Európában az első koronavírusos megbetegedéseket Franciaországban azonosították 2020. január 24-én három, korábban Kínában időző személynél – egy kínai származású franciánál és két kínai turistánál. Az egyik turistát nem tudták megmenteni: ez az első haláleset az országban (és Európában), február 14-én. (Az első francia, aki már az országban kapta el a kórt, február 25-én ment el.)
Két nappal korábban, február 12-én, a francia Nemzeti Gyógyszerészeti Akadémia vészjósló sajtóközleményt tesz közzé, amely szerint az európai gyógyításban felhasznált anyagok és eszközök 80 százaléka a közös gazdasági téren kívülről, döntően Ázsiából származik. A közlemény egyúttal a termelési láncok részterületeinek Európába történő visszatelepítése mellett foglal állást.
Jelen sorok írásakor – az április 15-én 12 órakor rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint – eddig összesen 143.303 koronavírusos pácienst regisztráltak Franciaországban. A halálesetek száma 15.729; mintegy egyharmaduk szociális intézményekben (döntően öregotthonokban) hunyt el.
A 14. heti (március 30–április 5.) adatok szerint csökken a COVID-19 tünetekkel újonnan orvoshoz fordulók száma, stabilizálódik a kórházi osztályokra, illetve magas szinten stabilizálódik az intenzív osztályra felvettek száma. Az intenzív osztályon fekvők 61 százalékának van más, súlyos alapbetegsége, és 57 százaléka 65 éves vagy idősebb. Az elhunytak 90 százaléka szenvedett súlyos alapbetegségben, és 89 százalékuk minimum 65 éves volt. Földrajzilag a helyzet Ile-de-France régióban (Párizsban és környékén), valamint az ún. Nagy Keleti régióban (főként Elzász és Lotaringia nagyvárosaiban) a legsúlyosabb (a 14. heti halálesetek 37 illetve 24 százalékával).
Franciaországban a járvány első heteiben még nincs pánik: a köztársasági elnök színházba jár, február 22-én megnyílik a többszázezer látogatót fogadó éves párizsi agrárexpó, és február 26-án Lyonban a helyi csapat 60 ezer néző (köztük 3 ezer vendégszurkoló) előtt Bajnokok Ligája meccset játszik a torinói Juventusszal. A tavasz első két hetében azután felgyorsulnak az események: március 9-étől már tiltják az 1000, majd 13-ától a 100 fő fölötti rendezvényeket; kérik az időseket/veszélyeztetetteket, hogy maradjanak otthon, illetve bejelentik, hogy a március 16-i héttől kezdődően bezárják az oktatási intézményeket és a nem létfontosságú cikkeket/szolgáltatásokat kínáló üzleteket. Március 15-én (vasárnap) – a gyorsan romló egészségügyi statisztikák ellenére – még megtartják a helyhatósági választások első fordulóját, amelyen 20 és fél millió ember, a szavazók 45 százaléka adja le a voksát. (Az eredetileg március 22-ére tervezett második fordulót – azon a kb. 5 ezer településen, ahol erre még szükség van – legkésőbb júniusig elhalasztották.) Március 16-án este azonban az elnök már szigorú kijárási korlátozásokat jelent be március 17-e déli 12 órától – egyelőre két hétre vonatkozóan, majd március 27-én további két héttel (április 15-ig), illetve április 13-án további négy héttel (május 11-ig) meghosszabbítja azokat.
A vészhelyzettel kapcsolatos konkrét, számszerűsített intézkedések március 17-től kezdődően kerültek nyilvánosságra. Az összesen 347 milliárd euróra, a francia GDP kb. 4,3 százalékára rúgó csomagból 2 milliárd jut a válság egészségügyi vonatkozásainak a finanszírozására, 45 milliárd a konkrét gazdasági intézkedésekre, és 300 milliárd a vállaltok új hiteleivel kapcsolatos garanciavállalásra. A hitelgaranciákról, a csökkentett munkarendben dolgozók bérének részleges átvállalásáról, az esedékes tb- és adófizetési kötelezettségekre, a büntetésekre, a bérleti és rezsidíjakra vonatkozó haladékokról, az önfoglalkoztatók és a mikrovállalkozások speciális támogatásáról, valamint a munkajog vállalatok számára kedvező ideiglenes lazításáról itt található bővebb áttekintés.
A franciaországi koronavírus járvány tanulmányozásakor megkerülhetetlen szempont a jelenlegi (és részben a korábbi) kormányok által folytatott politika helyességének, hatékonyságának a vizsgálata. A legkevesebb, ami elmondható, hogy a nominális GDP tekintetében a világ kb. 5-7. helyén álló országot több szempontból is felkészületlenül érte a válság:
- az egészségügyi infrastruktúra ellátottsága és felszereltsége szempontjából;
- logisztikai szempontból, a hiányzó szerek, eszközök beszerzésével kapcsolatban;
- tudományos kutatás szempontjából (a terápia és a védekezés mikéntje).
Az első eset regisztrálása után több mint két hónapnak kellett eltelnie, mire legalább a vírusnak leginkább kitett csoportok (pl. a kórházi dolgozók, öregotthonok ápolószemélyzete, általában a közfeladatokat ellátók) megfelelő mennyiségű és minőségű védőöltözethez (maszk, kesztyű, köpeny) juthattak. Hiány volt a tesztek elvégzéséhez szükséges felszerelésből, reagensből, vattából, továbbá a súlyos esetekhez szükséges lélegeztetőkből, intenzív ágyakból, és főként szakszemélyzetből. A kínai import akadozott, a franciaországi termelést pedig csak nagy késéssel lehetett felfuttatni. A fertőző betegségekkel kapcsolatos kutatások finanszírozása is akadozott, így nem állt rendelkezésre protokoll a betegség kezelésére. A helyzeten nem segítettek az 1980-as évek közepe óta sorozatosan bevezetett egészségügyi és kórházreformok, amelyek nyomán a szektorban teret nyertek a magáncégekre jellemző vezetési, értékelési és finanszírozási módszerek, átalakultak az érdekeltségi viszonyok, változott az orvos-páciens kapcsolat. A hatékonyság és takarékosság szempontjai háttérbe szorították az ápolást, gondoskodást és gyógyítást. A reformok folytán csökkent a kórházi ágyak száma, romlottak az egészségügyi dolgozók munkakörülményei, veszélybe került az ellátás. A szakma vészjelzései azonban süket fülekre találtak a politika szintjén. Egy neves marseille-i szakértő már 2006-ban, a madárinfluenza idején figyelmeztetett rá, hogy Franciaország nincs felkészülve egy komolyabb légzőszervi epidémia megfékezésére.
A fentiek ellenére úgy tűnik, lenne mód a járvány megállítására, a betegek hatékony kezelésére. Ugyanaz a szakértő, aki 2006-ban már megkongatta a vészharangot, kínai tapasztalatokat továbbfejlesztve kidolgozott egy terápiát – egy régi malária-gyógyszer (hidroxiklorokin), valamint egy, a felülfertőződés ellen ható antibiotikum (azitromicin) kombinációját –, mellyel néhány napon belül vissza lehet szorítani a vírusterhelést, s így el lehet kerülni a súlyosabb szövődmények (pl. tüdőgyulladás) kialakulását. A fenti módszerrel kezelt betegek között 0,5 százalék alatti a mortalitás, miközben országosan a feltárt esetek több mint 10 százaléka végződik halállal.
A terápiát azonban mégsem lehet széleskörűen alkalmazni Franciaországban, mert a kormánypolitikára ható szakmai körök vitatják a módszer tudományosságát. Klorokin hatóanyagú gyógyszerek 1949 óta vannak forgalomban, és egészen 2020 január közepéig vény nélkül is hozzájuk lehetett jutni a patikákban. A COVID-19 elleni harcban elért marseille-i sikerek nyomán azután 2020. március 23. és 27. között több, sokszor egymásnak is ellentmondó rendelet jelenik meg, melyek végül csak és kizárólag a legsúlyosabb esetekben (lélegeztetőgépre kapcsolt, szervkárosult betegeknél) teszi lehetővé a hidroxiklorokin alkalmazását. A praktizáló orvosok azonban jól tudják, hogy ilyenkor a szer már kevéssé hatékony, mivel ilyenkor a vírusterhelés lecsökken, s ezért nincs értelme a vírusellenes kezelésnek.
A marseille-i terápia ellen felhozott érvek zöme arra irányul, hogy kidolgozása során nem végeztek a tudomány szemében bizonyosságot adó randomizált kontrollcsoportos tesztet. A COVID-19 járvány azonban vészhelyzetet eredményezett, és a marseille-i orvosok nem tehettek mást, mint hogy a hozzájuk forduló betegeket az általuk ismert legjobb módszerrel kezelték. A modern, modellezésen alapuló orvostudomány ütközik a praktizáló orvosok etikájával. A marseille-i recept egyszerű: minél több embert tesztelni (nem csupán a tünetekkel rendelkezőket), a rászorulókat kezelni, a fertőzőket és a veszélyeztetetteket elkülöníteni. Ezzel szemben országosan nincsenek tömeges tesztek. Az embereket úgy tartják kijárási tilalom alatt, hogy nem tudható, az összezártak közül ki vírushordozó és ki nem, miközben a legutóbbi időkig még az ellátó intézmények szakszemélyzetének sem jutott megfelelő védőfelszerelés. (Ennek szomorú eredménye a több mint 5 ezer halott az idősotthonokban.)
A késlekedő, bizonytalankodó, néha kapkodó és ellentmondásos kormánypolitika következtében a koronavírus máris igen sok áldozatot követelt Franciaországban. Az egymillió lakosra jutó halálesetek száma – Spanyolország, Belgium és Olaszország után, és a törpeállamokat (Andorra, San Marino) leszámítva – itt a legmagasabb a világon. Az összevetés különösen a hasonló esetszámmal rendelkező Németországgal szemben hátrányos: lakosságarányosan közel hatszor annyi halott. Sokan felvetik a miniszterelnök és az egészségügyi miniszterek felelősségét, és az orvosok egy része harcol az egyetlen létező és talán hatékony terápiának az enyhe és közepes esetekre történő kiterjesztéséért. Félő, hogy a társadalmi béke a kijárási tilalom feloldása után veszélybe, a felelősök keresése pedig napirendre kerül.
A fenti szcenáriót erősítheti a járvány várható gazdasági hatása, és az arra adandó kormányzati válaszintézkedések. A francia jegybank felmérése szerint a GDP 2020 első negyedévében 6 százalékkal csökkent. Ennek oka, hogy március utolsó két hetében a gazdasági aktivitás 32 százalékkal esett. (Utoljára az 1968-as párizsi diáklázadás és országos sztrájkok idején volt hasonló negyedéves adat: akkor a második negyedévben 5 százalékkal csökkent a GDP.) Bár egyes szektorok (pl. élelmiszergazdaság, gyógyszergyártás) teljes kapacitással pörögnek, mások (pl. autóipar) a padlóra kerültek. A szolgáltatások közül a vállalkozások számára teljesítők (pl. informatika) normál üzemmódban működnek, mások (pl. vendéglátás) szinte teljesen leálltak.
Amennyiben a gazdasági tevékenység így (vagyis a normál szint kb. kétharmadán) marad, minden kétheti elzárás az éves GDP 1,5 százalékába fog kerülni. További költség, hogy az állami szolidaritási programok – a cégek és a munkavállalók segélyezésére költendő milliárdok – kéthetente valamivel több mint 1 százalékkal növelik a költségvetési deficitet. (Máris milliók dolgoznak csökkentett munkaidőben és 130 ezer cég jelentkezett be az államilag garantált hitelkeretre.) tekintettel arra, hogy a kijárási korlátozások minimum 8 héten át (május 11-ig) érvényben maradnak, ez a teljes 2020-as évre vonatkoztatva legalább 6 százalékos GDP csökkenést és 7 százalék körüli deficitet jelent.
Vannak borúlátóbb előrejelzések is. A legnagyobb munkáltatói szövetség (Medef) szerint a tervezettnél nagyobb állami szerepvállalásra lesz szükség: a gazdasági csomag 45 helyett akár 100 milliárdba, az egészségügyi válságcsomag pedig 2 helyett akár 7 milliárdba is kerülhet.
Nehéz előre jelezni, mi várható a korlátozások feloldása után. Előfordulhat, hogy a sok elfojtott energia kiszabadulása miatt a gazdaság „visszapattan”, s az emberek ott folytatják, ahol március közepén abbahagyták. De az is lehet, hogy még hetekig-hónapokig eltart, mire a gazdasági-társadalmi élet visszatalál a korábbi ritmusába. A Medef - nem titkoltan - szeretné kihasználni a kivételes jogi helyzetet, és a munkaidő, fizetett szabadság és ünnepnapok rugalmas kezelésével behozni az elmaradt munkát. Ugyanakkor nem feledhető, hogy a köztársasági elnök saját szavai szerint háborús helyzet van, ami háborús erőfeszítéseket követel. Ez utóbbiak jelenleg leginkább a munkából élőket terhelik. De háborúk alatt és után a vagyonokat is meg szokták adóztatni, miközben a jelenlegi elnök első hivatali éveiben foganasított intézkedései elsősorban a gazdagabb rétegeknek kedveztek.
Hosszú, forró nyár ígérkezik Franciaországban…
Somai Miklós
