2021. június 20-án és 27-én Franciaország európai nagyrégióiban, tengerentúli területein és megyéiben kétfordulós választásokat tartottak, melynek során eldöntötték, hogy a közigazgatási eme köztes szintjein milyen politikai orientációjú, illetve összetételű tanácsok működjenek az elkövetkezendő években. Az 1990-es évek végéig az volt a tapasztalat, hogy az emberek viszonylag nagyobb arányban jelennek meg a hozzájuk közelebb álló (helyi önkormányzati), illetve a messzinek tűnő, de nagyon fontosnak tartott (parlamenti és köztársasági elnöki) választásokon, míg például az Európai Parlament összetétele kevésbé hozza lázba őket. A 2000-es évektől kezdődően azonban, egyre egyértelműbb tendenciaként, csökkent a szavazási hajlandóság, ami alól kivételt egyedül a köztársasági elnöki választás jelentett (1. ábra). Végül, ehhez a romló irányzathoz adódott hozzá 2020-tól a „COVID-hatás”, mely teljesen a mélybe taszította a részvételi szándékot: a korábban általában 70 százalék fölötti részvétellel lezajló települési választásokon 2020-ban negyvenegy-két százaléknyi szavazó jelent meg, a 2021-es megyei/regionális tanácsok megújítása miatt pedig a szavazásra jogosultak alig egyharmada volt hajlandó kimozdulni az otthonából (1. ábra – kiemelt adatok).
1. ábra: Távolmaradási arány a különböző szintű és típusú választásokon Franciaországban (a szavazásra jogosult népesség százalékában)
Megjegyzés: az egymás fölötti jelölések az adott választás első és második fordulójának eredményeit mutatják (Forrás: Abstention électorale en France)
A pontos távolmaradási arány a regionális választásokon az első fordulóban 66,72, a második fordulóban pedig 65,35 százalékos, a megyei választásokon pedig rendre 66,68, illetve 65,66 százalékos volt. Amennyiben a szándékosan érvénytelenül (kitöltetlen, széttépett, vagy összefirkált cédulát bedobó) szavazókat is számításba vesszük, úgy a tényleges részvételi arány 31,98/33,2, illetve 31,68/31,74 százalékos volt a régiókban, illetve a megyékben a választások két fordulójában [1].
A voksolók korösszetételét tekintve elmondható, hogy minél öregebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel vett részt a választásokon. A szavazáson megjelentek több mint egyharmada 70, több mint fele 60, és több mint kétharmada 50 éves, vagy annál is idősebb volt (2. ábra). Ez egyrészt a hagyományos pártoknak (baloldalon főleg a Szocialista Pártnak, a jobboldalon pedig a Köztársaságiaknak) kedvezett, másrészt azzal az eredménnyel járt, hogy a regionális tanácsokban szinte kivétel nélkül a hivatalban lévő elnököt választották újra.
2. ábra: A szavazáson megjelentek kor szerinti megoszlása a 2021-es regionális/megyei választásokon
Forrás: BFM-TV és INSEE [2][3]
A megyei és regionális választások eredményét a 3. ábrában foglaltuk össze. A közel 6000 tanácsosi hely zömét a jobbközép és balközép pártok és a hozzájuk csatlakozó egyéb politikai formációk szerezték meg: a jobboldal jellemző partnerei a centrista pártok, a baloldalé pedig a környezetvédők voltak. A populista erők a vártnál gyengébben szerepeltek: a Nemzeti Tömörülés (a korábbi Nemzeti Front) például egyetlen régióban sem tudott győzni, és a megyékben alig jutott képviselői helyhez, a 2017-es választásokon még jól szereplő Lázadó Franciaország pedig szinte láthatatlan volt. Az előbbiek magyarázataként megjegyezzük, hogy míg a szélsőjobbal senki sem volt hajlandó szövetkezni, ellenük azonban mindenki, addig a radikális baloldallal a Szocialista Pártnak voltak fenntartásai. A vesztesek közé sorolhatók még a zöldek és a köztársasági elnök mozgalma (Lendületben a köztársaság, LREM), akik saját listán nem, csupán a tradicionális jobb- és baloldali erőkkel összeállva tudtak a regionális vezető erők részesei lenni.
3. ábra: A 2021-es regionális/megyei választások eredménye
| A megyei listákra adott voksok megoszlása | A regionális listákra adott voksok megoszlása |
 |
 |
 |
 |
| A megyei tanácsi helyek megoszlása | A regionális tanácsi helyek megoszlása |
 |
 |
Forrás: La Voix du Nord [1]
A 2021-es franciaországi megyei és regionális választásokkal kapcsolatban két kérdést érdemes megvizsgálni: először, hogy mi okozhatta a rekord alacsony részvételt; másrészt, hogy milyen hatással lehet az eredmény a 2022-es köztársasági elnöki, és az azt követő parlamenti választásokra?
Az első kérdést illetően, valószínűleg szerepe volt annak, hogy a COVID-válsággal kapcsolatos, sorozatban harmadik, az emberek mindennapi életét korlátok közé szorító intézkedéscsomag enyhítésére, illetve fokozatos kivezetésére nagyjából a választások első és második fordulójával párhuzamosan került sor. A fiatalabb korosztályok számára az újra megnyíló gazdasági, utazási és szórakozási lehetőségek könnyen a háttérbe szoríthatták a demokratikus politikai jogaik gyakorlására vonatkozó igényeiket. A választási rendszer bonyolultsága, az igen változatos összetételű szövetségeket eredményező közös pártlisták átláthatatlansága, az első és második forduló közötti további listaegyesítések lehetősége és gyakorlata, valamint általában a megyei és regionális önkormányzati funkcióknak a szavazók általi nem kellő ismerete is hozzájárulhatott az alacsony részvételi hajlandósághoz. Végül, azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a politikai rendszerrel szembeni kritika is megfogalmazódott a tömeges távolmaradásban. A választási kampány vitáiban kitüntetett szerepet kapott témák (közbiztonság, migráció, iszlám) nem feltétlenül esnek egybe az embereket leginkább foglalkoztató témákkal: az egyre nehezülő megélhetéssel, a fiatalok (és kevésbé fiatalok) lakásproblémáival, a leromló közszolgáltatásokkal, a foglalkoztatási kilátásokkal és a COVID-válság menedzselésével.
A második kérdést illetően meg kell jegyezni, hogy sem az alacsony részvételből, sem az eredményekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor bizonyos jelekre érdemes odafigyelni. Az extrém alacsony részvétel legitimációs kérdéseket vet föl: amennyiben nem sikerül visszaszerezni az emberek politika iránti bizalmát/érdeklődését, és a köztársasági elnök és a parlamenti képviselők mögött sem lesz kellő társadalmi felhatalmazás, ez állandósuló szociális feszültségekhez, kormányzási nehézségekhez vezethet, ami a gazdaságra visszahatva tovább ronthatja a válságból való kilábalás esélyeit. Továbbá, a szélsőséges pártok visszaszorulása és a hagyományos pártok jó szereplése bizonytalanná teszi azt az elképzelést, amely szerint 2022-ben megismétlődik a 2017-es forgatókönyv, és az elit elnökjelöltje a második fordulóban megint egy, a széles tömegek számára elfogadhatatlan populista ellenféllel találja majd magát szemben. Mindenesetre, az ország élhetősége és kormányozhatósága szempontjából hasznos lenne, ha a soron következő (2022-27-es) ötéves elnöki/parlamenti ciklusban az emberek mindennapi problémáira jobban odafigyelő politikai formáció kerülne hatalomra.
Somai Miklós
[1] La Voix du Nord (2021): Élections régionales & départementales 2021, Tous les résultats - https://www.lavoixdunord.fr/elections/resultats
[2] BFM-TV (2021): Régionales: 79% des 18-34 ans se sont abstenus au second tour – https://www.bfmtv.com/politique/elections/regionales/regionales-79-des-18-34-ans-se-sont-abstenus-au-second-tour_AN-202106280032.html
[3] INSEE (2021): Population par sexe et groupe d'âges, Données annuelles 2021 – https://www.insee.fr/fr/statistiques/2381474
