„As you see, we are the comeback kids” – írta WhatsApp üzenetben Carles Puigdemont szóvivője az újságíróknak a katalán választások eredményeit látva. A 135 fős katalán parlament 70 helyét szerezték meg a függetlenedés melletti pártok, köztük legerősebben Puigdemont pártja. A közvéleménykutatások már előre jelezték, hogy a 2017 december 21-i katalán választásokon a függetlenség és egységpárti erők meglehetősen kiegyenlítettek lesznek. A lakosság megosztottsága már a 2015-ös választásokon nyilvánvaló volt, s tükröződött az idén október elsejei referendum részvételi arányán is (ami persze a spanyol jog szerint érvénytelen volt). A részvételi arány most, a hivatalos voksoláson igen magas (82 %) volt, hiszen az elmúlt hónapok heves érzelmeket váltottak ki a katalán lakosokból, nem sokan maradtak passzívak. Az indulatok egymásnak feszültek, barátságok mentek tönkre, sarkított állításokat közölt a média is és a kampány felfokozta az érzelmeket. Külön érdekes helyzet volt, hogy a fő katalán függetlenség párti jelöltek vagy Brüsszelből (Carles Puigdemont) vagy a börtönből (Oriol Junqueras) kampányoltak.
Három olyan párt van, ami Katalónia függetlenségét szeretné: az ERC (Esquerra Republicana), JxCat (Junts per Catalunya) és a CUP (Candidatura d’Unitat Popular) ez utóbbi a legradikálisabban, akár az EU-ból, NATO-ból való kilépéssel együtt. Három másik párt az egység mellett kampányolt, a C’s (Ciutadans), ESC (szocialista párt) és a PP (Partido Popular, Néppárt). Egy párt pedig, a Podemos helyi tagozata CeC (Catalunya en Comú-Podem) az úgynevezett „megegyezéses népszavazás” mellett van, de mindenekelőtt a spanyol és a katalán alkotmány reformját is célul tűzte ki.
A december 21-i szavazás az előrejelzéseknek nagyjából megfelelően a következő eredményeket hozta: A 135 helyes katalán parlamentben 37 helyet foglalhat el a Ciutadans, amit egy energikus fiatal hölgy, Inés Arrimadas vezet, 34-t a JxCat, 32-t az ERC, 17-et a PSC, 8-at a CeC és 4-et a CUP és 3-at a PP (ők a legnagyobb vesztesei a választásoknak). Vagyis, a függetlenség pártiak alkotnak abszolút többséget, azzal együtt, hogy történelmi győzelmet aratott a Ciutadans.
A kérdés, hogy mely pártok alakítanak koalíciót, s ki lesz a katalán parlament elnöke, január végén dől el. A választások gyakorlatilag Puigdemontot erősítették meg, valamint a katalán lakosság megosztottságát, ami hosszabb távon látszik fennmaradni. Eközben a gazdasági élet is kivár, ahogy már hónapok óta, a nagyobb beruházásokat késleltetik, s közel 3 ezer cég kérelmezte, hogy székhelyét Katalóniából máshová (főleg Madridba) tehesse át. (Igaz, hogy ettől még termelésük és foglalkoztatottjaik Katalóniában maradnak.) A külföldi tőkebefektetések is jelentősen visszaestek az utolsó negyedévben.
Ami biztos: a madridi kormány számára nem lett egyszerűbb a helyzet. Mariano Rajoy miniszterelnök már előre jelezte, hogy az új katalán kormány felállásáig fenntartják a 155. cikkely alkalmazását, vagyis a katalán régió „kézivezérlését”. Puigdemont ellen a nemzetközi elfogatóparancsot visszavonták, de a spanyolt nem. (Puigdemont nevében jelképesen egy 18 éves Laura nevű lány szavazott.). A felfüggesztett elnök megígérte, hogy visszatér Katalóniába, ha megválasztják. Mindenesetre kérdés, hogy technikailag hogyan zajlik majd a kormányalakítás, a börtönből kiengedik-e a vezetőket végleg, vagy csak a beiktatásukra… (ami azért elég abszurd állapot lenne).
Rajoynak és a néppárti kormánynak két szempontból is „pofon” a választások eredménye. Egyrészt a legnagyobb valószínűséggel ismét ugyanazon függetlenség melletti pártok alakítanak kormányt ugyanazon vezetőkkel, akiket eddig gőzerővel igyekezett Madrid ellehetetleníteni, másrészt a Ciutadans győzelme és a Néppárt lenullázódása katalán földön előrevetíti egy következő spanyolországi választásokon a Néppárt vereségét is. Nem véletlen, hogy Rajoy tragédiájáról ír a vezető spanyol napilap is.
Puigdemont első nyilatkozata a tárgyalást hangsúlyozta, mondván, hogy a 155. cikkely alkalmazása nem vált be, új receptre lenne szükség. Kérdés, hogy az eddig erőből és sértett álláspontból reagáló spanyol kormány képes lesz-e kompromisszumokat kötni és tárgyalni azokkal, akikkel eddig nem akart. Mivel sem Spanyolország, sem az EU nem szeretne független Katalóniát, hosszabb távon a spanyol alkotmány alapos reformja és a legnagyobb fokú gazdasági autonómia megadása lehetne megoldás a kiválás helyett. Az erőből politizálás helyett új receptből kellene valami „fogyaszthatót” kifőzni, amennyiben lesz rá hajlandóság a felek részéről.
Éltető Andrea
