2018. október 7-én választásokat tartottak Brazíliában, amely minden előzetes elemzés szerint a brazil demokrácia több mint harminc évének legbizonytalanabb kimenetelű, ugyanakkor egyesek szerint legnagyobb téttel bíró választása volt. Az adatok 99%-os feldolgozása mellett a választás első körét a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro (Szociál-liberális Párt) nyerte a szavazatok 46%-ával, míg a második helyen a baloldali Fernando Haddad (Munkáspárt) áll 29,3%-kal. Őket jelentős lemaradással a balközép demokratikus munkáspárt színeiben induló Ciro Gomes (Demokratikus Munkáspárt, PDT) követi 12,5%-kal, míg a jobbközép szociáldemokrata induló, Geraldo Alckmin (Brazil Szociáldemokrata Párt, PSDB) a várakozásoktól is elmaradva 4,8%-ig jutott (a további kilenc jelölt együttesen nem érte el a szavazatok 7%-át). Így a brazil választási törvények értelmében három hét múlva következik a választások második köre, amelyben a két első helyen álló jelölt versenyezhet az elnöki posztért.
Mielőtt a két állva maradt jelölt közötti esélylatolgatásra, elképzelhető szcenáriókra rátérnénk, érdemes visszatekinteni az elmúlt hetek, hónapok eseményeire. Már a választást megelőző kampány időszaka is leginkább egy dél-amerikai szappanoperához hasonlított, bár talán az észak-amerikai Kártyavár című sorozat találóbb hasonlat. Kétségkívül ez utóbbi sorozat producerei számára is számos ötlettel szolgálhattak volna a brazíliai politikai élet közelmúltbéli eseményei. A választás első körének eredményeinek ismeretében pedig kijelenthetjük, hogy az igazi dráma még csak a most következő három hétben várható.