2022. október 30-án a brazil választások második fordulójában a Munkáspárt 77 éves jelöltje Luiz Inácio Lula da Silva (röviden Lula) a szavazatok 50, 9%-t (60.345.999 szavazattal) szerezte meg, ezzel 1,8%-kal (mintegy 2.140.000 szavazattal) felülmúlta a szélsőjobb oldali jelenlegi elnököt, Jair Bolsonarot. A világ nagyhatalmainak vezetői (többek között Joe Biden, Emmanuel Macron és Justin Trudeau) és a latin-amerikai elnök többsége is sorban gratulált Lula látványos visszatéréséhez, ugyanakkor Orbán Viktor Bolsonarot támogatta a kampány során.

Lula győzelme egy újabb baloldali politikai fordulatba illeszkedik a latin-amerikai kontinensen, és elemzések szerint ez a pink tide 2.0 az elsőnél is erősebb lehet. Az alábbi térkép jól mutatja, hogy Mexikótól Chiléig minden nagyobb gazdaságban valamilyen baloldali irányzatot képviselő elnök, illetve politikai erő van hatalmon.

1. térkép: Latin-Amerika politikai térképe

Forrás: https://www.dw.com/pt-br/onde-a-esquerda-est%C3%A1-no-poder-na-am%C3%A9rica-latina/a-63599544

Az alábbi írásban Lula visszatérésének körülményeit, várható kilátásait elemezzük elsősorban gazdaság- és fejlesztéspolitikai szemszögből. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy melyek az elmúlt négyév, a Bolsonaro éra főbb hagyatékai és milyen körülmények között kerülhet újra hatalomra 2023. januárjában Lula, érdemes kitérni röviden a választást megelőző kampányra és az szavazás első fordulójára is.

A brazil viszonyokban otthonosan mozgó szemlélő számára nem történt semmi különös, a már megszokott mederben zajlottak a történések. De európai, hazai szemmel még mindig tartogatott meglepő fordulatokat a kampány. A politikai sárdobálás, extrém szélsőséges kommunikáció és a dezinformációs kampány talán ma már nem egyedi vonás, de azért e téren (is) messze a legek országa Brazília. Jól jelzik ezt azok a sztorik, amelyek Bolsonaro (egyik) szerencsétlen nyilatkozata után az elnök emberevési „hajlandóságát” visszhangozták, míg a másik oldalon Lulát a sátánnal kötött paktummal próbálták lejáratni. Végül a második forduló előtt egy héttel Bolsonaro egyik szövetségese rálőtt a kiérkező rendőrökre, majd a választás előtti napon São Pauloban egy Bolsonarot támogató szövetségi megbízott ugyancsak fegyvert rántott az utcán.

Végül még a választás második fordulójának napján is voltak akadályozó tényezők, amelyek a szegényebb rétegek szavazó helyiségekbe való eljutását célozták megnehezíteni, ezek kivizsgálása még folyamatban van. A Legfelsőbb Választási Bíróság szerint azonban az autópályákon és egyes városokban feltartóztatott szavazók még időben le tudták adni a szavazataikat (és nem volt szükség a szavazó helyiségek nyitvatartásának meghosszabbítására – helyi idő szerint reggel 8 és 17 óra között lehetett szavazni).

Összességében Lula legitimációja a részvételi adatok tükrében erős is lehetne, a jogosultak közel 80%-a adta le a szavazatát, és több mint 60 millióan szavaztak a Munkáspárt jelöltjére. Ugyanakkor a szavazók több mint 4,5%-a nem adott le érvényes szavazatot, vagy nem jelölte meg egyértelműen preferenciáját (azaz a 5.700.000 szavazó bár résztvett a választáson – ami kötelező minden írástudó 18 és 70 és közötti brazil állampolgár számára – mégis „tartózkodott”a véleménynyilvánítástól). Ha ehhez hozzávesszük a Bolsonarora leadott 58.206.345 szavazatot, akkor jól láthatjuk a brazil társadalom megosztottságát. A szavazatok regionális megoszlása (ld. alábbi térkép) ugyancsak jól mutatja a világ 4. legnagyobb demokráciájának szélsőséges megosztottságát.

2. térkép: Választási eredmény a brazil régiókban (2022. október 30.)

Forrás: dw.com/p/4lr96

További nehézséget jelenthet a kormányzás tekintetében, a rendkívül töredezett pártstruktúra, valamint a Munkáspárt által elért várakozáson aluli eredmény a törvényhozásban. A Kongresszus 513 fős alsóházában 19 párt képviselteti magát, Bolsonaro pártja, a Liberális párt (PL), 99 helyett szerzett, szemben a Munkáspárt (PT) a Remény Brazíliája szövetségben (a PT, a kommunistapárt és a zöldek választási szövetsége) elért 79 helyével (ld. 1. ábra alul). A 80 fős szenátusban még ennél is rosszabb a helyzet (a szenátusi kinevezések 8 évre szólnak Brazíliában, és négyévente a helyek egy, illetve két harmadára szavaznak, idén október 3-án, a választások első fordulójában a helyek egy harmadáról szavaztak), hiszen itt a Munkáspárt 9, a baloldal 18, míg a PL 13, a jobboldal 35 helyet tudhat magáénak.

Mindez jól mutatja a koalíciós kormányzás kényszerűségét, és akadályokat jelenthet, nem csak a fiskális konszolidáció, de gyakorlatilag bármilyen egyéb reformtörekvés előtt is.

1. ábra: A brazil alsóház összetétele 2023-tól

Forrás: https://ihsmarkit.com/research-analysis/brazils-firstround-election-results-increase-risk-gridlock.html

A brazil gazdaság: trendek és kilátások

A világ népesség és terület szerint 5. legnagyobb országa a bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerőparitáson mért mutatója szerint a világ 12. legnagyobb gazdasága, az elmúlt évtizedben finoman szólva sincs túl jó állapotban. Az éves növekedési ütemet tekintve a 2014 óta tartó időszakban egy újabb elvesztegetett évtizedről beszélhetünk (ld. ábra).

1. ábra: Egy (újabb) elvesztegetett évtized Brazíliában

* előrejelzés

Forrás: saját szerkesztés Világbank (2022) adatai alapján

A gazdasági (és ezzel szorosan összefonódó társadalmi és politikai) problémák messze megelőzték Bolsonaro hatalomra kerülését (sőt éppen a változás ígérete volt az egyik tényező, ami elősegítette a 2018-as hatalomra jutását). A szakértők egyetértenek abban, hogy a külső tényezők megváltozása mellett a 2014-től kezdődő gazdasági (és intézményi) válságban a Lula által 2003 és 2010 között folytatott gazdaságpolitikák is főszerepet játszottak. A kritikusabb elemzők (köztük sok baloldali érzelmű szakértő is) az elfecsérelt lehetőségek korszakának tarja Lula első kormányzását (Lula 1.0), azzal együtt hogy a brazil történelemben egyedülálló módon drasztikusan csökkentette a szegénységet és egyenlőtlenséget, milliók jutottak első munkahelyükhöz, bankkártyájukhoz és érezték magukat országuk teljesjogú állampolgárának. Ugyanakkor a kedvező külső körülmények (világgazdasági konjunktúra, nyersanyagpiaci boom és a felfutó kínai kereslet), valamint a rendkívül széles hazai támogatói bázis lehetővé tette volna a mélyreható strukturális reformok véghezvitelét (vagy legalábbis napirendre kerülését), és ezek elmaradása okán (jogosan) kritizálják a Munkáspártot, valamint Lulát. A kedvező világgazdasági környezet azonban korántsem kedvezően hatott Brazília gazdasági struktúrája tekintetében, hiszen az ezredfordulón még elsősorban feldolgozó ipari cikkeket az USA-ba szállító ország egy évtized alatt gyakorlatilag Kína nyersanyagbeszállítója lett.

Mindezzel párhuzamosan, szorosan kapcsolódva egyrészt az ország fentebb említett rendkívül egyedi (és töredezett) politikai rendszerének sajátosságaihoz (és a koalíciós kormányzás brazil metódusához), de az új iparpolitikák és a kiterjedt állami intervencionizmus egyik nem-szándékolt velejárójaként hatalmas korrupciós botrányok végig kísérték a munkáspárti kormányzást. 2014-ben indított Autómosó hadművelet révén a Petrobras botrány került be leginkább a nemzetközi hírekbe, elsősorban kiterjedtsége és az érintett pénzmozgások nagyságrendje okán. Ennek következményei megrengették a brazil (és más latin-amerikai országok) politikai hatalmi viszonyait és intézményrendszerét, amely végül 2016-ban Dilma Rousseff (aki Brazília első női elnökeként 2011-ben Lulát követte munkáspárti színekben) hatalomból való eltávolításához vezetett (ez eljárás formálisan alkotmányos közjogi felelősségre vonás volt, a valóságban azonban brazil módra egy sokkal inkább egy jól megkomponált, filmbe illő politikai játszma végső felvonása volt). E jobboldali fordulat egyik fontos mérföldköve volt Lula korrupciós vádak nyomán való börtönbe kerülése 2018 tavaszán, és ezáltal az azévi őszi választásokból való kizárása, amely megágyazott Bolsonaro hatalomra kerülésnek is.

A Lula 1.0 következményeként is halmozódó gazdasági kudarcokat és korrupciós ügyeket ugyanakkor az utóbbi években elhomályosították a fenntartható fejlődés további szempontjai, a már részben említett társadalmi dimenzió mellett a környezeti, biztonsági szempontok, vagy akár a globális (nagy-)hatalmi törekvések, amelyek terén Bolsonaro látványosan kudarcot vallott.

A Bolsonaro hagyaték

Külön írást és elemzést igényelne a Bolsonaro éra mélyreható elemzése akár a szűken vett gazdasági, akár a tágabban értelmezett fejlődési szempontok mentén. Az egyik első érdekesség, amit érdemes kiemelni, hogy az ultraliberális nézeteiről híres Paulo Guedes gazdasági miniszterként mindvégig megtartotta a pozícióját, miközben más posztokon gyakori változásoknak lehettünk szemtanúi. Így bár következetes és koherens gazdaságpolitikáról nehéz beszélni (nem utolsó sorban a koronavírus járvány előre nem látható hatásai és következményei okán sem), a fő csapásirány (eleinte) egyértelműen a piacorientált, ortodox gazdaságpolitikák irányába mutatott (még ha nem is feltétlenül a tankönyvi, kiszámítható módon). A 2016-os költségvetési plafon lazítására eleinte a koronavírus-járvány következtében került sor, majd mint oly gyakran Latin-Amerikában, Bolsonaro ráérzett a populista osztogatás ízére, és a Lula alatt családi kassza (Bolsa Família) néven elhíresült segélyprogramot átkeresztelve (Auxílio Brasil – brazil segély) gyakorlatilag politikai szavazatvásárlásra használta fel (a segély mértékét legutóbb 2022. augusztusában a kampányhajrában emelték meg 50%-kal, 400-ról 600 realra –akkori árfolyamon kb. 110 dollár). A szegénység terén ezáltal relatíve (regionális viszonylatban) jó eredményeket ért el, ugyanakkor ennek az osztogatásnak ára volt: a bruttó államadósság a 2010-es évek elején jellemző 60%-os GDP arányos szintről napjainkra 90% felé emelkedett.

A Covid19 járvány kezelése, illetve annak hiánya (félrekezelése) egy további dimenziója a brazil szélsőségeknek. Lekicsinylő, tagadó és demagóg hozzáállásával Bolsonaro elérte, hogy az USA után Brazília rendelkezett a legrosszabb mutatókkal a járvány kezelése terén. Napjainkra a koronavírus áldozatainak száma meghaladta a 680.000 főt, ami 2 %-os halálozási rátát jelent. Miközben a „gazdaság az első” retorika, nem mentette meg a gazdaságot a több mint 4%-os visszaeséstől, a munkanélküliség 10% közelébe emelkedett, és az inflációt is csak kőkemény monetáris szigorral (14% közelébe emelt kamatlábakkal) sikerült napjainkra 8% alá visszaszorítani. A Covid19 következtében bevezetett, GDP arányosan kiemelkedő 12%-os fiskális stimulus, sokkal inkább jelentett populista osztogatást, mintsem érdemi és koherens gazdasági válságmenedzsmentet.

A másik, ugyancsak gyakran emlegetett vetülete Bolsonaro gazdaságpolitikájának a környezeti vagy erőforrás nacionalizmussal (resource nationalism) címszóval írható le. Azaz a természeti erőforrásokat teljes mértékben (és környezetvédelmi szempontoktól függetlenül) a gazdasági növekedés szolgálatába állította, amit jól jelez a természetvédelmi intézmények gyengítése, hatáskörük kiürítése és végsősoron az illegális, a természetet kizsákmányoló tevékenységek (aranybányászat, fakitermelés, stb.) soha nem látott mértéket öltöttek. Mindezt nem csak a meggyengített intézményi kontroll, hanem a bátorító elnöki retorika is jelentősen támogatta. Az Amazonas területén az illegális erdőirtások folyamatosan rekordot döntöttek Bolsonaro kormányzása alatt. A 2012-es mélypontról, amikor egy év alatt kevesebb mint 5000km2-t érintettek a fakivágások, 2019-re 13.000 felé nőtt az érintett területek kiterjedtsége. Mindez további lendületet kapott 2022-ben, az év első három hónapjában 64%-kal nőtt az illegális fakitermelés az előző év azonos időszakához viszonyítva, míg az utóbbi hónapokban további drasztikus növekedés jelezte, hogy az illegális fakivágók egy esetleges politikai váltástól tartanak, és felpörgették fel a kitermelést (a havi érintett területek nagysága a legújabb számok szerint augusztus óta 1500 km2 felé nőtt). Becslések szerint Lula hatalomra kerülése esetén (a korábbi politikáihoz való visszatérés esetén) az erdőirtások közel 90%-os visszaesése várható.

A környezetvédelem terén szembeötlő illiberális változásoknak lehettünk szemtanúi a szabad sajtó és véleménynyilvánítás, a kisebbségek jogainak védelme, a demokratikus intézmények működésének (fékek és ellensúlyok rendszerének) tekintetében, de a sort folytathatnánk a társadalmi kohézió és befogadás, a közoktatás, közbiztonság vagy akár általánosabban véve a politikai pluralizmus különféle aspektusainak leépítésével, ezek elleni rendszerszintű támadásokkal. Számos téren tragikus következményekkel jártak ezek a változások: drasztikusan megugrott a brazil nyomornegyedekben a drogkartellekkel zajló katonai leszámolások civiláldozatainak száma, ugyancsak említhetnénk a környezetvédelmi aktivisták ellenében elkövetett merényleteket és az újságírókat ért inzultusokat.

Lula 2.0

Írásunk utolsó részében arra keressük a választ, hogy mit várhatunk Lula újabb négy éves kormányzásától, azaz miben térhet el Lula 2.0 a korábbi verziótól (illetve értelemszerűen az előzőekben bemutatott Bolsonaro időszaktól is).

A fiskális politikák terén az elemzők többsége a szociális célkitűzések és programok visszatérését (az egészségügyi és oktatási kiadások emelését) várja, aminek első lépése a 2016-ban húsz évre bevezetett költségvetési plafon eltörlése lenne. Ugyanakkor a korábbi Lula időszakhoz képest sokkal kevésbé kedvező (világ-)gazdasági környezetben a költekezés csak egy további adóreform esetén finanszírozható felelősen, ami elsősorban a leggazdagabbakat érintő progresszív adónem és a pénzügyi szektor megadóztatásával valósítható meg.

Az állam gazdasági szerepvállalásának növekedését mindenki készpénznek veszi, a kérdés ennek mikéntje és hogyanja, vajon tanult-e a Lula és a stábja a korábbi hibákból. A kiterjedt privatizációs tervek és törekvések felülvizsgálata várható, éppúgy mint az állami pénzügyi szektor „rehabilitációja”, miközben újra napirendre kerülhetnek a nagy állami infrastrukturális beruházások és akár új iparpolitikai beavatkozások is. Ez utóbbiakra jó példa, hogy Lula már augusztusban a Petrobras olajkitermelésének és kapacitásainak esetleges felpörgetéséről beszélt (a korábban eladott olajfinomítók visszavásárlása nyomán).

A környezetvédelemmel kapcsolatos várakozások egy részéről már fentebb szót ejtettünk (illegális fakitermelés visszaszorítása), de a megújuló energiaforrásokra való hazai átállás elősegítése várható (miközben az olaj és gáz hazai kitermelése, valamint exportja továbbra is a brazil gazdasági modell fontos lábát képezi). Mindeközben a környezetvédelmi és indiánközösségek életterét érintő szabályozások szigorítása és ezek betartatása, valamint ezirányú tevékenységek finanszírozásának növelése és a részvételi mechanizmusok (újra) kiterjesztése is napirenden van/lesz.

Végezetül a külkapcsolati relációkban is számos pozitív várakozás előzi meg a Lula 2.0 érát, hiszen napjainkra Bolsonaro Brazíliája jelentős mértékben elszigetelődött a nemzetközi kapcsolatokban, és gyakorlatilag csak az illiberális vezetők szimpátiájára hagyatkozhatott. Lulától azt várják, hogy normalizálja Brazília külpolitikai megítélését, helyreállítja az ország regionális vezetőszerepét (ehhez a kontinensen lezajlott újabb baloldali fordulat nyomán jó esély van), feléleszti a Mercosur regionális együttműködést és mindeközben nem veszélyezteti túlzottan az USA-val való viszonyt sem.

Mindezek megvalósítása azonban jelentős mértékben függ a koalíciós egyezkedések sikerességétől, hiszen a fentebb bemutatott törékeny törvényhozási pozícióban nagyon kemény (bel-)politikai játszmák várhatóak. Most még azt ünnepli Brazília és a világ, hogy a legnagyobb dél-amerikai ország visszatér az illiberális kilengésből, és megindulhat a demokratikus alapértékek és intézmények helyreállítása, és Lula megkapta a második esélyt, hogy egy társadalmilag befogadóbb, környezetileg fenntarthatóbb fejlődési pályára állítsa Brazíliát. Meggyőződésünk, hogy mindez nem lehetetlen küldetés, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a 2000-es évek eleji „aranykorhoz” képest jelentősen megváltozott a (kül- és bel-)gazdasági helyzet, valamint alapjaiban térnek el (kül- és bel-)politikai körülmények is, és talán a mindig is hatalmas egyenlőtlenségekkel jellemzhető brazil társadalom is polarizáltabb, mint valaha. Mindezen kevésbé kedvező kiinduló feltételek óvatosságra intenek, de talán Lula és a Munkáspárt is tanult a korábbi hibákból és egy “okosabb” kormányzással ebben a szűkebb mozgástérben (sőt akár jelentős ellenszélben) is lehet jól (jobban) navigálni Brazíliát, az örök remény országát!

Ricz Judit

Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa