 40 milliárd forintot irányoz elő. „A kora gyermekkori nevelés-gondozás (3 év alatti gyermekek esetében) kihatással van a gyermek későbbi életútjára, ezért meghatározó, hogy ebben az érzékeny életkorban a gyermekekkel – a jövő nemzedékével – magasan kvalifikált szakemberek foglalkozzanak.”- írja az anyag (40.old.). Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a pszichológiai, gyermeknevelési szakirodalom a család fontosságát hangsúlyozza ebben az életkorban, tehát a gyermekkel otthon maradó szülőt is lehetne jobban támogatni.

HET köznevelési terveinek egyik legfontosabb területe a digitális oktatás. A köznevelésról szóló oldalakon 56-szor fordul elő a „digitális” szó. A „bér” szó egyébként csak mindössze 8 alkalommal, de nem annak tervezett emelkedésével kapcsolatban. Magyarország sajnos utolsó előttiként kullog az EU tagállamok között a tanítók, tanárok bérezését tekintve (1. ábra) és amíg ez gyakorlatilag megélhetési gondokat okoz, addig a pályaelhagyók száma nem fog csökkenni, és a tanári pálya nem lesz vonzó, akármennyire is digitalizált az. Erről az alapvető és szinte minden további tényezőt meghatározó problémáról mindössze ennyit ír a HET:„..tervezzük egyrészt a Klebelsberg ösztöndíj kiterjesztését a pályakezdő pedagógusokra, a tanárok juttatási és ösztönzőrendszerének bővítését, valamint – az európai, pl. észt jógyakorlatokat is figyelembe véve – a segítő személyzet és a felsőbb éves diákok bevonását a digitális támogató feladatok ellátásába”(47.old) A pedagógus bértábla még mindig a hat évvel ezelőtti minimálbérhez képest van meghatározva és egy tíz éve tanító, egyetemet végzett pedagógus bruttó havi 274 000 forintot keres  miközben a bruttó átlagkereset  2021 februárjában havi 414 400 forint volt.

 1. ábra: Teljes állású tanárok éves bruttó fizetése 2019 (alap- és középfokú képzésben)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Eurydice (2020): Teachers' and School Heads' in Europe 2018/19 Eurydice – Facts and Figures Salaries and Allowances. 13. old.

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek Magyarországon[1], de egyre kevesebb a gyógypedagógus is. A HET szolidan utal arra, hogy a diákok kompetenciái matematika és szövegértés terén OECD-átlag alattiak, hogy nagy a korai iskola-elhagyók száma és hogy „lehetséges” a szegregáció is. Cél mindezek javítása, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudjuk meg. Olvashatjuk viszont, hogy javítani kell az iskolák ellátását digitális eszközökkel, a tanórákon ezeket jobban kell használni, ezzel is csökkentve a „papíralapú oktatási tartalmak” felhasználását. A digitális eszközök káros hatásainak a 14 év alatti gyermekek szervi és pszichés fejlődésére ugyan könyvtárnyi irodalma van, de ez a HET összeállításánál nem volt szempont, és ilyen szakértők sem látták az anyagot. A HET mindenesetre előirányozza 2025 végéig 615 ezer db notebook beszerzését és digitális „élményszerű” tananyag fejlesztését. (Az, hogy mindez hogyan fér bele a NAT által megkövetelt igen feszített órarendbe, nincs tárgyalva).

Az irány tehát a digitális fejlesztés, ily módon: „A főállású pedagógusok létszáma 118.308 fő. Jelen projekt az ösztönzőprogramba az iskolában főállásban foglalkoztatott pedagógusok 25%-át (negyedét) kívánja bevonni, ami alkalmas arra, hogy multiplikátor hatása révén a pedagógus-társadalom többségét, az ún. kritikus tömeget elérve a fejlesztés a teljes pedagógiai gyakorlatot áthassa. A résztvevő 30 000 pedagógus számára differenciált ösztönző rendszer kerül kialakításra. A differenciálás szempontja a pedagógusok digitális tudásszintje, továbbá a hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó pedagógusok kiemelt támogatása… A programok személyes jelenléttel vagy online kontakt formában valósulnak meg, konzultációk, illetve szervezett workshopok keretében. Az egyes workshopok várható résztvevői létszáma: 12 -18 fő. A csoportok kialakítása jellemzően a résztvevők digitális pedagógiai kompetenciái alapján történik, ezért a résztvevők bemeneti mérésen vesznek részt”.(58.old.) Vagyis a pedagógusok negyedétől várják el, hogy továbbadja valahogyan azt a digitális tudását kollégáinak, amit valamilyen kormány-megbízott cég által szervezett workshopokon elsajátít 2026 végéig. A köznevelés digitalizációjára előirányzott összeg 190,6 milliárd forint.

Következik a felsőoktatás. Ebben a részben már 113-szor fordul elő a „digitális” szó. A fő pillérek itt is az épületfejlesztés, digitális eszközök és digitális tananyagfejlesztés. A HET érinti azt is, hogy az OECD és EU átlaghoz képest alacsony a felsőfokú végzettségűek száma, ezért „cél a felsőfokú végzettséget szerzők számának többek között a beiratkozási bázis szélesítése révén történő növelése, a felsőoktatás minden szintjén.” (68.old.) A HET úgy csodálkozik rá a korai iskolaelhagyók magas arányára a szakképző intézményekben, a lemorzsolódásra és rossz teljesítményre, mintha az nem az elmúlt évtizedek oktatáspolitikájának egyik következménye lenne. A külföldi egyetemek vonzóereje nem csökkent a tehetséges fiatalok körében és az egyetemi szféra autonómiájának törvénybe iktatott csökkentésével a magyar felsőoktatás népszerűsége várhatóan tovább hanyatlik[2]. A HET szerint az infrastruktúra fejlesztése és az új digitális tananyagok mindenesetre majd megoldják a gondokat. Minderre (ha belevesszük még a Nemzeti Laborokat is) 281 milliárd forintot igényel az EU-tól 2026-ig. (Csak összehasonlítási alapként: egyetlen évre a jövő évi költségvetésben 340 milliárd forintot különítettek el sportberuházásokra és pályázatokra).

Az EU-nak benyújtott dokumentum és az abban igényelt összegek és célok alapján tehát nem várható a magyar közoktatás és felsőoktatás megújulása. Bár a kulcsszó a digitalizáció, ahogy hazánk évtizede stagnáló digitalizációs mutatói is érzékeltetik: a modern világgazdaságba való bekapcsolódás nem elsősorban a digitális eszközök beszerzésén, hanem az azokat használó emberi erőforrás minőségén múlik. A „magasan képzett versenyképes munkaerő” fogalma tehát helyes. Azonban nemsokára nem lesz, aki „magasan képezzen” és nem lesz kit.

Éltető Andrea

 

[1] Ez többek között a digitális eszközök kisgyermekkori használatával  is összefügghet.

2] Az egyetemi oktatók fizetése természetesen Nyugat-Európában sokszorosa a magyar juttatásoknak.

 

Szólj hozzá!

Címkék: hun portfolioblogger EU éltető andrea

A katalán választás után

2021.02.17. 08:08 Világgazdasági Intézet

Emlékezetes volt a Valentin nap Katalóniában. A világjárvány harmadik hullámában, maszkban, esőben választani mentek az emberek. Pontosabban a választásra jogosultak bő fele, 53%, ami az eddigi legalacsonyabb részvételi arány. A távolmaradókat nemcsak a fertőzés veszélye riasztotta el, de bele is fáradtak a pártok függetlenségi huzavonájába.

Szólj hozzá!

Címkék: spanyolország választások hun portfolioblogger Katalónia

Digitális megosztottság – haladunk valamerre?

2020.12.17. 11:41 Világgazdasági Intézet

A digitalizáció és az Ipar 4.0 fogalma hazánkban is nagyon felkapott. Joggal, hiszen az Ipar 4.0 egy összetett, több pillérből (az egyik a digitalizáció) álló rendszer, ami átalakítja a vállalatirányítást, termelés-szervezést és a versenyképesség fenntartásához ma már szinte elengedhetetlen. Már 2015-ben felismerték egyes ipari és kormányzati szervezetek ennek fontosságát, és különböző szervezetek, ösztönző projektek indultak elsősorban a vállalatok számára.

Szólj hozzá!

Címkék: hun digitalizáció digitális megosztottság portfolioblogger éltető andrea iparfejlesztés ipar4.0

Domestic and European financial solidarity - The case for Hungary

2020.10.01. 09:10 Világgazdasági Intézet

The COVID-19 crisis (epidemic and economic crisis) provided a challenging time for European governments. Since the coronavirus reached the European continent and member states of the European Union, the position of the Hungarian government regarding the main issues and challenges of the European Union, however, has remained intact.

1 komment

Címkék: eng portfolioblogger EU Hungary Szijártó Norbert covid financial solidarity

Délkelet-ázsiai közvetlen külföldi befektetések a V4 országokban

2020.08.31. 08:26 Világgazdasági Intézet

A KRTK Világgazdasági Intézetében 2016 óta folyik kutatás az Európán kívüli feltörekvő piacok multinacionális vállalatainak vizsgálata érdekében. A projekt keretében számos feltörekvő gazdaság (Kína, India, Brazília, Mexikó, Törökország, Dél-Afrika, Oroszország, Dél-Korea, Tajvan, Malajzia, Thaiföld, Indonézia, Vietnám) vállalatainak közvetlen külföldi befektetéseit vizsgáltuk meg több szempont alapján (pl. trendek, szektorális és földrajzi irányultság, toló (push) és húzó (pull) tényezők, motivációk stb.). Kiemelten a kelet-közép-európai befektetéseikkel (és azon belül is a V4 országokban lévő befektetéseikkel) foglalkoztunk. Jelen blogbejegyzés a délkelet-ázsiai befektetőkkel (Malajzia, Thaiföld, Indonézia, Vietnám) kapcsolatos kutatási eredményeket mutatja be.

Szólj hozzá!

Címkék: malajzia thaiföld hun indonézia vietnám visegrádi országok portfolioblogger FDI

A strukturális transzformáció nehézségei szubszaharai Afrikában - Botswana esete

2020.08.24. 18:01 Világgazdasági Intézet

A strukturális transzformáció jelentős kihívás napjaink fejlődő országai számára. A nyersanyagban gazdag országok gazdaságának diverzifikációja különösen makacs problémának bizonyult. Ezen országok ugyanis gyakran ún. nyersanyag-átoktól szenvednek (Sachs-Warner, 2001), amelynek egyik aspektusa a helyi valuta felértékelődése.A tartós felértékelődés versenyképtelenné teheti az exportszektort, tovább nehezítve ezzel az iparosodást (ez az ún. holland kór, ld. Corden-Neary, 1982) . Én egy olyan dél-afrikai fejlődő országot választottam elemzésem tárgyául, amely a legtöbb szakértő szerint elkerülte a nyersanyag-átok főbb tüneteit, azonban gazdaságát ennek ellenére sem sikerült a magasabb hozzáadott-értékű tevékenységek irányába mozdítania. A strukturális transzformáció sikertelensége mögött komplex külső és belső okok állnak, amelyek elemzése révén a felzárkózás nehézségeire és a külső meghatározottságra szeretném felhívni a figyelmet. Napjaink világgazdasági rendszere nem támogatja az értékláncokba való bekapcsolódást, és feljebb lépést, inkább konzerválja a meglévő struktúrákat. 

2 komment

Könyvajánló: pénz és fenntarthatóság – a hiányzó láncszem

2020.08.03. 11:28 Világgazdasági Intézet

Bernard Lietaer, Christian Arnsperger, Sally Goerner és Stefan Brunnhuber 2012-es jelentése – eredeti angol címén: Money and Sustainability – The Missing Link – a Római Klub Európai Szervezetének felkérésére készült a Finance Watch és a World Business Academy részére. [1] 

penz-es-fenntarthatosag.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: könyvajánló hun fenntarthatóság római klub portfolioblogger Lakócai Csaba

Brazília és a COVID-19 – avagy megingatja-e a koronavírus járvány Bolsonaro elnöki pozícióját?

2020.05.21. 19:19 Világgazdasági Intézet

Brazíliát relatíve későn érte el a COVID-19, az első igazolt esetet „csak” 2020. február 25-én regisztrálták Sao Paulóban, az azóta eltelt közel három hónapban azonban aggasztó méreteket öltött a járvány. A legnagyobb dél-amerikai országban nap mint nap új rekordokat dönt a koronavírus terjedése.

bra1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: válság hun portfolioblogger Brazília Ricz Judit Bolsonaro koronavírus

Búcsú egy közel százéves családi vállalattól

2020.05.20. 11:21 Világgazdasági Intézet

Talán nem meglepő, hogy a BMW-beruházás elhalasztása nagyobb port vert fel az üzleti hírek iránt felületesen érdeklődő olvasók körében, mint a fűnyíró traktorokat gyártó nemesvámosi MTD-gyár múlt héten nyilvánosságra hozott, 500 munkavállalót érintő bezárása.

A felületes olvasónak nincs igaza.

1 komment

Címkék: magyarország gyár hun portfolioblogger MTD Szalavetz Andrea

Koronavírus Svédországban – külön utakon?

2020.05.11. 17:50 Világgazdasági Intézet

Wendelin Wiedeking, német üzletember, „Anders ist besser” (~Jobb lenne másként) című könyvében – amelyet Magyarországon sokan inkább angol fordításban, „Don’t Follow the Crowd” (~Ne ússz az árral!) címen ismernek – azt mutatja be, hogyan, milyen - Európában akkor még különlegesnek számító - módszerekkel szervezte át, illetve juttatta az akkor még a csőd szélén álló Porschét néhány év leforgása alatt olyan helyzetbe, hogy az akár többségi részesedést is szerezhetett volna a nálánál sokkal nagyobb Volkswagen konszernben. Jelen írásunkban azt vizsgáljuk, mennyi igazság van abban, hogy a svédek a „tanácsot” követve egyedülálló, különleges stratégiával próbálják meg legyőzni a koronavírust.

4 komment

Címkék: svédország válság hun portfolioblogger somai miklós koronavírus

Járvány-sújtotta tőkeáramlások

2020.05.04. 11:49 Világgazdasági Intézet

A COVID-19 még nem volt sehol, amikor már 2019 októberében szomorú hangú előrejelzések jelentek meg a közvetlentőke-áramlások alakulásáról. Az OECD[1] mérései szerint az FDI-áramlás 2019 első felében 20%-kal csökkent 2018 második félévéhez képest. Az OECD-országokban megvalósult befektetések estek nagymértékben, s azon belül elsősorban az USA (főleg a Kínából származó közvetlentőke-beruházások), Hollandia és Nagy-Britannia számai csökkentek leginkább. Az UNCTAD[2] egymást követő jelentései is egyre borúsabb képet festenek a globális közvetlentőke-áramlás 2020-as lehetséges alakulásáról.

Szólj hozzá!

Csehország túl akar lenni nehezén?

2020.04.24. 11:59 Világgazdasági Intézet

Úgy fest, hogy Andrej Babis miniszterelnök mellett az emberek is megunták a koronavírussal összefüggésben hozott korlátozásokat, ezért a vírus terjedésétől függetlenül mindent megtesznek azért, hogy az élet visszatérjen a korábbi kerékvágásba. A legújabb fejlemény, hogy április 23-án a Prágai Városi Bíróság egy beadvány nyomán megsemmisítette az Egészségügyi Minisztérium négy olyan intézkedését, amely a koronavírus miatt korlátozta a szabad mozgást és a kiskereskedelmet, így a minisztériumnak április 27-től a hatályos törvényekkel összhangban új szabályozást kell hoznia.

Szólj hozzá!

Címkék: csehország válság hun portfolioblogger Túry Gábor koronavírus

Amerikai járványkezelés és kínai maszkdiplomácia – időközi áttekintés a pandémia kontextusában

2020.04.17. 10:11 Világgazdasági Intézet

Nem sokkal azt követően, hogy a kereskedelmi háború legalábbis ideiglenesen nyugvópontra jutott ez év januárjában, a  koronavírus elleni küzdelem újabb frontot nyitott az Egyesült Államok és Kína között, hogy a két ország megmutassa nagyhatalmi kompetenciáját és ezáltal összemérje erejét. A pandémia sikeres menedzselésére vonatkozó állítások szükségszerűen spekulatívak, de az egyértelműnek látszik, hogy Peking és Washington olyan lehetőségként tekint a vírusjárvány kezelésére, amelyen keresztül megerősítheti globális imázsát. Így a kérdés egyrészt az, hogy milyen konkrét lépéseket tesz a két nagyhatalom a járvány felszámolására, másrészt pedig, hogy hogyan alakul ezeknek a nemzetközi fogadtatása. A kompetencia és az arról kialakult nemzetközi percepció ugyanakkor nem függetleníthető egymástól, így feltételezhető, hogy a nagyhatalmak olyan erőfeszítéseket tesznek, amelyekkel a róluk kialakult nemzetközi képet kívánják javítani.

Szólj hozzá!

Címkék: kína válság hun portfolioblogger Amerikai Egyesült Államok koronavírus

Már a spájzban vannak? - Növekvő kínai jelenlét Kelet-Közép-Európában

2020.04.16. 07:12 Világgazdasági Intézet

Az angol nyelvű kutatási jelentés magyar nyelvű összefoglalója

A 17 + 1 együttműködés minden részterületére kiterjedő elemzés elektronikus formában a következő linkre kattintva érhető el: www.chinaobservers.eu

Szólj hozzá!

Címkék: kína hun közép kelet európa portfolioblogger szunomár ágnes

Koronavírus Franciaországban: válság, bizonytalankodás, viták

2020.04.15. 13:29 Világgazdasági Intézet

Európában az első koronavírusos megbetegedéseket Franciaországban azonosították 2020. január 24-én három, korábban Kínában időző személynél – egy kínai származású franciánál és két kínai turistánál. Az egyik turistát nem tudták megmenteni: ez az első haláleset az országban (és Európában), február 14-én. (Az első francia, aki már az országban kapta el a kórt, február 25-én ment el.)

Szólj hozzá!

Címkék: franciaország válság hun portfolioblogger somai miklós koronavírus

Koronavírus Németországban: Minden a Korona-Védőpajzsról, azaz a német gazdaságvédelmi akciótervről

2020.04.10. 07:28 Világgazdasági Intézet

Manapság a magyar és külföldi hírportálok tele vannak a koronavírus lehetséges gazdasági hatásainak elemzéseivel és különböző gazdasági katasztrófa-forgatókönyvekkel. De mit tesz Európa legnagyobb gazdasága, hogy enyhítse a vírus okozta gazdasági és társadalmi károkat? Ebben a blogbejegyzésben a német kormányzat hivatalos honlapjáról szedjük össze a „Korona-Védőpajzs” részleteit.

9 komment

Címkék: válság hun portfolioblogger Németország Nagy Péter koronavírus

süti beállítások módosítása