Köztudott, hogy az Európai Unió stratégiai autonómiát szeretne, ami elsősorban azt jelenti, hogy csökkenteni kívánja a gazdasági függést Kínától, elsősorban a kínai alapanyagoktól. Ennek egyik fontos része a kritikus nyersanyagok (pl. kobalt, nikkel, lítium, mangán, gallium, grafit, réz, stb.) európai kitermelésének felfuttatása. A kritikus nyersanyagokról szóló törvény (CRMA, Critical Raw Materials Act) 2024 tavaszán lépett érvénybe és kitűzi azt a célt, hogy 2030-ra az EU ilyen nyersanyag felhasználásának legalább 10%-át európai bányászatból fedezzék. A 2024 szeptemberében kiadott átfogó Draghi jelentés külön fejezetet szán a kritikus nyersanyagoknak, megállapítva, hogy az ezek iránti igény rohamosan nőni fog, hiszen szükség van rájuk az akkumulátorokban, napelemekben, chipekben is. Jelenleg néhány ország kezében összpontosul a kitermelés: a ritkaföldfémek és a grafit globális kitermelésében Kína a világpiac 70%-ával dominál, a kobalttermelés 74%-a Kongóban zajlik, Indonézia a globális nikkeltermelés 49%-át, Ausztrália a globális lítiumtermelés 47%-át adja. Mivel a globális termelési láncok sérülékenyek (ezt a pandémia és a háborúk hatása is bebizonyította), s a geopolitikai érdekek is különbözők lehetnek, annál jobb, minél több az európai kitermelés.
Európának van lítiumbázisa. Bár jelenleg szinte egyáltalán nem folyik aktív lítiumbányászat, számos projekt van fejlesztés alatt vagy előrehaladott vizsgálati szakaszban, és az előrejelzések szerint 2030-ig körülbelül öt-tíz bánya fog megnyílni. Még növekvő kereslet mellett is, az európai lítiumellátás 2030-ra a kereslet 50-100%-át fedezheti – írja a Draghi jelentés. Nézzünk meg néhány fontos bányászati projektet és azok társadalmi fogadtatását.
Finnországtól Szerbiáig
2026-ban a tervek szerint Finnországban megnyílik egy lítiumbánya, ami évente 15 ezer tonna lítium-hidroxidot tud előállítani. Van egyébként egy két évtizede fejlődő „bányászat-szkeptikus mozgalom” az országban, ami a kritikus nyersanyagok kapcsán újra megerősödhet.
Portugáliában a lítiumbányákhoz köthető korrupció szerepet játszott Antonio Costa miniszterelnök lemondásában 2023 novemberében. A kerámiaipar miatt kevés lítiumot már régóta bányásznak Portugáliában, de a kormány számára 2017-ben készített jelentés megállapította, hogy az ország több, az északi és a középső régióban található területen jelentős lítiumlelőhelyekkel rendelkezik. Ezt követően 2018 januárjában a kormány jóváhagyta a lítium feltárására vonatkozó stratégiát és szerződést kötött két céggel, két terültre vonatkozóan. Az egyiket Covas do Barroso községben (593 hektár) Boticas településen a brit Savannah Resources vállalattal, a másikat (825 hektár) Morgade községben, Montalegre településen a portugál Lusorecursos társasággal kötötték meg. 2022 januárjában befejeződött az országos stratégiai környezeti hatásvizsgálat, ami alapján hat területen engedélyezték a lítiumkutatást és -feltárást (néhol lehatárolva), míg két védett területen elutasították azt. A hat terület jórészt ritkán lakott, de van, ami a FAO mezőgazdasági örökségi listáján szerepel és oltalom alatt álló termékeket termel (Boticas, Montalegre). Van olyan is, ami egy 6000 hektáros területet fenntartó öntözőrendszert érint, gazdaságokat és Közép-Portugália ökológiai nemzeti parkját és mezőgazdasági rezervátumait. A lítiumbányászatra kijelölt települések egyes polgármesterei már a kezdetektől fogva hangsúlyozták a lítiumbányászat kapcsolatát a helyi munkahelyteremtéssel, az elnéptelenedés visszafordításával és a bevételi kilátásokkal. Ugyanakkor a nyílt bányák okozta környezetpusztítás és kitelepítések miatt Portugália északi és középső régióiban bányászatellenes mozgalmak, egyesületek és platformok alakultak ki. Ezek összefogva többször tüntettek Lisszabonban és nemzeti kiáltványt is kiadtak, leszögezve, hogy nincs "zöld bányászat".
A szomszédos Spanyolországban tíz kritikus-nyersanyag bánya működik (pl. réz, volfrám, stroncium, folypát, koltán). A lítiumot tekintve az egyik projekt az Alberta I. nevet viseli, és Galíciában, Pontevedra és Ourense tartományok között található. Az első kitermelési projektet a hatóságok 2020-ban elutasították, de 2023-ban a vállalat újabb felméréseket végzett és a több, mint ezer hektár terület 40%-ának feltárása már megtörtént.
Extremadurában több projekt is folyamatban van. A Lithium Iberia SL vállalat 2025-től tervezi a Cañaveral (Cáceres) településen található Las Navas lítiumlelőhely kitermelését. A bánya mellett egy katódgyárat is terveznek építeni, amit a Phi4tech vállalat fog üzemeltetni. A bánya újranyitásának tervei ellenállást váltottak ki az érintett települések körében, akik a „Plataforma no a la mina de Cañaveral” (Nem a Cañaveral bányára) platformban tömörültek, és aggódnak amiatt, hogy a bánya tönkreteszi a környezetet.
A lítium kitermelésére irányuló másik cáceresi projekt, a San José de Valdeflores bánya terve (összesen 111,3 millió tonna, 0,61 százalékos lítium-oxid), amely alig több mint két kilométerre van a várostól, és amely a „Salvemos la Montaña” egyesület vezetésével szintén jelentős ellenállást váltott ki a környékbeliek körében. A bányavállalat (az ausztrál Infinity Lithium Corp) már földalatti alagúton keresztüli kitermelést tervez, ami drágább, mint a nyílt színi, de talán kisebb környezeti hatással jár. A néppárti-Vox tartományi vezetés próbálja a cég útját egyengetni. A bánya például jogosult általános és regionális érdekű üzleti projektnek minősülni Extremadura „PREMIA” projektosztályozása alapján, amely a pályázatok gyorsított elbírálására, könnyített engedélyezésére szolgál. (Négy ilyen PREMIA projekt van Extremadurában, az egyik az Envision AESC Spain S.L. vállalat lítium-ion akkumulátor gyár építése Navalmoral de la Mata városában).
A San José lítiumbánya 2025-ben épülne meg és 2027-ben kezdődne a kitermelés (évente mintegy 33 000 tonna lítium-hidroxid) kezdetben 700 dolgozóval és 26 évig működne. A spanyol kormányzat pozitív hozzáállását mutatja, hogy 2023 végén 18,82 millió eurós támogatást ítéltek oda a bányának (a végső finanszírozó az EU-s RRF alap). Ez a 1,43 milliárd eurónyi befektetés 1%-át teszi ki. Ez a terület nagyon gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, valamint a Nuestra Señora de la Montaña hegy (ahol a bánya lenne) jelképes szentély és örökség is. A helyiek féltik az értékes, földalatti vízbázist is. Nem csökkenti a civil ellenállást, hogy 2024 szeptemberében kiderült, hogy az önkormányzat eltitkolta a bányaprojektet értékelő tanulmányok azon nagy részét, amelyek rámutattak problémákra, vagy nem tanácsolták a megvalósítást.
Extremadurában tervek vannak lítium, ón, volfrám és tantál kitermeléséree a Sierra de Gata területén is, 65 helyen („Acebo” projekt). Acebo polgármestere 2024 szeptemberében kereken elutasította a bányákat, mert az ökoszisztémára és a turizmusra is negatívan hatna.
Csehországban, Prágától 100 km-re, a német határnál, Cinovecnél található Európa legnagyobb kőzetlítium lelőhelye. 2010-ben a Geomet cseh geológiai vállalat megkezdte a feltárást, 2014-ben a Geometet felvásárolta az ausztrál székhelyű European Metals Holdings (EMH) vállalat, amely megvásárolta a Cinovec projektterület feltárási jogainak 100%-át, és megkezdte a fúrásokat, a tesztelést, felmérést. 2017 elején az EMH megkezdte a bányászati engedélyezési eljárást is, 2017 májusára az illetékes cseh hatóságok 3 engedélyt adtak az EMH-nak: előzetes bányászati engedélyt, vízmentesítési engedélyt és további kutatási engedélyt. Az előzetes bányászati engedélyt a Környezetvédelmi Minisztérium 2025 áprilisáig adta meg. A megvalósíthatósági tanulmány 2017-es befejezését követően az EMH és a cseh kormány egyetértési, majd végleges megállapodást kötött a Cinovec-projekt fejlesztéséről. A cseh energiacég (CEZ) a leányvállalatán keresztül a Geomet (Cinovec projekt) 51%-os részvényese, az EMH pedig 49%-os részvényese lett. 2021 óta az EMH partnerséget kötött az EIT InnoEnergyvel, az Európai Akkumulátor Szövetség közvetítőjével, hogy felgyorsítsa a Cinovec projekt megvalósítását. Az EMH benyújtotta a környezeti hatásvizsgálatot és az életciklus-elemzést, amelyek alacsony általános környezeti hatásokat mutattak ki. A cseh Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal kötött megállapodás részeként az EMH beleegyezett abba, hogy a lítiumot Csehországban dolgozzák fel, így 2022 októberében megkezdte a csehországi vegyi feldolgozóüzem tervezését és 2023-ban földterületet vásárolt.
2023 januárjában a Cinovec projektet a cseh kormány és az EU stratégiai jelentőségűnek nyilvánította, és így elsőbbséget biztosított számára az Európai Unió Igazságos Átmeneti Alapjából származó támogatásban. A Cinovec projekt 49 millió eurót kapott, ami a lehetséges maximális, vissza nem térítendő összeg. 2023 júliusában az EBRD 6 millió eurót fektetett be saját tőkén keresztül a Cinovec-projekt fejlesztésének felgyorsítása érdekében, és kisebbségi részvényessé vált. 2026-ra tervezték a bányászati tevékenység megkezdését 25 évig és évente közel 30 000 tonna akkumulátor minőségű lítium-hidroxidot fognak termelni (az EU jövőbeli igényeinek közel 8%-át). A bányaüzemben a becsült alkalmazotti létszám kb. 1300 fő lesz, a feldolgozóüzemben pedig a becsült alkalmazotti létszám megközelíti az 50044 főt. Azt remélik, hogy ez vállalkozásokat, valamint kutatási és fejlesztési tevékenységet vonz a régióba és növelni fogja az önkormányzatok adóbevételeit. 2024 tavaszán azonban a CEZ elhalasztotta a döntést 2025 közepére, mert máshová helyezik a feldolgozóüzemet és ehhez új megvalósíthatósági tanulmányra van szükség
A helyiek szerint a térségben jelentős a negatív hatások kockázata (zaj, szennyezés, vízhiány). Minimális, kizárólag szükséges bányaépületeket szeretnének és biztosítékokat kérnek a bányavállalatoktól arra vonatkozóan, hogy a légszennyezés nem fog növekedni. A táj vízveszteségének potenciális kockázata miatt elutasítják a vízigényes kitermelés módszerét és szerintük a vízhiány az Érchegység természetére és tájára is hatással lesz.
Az egyik lejelentősebb társadalmi ellenállás déli szomszédunkban Szerbiában zajlott és zajlik a Jadar völgyében megvalósítandó lítiumbánya ellen. Az erős tiltakozások miatt a projektet 2022-ben fel is függesztették, majd a szerb választások után ismét zöld utat kapott, a projektet leállító korábbi rendeletet 2024 júliusában a szerb alkotmánybíróság döntése hatályon kívül helyezte. Az ausztrál Rio Tinto vállalat a tervek szerint 2028-ban indítaná a kitermelést. A tét jelentős: a lítiumtartalékokat tekintve Szerbia a 12. helyen áll a világon összesen 1,2 millió tonna lítiumkészlettel. A Jadar projekt három fő termék előállítását foglalja magában: borátok, lítium-karbonát és nátrium-szulfát. Becslések szerint a bánya működése során a várható 1300 munkavállaló 90%-a szerbiai lesz. A beruházás Szerbia teljes GDP-jének mintegy 4%-ának felel meg és a várakozások szerint évente további 695 millió euróval járul hozzá az ország GDP-jéhez.
A Jadar projekt, egy földalatti bányát, egy feldolgozóüzemet és egy ipari hulladéklerakót foglal magában, mindháromra környezeti hatásvizsgálatot ígért a Rio Tinto. Ezekre a további engedélyek megszerzéséhez és a biológiai sokféleséggel, a vízkészletekkel és a földhasználattal kapcsolatos aggályok kezeléséhez van szükség. Amíg a tanulmányok nem készülnek el, a Jadar projekt jövője bizonytalan marad. A bánya ellen a közvélemény tiltakozik, számos tömeges tüntetéssel. A szerb parlament egyik képviselője azzal vádolta a kormányt, hogy Szerbia természeti erőforrásait külföldi érdekeknek adja el. Megszólaltak a tudósok is: kutatásaik szerint a kutatófúrások máris károkat okoztak, mert magas bórkoncentrációjú szennyezett víz szivárgott ki, ami károsította a termést. A telephely folyásirányában lévő folyókban magasabb bór-, arzén- és lítiumkoncentrációt mutattak ki, a talajminták pedig folyamatosan meghaladták a kármentesítési határértékeket. Ha a bánya folytatja működését, akkor valószínűleg fokozódnak a hulladéktárolókkal, a szennyvízzel, a zajjal, a levegőszennyezéssel és a fényszennyezéssel kapcsolatos aggodalmak.
Merre tovább?
Guillaume Pitron könyvet írt a ritkaföldfém-háborúról. Járt Afrikában, Kínában sivatagi tájakon, feldolgozta a korábbi európai talaj- és vízszennyezéseket is. Könyve végén ezt írja: „Támogatom a bányászat visszaállítását Nyugaton. Nem annyira a saját ellátási láncunk stratégiai biztonsága miatt, hanem a környezetvédelem érdekében. A piszkos iparágak áthelyezése hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati fogyasztók ne tudják meg, hogy életmódunknak milyen valódi környezeti költségei vannak, miközben más nemzetállamok szabad kezet kaptak az ásványkincsek kitermelésére és feldolgozására rossz körülmények között és tekintet nélkül a környezetre. A bányászati tevékenységek Nyugatra való visszatérésével azonnal rájönnénk a valódi szörnyű költségeire a modernnek, összekapcsoltnak és zöldnek kikiáltott világunknak. A „hátsó udvarunkban” lévő bányák véget vetnének közönyünknek és tagadásunknak, és igyekeznénk a keletkező szennyezést megfékezni. Mert nem akarunk úgy élni, mint a kínaiak. Nyomást gyakorolnánk a kormányainkra és a szabálytalan vállalatokra. Tömegesen tiltakoznánk a termékek tervezett elavulásának gyalázatos gyakorlata ellen és követelnénk, hogy milliárdokat költsenek a ritkafémek teljes újrahasznosíthatóságának kutatására. Talán felelősebben vásárolnánk és visszaszorítanánk a féktelen fogyasztásunkat.”
A kormányokra és a vállalatokra azonban sokszor igen nehéz nyomást gyakorolni, főleg, ha összejátszanak. A felelősebb vásárlás és a fogyasztás visszafogása irreális akkora mértékben, amekkorára szükség lenne, főleg, ha erre nem érdeke ösztönözni sem az államoknak, sem a vállalatoknak. Inkább mesterséges keresletteremtés zajlik, állami programok pl. az elektromos autók vásárlásának támogatására. A bányászat alternatívája bizonyos mértékben az újrahasznosítás, de az is rengeteg vegyi anyaggal jár, energia és vízigényes folyamat, az ilyen üzemek ellen is tiltakoznak a lakosok. Bár érthetően Kínától sem jó függni, a stratégiai autonómia miatt környezeti károk mellett társadalmi feszültségekkel is szembe kell néznie az EU-nak. Emiatt elemi érdeke a környezetbarátabb technológiák fejlesztésének támogatása.
Éltető Andrea
