A strukturális transzformáció jelentős kihívás napjaink fejlődő országai számára. A nyersanyagban gazdag országok gazdaságának diverzifikációja különösen makacs problémának bizonyult. Ezen országok ugyanis gyakran ún. nyersanyag-átoktól szenvednek (Sachs-Warner, 2001), amelynek egyik aspektusa a helyi valuta felértékelődése.A tartós felértékelődés versenyképtelenné teheti az exportszektort, tovább nehezítve ezzel az iparosodást (ez az ún. holland kór, ld. Corden-Neary, 1982) . Én egy olyan dél-afrikai fejlődő országot választottam elemzésem tárgyául, amely a legtöbb szakértő szerint elkerülte a nyersanyag-átok főbb tüneteit, azonban gazdaságát ennek ellenére sem sikerült a magasabb hozzáadott-értékű tevékenységek irányába mozdítania. A strukturális transzformáció sikertelensége mögött komplex külső és belső okok állnak, amelyek elemzése révén a felzárkózás nehézségeire és a külső meghatározottságra szeretném felhívni a figyelmet. Napjaink világgazdasági rendszere nem támogatja az értékláncokba való bekapcsolódást, és feljebb lépést, inkább konzerválja a meglévő struktúrákat. 

Bernard Lietaer, Christian Arnsperger, Sally Goerner és Stefan Brunnhuber 2012-es jelentése – eredeti angol címén: Money and Sustainability – The Missing Link – a Római Klub Európai Szervezetének felkérésére készült a Finance Watch és a World Business Academy részére. [1] 

Brazíliát relatíve későn érte el a COVID-19, az első igazolt esetet „csak” 2020. február 25-én regisztrálták Sao Paulóban, az azóta eltelt közel három hónapban azonban aggasztó méreteket öltött a járvány. A legnagyobb dél-amerikai országban nap mint nap új rekordokat dönt a koronavírus terjedése.

Talán nem meglepő, hogy a BMW-beruházás elhalasztása nagyobb port vert fel az üzleti hírek iránt felületesen érdeklődő olvasók körében, mint a fűnyíró traktorokat gyártó nemesvámosi MTD-gyár múlt héten nyilvánosságra hozott, 500 munkavállalót érintő bezárása.

A felületes olvasónak nincs igaza.

Wendelin Wiedeking, német üzletember, „Anders ist besser” (~Jobb lenne másként) című könyvében – amelyet Magyarországon sokan inkább angol fordításban, „Don’t Follow the Crowd” (~Ne ússz az árral!) címen ismernek – azt mutatja be, hogyan, milyen - Európában akkor még különlegesnek számító - módszerekkel szervezte át, illetve juttatta az akkor még a csőd szélén álló Porschét néhány év leforgása alatt olyan helyzetbe, hogy az akár többségi részesedést is szerezhetett volna a nálánál sokkal nagyobb Volkswagen konszernben. Jelen írásunkban azt vizsgáljuk, mennyi igazság van abban, hogy a svédek a „tanácsot” követve egyedülálló, különleges stratégiával próbálják meg legyőzni a koronavírust.

A COVID-19 még nem volt sehol, amikor már 2019 októberében szomorú hangú előrejelzések jelentek meg a közvetlentőke-áramlások alakulásáról. Az OECD[1] mérései szerint az FDI-áramlás 2019 első felében 20%-kal csökkent 2018 második félévéhez képest. Az OECD-országokban megvalósult befektetések estek nagymértékben, s azon belül elsősorban az USA (főleg a Kínából származó közvetlentőke-beruházások), Hollandia és Nagy-Britannia számai csökkentek leginkább. Az UNCTAD[2] egymást követő jelentései is egyre borúsabb képet festenek a globális közvetlentőke-áramlás 2020-as lehetséges alakulásáról.

Úgy fest, hogy Andrej Babis miniszterelnök mellett az emberek is megunták a koronavírussal összefüggésben hozott korlátozásokat, ezért a vírus terjedésétől függetlenül mindent megtesznek azért, hogy az élet visszatérjen a korábbi kerékvágásba. A legújabb fejlemény, hogy április 23-án a Prágai Városi Bíróság egy beadvány nyomán megsemmisítette az Egészségügyi Minisztérium négy olyan intézkedését, amely a koronavírus miatt korlátozta a szabad mozgást és a kiskereskedelmet, így a minisztériumnak április 27-től a hatályos törvényekkel összhangban új szabályozást kell hoznia.

Nem sokkal azt követően, hogy a kereskedelmi háború legalábbis ideiglenesen nyugvópontra jutott ez év januárjában, a  koronavírus elleni küzdelem újabb frontot nyitott az Egyesült Államok és Kína között, hogy a két ország megmutassa nagyhatalmi kompetenciáját és ezáltal összemérje erejét. A pandémia sikeres menedzselésére vonatkozó állítások szükségszerűen spekulatívak, de az egyértelműnek látszik, hogy Peking és Washington olyan lehetőségként tekint a vírusjárvány kezelésére, amelyen keresztül megerősítheti globális imázsát. Így a kérdés egyrészt az, hogy milyen konkrét lépéseket tesz a két nagyhatalom a járvány felszámolására, másrészt pedig, hogy hogyan alakul ezeknek a nemzetközi fogadtatása. A kompetencia és az arról kialakult nemzetközi percepció ugyanakkor nem függetleníthető egymástól, így feltételezhető, hogy a nagyhatalmak olyan erőfeszítéseket tesznek, amelyekkel a róluk kialakult nemzetközi képet kívánják javítani.

Az angol nyelvű kutatási jelentés magyar nyelvű összefoglalója

A 17 + 1 együttműködés minden részterületére kiterjedő elemzés elektronikus formában a következő linkre kattintva érhető el: www.chinaobservers.eu

Európában az első koronavírusos megbetegedéseket Franciaországban azonosították 2020. január 24-én három, korábban Kínában időző személynél – egy kínai származású franciánál és két kínai turistánál. Az egyik turistát nem tudták megmenteni: ez az első haláleset az országban (és Európában), február 14-én. (Az első francia, aki már az országban kapta el a kórt, február 25-én ment el.)

Manapság a magyar és külföldi hírportálok tele vannak a koronavírus lehetséges gazdasági hatásainak elemzéseivel és különböző gazdasági katasztrófa-forgatókönyvekkel. De mit tesz Európa legnagyobb gazdasága, hogy enyhítse a vírus okozta gazdasági és társadalmi károkat? Ebben a blogbejegyzésben a német kormányzat hivatalos honlapjáról szedjük össze a „Korona-Védőpajzs” részleteit.

A koronavírus (COVID-19) szinte precedens nélküli gazdasági sokkot okozott a világ minden részén. Az Amerikai Egyesült Államokban (USA) is hanyatlásnak indult a gazdaság, és ez a politikai és gazdasági vezetőket lépéskényszerbe hozta. Annak érdekében, hogy megértsük az Amerikai Egyesült Államoknak a koronavírus által előidézett sokkra reflektáló gazdasági intézkedéseit, érdemes röviden áttekinteni, miként reagáltak a politikai döntéshozók a 2007–2008-as válságra. Minőségében ez egy eltérő válság volt, de a gazdasági intézkedések és az ezekben foglalt politikai-ideológiai megközelítések számos tanulsággal szolgálhatnak.

Az első koronavírusos megbetegedést 2020. január 31-én egy kínai turista házaspárnál azonosították Newcastle-ban. Február végén már az első olyan betegről szólnak a tudósítások, aki a szigetországban kapta el a kórt. Az első halálesetről március 5-én érkezett jelentés.

Siniša Mali januárban még arról nyilatkozott, hogy idei legfontosabb tervei között az szerepel, hogy tiszta lappal kezdjen új disszertáció megírásába. A szerb pénzügyminiszter ezt a választ a Belgrádi Egyetem szenátusának tavalyi döntésére utalva adta, amely etikai okokból visszavonta a doktori fokozatát.

A koronavírus nem csak egészségügyi válsághelyzetet okozott, hamar érezhetővé váltak a reálgazdasági hatások, amelyek várhatóan mély recessziót fognak eredményezni az Európai Unió tagországaiban és más kontinenseken is.

Spanyolország ma a második legfertőzöttebb ország a koronavírustól Európában, 127 ország tiltja, vagy korlátozza innen a beutazást. A spanyol egészségügyi rendszer összeomlóban, 50 ezer ápolót kell sürgősen toborozni. Egy friss felmérés szerint a lakosság 25,5%-a távmunkában, 49,9%-a pedig egyáltalán nem dolgozik, s a spanyolok fele tart attól, hogy elveszti állását. Nézzük, hogyan jutott idáig az ország, és mit tett a kormány a károk enyhítésére.

A nemzetközi pénzpiaci válság 2008-as kitörése óta jellemző, hogy a jegybankok (főleg a Fed a BoE vezetésével) szélesebb szerepkört töltenek be a gazdaságban, valamint a jegybanki célok eléréséhez kapcsolódóan új eszközöket vetnek be. Vajon a monetáris politika sikere vezetett a valaha volt leghosszabb amerikai és globális kegyelmi időszakhoz?

Nem hivatalos végeredmény szerint – de a szavazatok közel teljes feldolgozottsága alapján – a Boris Johnson vezette Konzervatív Párt magabiztos győzelmet aratott a 2019. december 12-ei brit előrehozott parlamenti választásokon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a konzervatívoknak kényelmes többségük lesz az Alsóházban választási programjuk megvalósításához. E program kétségtelenül legsürgetőbb eleme az országnak az Európai Unióból való kivezetése.

Spanyolországban választásokat tartottak. Ez már lassan nem is hír, hiszen az elmúlt négy évben ez a negyedik általános választás, legutóbb idén áprilisban volt ilyen. A politikai helyzet folyamatosan instabil az ibériai országban, az ország kormányozhatósága volt a tét.

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi kereskedelem olyan közösen elfogadott elveken és szabályokon alapult, mint például a diszkrimináció-mentesség elve, viszonosság elve, transzparencia elve, konzultáció elve. Ez utóbbi mondta ki azt, hogy az államok az esetleges kereskedelmi vitáikat nem vámháborúkkal, retorziókkal, kereskedelmi korlátozásokkal, hanem két- és sokoldalú tárgyalásokkal kísérlik meg rendezni.

Az új globális digitális pénzről tett bejelentése komoly médiafigyelmet és rendkívül ellentmondásos fogadtatást kapott. Ebben a blogban csak egy pillanatképet lehet bemutatni, mert rendkívül gyors a változtatás. A Facebook és a Cambridge Analytica személyes és társadalmi adatainak használatával kapcsolatos közelmúltbeli botrány etikai megfontolásokat hozott előtérbe. A Pénzügyi Stabilitási Tanácsának (FSB) idei elemzése szerint a nagy technológiai cégek azért képesek különböző ingyenes szolgáltatásokat nyújtani, mert az ily módon elért adatokat más üzleti céljaikra tudják felhasználni. A mit sem sejtő ügyfelek a szolgáltatásuk igénybevételéért cserébe személyes adataikkal fizetnek.

Climate Central has stylized the horror of rising yearly average temperatures into aesthetically appealing warming stripes, subtly reminding the broader public of the deteriorating climate of our Globe. Although, I am not sure if we need reminding, given rising levels of climate anxiety. The climate crisis may dominate news cycles, but action has been extremely slow to follow. The EU’s inability to agree on 2050 carbon neutrality is yet another failure on a long list of unsuccessful attempts to take decisive actions against climate change.

Magyarország 15 évvel ezelőtt, 2004-ben lett az Európai Unió tagja. Az Európai Bizottság adatai szerint a tíz új tagállam 2004 és 2020 között összesen 365,2 milliárd euró értékben részesült az európai strukturális és beruházási alapokból, ami átlagosan a bruttó hazai termékük (GDP) 2,6 százalékát tette ki évente. Emellett az úgynevezett Juncker-terv keretében 31,4 milliárd eurót (10 ezer milliárd forintot) fektettek be ezekben az országokban 2014 óta. Ez az összeg roppant nagynak tűnik, azonban adódik a kérdés, hogy vajon mennyire segítette a tagállamok felzárkózását? Fontos mutató az egy főre eső, vásárlóerő paritásban mért nemzeti össztermék, azonban a multidiszciplináris megközelítésben a sikeresség méréséhez szükséges jogi- és politikai szempontokat is figyelembe venni.

Április 28-án ismét választásokat tartottak Spanyolországban. Erre azért került sor, mert a spanyol parlamentben helyet foglaló katalán pártok februárban nem szavazták meg az ország költségvetését. A Pedro Sánchez vezette Szocialista Párt (PSOE) ekkor már több, mint 8 hónapja kormányzott kisebbségben, miután átvette a hatalmat - a gyakorlatilag korrupcióba belebukott - Mariano Rajoy Néppártjától tavaly nyáron.

Norwegian students organised their largest strike to date on 22 March, when thousands walked out of school to protest the government’s climate agenda. Joining them in Oslo, I found that like their peers globally, they have come to realise the need to voice their concerns in a country that has been one of the culprits of rising greenhouse gases. Some locals were nonetheless surprised at the masses the protest attracted, since they have seen and understood the Norwegian youth to be “submissive and well-behaved”. Most students have agreed with the need for radical action to tackle climate change, but they have not yet spoken out for their future. This has begun to change and carries wide-ranging repercussions for a society so deeply reliant on hydrocarbon revenues.