Wendelin Wiedeking, német üzletember, „Anders ist besser” (~Jobb lenne másként) című könyvében – amelyet Magyarországon sokan inkább angol fordításban, „Don’t Follow the Crowd” (~Ne ússz az árral!) címen ismernek – azt mutatja be, hogyan, milyen - Európában akkor még különlegesnek számító - módszerekkel szervezte át, illetve juttatta az akkor még a csőd szélén álló Porschét néhány év leforgása alatt olyan helyzetbe, hogy az akár többségi részesedést is szerezhetett volna a nálánál sokkal nagyobb Volkswagen konszernben. Jelen írásunkban azt vizsgáljuk, mennyi igazság van abban, hogy a svédek a „tanácsot” követve egyedülálló, különleges stratégiával próbálják meg legyőzni a koronavírust.
Svédországban az első koronavírusos megbetegedést 2020. január 31-én azonosították egy huszonéves nőnél, aki egy héttel azelőtt tért haza turistaútjáról, a kínai Wuhan tartományból. A következő esetre majdnem egy hónapot kellett várni (február 26.), de ezt követően már minden nap regisztráltak új beteget. Március 9-én megvolt az első olyan eset, ahol a páciens nem külföldi utazásból tért haza, és korábban már regisztrált beteggel sem állt kapcsolatban. Március 10-én került az első (két) beteg intenzív osztályra, 11-én pedig megtörtént az első elhalálozás.
Jelen sorok írásakor – a május 10-án délelőtt rendelkezésre álló adatok szerint – eddig összesen 26.322 emberben mutatták ki a koronavírust, akik közül 3.225-öt nem tudtak megmenteni. A fertőzöttek száma az év tízedik, az elhunytak száma az év tizenharmadik hetétől kezdve emelkedett meredeken (1. ábra).
Forrás: https://www.worldometers.info/coronavirus/country/sweden/ és https://www.thelocal.se/20200310/timeline-how-the-coronavirus-has-developed-in-sweden
A lakosságarányos megbetegedések tekintetében Svédország nem lóg ki különösebben a fejlettebb országok közül, bár a szomszédainál azért így is rosszabbul teljesít (2. ábra). A lakosságarányos halálozások terén már rosszabbul áll – rögtön a legsúlyosabb helyzetben lévő első 5 ország után következik –, és adataira nézve nagyságrendileg különbözik a szomszédaitól (3. ábra). [Megjegyezzük, hogy az adatok összehasonlíthatósága nem 100 százalékos. Az egyes országok között eltérések lehetnek a számbavételi módszerekben, a lakosság korösszetételében, egészségi állapotában stb. Ezért inkább csak a nagyságrendekre érdemes koncentrálni.]
Forrás: https://www.worldometers.info/coronavirus/ Az ábrán a világ első 10 helyezett országa (kivétel az egymilliónál kisebb lakosságú államok), Svédország (13. hely) és szomszédai szerepelnek.
Forrás: https://www.worldometers.info/coronavirus/ Az ábrán a világ első 10 helyezett országa (kivétel az egymilliónál kisebb lakosságú államok) és Svédország szomszédai szerepelnek.
A többi európai országhoz hasonlóan, a járványhelyzet súlyosbodásával párhuzamosan – részben a (közeli és távoli) külföld helyzete és intézkedései, részben a hazai helyzet és intézkedések miatt – Svédországban is egyre több akadály gördült a korábbi életvitel folytatása elé. Például fokozatosan megnehezült, illetve több viszonylatban ellehetetlenült a külföldi utazás, de április 6-tól már a belföldi légi forgalom is leállt. Kezdték korlátozni a rendezvények maximális létszámát, a kórházakban és öregotthonokban fekvő/élő rokonok látogathatóságát. A félelem és a kormányzati politika együttesen jelentős hatást gyakorolt a termelésre, kereskedelemre, közlekedésre, oktatásra, lényegében az élet minden területére.
Ahol a svéd modell eltér a többi európai országétól, az jellemzően az oktatásügy és az emberi szabadságjogok kezelése. Nincs kötelező iskolabezárás, és nincs szükségállapot. Ehelyett ajánlások vannak. Az oktatási intézményeknek csak a 16 évesnél idősebb gyerekek tanítását javasolják távoktatásban végezni, mivel a kisebbeket nem lehet felügyelet nélkül hagyni, s így sok (esetenként a sürgősségi ellátásban dolgozó) szülő lenne kénytelen a munkájából otthon maradni. Ennek megfelelően a középiskolák felső évfolyamai, valamint az egyetemek általában zárva tartanak, míg a többi évfolyam, iskolatípus és óvoda zöme nyitva maradt.
A kormány nevében eljáró Közegészségügyi Ügynökség legfontosabb ajánlásai a következők:
- maradj otthon, ha nátha vagy influenza jellegű tüneteid vannak, és további 2 napig még azután is, hogy tünetmentes vagy;
- ügyelj a higiéniára (moss gyakran és alaposan kezet; köhögj/tüsszögj könyökbe; szemed, orrod, szád ne piszkáld);
- tarts kellő távolságot másoktól a közösségi terekben;
- kerüld a tömeget, ne szervezz csoportosulásokat (bulikat, partikat, esküvői ünnepségeket stb.);
- ha tudsz, dolgozz otthonról;
- csak létfontosságú esetekben utazzál (bel- és külföldön egyaránt), de ha már muszáj, akkor olyankor, amikor nincs csúcsforgalom;
- és általában kerüld a társadalmi érintkezést, ha elmúltál 70, vagy olyan alapbetegséged van, ami miatt túl nagy kockázatot vállalnál.
Ezek az ajánlások annyiban kötelező érvényűek, amennyiben mindenkinek kötelessége fékezni a járvány terjedését. A „vétkezőkkel” szemben azonban szankció nincs. A kormány bízik az állampolgárok józan belátásában, mint ahogyan az állampolgárok is bíznak az állami intézményekben. A kölcsönös bizalmon túlmenően azonban van még valami, ami miatt nem került sor kijárási korlátozásokra: tudniillik az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy békeidőben rendkívüli állapotot hirdessenek.
Svédország 1814 óta nem vesz részt háborúban, területén nem zajlott forradalom, polgárháború vagy egyéb véres esemény. Az utolsó 7-8 generáció békében állt magával és a világgal. A fejlődés fokozatos, a felmerülő problémákat az intézmények, a munkaadók és a munkavállalók egymással egyeztetve, gazdasági, társadalmi és politikai reformok bevezetése révén oldják meg. Az együttműködés hagyományán alapuló svéd mentalitás tükröződik abban a tényben, hogy békeidőben az alkotmány korlátozza a kormány és az állami ügynökségek mozgásterét, és nem engedi a – visszaélésre is óhatatlanul teret adó – korlátlan hatalomgyakorlást.
A rendkívüli helyzetekre a jogalkotás igyekszik a törvények keretein belül felkészülni, vagy ha ez nem sikerült, a törvényeket utólag módosítani. A fertőző betegségek megfékezésére vonatkozó törvény például eleve rendelkezett arról, hogy vészhelyzet esetén a kormány saját hatáskörében rendelhessen el karantént, írhasson elő kötelező orvosi teszteket. Ahhoz viszont már törvénymódosításra volt szükség, hogy a parlament jóváhagyása nélkül zárhasson be bárokat, éttermeket és éjszakai mulatókat. Ez utóbbiakra ugyanis csak az általános ajánlások vonatkoznak, ami a gyakorlatban azt feltételezi, hogy a pultoknál a kiszolgálás megszűnik, valamint a bútorokat (bokszokat/asztalokat) úgy helyezik el, hogy a különböző asztaltársaságok között meglegyen a minimálisan előírt távolság. [A svédek jogkövetésére jellemző, hogy egy április végén lezajlott, több száz vendéglátó egységre kiterjedő vizsgálat nyomán mindössze ötnél találtak ideiglenes bezárásra okot adó rendellenességet.]
A jogkövetés és a hatóságok felé megnyilvánuló bizalom teszi, hogy a svéd gazdaság nincs sokkal jobb állapotban, mint a kijárást erőteljesen korlátozó országokban. A csökkenő kereslet miatt május elejéig több mint 300 ezer állásból (a munkahelyek kb. 6%-a) küldték haza az embereket – átmeneti jelleggel, avagy véglegesen. Az utazási és a turisztikai szektor a leginkább érintett. [Jellemző, hogy a húsvéti forgalom az ország leglátogatottabb vidékein kb. 85-96 százalékos visszaesést mutatott az előző, 2019-es évhez képest.] De a termelés nemzetközi értékláncokban működő – s a beszállítói és logisztikai hálózatok fennakadásainak kitett – óriáscégei (pl. Volvo, Scania) is kénytelenek voltak néhány hétre leállni, majd, a legjobb esetben is csupán csökkentett üzemben, újraindulni. A különböző iparágakban a munkaadói-munkavállalói érdekegyeztetés szokásos éves tárgyalási fordulóit, közös megegyezéssel, október végére halasztották.
A gazdasági visszaesés és a társadalmi károk mérséklése érdekében a kormány, még március közepén, 300 milliárd koronás (a GDP 6 %-a) mentőcsomagról döntött. Ennek főbb elemei:
- az átmeneti jellegű munkanélküliség kezelése oly módon, hogy a kényszerszabadságra haza küldött emberekkel kapcsolatban a cégek bérköltségei feleződnek, miközben a dolgozók nettó fizetésük 90 százalékához juthatnak hozzá (a kettő különbségét az állam fedezi);
- az áprilisi és májusi betegszabadságolás költségeit (betegségfajtától függetlenül) a kormány magára vállalja (ugyanis normális esetben az első napot a munkavállaló, a következő 13-at a munkaadó állja);
- a munkaadók a válság idejére haladékot kaphatnak a tb-járulékok, béradó-előlegek és az esedékes ÁFA befizetésére;
- végül, a lakossági jelzáloghitelekkel kapcsolatban (a pénzügyi felügyelet javaslatára) a bankok lehetővé tehetik ügyfeleik számára, hogy a tőketörlesztést 2021 június végéig felfüggesszék, és csupán a kamatokat fizessék.
Ezenkívül a svéd jegybank 500 milliárd korona értékben eszközvásárlási programot hirdetett, hogy a kereskedelmi bankok fenn tudják tartani a vállalati hitelezést. A programot április elején az egyéni vállalkozókra is kiterjesztették. (A gazdasági segélycsomag további részleteiről itt tájékozódhat.)
Bár a svéd gazdaság viszonylag stabil makro-pénzügyi helyzetből indulva szembesült a koronavírus-válsággal – a költségvetés évek óta többlettel zárt, az államadósság pedig (a GDP 35,1%-a) 2019-ben az uniós átlag felét sem érte el –, a kormány nem túl derűlátó. Április közepén közzétett prognózisában három forgatókönyvet tárgyal:
- az alapszcenárió szerint az idei 4 százalékos visszaesést jövőre 3,5 százalékos növekedés követheti, viszont a munkanélküliségi ráta 6,8-ról 9,0 százalékos szintre romlik, és ott is marad;
- a pesszimista forgatókönyv alapján 10 százalékos lassulás és 13,5 százalékos munkanélküliség várható, és nagyon lassú lesz a kilábalás;
- végül, legjobb esetben a 2020-as lassulás után 2021-ben gyorsabb, 5,2 százalékos „visszapattanásra” lesz kilátás, és az állástalanok aránya is visszaáll a válság előtti szintre.
Az esélyeket rontja, hogy a lakosságot (a világ többi részéhez hasonlóan) alaposan megijesztették. A média bő terjedelemben tudósított a válság első heteinek problémáiról, a megbetegedések, majd a halálozások számának gyors felfutásáról. Tény, hogy eleinte Svédországban is hiány volt a különféle védőfelszerelésekből – maszkból, kesztyűből, védőszemüvegből és védőruházatból –, ami elsősorban a kórházakban (és általában a sürgősségi ellátásban) dolgozók számára volt fontos. A kormány nem győzte hangsúlyozni, hogy csak a speciális maszk ér valamit, a többi csupán hamis biztonságérzetet kelt, ami az egyéb (pl. a távolságtartásra ösztönző) ajánlások elhanyagolásához vezethet. Szintén szűkös keresztmetszetnek számítottak a szűrővizsgálatok elvégzéséhez szükséges anyagok (például a reagensek) és eszközök, ezért a teszteléseknél az idősek és a kórházi betegek ellátása prioritást élvezett. [Tény, hogy a hasonló járványban már tapasztalatot szerzett kelet-ázsiai országokban, valamint néhány kiemelt felkészültségű központban (pl. a marseille-i egyetemi kórházban), ahol tömeges tesztelésre voltak képesek, jóval alacsonyabb halálozási ráták adódtak.] Ugyanakkor, idővel ezek a hiányhelyzetek enyhültek, és például az intenzív ágyak terén nagyon gyors változások történtek: miközben Svédország ezen a téren hagyományosan asereghajtók között volt Európában, a krízis első néhány hetében az országos kapacitás a duplájára, a leginkább érintett fővárosi régióban pedig a háromszorosára nőtt.
A félelmet növelte, hogy szakmai vita alakult ki a svéd koronavírus-stratégia helyességét illetően. A kritikák egy része jogos volt, mert a kormány valóban hagyta, hogy az olasz Alpokból síelésből hazatérők csoportjai megússzák a karantént, holott tudható volt, hogy az a régió a pandémia egyik gócpontja. Ugyanakkor az iskolák és szórakozóhelyek bezárásának követelése, valamint az olyan modellszámítások, amelyek alapján a kijárási korlátozásoknak nincs értelmes alternatívája, nem nevezhetők szakmailag megalapozottaknak.
Az Imperial College brit stratégiát megalapozó tanulmánya Svédországra is megjósolta a járványlefutás menetrendjét, amiből kiszámolható volt, hogy kijárási korlátozás nélkül a halottak száma május 1-ig 40, június végéig pedig 100 ezres nagyságrendű lesz. Egy másik, április közepén nyilvánosságra hozott modell szerint, amennyiben a svéd közegészségügyi stratégia nem változik, úgy az intenzív osztályokon (a járvány csúcsán) a kapacitások 40-szeresére rúgó ellátási igény is keletkezhet, miközben a COVID-19-ben elhunytak száma 96 ezer lesz (medián), de 95 százalékos eséllyel 52 és 183 ezer fő között alakulhat. Emlékeztetőül: országosan az intenzív ágyak száma folyamatosan nő (április végén 30 százaléknyi kihasználatlan kapacitás állt rendelkezésre), a halottak száma (3-3,5 ezer) pedig egyelőre töredéke a modellekben előre jelzettnek.
Miközben a koronavírushoz kötődő svéd halálozási statisztikák tagadhatatlanul rosszabbak, mint a környező országokéi, érdemes a részleteket is megvizsgálni. Egyrészt a statisztika azt mutatja, hogy az elhunytak 52 százaléka stockholmi, 88 százaléka pedig 70 éves vagy idősebb. Az is tudható, hogy halálozások negyede stockholmi öregotthonokhoz köthető. Egy 1992-es reformnak köszönhetően Svédországban csak a nagyon súlyosan beteg emberek kerülnek szociális otthonba, a többiekről az önkormányzatok gondoskodnak. Így ha valaki öregotthonba kerül, az esetek többségében már egy év sincs hátra az életéből.
Mindezek fényében érdemes megnézni, hogyan alakultak a svéd halálozási adatok az legutóbbi évek első heteiben (4. ábra). Szembetűnők a 2020-as év 13-17. heteinek kiugró adatai. De 2015-ben 2017-ben és 2018-ban is voltak magasabb értékekkel kísért időszakok.
Forrás: SCB (Svéd statisztika hivatal) https://www.scb.se/en/About-us/news-and-press-releases/highest-mortality-this-millennium-noted-in-sweden/
A következő (5. ábra) külön mutatja 2019-et és 2020-at, valamint a korábbi négy év átlagát. Látható, hogy – valószínűleg az utolsó két év enyhe influenzaszezonjainak köszönhetően – 2019 első 17, valamint 2020 első 12 hetében jóval átlag alatti volt az elhalálozás. Az átlaghoz képest 4514 élet „megmentődött”. 2020-ban azután, a 13-17. hetek közötti időszakban 2387-tel többen haltak meg, mint a 2015-2018-as évek átlagában. Ha ehhez hozzáadnánk azt az 560 főt, aki a 2019-es trend 2020-as folytatódása esetén életben maradt volna (=2947 fő), nagyon közel kerülünk az ábrákban szereplő időszak végén (május első hétvégéjén) rendelkezésre álló, a koronavírus áldozatainak számát mutató adathoz (2769). Természetesen mindebből nem következik, hogy az említett áldozatok kizárólag a korábbi időszak kedvező körülményei között még éppen életben maradt, de valójában gyenge, beteg és a vírusfertőzésekre fokozottan fogékony emberekből kerültek/kerülnek ki. Az azonban nagy eséllyel állítható, hogy közülük a COVID-19 sokakat elvitt.
Forrás: SCB (Svéd statisztika hivatal) https://www.scb.se/en/About-us/news-and-press-releases/highest-mortality-this-millennium-noted-in-sweden/
Kiszámolható, hogy ha a 2019/20-ban „megmentett” 4514 fő körül lenne a COVID-19 áldozatainak végső összlétszáma, akkor – feltételezve, hogy mindegyikük élhetett volna még 5 évet –, a járványban elvesztett életek összege úgy viszonyulna az életben maradt (kb. 41 éves átlagéletkorú 10,4 milliós) svéd népesség várható életösszegéhez, mint ahogyan másfél nap aránylik egy átlagos svéd ember egész életéhez. Bár a svéd kormány ez év januárjában eldöntötte, hogy a koronavírussal kapcsolatos közegészségügyi stratégiát (modellszámítások helyett) konkrét tényekre fogja alapozni, s ezáltal a mindennapi életben a svédek jóval több szabadságot élvezhetnek, mint a kijárási korlátozás alatt élő többi európai nép, félő, hogy a lakosság félelme/fegyelmezettsége és a nemzetközi környezet hatására várható gazdasági következmények jóval több, mint másfél napot vesznek majd el a hátra maradó népesség életéből.
Somai Miklós
