Az elmúlt évben az akkumulátorhulladékokkal leginkább illegálisan lerakott selejtes akkumulátorok formájában találkozhattunk a híradásokban. Iklad, Abasár, Mocsa, Salgótarján, Sárbogárd – itt elhagyott épületekbe, régi gyárakba került többezer tonna veszélyes akkumulátor, szabálytalanul. Hatósági felszólítás ellenére sem sikerül ezeket mind elszállíttatni, hiába szennyezik a levegőt, talajt. A Heves Vármegyei Kormányhivatal például 2024 március 28-án ismételten bírságolt (HE/HGO/00065-45/2024) és leírta: „a nagy mennyiségű veszélyes hulladék engedély és hatósági kontroll nélküli tárolása során a környezetveszélyeztetés megvalósult. Továbbá az eredeti teljesítési határidőt követően az önkéntes teljesítésre biztosított további harminc határidő is eredménytelenül telt el, és a bírság harmincegyedik alkalommal került kiszabásra.” A selejtes akkumulátorok sérülése nagy mennyiségű lítiumkibocsátást (is) eredményez a környezetbe, ami súlyos környezeti és egészségügyi problémák forrásává válhat. A lítium gátolja a sejtek életképességét és az emberi szívizom-sejtek osztódását, bőr és szemkárosító, rákkeltő és tűzveszélyes.

A jól látható és bűzölgő selejtes akkumulátorok ugyanakkor az akkumulátorgyártásból származó veszélyes hulladéknak csak egy töredékét teszik ki, van sok másfajta, kevésbé érzékelhető anyag is. A táblázatban látható, hogy például a Samsung SDI-ben a legnagyobb tétel (a veszélyes hulladékok kb. 80%-a) a „veszélyes anyagokat tartalmazó vizes folyékony hulladék.”

 A Samsung SDI-ben képződött főbb (ezer tonna feletti) veszélyes hulladékok, kg

Forrás: „Samsung SDI Hulladékgazdálkodási Terv, 2023-2027”, 2023 október, 5.old.

Ennek a 28 ezer tonnának körülbelül 20 százaléka veszélyes oldószert (N-metil-2-pirrolidon, NMP) és még katód oldali anyagokat, pl. kobaltot és nikkelt tartalmazó szuszpenzió. (Az NMP irritáló és mérgező hatásairól sok szó esett már a gödi gyár szennyezései kapcsán. A nikkel a vesét, tüdőt, idegrendszert károsítja, a kobalt az immunrendszert is károsítja, rákkeltő, ráadásul ezek halmozódnak a szervezetben.) Ezt a szuszpenziót egyelőre nem lehet újrahasznosítani, a dokumentumok szerint külső hulladékkezelők elszállítják. Nem derül ki azonban a dokumentációkból, hogy ezek a hulladékkezelők hová szállítják ezt az anyagot és mit kezdenek vele. Vagyis, csak egy cellagyárból kb. 5600 tonna erősen toxikus hulladék kerül ki évente úgy, hogy nem ismert annak sorsa.

A „vizes folyékony hulladék” több, mint fele vizes NMP, amit a komáromi koreai tulajonú JWH (Jaewon) cég regenerál. A napi 60 tonna NMP-t visszanyerő JWH-nak sem kellett környezethasználati vizsgálat (csakúgy, mint évekig a Samsungnak, SK-nak) bár a 314/2005. (XII. 25.) kormányrendelet rendelet 2. melléklete szerint 200 tonna/év oldószer-felhasználás  feletti tevékenység egységes környezethasználati engedélyhez lett volna kötött. Ezen felül, a regenerálásra kerülő vizes NMP hulladék regenerálási folyamatának sem a technológiai, kapacitásbeli, sem pedig a szállítással járó katasztrófavédelmi kockázatait nem vizsgálják a hatóságok érdemben, az alkalmazott technológiákat nem ellenőrzik.

A kínai cellagyárak betelepülésével a használt és szállított NMP mennyisége drasztikusan nőni fog. A debreceni CATL engedélyeiben mindenhol az szerepel, hogy 2000 tonna NMP „friss oldószert” használnak évente. Az már csak egy hiánypótlásból (35900/8170-1/2022) derül ki, hogy a CATL gyárban a cellagyártáskor 48 300 tonna NMP „mozog” majd, csak ennek több, mint 90%-a regenerált, újrahasznosított lesz (az elején azonban az egész bekerül a rendszerbe). Az engedélyekből viszont az is kiderül, hogy az első működési évben a CATL nem maga oldja meg helyben az NMP regenerálást, hanem „külső szolgáltatóra” bízza, nem tudni kire és hol. A már működő akkumulátoripari gyárak, és a CATL 1 üteme NMP használatát összesítve kb. 90 ezer tonnánál járunk, és az Eve Power és a Sunwoda cellagyár is használ majd többezer tonna NMP-t, valamint más iparágban is használják ezt az oldószert kisebb tételekben. Összehasonlításképpen: 2018-ban egész Európában 30 ezer tonna NMP volt jelen.

Egyéb nagy mennyiségű veszélyes hulladék a szennyezett csomagolási hulladék, de a szennyezett védőfelszerelések, szűrők is. Ezen kívül jelentős a szennyvíz előkezeléséből és a technológiából származó, toxikus, nehézfémekkel is szennyezett iszap, amit szintén külső cégek szállítanak el valahova. A Samsung SDI-nél a szennyvíz kezelésénél egyébként komoly problémák lehetnek, mivel a 2024 februárjában a gödi szántóföldekre kiömlött vízben NMP-t talált a Greenpeace vizsgálata, ráadásul a vízművek jelentése szerint ez a kommunális (!) szennyvíz volt, nem is az ipari (de abban sem lenne szabad ilyet találni). A Samsung SDI számára 2023 decemberében kiadott környezethasználati engedély (amit a civil Göd-Ért egyesület többek között éppen a szennyvízkezelés gondjai miatt is jogilag megtámadott[1]) vastag betűvel, kiemelten közli, hogy „a felszíni, felszín alatti vizekbe, vagy földtani közegbe szennyezőanyagok bevezetése még havária esetén is tilos.” (12.old). Időközben a Budapest Környéki Törvényszék április 24-én a civil egyesület azonnali jogvédelmi kérelemre elrendelte a gödi Samsung akkumulátorgyár környezetvédelmi engedélye elleni kereset halasztó hatályát (ez alapján a céget ideiglenesen, a per lezárulásáig tevékenysége beszüntetésére kellene kötelezni, ami nem történt meg).

Az is előfordulhat, hogy egy hulladékszállítmányról nem tudhatjuk, hogy valójában veszélyes. A mocsai esetnél az Éltex Kft raktárában találtak meghamisított besorolású selejtes akkumulátorokat. A Samsung SDI-nek pedig azt is engedélyezte a Kormányhivatal, hogy átminősítse a veszélyesből (HAK 16 02 15*) nem veszélyessé (HAK 16 06 05) a selejtes akkumulátorait, így 2022-ben 2278 tonna selejtes akkumulátor papíron már nem veszélyes áruként utazhatott bárhova (Samsung SDI teljeskörű felülvizsgálati dokumentáció 2023, 203. old). Közútjainkon ide-oda „utaznak” tehát selejtes akkumulátor szállítmányok, NMP-s tartálykocsik, mérgező iszap és a katódgyártáshoz szükséges nikkel-mangán-kobalt por is. Por alakú az a „black mass” is, ami az akkumulátor újrahasznosítás toxikus végterméke. Nagy tételben keletkezett ez a dél-koreai SungEel szigetszentmiklósi és bátonyterenyei üzemében, amit a súlyos szabálytalanságok miatt be is zártak. Ennek a pornak a továbbfeldolgozására, a lítium, kobalt, mangán visszanyerésére nincs Magyarországon (de szinte egész Európában is alig) megfelelő hidrometallurgiai technológia. Ázsiában viszont van, ezért a Pest Vármegyei Kormányhivatal határozatokban (PE/KTFO/308-2/2024 és 42-6/2024) engedélyezte a SungEelnek, hogy idén november 30-ig 240 „fekete por” szállítmány Rajka felé, 400 szállítmány Tornyiszentmiklós felé elhagyva az országot közúton és vízi úton Dél-Koreába menjen (összesen 11400 tonna). A Magyarországon termelt veszélyes akkumulátoripari hulladék tehát nagy tételben sok más országon is áthalad.

[1] A Pest Vármegyei Kormányhivatal úgy adta ki a Samsung SDI környezethasználati engedélyét, hogy a képződő szennyvíz felének tisztítására nincs kapacitása a vízműnek és nem tudni, mi történik vele.

Éltető Andrea