Háttéranyag a 2013. február 14-i műhelybeszélgetéshez

Szalavetz Andrea, MTA KRTK Világgazdasági Intézet

A Magyar Tudományos Akadémia OTKA programja által finanszírozott kutatás, amelyről a februári ’Műhely’ bevezető előadása szól, feldolgozóipari multinacionális vállalatok magyarországi leányvállalatainak feljebb lépését vizsgálta: autóipari, elektronikai és gépipari cégekét. Mivel mindhárom iparág ún. globális értékláncok köré szerveződik, az előadás elsőként azt tárgyalja, mit jelentenek az értékláncok, mitől újdonság ez egyáltalán, hiszen a termelés már korábban is meglehetősen globális módon szerveződött.

Ezt követően az előadó a feljebb lépés fogalmát, módszereit járja körül. A multinacionális vállalatok által koordinált értékláncok hazai leányvállalatainak esetében, a tevékenység hozzáadott értékének növelése két módon történhet: a) ha magasabb technológiai szintet megtestesítő és tudásigényesebb termelési tevékenységgel előállítható termékek gyártására térnek át, vagy pedig b) ún. funkcionális feljebb lépéssel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a termelési feladatok mellett, a helyi leányvállalatok viszonylag magasabb tudásigényű (általában felsőfokú végzettségű, szellemi foglalkoztatottak által végzett) szolgáltatásjellegű üzleti funkciókat is ellátnak, mint például a beszerzés, gyártásfejlesztés, a gyártott termékekhez szükséges műszaki és informatikai támogatás, termékfejlesztés, stb.

A kutatás ez utóbbi feljebb lépési mechanizmust vizsgálta vállalati mélyinterjúk segítségével.Az interjúk során arra a kérdésre kerestem választ, hogy feljebb tudnak-e lépni a hazai leányvállalatok az adott értékláncon belül, vagyis a relatíve alacsonyabb hozzáadott értéket teremtő tevékenységek mellett, vagy éppen: helyett, idővel magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre szakosodnak-e. Ha igen, milyen módon történik mindez? Hogyan mutatkozik meg a feljebb lépés a vizsgált cégek vállalati teljesítménymutatóiban, és mit jelent a gyakorlatban? Változik-e a feljebb lépés hatására az a módszer, ahogy az anyavállalatok koordinálják leányvállalatukat, vagy épp olyan hierarchikus továbbra is a koordináció? Miként módosul az anyavállalatok alapvető kompetenciája azzal, ha olyan tudásigényes feladatokat is immár a leányvállalataik végeznek, mint a kutatás-fejlesztés? 

A kutatás első eredményei a Külgazdaság című folyóiratban jelennek meg 2013. elején, illetve ugyanennek a folyóiratnak egy későbbi konferencia-különszámában jelenik meg egy másik, szintén e kutatás eredményeit ismertető, a korábbi cikket kiegészítő írás.