Az Európai Parlament az EU 2014-2020 időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretének tervezetével kapcsolatban komoly dilemma előtt áll, ugyanis a Parlamentnek arról kell döntenie, hogy megszavazza-e, vagy pedig elutasítsa az Európai Tanács által február 8-án elfogadott javaslatot. A dilemma lényege az, hogy ha a Parlament elfogadja a pénzügyi tervezetet, akkor saját szerepével és jogkörével kapcsolatban ébreszthet erős kételyeket és esetleg a jövőre nézve jelentéktelenné teszi a saját befolyását, vagy pedig ha a másik utat választja, és elutasítja a pénzügyi keret tervét, akkor komolyan veszélyezteti az EU működését, a különböző programok megvalósítását, amelyek közül számosnak éppen az a célja, hogy elősegítse a tagországokat a jelenlegi gazdasági válságból való kilábolásban.
A Parlament jelenlegi helyzetét több tényező okozta. A Lisszaboni Szerződés számottevően megnövelte a Parlament jogkörét a többéves pénzügyi keret kidolgozásának és elfogadásának folyamatában, ugyanis míg korábban a pénzügyi keret elfogadása egy un. intézmények közötti megállapodást igényelt, addig az új szabályok szerint a pénzügyi keret életbe lépése már parlamenti elfogadást igényel. Fontos szempont, hogy a mostani pénzügyi keret az első, amely esetén a Parlament ezzel a nagyobb befolyással élhetett volna.
Ezzel szemben az Európai Tanács februárban úgy állapodott meg a pénzügyi keret főbb elemeiről, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a Parlament politikai szerepét, a költségvetésre vonatkozó politikai céljait. Az Európai Tanácsban szinte politikai patikamérlegen kimért kompromisszumok árán létrejött megállapodás egyfajta „fait accompli” a Parlament számára, ugyanis az egy egyértelmű politikai üzenet az, hogy a tagországok semmi képen sem hajlandók a pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások újbóli megnyitására. Ezt a helyzetet alapvetően az határozza meg, hogy több tagország politikailag bizonytalan helyzetben van, vagy pedig hamarosan abban lesz. Így már politikai bizonytalanság uralkodik a kormányválsággal, illetve a választások utáni helyzet problémáival küszködő Olaszországban, Bulgáriában és Szlovéniában. Németország pedig már a közelgő parlamenti választásokra készül. Ilyen körülmények közepette a pénzügyi kerettel kapcsolatos egyhangú döntésre - a februári helyzethez viszonyítva - egyre inkább kisebb az esély. Ezek a fő politikai realitások eredményezték azt, hogy a Parlament - a 27 tagország között lezajlott nehéz tárgyalások után - egy szinte végleges pénzügyi kerettervezetet kapott.
A Lisszaboni Szerződés az Európai Parlament megnövelt szerepét a költségvetéssel kapcsolatban bár meghatározta, de ennek a gyakorlatba való átültetése kimondottan megoldhatatlan feladatot teremt. Ennek oka az, hogy ugyanis a demokratikus elveknek megfelelően elsőként az Európai Tanács kompromisszumok révén elfogad egy költségvetési tervezetet, amit a Parlament csak elfogadni vagy elutasítani tud, de az alku folyamatába nincs módja bekacsolódni. Éppen ezért az elmúlt évben egyfajta "gentleman agreement" született a parlament és a Tanács között, amelynek eredményeként folyamatos konzultáció volt a Parlament és a Tanács között a költségvetés fő kérdéseiről az elmúlt hónapok során annak érdekében, hogy a Parlament szempontjai érvényre jussanak, és a céljai bekerüljenek a költségvetésbe. A tagországok közötti ellentétek és a február 7-8-án megkötött végső kompromisszum mindezeket a szempontokat és célokat felülírta, illetve kihagyta a költségvetési javaslatnak a Parlament elé terjesztett változatából. A Parlament legfontosabb általános szempontja egy nagyobb közösségi költségvetés volt, annak érdekében, hogy a gazdasági válság enyhítésére és a kontinens gazdasági növekedésének serkentésére minél nagyobb összeg álljon rendelkezésre. Ezen túl a Parlament a költségvetés sorai, azaz politikai kategóriák között számos ponton kért más nagyságú elosztásokat. Mindezekből szinte semmi nem maradt a Tanács által végül elfogadott javaslatban. Ez a helyzet úgy is értékelhető, hogy a Tanács megsértette a Lisszaboni Szerződés szellemét, ugyanis a költségvetési tételek nagysága kapcsán - a Parlamenttel való mindenféle egyeztetés nélkül - szektorpolitikai döntéseket is megelőlegezett, mint pl. a Közös Agrárpolitika tervezett reformja estén. Ezzel a Tanács szinte visszavonta azt a hozzájárulását, amit korábban a Lisszaboni Szerződés elfogadásakor Parlament szerepének növelésével kapcsolatban adott. Ilyen helyzetben, ha a Parlament elutasítja a Tanácsban hozott többéves pénzügyi tervezetet, a tagországoknak tudomásul kell majd venniük, hogy az esetleg bekövetkező kaotikus állapotokért nagymértékben ők is felelősek.
A Parlament március 13-án, szerdán kezdi tárgyalni a többéves pénzügyi tervet és szavazni is fog róla. Az alaphelyzet az, hogy a fő politikai pártcsoportok, de maga a Parlament elnöke is, már februárban elutasították a Tanács által elfogadott kompromisszumot. Ezzel a két EU intézmény közötti hatalmi harc szinte azonnal elkezdődött. Azt viszont mind a két fél belátja, hogy csak egy kompromisszum a járható út, mivel egy elhúzódó küzdelem a nagyobb befolyásért igen súlyos gazdasági és politikai károkat okozhat. A kezdeti elutasító nyilatkozatok után a Parlament képviselői tárgyaltak és folyamatosan tárgyalnak a Tanács képviselőivel, s az EU elnökséget adó ír kormányzattal, s mostanra kismértékben, de módosultak a nyilatkozatok.
Az mind a két fél számára világos, hogy a korábbi időszakokhoz képest jelentősen csökkentett és a Tanács által februárban elfogadott fő keretösszeg maximum (960 milliárd euró) nem változtatható meg, még akkor sem, ha a Parlament egységesen túl alacsonynak tartja. A Parlament az elmúlt időszakban inkább arra összpontosított, hogy milyen kérdések esetén érhet el a Tanácsnál engedményeket. A Parlament fő pártcsoportjai által közösen megfogalmazott határozattervezet alapvetően három ilyen nagyobb átfogó pontra koncentrál. Az egyik az, hogy a Tanács fogadja el azt, hogy az egyes években el nem költött összegek nem kerülnek visszafizetésre a tagországoknak, hanem átkerülnek a következő év költségvetésébe. A másik pont az, hogy bizonyos esetekben lehetővé kell tenni a költségvetés tételei közötti összegátcsoportosítást, ha ez szükségessé válik. Az világos, hogy jelentős nagyságú változtatásokra nem lesz lehetőség. Harmadik pont, hogy a hétéves ciklus közepe táján lehetőséget kell adni a költségvetési tételek közötti kiigazításra, mivel a Parlament álláspontja szerint a jelenlegi válságidőszakra jellemző prioritások és megszorítások nem lesznek megfelelőek egy várhatóan pár év múlva már kedvezőbb gazdasági klíma körülményei közepette is. Egy ilyen felülvizsgálat során lehetőségnek kell lennie arra is, hogy sor kerüljön új bevételi források kidolgozására és bevezetésére.
A pártcsoportokat tekintve jelenleg a jobb-közép parlamenti képviselők a legkevésbé kritikusak, mivel a többségében konzervatív irányítás alatt lévő tagországok kormányzatai részéről őket éri a legerősebb nyomás, hogy ne bírálják a saját pártjukhoz tartozó kormányok által kitárgyalt és nehéz kompromisszumok által elért költségvetést. Mivel a szavazás titkos lesz, így meglepetések előfordulhatnak. Több szempontból is fontos viszont, hogy a Parlament és a Tanács júniusig politikai megegyezésre jusson, nem utolsó sorban azért, hogy a 2014. év költségvetésének kidolgozása elkezdődhessen.
Dezséri Kálmán
