Éppen 2492 éve annak, hogy a híres thermopülai csata megkezdődött. Azt követően Görögország még pár száz évig hatalmi vetélkedések, véres háborúk terepe volt, mígnem a Római Birodalom fennhatósága alá kerülve (i.e. 146) elérkeztek számára a meghódoltság hosszú évszázadai. Róma után Bizánc majd az Oszmán Birodalom uralkodott felette. A külső uralom ellen a görögök hosszú évtizedek alatt fel-fel lángoló felkelései, majd mégoly hősies szabadságharca (1821-1829) is csak nagyhatalmi érdekek miatt vezetett – igaz, kissé felemás – sikerre: a görög állami függetlenségre három „gyámhatalom” (Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország) védnöksége nyomta a pecsétet. Ezek még azt is megengedték védencüknek, hogy a tőlük kapott 60 millió frank hitelből területeket vásároljon vissza a törököktől (1831). A következő évben pedig határoztak arról, hogy az alig függetlenné váló állam a köztársasági formából királysággá avanzsálódjék: a kérészéletű és meglehetősen feudális köztársaság görög nemzetiségű miniszterének (Kapodisztriász grófnak) a helyét egy kiskorú (!) bajor származású király (Otto von Wittelsbach – I. Ottó) vette át az ország kormányzásában, aki az állam és a hadsereg vezető posztjaira bajorokat ültetett. A görög nép lázadozott az „ejtőernyős” uralkodó, és a vele jó viszonyt ápoló görög földbirtokosok ellen. Így aztán 1854-ben brit és francia csapatok kénytelenek voltak megszállni bizonyos görög területeket. Mivel azonban I. Ottó trónja már erősen ingadozott, Nagy-Britannia közbenjárásával Vilmos (I.) György, a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg-házból származó dán herceg került az ország élére.
A nyugati hatalmak kölcsönözték a pénzt Görögországnak akkor is, amikor a török uralom ellenes krétai felkelés miatt kirobbant háborút Törökországgal szemben elveszítette, és 100 millió frank hadisarc fizetésére kötelezték (1897). Hitellel támogatták a feléjük húzó Elefthériosz Venizélosz kormányainak modernizációs politikáját, és Thesszaloniki francia-brit megszállásával visszasegítették őt a hatalomba, eltávolítva a hadba lépni vonakodó királyt, hogy aztán Görögország az antant oldalán részt vehessen az első világháborúban. És ismét hitelt adtak Görögországnak, amikor az elvesztette a Törökország ellen területi igényekkel indított háborúját (1921-22) és ezért legalább másfél millió embert kellett elszakítani szülőföldjéről és áttelepíteni a másik országba. Ám a világ- és polgárháborúk, ciprusi illetve török konfliktusok, diktatúrák mozgalmas évtizedei után a „független” Görögország látszólag révbe ért: 1981-ben tagja lett az európai államok közösségének. Úgy látszott minden megoldódik...