Az első koronavírusos megbetegedést 2020. január 31-én egy kínai turista házaspárnál azonosították Newcastle-ban. Február végén már az első olyan betegről szólnak a tudósítások, aki a szigetországban kapta el a kórt. Az első halálesetről március 5-én érkezett jelentés.
Jelen sorok írásakor – az április 2-én délelőtt 9 órakor rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint – eddig 163.194 emberen végezték el a koronavírus tesztet, amelyből 33.718 lett pozitív. A pozitív teszt alapján április 1-én délután 5 óráig kórházba szállított betegek közül 2.921 elhunyt. A járvány felfutását lásd az alábbi ábrákon.
Forrás: https://www.arcgis.com/apps/opsdashboard/index.html#/f94c3c90da5b4e9f9a0b19484dd4bb14
A brit kormány március 3-án tette közzé a koronavírus járványra vonatkozó akciótervét, melyben összefoglalta az akkor rendelkezésre álló ismereteket, és fölvázolta a jövőben követendő elveket:
- dinamikus kockázatelemzés az egészségügyi és egyéb hatások tekintetében;
- közszolgáltatások színvonalának minél teljesebb fenntartása;
- a tesztek és oltások kidolgozására irányuló kutatások felgyorsítása;
- és a káros hatások minimalizálása a járvány terjedésének lassításával.
Március 11-én Rishi Sunak pénzügyminiszter a 2020/21-es költségvetési törvényjavaslat részeként 12 milliárd fontos sürgősségi segélycsomagot jelentett be, elsősorban a közösségi infrastruktúra (jelesül az NHS, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat), a járvány által érintett magánszemélyek, valamint a kis- és közepes vállalkozások megtámogatására.
A vírussal szembeni harcban alkalmazott egészségügyi stratégia ekkor még egyértelműen az ún. nyájimmunitásra építő irányvonalat követte. Ennek lényege, hogy ha a lakosság kellő hányada (~60%) fertőződik meg a vírussal, úgy a többségük tünetmentesen vagy egy enyhe megbetegedés árán kellő immunitást szerez a később valószínűleg évente visszatérő kórral szemben. Az ajánlások ekkoriban kimerültek abban, hogy – az egyéb alapbetegség és/vagy életkor miatt – veszélyeztetett emberek kerüljék a társas érintkezést, a magukon a kór jellegzetes tüneteit észlelők pedig legalább 7 napig maradjanak otthon. Sir Patrick Vallance, a kormány tudományos főtanácsadója, úgy vélte, hogy – az NHS-re nehezedő nyomást enyhítendő – bizonyos korlátozásokra feltétlenül szükség lesz, de az intézkedéseket csak megfelelő időzítéssel érdemes bevezetni.
Március 16-án azonban napvilágot látott egy tanulmány, mely jelentősen eltérítette a kormányt az addig követett útról. Az Imperial College munkatársai szerint két út van: vagy különféle intézkedésekkel (egyéni/családi/csoportos karantén, oktatási intézmények bezárása stb.) megpróbálják ellapítani az egyazon időben ellátásra szorulókat mutató görbét, vagy totálisan meggátolják, illetve az életben maradáshoz szükséges minimumra korlátozzák a társadalom és a gazdaság működését (kb. úgy, mint Kínában). Az írás végkövetkeztetése, hogy az első esetben – optimális feltételek mellett is – lesz olyan időszak, amikor úgy a normál, mint az intenzív kórházi ágykapacitás legalább 8-szorosára lesz szükség, és még ha minden beteg meg is kapná az ellátást, akkor is kb. 250.000 halálesettel kell számolni.
Boris Johnson kormányfő ugyanezen a március 16-i napon kezdte meg rendszeres, napi, élő közvetítésben sugárzott tájékoztatóit. Ezek során eleinte még igyekezett honfitársait rábeszélni a távmunkára történő átállásra, valamint a pubok, éttermek és egyéb szórakozóhelyek kerülésére (a sporteseményeket már korábban leállították). Az intézkedések azonban napról-napra keményedtek. Március 20-tól – az említett vendéglátó és egyéb szórakozóhelyeken túlmenően – már az általános iskolákat is bezárták. Március 23-tól pedig – egyelőre 3 hétre szólóan – szigorú kijárási korlátozások léptek érvénybe: az alapvető szükségleteket árusító boltokon kívül minden bezárt, otthonról elmenni csak alapvető cikkekért, napi egyszer testmozgás céljából, illetve munkahelyre szabad, amennyiben ott a személyes jelenlét elengedhetetlen.
A gazdasági következményeket enyhítendő a pénzügyminiszter már másnap óriási összegű segélycsomagot hirdetett meg, amelyet 3 naponként újabb elemekkel egészített ki. Az összesen kb. 400 milliárd fontnyi – céghitelek garantálására, munkabérek és önfoglalkoztatók jövedelmének részleges finanszírozására, adókönnyítésekre és a kis és közepes méretű vállalkozások egyösszegű megsegítésére, lakásbérleti kedvezményre és jelzálogkölcsön moratóriumra, valamint különböző jóléti intézkedésekre vonatkozó – rendelkezések részleteiről itt található bővebb áttekintés.
Kérdés persze, hogy a megfogalmazott intézkedések a valóságban kellő gyorsasággal, illetve hatékonysággal valósulnak-e meg. Vagyis eljut-e minden pénz oda, ahová szánták még mielőtt az adott nagyobb és kisebb vállalkozások működésében – ahogyan egyéni/családi szinten is, az egyes háztartások életében – visszavonhatatlan negatív változások következnének be.
Az is kérdés, vajon kitart-e a kormány a jelenleg folytatott egészségügyi stratégia mellett. Alig több mint egy héttel az Imperial College kijárási tilalomhoz vezető tanulmányának megjelenése után egy oxfordi kutatócsoport is letette a névjegyét COVID-19 témában. Az Oxford-modell szerint a koronavírus is követi az ilyen jellegű járványok menetrendjét: a kezdeti szakaszban a vírus szinte észrevétlenül terjed szét az emberek között (akkumulációs szakasz); ezt követi a fertőzés gyorsuló szakasza, amikor radikálisan megnő az ellátásra szorulók és a halálos áldozatok száma; s végül a harmadik szakaszban a kór terjedése lelassul – mivel nem talál elegendő még nem immunis alanyt – és a járvány első hulláma véget ér. A kutatók a brit és olasz halálozási statisztikák összevetése alapján úgy vélik, a vírus már jóval az első megbetegedés (hát még az első haláleset) regisztrálása előtt jelen volt a szigetországban, s a korlátozások elrendelése előtt bőven volt ideje kifejtenie a hatását. A különböző modell-szcenáriók szerint március közepére a brit népesség 36-80 százaléka fertőződhetett meg a vírussal. A tesztelések felgyorsítása igazolhatja a feltevést, miszerint a lakosság alapvetően megszerezheti a nyájimmunitást a koronavírussal szemben, és akkor a korlátozások viszonylag gyorsabban feloldhatók.
Sok múlik ezen, hiszen erősen valószínű, hogy azon országok, amelyek az elsők között lábalnak ki a válságból, komoly előnyre tehetnek szert a majdan újraéledő világgazdasági versenyben. A britek számára fokozza a tétet, hogy az EU27-ekkel idén év végéig kell megegyezniük a jövőbeni kapcsolatok mikéntjéről. Nem érdektelen, milyen gazdasági pozícióból indulnak neki a kereskedelmi tárgyalások finisének.
Somai Miklós
