2013. február 23-án a Moody’s hitelminősítő intézet a legkiválóbb Aaa szintről eggyel lejjebb, azaz Aa1-re sorolta vissza az Egyesült Királyságot. Ez a lépés több okból sem volt váratlan. Egyrészt mindhárom intézet (a Moody’s mellett a Standard&Poor’s és a Fitch is) 2012 végén már stabilról negatívra változtatta a szigetországra vonatkozó kilátását. Másrészt ez a lépés abba a sorozatba illeszkedik, amely a világ és Európa számos vezető gazdaságát érintette. Harmadrészt pedig azért sem váratlan a lépés, mert az ország adóssága valóban ijesztő méreteket öltött a válság következtében, és az adósságráta várhatóan 2016-ig tovább nő.
Mi áll a leminősítés hátterében?
A brit gazdaságban túlsúlyos szerepet betöltő pénzügyi szektort rendkívüli mértékben megrázta az Egyesült Államokból kiindult pénzpiaci válság, és a megrendült bankszektort csak gigantikus költségek árán tudta kimenteni a 2010-ig kormányzó Brown-kabinet. Ennek következtében azonban a 2007-es (válság előtti) 44 százalékról 2010-re már a GDP közel 80 százalékára duzzadt az államadósság, amihez kétszámjegyű államháztartási hiány párosult 2009-ben és 2010-ben is (szemben a 2008 előtt jellemző 3 százalék alatti hiányokkal). A Cameron-kormány tehát rendkívül súlyos helyzetben vette át az ország irányítását 2010 közepén, mind közpénzügyi, mind reálgazdasági szempontból (a 2009-es 4 százalékos visszaesés óta a bruttó hazai termék várhatóan még az idén sem fogja elérni a válság előtti szintet). A kormányprogram egyik kulcseleme tehát a fiskális konszolidáció, amelynek azonban még csak részeredményei láthatók. Az államháztartás hiányát 2012-ben sikerült leszorítani a GDP kb. 6 százalékára – elsősorban a kiadáscsökkentés, és kevésbé a bevételnövelés eredményeként (a program fő célja egyébként is az állami újraelosztás nagyságrendi visszafogása hosszú távon). Emellett azonban az államadósság tovább duzzad: az idén 95, jövőre várhatóan mintegy 98 százalékos rátát érhet el. Bár a brit állam folyamatosan, zökkenőmentesen és igen alacsony költséggel (az utóbbi egy évben átlagosan 2 százalék alatti szinten) tudja finanszírozni magát a piacról, a leminősítés valójában az adósságállomány növekedésének aggasztó trendjére, valamint az arányszám nevezőjében szereplő GDP igencsak gyenge teljesítményére figyelmeztet.
Mi a leminősítés fő üzenete?
A George Osborne vezette – a közpénzügyek konszolidálására összpontosító – gazdaság- és pénzügypolitika egyik fő viszonyítási és hivatkozási pontja volt a mindhárom hitelminősítőnél fenntartott legkiválóbb adósbesorolás. A gazdasági kormányzat saját stratégiájának helyességét látta visszaigazolni e stabilan kedvező minősítésben. A február 23-i esemény kapcsán ezért az ellenzék azonnal e politika kudarcát emlegette. Osborne azonban sajtónyilatkozatában azt üzente az ellenzék mellett a piacoknak és a lakosságnak is, hogy a megszorításoknak nincs alternatívája, hiszen e politika fellazítása ennél sokkal súlyosabb következményekkel járhat. A miniszter egyúttal lényegében elismerte a döntés jogosságát, és azt, hogy az ország még nem jutott túl a válságon. És valójában ez a leminősítés legfontosabb üzenete. A válság ugyanis felszínre hozta a brit reálgazdaság szerkezeti problémáit, amelyek igen nehézzé teszik az adósságleépítés szempontjából is elengedhetetlen dinamikus növekedés beindulását.
E problémák sajátos módon egyfajta ördögi körben jelennek meg, hiszen a gazdaságban minden mindennel összefügg. Az Egyesült Királyságban rendkívül magas, szintén a bruttó hazai termék 100 százaléka körüli a háztartások, és hasonló a vállalati szektor eladósodottságának mértéke is. Az adósságválság közepette mindenki igyekszik tartozásait leépíteni, nem pedig újabb hiteleket felvenni (ún. deleveraging). Tehát a hitelezés keresleti oldalról akadozik, miközben a kínálati oldal a bankkonszolidáció után már javuló pozícióban lenne (igaz, a hitelezők részéről is nagyobb az óvatosság). A visszafogott magánkereslet mellett a közületi megrendelések és beruházások sem jelentenek húzóerőt a drákói kiadáscsökkentések miatt. Mindezek mellett a brit exportpiacok jelentős részének (elsősorban a külkereskedelmi forgalom felét kitevő Európai Uniónak) a gyengélkedése miatt a külső kereslet sem tudja felpörgetni az exportszektort. Ilyen lanyha belső és külső kereslet mellett az amúgy is alacsony beruházási ráta mostanában történelmi mélyponton van. Ráadásul a válságnak közvetlenül a pénzügyi szektorra, közvetve azonban az egész gazdaságra és társadalomra gyakorolt igen súlyos és hosszan elhúzódó hatása sem indított el olyan jellegű alapvető szerkezetváltást a szigetország gazdaságában, amelynek eredményeként a bankipar túlsúlyos szerepe némileg visszaszorulna a termelés, illetve az egyéb szolgáltatások javára – csökkentve ezzel az ország globális pénzpiaci folyamatoknak való kitettségét. (A mérlegfőösszegek együttesen a brit hazai termék mintegy ötszörösét teszik ki, a pénzügyi ágazat részesedése a GDP-ből pedig hivatalosan 10 százalék, ugyanakkor módszertantól függően számos elemző jóval nagyobbra teszi ezt az arányt.)
A költségvetési vita előtt néhány héttel tehát – a Moody’s leminősítésének apropóján is – az a legfőbb kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel és milyen mértékben segítsen rá a kormányzat a reálgazdaság talpraállítására, valamint a növekedés beindítására, abban a fiskális kényszerzubbonyban és kedvezőtlen nemzetközi környezetben, amelyben az ország ma található.
Mi lehet a leminősítés következménye?
A fentiekben vázolt közpénzügyi és reálgazdasági problémák tehát nagyon is komoly kihívást jelentenek a brit gazdaságpolitika számára. Mindezek ellenére az a tény, hogy a manapság amúgy is megkérdőjeleződött hitelességű minősítők közül most az egyik visszaléptette az országot egy fokozattal (ami még bőven a kiváló kategóriában tartja a brit állampapírokat) nem jár semmilyen drámai következménnyel – a hozamfelárak megugrása emiatt nem várható. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Királyság tartozásának struktúrája kedvező: a teljes adósságállományt fontban jegyzik, és annak mintegy 70 százaléka hazai kézen van. A leminősítésnek ugyanakkor talán pozitív hozadéka lehet, hogy – amellett, hogy megerősítette a kormányt a költségvetési stabilitás megteremtésének szándékában – ráirányíthatja végre a figyelmet a brit gazdaság megújult szerkezetű bővülésének fontosságára.
Vida Krisztina
