Háttéranyag a 2013. február 14-i műhelybeszélgetéshez

Szalavetz Andrea, MTA KRTK Világgazdasági Intézet

A Magyar Tudományos Akadémia OTKA programja által finanszírozott kutatás, amelyről a februári ’Műhely’ bevezető előadása szól, feldolgozóipari multinacionális vállalatok magyarországi leányvállalatainak feljebb lépését vizsgálta: autóipari, elektronikai és gépipari cégekét. Mivel mindhárom iparág ún. globális értékláncok köré szerveződik, az előadás elsőként azt tárgyalja, mit jelentenek az értékláncok, mitől újdonság ez egyáltalán, hiszen a termelés már korábban is meglehetősen globális módon szerveződött.

Egyre több írás jelenik meg arról, hogy mértékadó körökben aggódnak a francia gazdaság és általában Franciaország jövője miatt. Maguk a franciák is egyre gyakrabban teszik föl a kérdést: vajon mennyire ellenálló a társadalmi-gazdasági szövetük, meddig lehet nagyobb átalakítás nélkül a felszínen megmaradni. 

A francia GDP alakulása 1950-től napjainkig (volumenben, %-os változás előző évhez képest + logaritmikus trend)

Jelenleg éppen akkor fenyeget a lassulás, az újabb növekedési válság réme, amikor a hasonló válságciklusokat követően (3,5-4,8 év után) a gyorsütemű növekedés szokott következni.

Hosszú táv

A világgazdaság növekedési üteme évtizedről évtizedre lassult, különösen a neoliberális világmodell időszakában, a hetvenes évektől. Ezen belül valójában csak a fejlett országokban zuhant (a kétezres évekre 1,6 %-ra) a GDP tízéves átlagos növekedése. E tendencia hátterében elsősorban a neoliberális gazdaságfilozófia és következményei állnak (a magas pénzügyi hozamráta és luftballon, az általános eladósodás, a transznacionális társaságok termelés-kitelepítése stb.). Mindezzel a közgazdasági szakma általában nem vet számot, túlhangsúlyozza a rövid távú hatások jelentőségét. A feltörekvő és fejlődő országok azonban átmeneti lassulás után újra szárnyalnak, melynek legfőbb oka a „helyettesítő” hatásuk.

2012. december 9-én – alig egy évvel a hivatalba lépése után – Mario Monti olasz kormányfő bejelentette, hogy a jövő évi költségvetési törvény elfogadása után lemond tisztségéről. A bejelentés közvetlen apropóját az adta, hogy Silvio Berlusconi volt kormányfő, aki a technokrata Monti kormányt is támogató Szabadság Népe Pártnak (PdL) továbbra is az elnöke, úgy nyilatkozott, hogy Monti reformjaival a szakadék szélére kormányozta Olaszországot. Ezért a PdL megvonta Montitól a bizalmat, és bár a jövő évi költségvetést még megszavazza, utána nem támogatja a jelenlegi kormány reformprogramját. Berlusconi pedig „közkívánatra” vállalja, hogy pártja miniszterelnök-jelöltjeként – immár hatodik alkalommal – elindul a 2013-as parlamenti választásokon.

On the 9 December, 2012, the Social Liberal Union (Uniunea Social Liberală, USL), the center-left alliance led by Prime Minister Victor Ponta won the Romanian parliamentary elections with a landslide victory. The official results from the electoral commission were even more convincing of the USL majority than suggested by the exit poll data. With 81.49 percent of the votes counted, the USL has 58.63 percent of votes for the Chamber of Deputies and 60.03 percent for the Senate (status at 12:00 p.m., 10 December 2012). President Traian Băsescu’s Right Romanian Alliance (ARD) got 16.69 and 16.95 percent, the Popular Party took 13.53 and 14.18 percent of votes for the two chambers respectively. The Democratic Alliance of Hungarians in Romania (UDMR) gained around 5 percent of the votes for both chambers, the rest of the votes went for smaller parties whose support are below the 5 percent ceiling.

Interestingly, President Traian Băsescu hinted before the election that he might refuse to re-appoint Mr. Ponta as Prime Minister, but with a clear majority such promises are highly unlikely to be kept. President Băsescu could nominate someone else, but his candidate would have to be approved by Parliament. The rejection of the candidate would lead to the dissolution of the Parliament. The government has threatened to move to impeach Băsescu again if he refuses to nominate Ponta. With strong support for the USL, potential clashes between the Prime Minsiter and the President could end up in a new political turmoil. Romania is the only country in the EU10 region with constant political and governmental deadlocks since 2008.

Főhet a feje Artur Masnak, a katalán parlament (Generalitat) elnökének. Pártja, a Convergencia i Unió (CiU) ugyan többséget szerzett a november 25-i választásokon, de nem kapott abszolút többséget. 135 helyből 50 helyet szereztek meg a parlamentben. Ez 12 hellyel kevesebb, mint amit eddig birtokoltak. Korábban pedig Mas azt ígérte, hogy ha abszolút többséget kap, akkor kiírja a népszavazást Katalónia függetlenedéséről. Ezáltal a november végi - előrehozott - választások a függetlenedésről is szóltak, hiszen katalán zászlós tüntetők vonultak az utcákon, a leválást szorgalmazva. A részvételi arány igen magas, 70 százalék volt. Úgy tűnik az elnök kicsit túllőtt a célon, hiszen a CiU elveszett parlamenti helyeit a baloldali republikánus radikális függetlenség-párti ERC (Esquerra Republicana de Catalunya) párt kapta meg. 2010-ben az ERC csak 10 mandátumot szerzett, most 21-et. Erős tehát a függetlenség iránti vágy a katalánokban, de megosztottak ebben a tekintetben. 

One of the most shocking consequences of the recent world economic crisis was the considerable contraction of world trade: though the growth rate of world merchandise trade had been slowing down since 2006, the lowest point was reached in 2009 when the volume of world trade decreased by 12.1% compared to the previous year.  This was the first time since the Second World War when the volume of world trade did actually decrease. The main causes are as follows:

A 2008-as világgazdasági válság egyik legdrámaibb következménye a világkereskedelem jelentős visszaesése volt: habár már 2006-tól csökkent a a forgalom növekedési üteme, a mélypontot 2009-ben érte el, amikor is az előző évhez képest 12,1% százalékkal csökkent a világkereskedelem volumene. A II. világháború óta ekkor fordult elő először, hogy a világ árukereskedelme abszolút értékben is csökkent. Ennek legfőbb okai:

Within the MAPS programme on Mitigation Action Plans and Scenarios, Argentina, Brazil, Chile, Colombia, Peru and South Africa are considering the potential role of forests in their overall climate change mitigation action plans. The most recent MAPS meeting addressing the role of forest took place recently in Iquitos, Peru. The rate of deforestation in many of these countries (in particular Argentina and Brazil) calls for strategies that could rapidly and effectively put an end to this process. Other countries in the region, however, have been less strongly affected by the deforestation trend and some have even exhibited increases in forest cover and total carbon stock (e.g. Chile).

Görögország az eurózóna legsúlyosabb válságban lévő országa, szinte minden lényeges gazdasági mutatója a legrosszabb a 17 ország közül. A válság kirobbanása óta a görög GDP volumene 17,4 százalékkal esett vissza, 2013-ra 4 százalék körül lehet a csökkenés, és a növekedés 2014 előtt a legjobb esetben sem indul meg.

64.1% of the global population, age 15-74, was ‘active’, i.e. worked or was looking for work in 2011. Their number decreased by 29 million over the four years of the crisis. The activity rate of the cohort under 25 is even smaller (48.7%). Moreover this rate has been declining for many years, since long before the crisis. A ‘neither – nor’ generation (neither studying – nor working’) has emerged and is growing larger.

A görög adósságfinanszírozásban az a 130 milliárd eurós csomag, amit mostanában csöpögtetnek be az országba, új szempontokat is felvillant a finanszírozók oldaláról. Minden eddigi, nem piacról finanszírozott csomagban 25 százalékot vállalt a Nemzetközi Valutaalap. Ez az összeg nemcsak azt szolgálta, hogy az Uniónak kevesebb pénzt kelljen mozgósítania, hanem azt is, hogy az IMF joganyaga és sok évtizedes tapasztalata is felhasználható legyen a támogatott tagország saját vállalásának ellenőrzése céljából. De éppen az IMF hosszú tapasztalata alapján mostanra az is felmerült, vajon Görögország ezt a lassan több száz milliárdos támogatást vissza tudja-e fizetni valamikor. Az IMF számára ez - az összegen túl - presztízs szempontjából is kardinális jelentőségű, ugyanis mindmáig egyetlen olyan IMF-hitelben részesült ország sincs, amelyik azt vissza ne fizette volna. Az IMF-nek akkor is visszafizették a nyújtott hitelt, ha egyébként az ország bejelentette az államcsődöt, és egyetlen piaci finanszírozónak egyetlen fillért sem fizetett vissza.

Considering both its economy and population together, Brazil represents the 6^th largest country in the world. The country is one of five new major players in the global economy referred to as the BRICS (Brazil, Russia, India, China and South Africa) countries. The last several decades of development in Brazil have been characterized by revolving cycles of internal and external disequilibrium. These prior decades of development, embodied in the conditions of neoliberal globalization, were not able to remedy the dependence of the economy that is so characteristic for peripheral countries, nor to mitigate the poverty belonging to this path. However, these problems began to ease as a consequence of two important shifts in economic policy, one at the beginning of the 1990’s and the second in the middle of the 2000s. The first shift was the successful stabilization of the Cardoso government in 1994, which created the basis for a well regulated and disciplined monetary system and budget in the framework of the neoliberal paradigm. However, this change was unable to soften poverty or to develop domestic production forces satisfactorily. The second shift in the middle of the 2000’s is represented by the neo-keynesian-type policy pursued by the Lula da Silva government, which resulted in a continuous and increasing redistribution of income to the poor, and gave a more active role to the state in the direct development of the domestic economy.

Gazdasága és népessége alapján együtt Brazília a világ 6. legnagyobb országa, a világgazdaság új szereplőiként jelentkező BRICS-országok egyike. Elmúlt évtizedeit a külső és belső egyensúlytalanság váltakozó ciklusai jellemezték. A neoliberális globalizáció feltételrendszerébe ágyazódott fejlődés sem a perifériás gazdaságokra jellemző függő pályát, sem az ezzel járó nagyarányú szegénységet nem tudta orvosolni. E problémák a 90-es évek elejének majd a 2000-es évek közepének gazdaságpolitikai fordulatai jóvoltából kezdtek enyhülni. Az első a Cardoso kormány sikeres stabilizációja 1994-ben, amely a neoliberális paradigma keretein belül megteremtette egy jól szabályozott és fegyelmezett pénzügyi szféra és költségvetés alapjait, de sem a szegénység enyhítésére sem a belföldi termelőalapok fejlesztésére nem tudott kielégítő választ adni. A második a Lula da Silva-adminisztráció neokeynesiánus jellemzőkkel bíró politikája, amely az államnak aktívabb szerepet biztosított mind a szegények javára történő folyamatos és növekvő újraelosztásban, mind a közvetlen gazdaságfejlesztésben.

Greece has been rocked by the crisis more than any country in the Eurozone. Almost every important bit of socio-economic data is worse than for any other member of the group of 17 Euro-member states. Greek GDP has fallen 17.4% since the beginning of the crisis. In 2013 the outlook is expected to result in a further decline of approximately 4%, and even in the best case scenario growth will surely not return before 2014.

Dear Mr. Asger Olesen and DG Climate Action,

My colleagues write to you regarding the EU’s current plans to move ahead with greater integration of LULUCF (land use, land use change and forestry) into the general EU climate policy framework (COM(2012) 93 final). On the one hand we strongly welcome this effort. The harmonization of LULUCF carbon accounting practices across the EU Member states and the inclusion of additional “activities” (crop and grazing land management) represent very significant steps forward. On the other hand, we express our concern that the process is moving forward much too slowly and simply does not go far enough. Having just returned from Peru and the heart of the Amazon, where a group of 6 mostly Latin American countries gathered to discuss the incoporation of LULUCF in their general mitigation scenario strategies, I am reminded again that the EU’s resistance to LULUCF integration in the climate policy and carbin trading framework is one of the more important stumbling blocks to progress on the REDD+ initiative. Finding adequate financing for REDD+ is of course one of the principal elements of the program’s potential success. Without the equal and committed integration of LULUCF into national, EU and international level carbon trading frameworks, this will surely never be forthcoming.

A brief glance at automotive industry focused news (e.g. www.just-auto.com) or industry-specific compilations of articles is sufficient to convince readers that the crisis in the automotive sector is not over yet: the global restructuring of the industry continues. The crisis has reinforced and intensified several global trends shaping the evolution of the automotive industry. At the same time, as a consequence of the crisis, some of the basic concepts previously used to describe the global automotive industry may have become untenable.

That is the question for Spain. The prime minister is apparently hesitating to ask officially for the available bailout possibility. This opportunity became available on the 6^th of September with Mario Draghi’s (president of the European Central Bank) announcement concerning additional liquidity-preserving measures towards EU member states. These measures, known as Outright Monetary Transactions (OMT’s), will be carried out subject to the following principal conditions:

Katalónia augusztus 28-án pontos összeget megnevezve 5,023 milliárd eurót kért az állami  likviditási alapból, miután a szociális és egészségügyi ellátásokat sem tudta kifizetni. A hír gyorsan szárnyra kapott a nemzetközi sajtóban és ráirányította a figyelmet a spanyol tartományok helyzetére.

Az ukrán gazdaság a kétezres években egészen a világgazdasági válság 2008. végi begyűrűzéséig irigylésre méltó növekedési ütemmel bővült. Igaz, a kilencvenes évek elhúzódó mélyrepülésének hatásait ez sem tudta kompenzálni. A gazdaság teljesítménye a 2008-as csúcsévben is mindössze 74,2 %-át érte el a 1990-es, szovjet időkben mért szintnek, holott az egykori szovjet tagköztársaságok közül Ukrajna az egyik legnagyobb reménnyel vágott bele a gazdasági függetlenedés folyamatába 1991 végén. A második legnagyobb és legfejlettebb posztszovjet gazdaság kedvező földrajzi fekvéséből adódó tranzitszerepére, mezőgazdasági adottságaira és viszonylag diverzifikált nehéziparára, képzett munkaerejére alapozhatta reményeit. Az ukrán gazdaság régi és új keletű problémáit azonban a válság különösen erősen kiélezte. 

Oroszország 1993-ban kelt GATT-hoz benyújtott csatlakozási kérelmét követően 2012. augusztus 22-én vált tényleges tagjává az időközben (1995. január 1.-én) Kereskedelmi Világszervezetté, angol rövidítéssel WTO-vá alakult intézménynek. Ezzel vált teljessé a szervezetben a jelentős világgazdasági szereplők sora, hiszen Kína 2001-es sikeres csatlakozása után a világgazdasági szinten is meghatározó súlyú gazdaságok közül már csak az orosz maradt kívül a Klubon. Közben már az előző évezred végétől kezdődően, azaz közel másfél évtizede gyakran hallottuk magas rangú orosz illetékesek és Oroszország tárgyalópartnereit képviselők szájából egyaránt, hogy a csatlakozás immár a küszöbön, alig egy-másfél évnyi távolságra van. Érdemes talán megemlíteni, hogy a taggá válás ténye az adott nevezetes napon meglehetősen későn, már-már munkaidőn túl – e sorok írása közben – jelent meg a szervezet hivatalos honlapján, mintha az illetékesek maguk is nehezen hinnék el az újságot. Pedig az lényegében pontosan 30 nappal ezelőtt, az oroszországi ratifikáció bejelentésével dőlt el véglegesen. Hangosan akkor kellett volna ünnepelni. Két nap múlva, augusztus 24-én a szervezet tagsága egy „csendes” belépéssel (lejáró 30 nappal) 157-re nő: az orosz óriás ellenpontja, egy kis csendes-óceáni szigetország, Vanuatu lép be a WTO-ba.

Éppen 2492 éve annak, hogy a híres thermopülai csata megkezdődött. Azt követően Görögország még pár száz évig hatalmi vetélkedések, véres háborúk terepe volt, mígnem a Római Birodalom fennhatósága alá kerülve (i.e. 146) elérkeztek számára a meghódoltság hosszú évszázadai. Róma után Bizánc majd az Oszmán Birodalom uralkodott felette. A külső uralom ellen a görögök hosszú évtizedek alatt fel-fel lángoló felkelései, majd mégoly hősies szabadságharca (1821-1829) is csak nagyhatalmi érdekek miatt vezetett – igaz, kissé felemás – sikerre: a görög állami függetlenségre három „gyámhatalom” (Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország) védnöksége nyomta a pecsétet. Ezek még azt is megengedték védencüknek, hogy a tőlük kapott 60 millió frank hitelből területeket vásároljon vissza a törököktől (1831). A következő évben pedig határoztak arról, hogy az alig függetlenné váló állam a köztársasági formából királysággá avanzsálódjék: a kérészéletű és meglehetősen feudális köztársaság görög nemzetiségű miniszterének (Kapodisztriász grófnak) a helyét egy kiskorú (!) bajor származású király (Otto von Wittelsbach – I. Ottó) vette át az ország kormányzásában, aki az állam és a hadsereg vezető posztjaira bajorokat ültetett. A görög nép lázadozott az „ejtőernyős” uralkodó, és a vele jó viszonyt ápoló görög földbirtokosok ellen. Így aztán 1854-ben brit és francia csapatok kénytelenek voltak megszállni bizonyos görög területeket. Mivel azonban I. Ottó trónja már erősen ingadozott, Nagy-Britannia közbenjárásával Vilmos (I.) György, a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg-házból származó dán herceg került az ország élére.

A 2007 és 2011 között a világ munkanélkülisége 27 millió fővel, 200 millióra nőtt. Ez kevesebb, mint amit a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) még 2009-ben elképzelhetőnek tartott (legrosszabb szcenáriója akkor 230 milliós munkanélküliséget jelzett). A vártnál kisebb munkanélküliség-emelkedés a kormánypolitikáknak köszönhető, amelyek egyrészt automatikus stabilizátorokkal, másrészt a foglalkoztatás védelmét szolgáló extra kiadásokat jelentő programokkal értek célt.

Hiába minősítették – igaz igen rövid ideig – történelmi jelentőségűnek a június végi EU-csúcsot, az eurózóna perifériáján az adósságválság nem csitul, hanem súlyosbodik. Ez önmagában felveti egyrészt, hogy az államcsőd elkerülése az eurózóna tagországaiban egyre drágább lesz, másrészt ezt a finanszírozást egyre többen Németországtól várják el, harmadrészt a világgazdaság hangadói egyre gyakrabban fogják az eurózóna válságát okolni a növekedéshiányos helyzet fennmaradásáért.