Öv. Ezt jelenti a német „Gürtel” szó. A lassan egy évtizedes Gürtel korrupciós botrány elején egy Németországban is tanult spanyol rendőr keresztelte így el az ügyet, mivel a főszereplő Francisco Correa neve spanyolul is övet jelent. 2009-ben derült ki, hogy Correa, aki neves vállalkozó volt, több politikust is lefizetett, adót is csalt, ingyenes rendezvényeket szervezett a Néppártnak, cserébe szép összegű szerződéseket nyerettek vele. (Az ügyet felfedő közalkalmazott hölgy élete ezek után jelentősen megnehezült, számos fenyegetést kapott, állását elhagyta). A dokumentumok a spanyol sztárbíró Baltasar Garzón kezébe kerültek (ő az ETA ellen is küzdött és nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki 1998-ban Pinochet chilei diktátor ellen), de ő csak egy évig vihette az ügyet. Ez után más bírók, ügyészek, jogászok, ügyvédek dolgoztak az eseten, döcögve haladt a bírósági procedúra, s derültek ki újabb korrupciós ügyek.
A Gürtel ügy következő nagy állomása 2013-ban a Bárcenas-papírok előkerülése volt. Luis Bárcenas a Néppárt kincstárnoka volt, s napvilágra kerültek kézírásos jegyzetei, számlái, melyekből kiderült, hogy 1990 és 2008 között a Néppártban kettős könyvelést folytattak, egy titkos svájci „B” kasszából (értéke közel 50 millió euró) választási kampányokat, épületfelújításokat és pénzjutalmakat fizettek, korrupt közalkalmazottak, vállalkozók révén és havi összegeket juttattak néppárti politikusoknak.
Az évek során, a Gürtel-Bárcenas ügy kapcsán sorra mondott le számos néppárti politikus, polgármester, Valencia és Madrid kormányzója, miniszterek. Több bíró is kezelte az ügyet, s még a miniszterelnököt is beidézték tanúként. Végül 2018. május 24-én megszületett az 1687 oldalas ítélet, melyben a 37 vádlottból 29-re összesen 351 év börtönbüntetést szabtak ki (Correa 51 évet, Bárcenas 33 évet kapott). Az ítéletben olvasható, hogy Correa cégei és a Néppárt között egy „hatékony, intézményesített korrupciós rendszer működött, az állami, önkormányzati pályázatok szerződéseinek manipulálásával és a párt befolyásos tagjainak közreműködésével”. Mindebből a Néppárt hasznot húzott, ezért 245 492 euró büntetést kell fizetnie.
Másnap a szocialista párt vezetője, Pedro Sánchez bizalmatlansági indítványt nyújtott be Mariano Rajoy miniszterelnök ellen, mondván, hogy bűnügyekből hasznot húzó párt ne kormányozza Spanyolországot és Rajoy válságba sodorja a demokráciát. Rajoy erre persze szintén azzal vádolta Sánchezt, hogy válságba sodorja az országot és a kormányzást, csak azért, mert ő akar így miniszterelnök lenni. Sánchez, tervei szerint átvenné a kormányzást, ügyvivő kormányt alakítana kb. egy évig és később választásokat írna ki. A fiatal konzervatív Ciudadanos párt azonban már most előrehozott választásokat akar és nem támogatja a bizalmatlansági indítványt. A baloldali Podemos viszont igen és ha a többi (nemzetiségi) párt is, akkor Sáncheznek meg lesz a kellő számú képviselői támogatása. A katalán párt ugyanakkor feltételeket emleget támogatásához, mint például a bebörtönzött tisztségviselők kiengedését. A Kanári szigetek pártja viszont nem szeretne a támogató csoportba kerülni együtt a nacionalistákkal. Még nem biztos tehát, hogy sor kerül a bizalmatlansági szavazásra. Ez lenne a negyedik eset egyébként a spanyol demokrácia történetében, amikor bizalmatlansági indítványt nyújtanak be (1980-ban Adolfo Suárez, 1987-ben Felipe González és 2017-ben épp Mariano Rajoy ellen történt ilyen) és az eddigiek nem jártak sikerrel.
Most azonban rezeg a léc. A Néppárt vezetőivel kapcsolatban nem ez az egyetlen korrupciós, vagy botrányos ügy, több másik is folyamatban van, szinte havonta derül ki valami. Az elmúlt egy évben ráadásul már elég fejfájást okozott a kormánynak a katalán függetlenedési küzdelem, amit nem kezeltek éppen a legprofibban. A spanyol lakosság belefáradt a felek meddő vitáiba és a megosztottság is kiéleződött. Míg az önálló Katalónia hívei a demokrácia elvét hirdették, a spanyol kormány folyamatosan a törvényességre hivatkozott. (Ez ugyanakkor a folyamatos korrupciós botrányok miatt részükről nem tűnt teljesen hitelesnek…..).
Nézzük, hatott-e a politikai turbulencia a gazdaságra! A bizalmatlansági indítvány hírére természetesen bezuhant a spanyol tőzsdeindex, az Ibex, és az elkövetkezendő napokban is hullámzás várható, de a makrogazdasági mutatók továbbra is egész jól alakulnak. A katalán függetlenedési huzavona egyelőre komolyan nem érintette a gazdaság alapjait. A növekedés tavaly 3% volt, az államadósság tovább csökken (jelenleg a GDP 98%-a), a folyó fizetési mérleg immár ötödik élve aktívumot mutat, az export szárnyal és a munkanélküliség csökken (jelenleg 16,6%). Ugyanakkor a fiatalok körében még mindig nagyon magas, 37% a munkanélküliség és a szegények aránya is nagyobb, mint a válság előtt. A jövedelmi egyenlőtlenségek szintje itt az egyik legmagasabb az Unióban.
A 2008-as válság nemcsak az ingatlanbuborékot pukkasztotta ki és a gazdaságot döntötte recesszióba, hanem két új politikai párt kialakulásához is vezetett. Az egyik a Ciudadanos (fiatal, jobboldali technokrata párt) a másik a Podemos (baloldali fiatal párt), már a 2015-ös választásokon igen jól szerepeltek. Az említett botrányok azóta alaposan megtépázták a Néppárt népszerűségét, s rakétaszerűen ível felfelé a Ciudadanos. (A Podemos kissé kevésbé népszerű és időnként komoly belső viták is terhelik). Egy idénre előre hozott választáson tehát a Néppárt jó eséllyel bukna.
A bizalmatlansági szavazásra, ha lesz (ez végül a baszk párt öt képviselőjének támogatásán is múlik), a szabályok szerint leghamarabb június elején kerülhet sor. Ha sikeres, akkor attól a naptól kezdve Spanyolország miniszterelnökét Pedro Sáncheznek hívják majd.
Éltető Andrea
