A folyamatos technológiai fejlődéstől érdemes megkülönböztetni a forradalmi innovációkat. Ma már belátható, hogy robbanásszerű változás történt egy tíz évvel ezelőtti őszi napon, pontosan 2008 október 31-én, amikor egy mindössze 8 oldalas rövid tanulmány jelent meg "Bitcoin: A Peer-to-Peer Electronic Cash System" címmel. Ezen a linken elérhető Satoshi Nakamoto tanulmányának jegyzetekkel kiegészített változatát.
Természetesen a titokzatosság sokak érdeklődését felkeltette, egész nyomozás indult annak felderítésére, hogy vajon ki, vagy kik állhatnak Satoshi Nakamoto álneve mögött. A Wikipedia külön cikket szentel annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon ki lehetett a tanulmány szerzője. Nyilván nem egy japán programozóról van szó, hiszen ennek ellentmondott a precíz brit fogalmazás, amivel leírta a rendszert, illetve az amerikai szleng, amivel fórumozott. Talán a legérdekesebb tipp a híres tudós és vállalkozó, Elon Musk megjelölése lehetett, valamint szóba került az okos szerződések (Smart contract) magyar származású feltalálója, Nick Szabo is. Craig Steven Wright ausztrál üzletember sajátos apasági vizsgálattal kívánta bizonyítani, hogy ő maga áll szerző kiléte mögött, bizonyíthatónak vélte azt (később kiderült, hogy eredménytelenül), hogy a legelső bitcoinok az ő birtokában vannak. Az is elképzelhető, hogy a bitcoin valójában az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség fejlesztése, amely szervezet minden bizonnyal megpróbálja nyomon követni a felhasználókat.
2009-ben kibocsátásra került az első nyílt forráskódú digitális fizetőeszköz, a bitcoin a megosztott könyvelési technológia (distributed ledger technology, DLT) gyakorlati bevezetésének köszönhetően. A blokklánc technológiát elsőként a bitcoin tranzakcióinak könyvelésére használták. Az első (ún. genezis) blokkban az alábbi üzenet szerepel az aznapi Times vezércikkére utalva: "A pénzügyminiszter a bankok második kisegítésének határán van", amely üzenetet a pénzügyi rendszer kritikájaként lehet értelmezni. Ez a kritikai szellem mind a mai napig jól jellemzi a hagyományos pénzügyi szolgáltatókkal szembeni technológia-vezérelt attitűdöt, amely részben bank nélküli bankolásról, vagy autonóm pénzügyi rendszerről szól.
Noha már 10 év telt el, de mind a mai napig nem lehet biztosan tudni, hogy kicsoda Satoshi Nakamoto, de bizonyára mára mindenki hallott a bitcoinról. A tanulmány egyik nagy előnye a közérthetősége. Nem kell programozónak, vagy fizikusnak lenni ahhoz, hogy értelmezni lehessen. A népszerű „Google Tudós” keresőprogram szerint közel 5000 hivatkozást kapott ez a publikáció, ami a maga nemében egy páratlanul magas érték, ezzel akármelyik vezető egyetemen katedrát kaphatna a szerzője.
Nemcsak az a közös Luther Márton tézisei és Satoshi Nakamoto írásiban, hogy mind a kettő október 31-én vált megismerhetővé, hanem mind a kettő a maga nemében forradalmat indított el. A DLT-technológia, szemben a mesterséges intelligencia, a robotizálás, az űrkutatás példáival szinte a derült égből pottyant az emberiség ölébe. A forradalmian új megosztott könyvelési technológia lehetővé tette az azonnali tranzakciókat bármilyen központi hatósági ellenőrzés és elszámolás nélkül. Az így felépülő blokklánc egy decentralizált adatbázis, amit akár egy hatalmas globális munkafüzetként is el lehet képzelni, amely számítógépek millióin egyszerre párhuzamosan fut.
A DLT-rendszer lényege, hogy az egyes felhasználók mindegyike tárolja a tranzakciók folyamatosan növekvő adatait bármilyen központi nyilvántartás nélkül. A DLT-technológia az ügyletek nagy számát képes gyorsan lebonyolítani, így a pénzforgalmi elszámolás és a kiegyenlítés kézenfekvő alkalmazási területévé nőtte ki magát. Ráadásul ez a módszer rendkívül biztonságos, hiszen a blokklánc esetleges módosításáért nem elég egyetlen kiemelt célpontnál beavatkozni a rendszerbe, ehhez egyszerre kellene minden főkönyvet átírni. Hátránya, hogy a rendszer üzemeltetése rendkívül sok energiát emészt fel, egy friss elemzés szerint bitcoin-termelés már megközelítette Ausztria éves energiafogyasztását.
Ma már nem ugyanaz a pénzügyi rendszer van, ami tíz évvel ezelőtt, s ez nem csak a Lehman-csőd és az arra adott válságkezelés hatása, hanem mert megjelent egy újabb pénzfajta, a kriptopénz, aminek a bitcoin az első pénzegysége. Vannak olyan pénzügyi szakértők (pl. a JP Morgan elnöke, Jamie Dimon) és véleményvezérek (mások mellett a Microsoft alapítója, Bill Gates) is, akik szerint a bitcoin nem más, mint piramisjáték és csalás, aminek szörnyű összeomlás lehet a vége. A közgazdasági Nobel-díjas tudós, Robert Shiller szerint „csak” a sötét középkorba vinne minket vissza a bitcoin.
A kriptopénz digitális pénz, melynek értékét nem egy központi bank, hanem a használó közösség határozza meg. A kriptopénz nem kötődik egyik országhoz és egyik pénzrendszerhez sem, csak a digitális világhoz. Ennek ellenére a világ egyik leghíresebb pénzügyi guruja, Aswath Damodaran, a „vállalatértékelés dékánja” ha választhatna, akkor inkább bitcoinban kérné a fizetését, mint argentin pesoban. Az MIT egyetemen minden egyes hallgató kapott $100 értékű bitcoint.
A kriptopénz bizonyos szempontból talán az aranyhoz hasonlítható a leginkább, közöttük talán a legnagyobb különbség, hogy az arany nem utalható szabadon az interneten keresztül, illetve csak nehézkesen használható áruk vásárlására. Emlékezetes mérföldkövet jelentett az, amikor 2010-ben 2 pizzát rendelt egy Hanyecz Laszlo nevű floridai lakos 10 ezer bitcoinért. A DLT-technológia az életünk szerves részévé vált, ahogy korábban az internet. A blokklánc technológia ma már bárhol alkalmazható, ahol az információk hitelességét, vagy egy szerződés teljesülését nem egy központi intézménytől várjuk el, amikor a múlt adataiba már senki nem tud visszamenőlegesen belenyúlni.
Vajon aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is? Erre a kérdésre majd következő években kaphatunk választ.
A blokklánc nem technológiai úton kényszeríti ki a manipulálhatatlanságot, hanem a konszenzus elvén. A blokklánc tehát nem az igazságot tartalmazza, hanem azt, amit a legtöbben igaznak hisznek és csak akkor manipulálhatatlan, ha kellően nagyszámú jellemzően ellenérdekelt fél vesz abban részt, akiknek nem lehet érdekük összejátszani.
Néhány kedvező alkalmazás akár ma, vagy legkésőbb már holnap is megvalósulhatna a DLT-technológiának köszönhetően. Milyen jó lenne például, ha a blokklánc alkalmazása kizárná azt, hogy használt autó értékesítése esetén a kilométeróráját visszaállítsák az ügyeskedő kereskedők. Illetve milyen jó lenne, ha a tömegközlekedést választók tudnának például olyan vonatjegyet vásárolni, amihez tartozik egy biztosítás, ami egy órás késés esetén automatikusan visszaadja az utas számára a jegy árát, mindenféle vis maiorra hivatkozás és reklamáció nélkül. Talán ezt a népszerű lehetőséget a MÁV is napirendre tűzhetné.
Kerényi Ádám
