Dear Mr. Asger Olesen and DG Climate Action,

My colleagues write to you regarding the EU’s current plans to move ahead with greater integration of LULUCF (land use, land use change and forestry) into the general EU climate policy framework (COM(2012) 93 final). On the one hand we strongly welcome this effort. The harmonization of LULUCF carbon accounting practices across the EU Member states and the inclusion of additional “activities” (crop and grazing land management) represent very significant steps forward. On the other hand, we express our concern that the process is moving forward much too slowly and simply does not go far enough. Having just returned from Peru and the heart of the Amazon, where a group of 6 mostly Latin American countries gathered to discuss the incoporation of LULUCF in their general mitigation scenario strategies, I am reminded again that the EU’s resistance to LULUCF integration in the climate policy and carbin trading framework is one of the more important stumbling blocks to progress on the REDD+ initiative. Finding adequate financing for REDD+ is of course one of the principal elements of the program’s potential success. Without the equal and committed integration of LULUCF into national, EU and international level carbon trading frameworks, this will surely never be forthcoming.

A brief glance at automotive industry focused news (e.g. www.just-auto.com) or industry-specific compilations of articles is sufficient to convince readers that the crisis in the automotive sector is not over yet: the global restructuring of the industry continues. The crisis has reinforced and intensified several global trends shaping the evolution of the automotive industry. At the same time, as a consequence of the crisis, some of the basic concepts previously used to describe the global automotive industry may have become untenable.

That is the question for Spain. The prime minister is apparently hesitating to ask officially for the available bailout possibility. This opportunity became available on the 6^th of September with Mario Draghi’s (president of the European Central Bank) announcement concerning additional liquidity-preserving measures towards EU member states. These measures, known as Outright Monetary Transactions (OMT’s), will be carried out subject to the following principal conditions:

Katalónia augusztus 28-án pontos összeget megnevezve 5,023 milliárd eurót kért az állami  likviditási alapból, miután a szociális és egészségügyi ellátásokat sem tudta kifizetni. A hír gyorsan szárnyra kapott a nemzetközi sajtóban és ráirányította a figyelmet a spanyol tartományok helyzetére.

Az ukrán gazdaság a kétezres években egészen a világgazdasági válság 2008. végi begyűrűzéséig irigylésre méltó növekedési ütemmel bővült. Igaz, a kilencvenes évek elhúzódó mélyrepülésének hatásait ez sem tudta kompenzálni. A gazdaság teljesítménye a 2008-as csúcsévben is mindössze 74,2 %-át érte el a 1990-es, szovjet időkben mért szintnek, holott az egykori szovjet tagköztársaságok közül Ukrajna az egyik legnagyobb reménnyel vágott bele a gazdasági függetlenedés folyamatába 1991 végén. A második legnagyobb és legfejlettebb posztszovjet gazdaság kedvező földrajzi fekvéséből adódó tranzitszerepére, mezőgazdasági adottságaira és viszonylag diverzifikált nehéziparára, képzett munkaerejére alapozhatta reményeit. Az ukrán gazdaság régi és új keletű problémáit azonban a válság különösen erősen kiélezte. 

Oroszország 1993-ban kelt GATT-hoz benyújtott csatlakozási kérelmét követően 2012. augusztus 22-én vált tényleges tagjává az időközben (1995. január 1.-én) Kereskedelmi Világszervezetté, angol rövidítéssel WTO-vá alakult intézménynek. Ezzel vált teljessé a szervezetben a jelentős világgazdasági szereplők sora, hiszen Kína 2001-es sikeres csatlakozása után a világgazdasági szinten is meghatározó súlyú gazdaságok közül már csak az orosz maradt kívül a Klubon. Közben már az előző évezred végétől kezdődően, azaz közel másfél évtizede gyakran hallottuk magas rangú orosz illetékesek és Oroszország tárgyalópartnereit képviselők szájából egyaránt, hogy a csatlakozás immár a küszöbön, alig egy-másfél évnyi távolságra van. Érdemes talán megemlíteni, hogy a taggá válás ténye az adott nevezetes napon meglehetősen későn, már-már munkaidőn túl – e sorok írása közben – jelent meg a szervezet hivatalos honlapján, mintha az illetékesek maguk is nehezen hinnék el az újságot. Pedig az lényegében pontosan 30 nappal ezelőtt, az oroszországi ratifikáció bejelentésével dőlt el véglegesen. Hangosan akkor kellett volna ünnepelni. Két nap múlva, augusztus 24-én a szervezet tagsága egy „csendes” belépéssel (lejáró 30 nappal) 157-re nő: az orosz óriás ellenpontja, egy kis csendes-óceáni szigetország, Vanuatu lép be a WTO-ba.

Éppen 2492 éve annak, hogy a híres thermopülai csata megkezdődött. Azt követően Görögország még pár száz évig hatalmi vetélkedések, véres háborúk terepe volt, mígnem a Római Birodalom fennhatósága alá kerülve (i.e. 146) elérkeztek számára a meghódoltság hosszú évszázadai. Róma után Bizánc majd az Oszmán Birodalom uralkodott felette. A külső uralom ellen a görögök hosszú évtizedek alatt fel-fel lángoló felkelései, majd mégoly hősies szabadságharca (1821-1829) is csak nagyhatalmi érdekek miatt vezetett – igaz, kissé felemás – sikerre: a görög állami függetlenségre három „gyámhatalom” (Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország) védnöksége nyomta a pecsétet. Ezek még azt is megengedték védencüknek, hogy a tőlük kapott 60 millió frank hitelből területeket vásároljon vissza a törököktől (1831). A következő évben pedig határoztak arról, hogy az alig függetlenné váló állam a köztársasági formából királysággá avanzsálódjék: a kérészéletű és meglehetősen feudális köztársaság görög nemzetiségű miniszterének (Kapodisztriász grófnak) a helyét egy kiskorú (!) bajor származású király (Otto von Wittelsbach – I. Ottó) vette át az ország kormányzásában, aki az állam és a hadsereg vezető posztjaira bajorokat ültetett. A görög nép lázadozott az „ejtőernyős” uralkodó, és a vele jó viszonyt ápoló görög földbirtokosok ellen. Így aztán 1854-ben brit és francia csapatok kénytelenek voltak megszállni bizonyos görög területeket. Mivel azonban I. Ottó trónja már erősen ingadozott, Nagy-Britannia közbenjárásával Vilmos (I.) György, a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg-házból származó dán herceg került az ország élére.

A 2007 és 2011 között a világ munkanélkülisége 27 millió fővel, 200 millióra nőtt. Ez kevesebb, mint amit a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) még 2009-ben elképzelhetőnek tartott (legrosszabb szcenáriója akkor 230 milliós munkanélküliséget jelzett). A vártnál kisebb munkanélküliség-emelkedés a kormánypolitikáknak köszönhető, amelyek egyrészt automatikus stabilizátorokkal, másrészt a foglalkoztatás védelmét szolgáló extra kiadásokat jelentő programokkal értek célt.

Hiába minősítették – igaz igen rövid ideig – történelmi jelentőségűnek a június végi EU-csúcsot, az eurózóna perifériáján az adósságválság nem csitul, hanem súlyosbodik. Ez önmagában felveti egyrészt, hogy az államcsőd elkerülése az eurózóna tagországaiban egyre drágább lesz, másrészt ezt a finanszírozást egyre többen Németországtól várják el, harmadrészt a világgazdaság hangadói egyre gyakrabban fogják az eurózóna válságát okolni a növekedéshiányos helyzet fennmaradásáért.

Az MTA KRTK Világgazdasági Intézet 2005-ben megkezdett vállalkozását folytatva idén is megjelenteti sorrendben hetedik Monitoring jelentését azokról a rendszerváltó országokról, amelyek 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz. Ez a tanulmánykötet tehát az EU10-ről, vagyis Lengyelországról, Csehországról, Szlovákiáról, Magyarországról, Szlovéniáról, Észtországról, Lettországról és Litvániáról, valamint Romániáról és Bulgáriáról ad áttekintést.

Egyre gyakrabban hallani, hogy ha fél évig túlél az új görög kormány, akkor tovább is sikerülni fog. Az újonnan alakult görög kormányt alkotó mindhárom párt Európa-barát. Nagyon rövid ideig ezen az alapon azt lehetett vélni, hogy a 130 milliárd euró aktuális részei folyhatnak tovább a görög adósságfinanszírozásra. Ennek azonban az a feltétele, hogy az új görög kormány tartsa magát a megkötött szerződéshez. A kétszeri parlamenti választás és az ennek nyomán kialakult erőviszonyok azonban minden Európa-barátság mellett sem garantálják, hogy a kormánynak lesz akár néhány hónapja is, ha nem kísérli meg a hitel feltételeként meghatározott államháztartási konszolidáció fellazítását.

2012 második felében, tehát néhány nap múlva, Ciprus veszi át az EU soros elnökségét fél évre. Ideje hát, hogy szóljunk néhány szót az Unió legdélibb kis államáról.

Az 1960-ban függetlenné vált, egytizednyi Magyarország területű, kevesebb, mint 1,1 millió lakosú Ciprus 1974 óta két részre szakadt. A terület 60, a lakosság 75 %-a a nemzetközi közösség által elismert Ciprusi Köztársaság, a többi a csak Törökország által elismert „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” (TRNC) ellenőrzése alatt áll. Jelentős lakosságcsere következtében az előbbit szinte kizárólag görögök, az utóbbit pedig törökök lakják. A két területet az ENSZ békefenntartó erői által ellenőrzött sáv választja el. Bár az ország egésze belépett az EU-ba 2004-ben, a közösség jogrendjét (acquis communautaire) csak a Ciprusi Köztársaság területén alkalmazzák, itt vezették be az eurót is 2008. január elsejével.

Röviden: semmi. Persze ezt hosszabban is el lehet mondani.

A néhány nap múlva (június 17-én) zajló görög választásokkal kapcsolatban most mindenki azt latolgatja, vajon olyan kormánykoalíciót segítenek-e hatalomra a választók, amelyik hajlandó teljesíteni az EU által előírt megszorításcsomagot (Új Demokrácia, Pánhellén Szocialista Mozgalom - Paszok), vagy kormányképes erővé avanzsálják a szerződést elutasító radikális baloldali gyűjtőpártot, a Szürizát. Pedig akármilyen kormány kerül is hatalomra, mindegyik meg akar majd egyezni az EU-val. A különbség annyi, hogy a Szüriza radikálisabban áll ki a növekedés és a megszorítások enyhítése mellett, mint a többi párt.

„Ez nem mentőcsomag, egyáltalán nem. Ez egy…egy… egy pénzügyi segítség… Egy kölcsön, a piacinál jobb feltételekkel.” – mondta június 9-én este Luis de Guindos spanyol gazdasági miniszter azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentette az Eurócsoport döntését a Spanyolországnak szánt hitelről. Ennek ellenére persze aznap a hazai és külföldi napilapok rendre újabb mentőakcióként emlegették azt a maximum 100 milliárd eurós összeget, amit a spanyol bankrendszer rendelkezésére bocsátanak. Nézzük meg, miben különbözik és miben hasonlít ez hitelkeret és a korábbi IMF/EU hitelek!

2012 közepén már jól látszik, hogy a világgazdaság ez évi lassulásának következményei – az eurózóna önmagában mélyülő válságával együtt – növelik a gondokat a zónán belül, ez pedig napjainkra lassan kezdi kikezdeni az euróhoz, mint valutához fűződő nemzetközi bizalmat. Az euró elmúlt tíz éves nemzetközi karrierjének legmarkánsabb eleme az volt, hogy a jegybankok tartalékaiban a német márka helyét nem a dollár foglalta el, hanem az euró. Az idő múlásával pedig a jegybanki euró-tartalékok elkezdtek növekedni a dollárban denominált tartalék rovására is. 

Míg Törökország közel egy évtizede tartó dinamikus gazdasági növekedésének köszönhetően mára régiójának egyik gazdasági motorjává vált, Görögország „Európa beteg embereként” szerepel nap, mint nap a hírekben. Tekintsünk azonban most vissza egy évtizeddel, és nézzük meg, hogyan vélekedtünk akkor Törökország és a szomszédos Görögország kilátásairól. Görögország 2001-ben – a többi 11 országhoz képest ugyan kis késéssel -, de sikeresen csatlakozott az eurózónához. A legtöbb nemzetközi intézmény (IMF, OECD), bár említi a további szerkezeti reformok szükségességét, alapvetően a makrogazdasági egyensúly megteremtését dicséri, pozitív görög kilátásokról ír. Óriási infrastrukturális beruházások zajlanak, jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlik az országba, ugyanakkor kifelé a görög bankok, vállalkozások dinamikusan terjeszkednek a környező balkáni országokban.  

A görög radikális baloldali szövetség, amely a május 6-i választásokon 17 %-ot kapott, a közvélemény-kutatások szerint a következő, 2012. június közepi választásokon a legtöbb szavazatra számíthat. Erre a választásra tekintettel a Szüriza részletesebb, konkrétabb programot fogalmazott meg, mint a májusi választások előtt. Ezt a programot a hírek szerint június 1-én mutatják be a nagyközönségnek. Az olasz kommunista párt, a Partito della Rifondazione Comunista hírlevelében azonban már most olvasható, és Gaither Stewart, az amerikai származású, Olaszországban élő újságíró jóvoltából már angolul is elérhető. A Szüriza eredeti 10 programpontja görögül itt, angolul itt olvasható.

A pénzügyi rendszer jelentősége az elmúlt harminc-negyven évben robbanásszerűen megnövekedett és kezdett „elszakadni” a reálgazdasági folyamatoktól. A pénzügyi piacok és intézmények, a pénzügyi elit növekvő jelentőséggel bír a nemzetgazdaságokon belül és nemzetközi szinten is. A tőkefelhalmozás egyre inkább pénzügyi csatornákon keresztül zajlik a kereskedelem és árutermelés hagyományos csatornái  helyett. A pénzügyi piacok pedig dominálnak a hagyományos mezőgazdasági és ipari kereskedelmi piacok fölött. Hatalmas jelentőségre tett szert a tőzsdén kívüli kereskedés: 15 naponta a világ teljes bruttó hazai termékének megfelelő összeg fordult meg a spekulációs (OTC) piacokon.  A devizaforgalom mértéke is megugrott.  A Bretton Woods-ban kialakított rendszerben, 1971-ig, a valuták árfolyama egymáshoz, a dollár árfolyama az aranyhoz kötődött, és a valutakereskedelem közvetlenül a reálgazdasági tevékenységekhez kapcsolódott. 1971 után azonban ez megváltozott: míg a napi devizaforgalom 1980 és 2010 között mintegy harmincszorosára, 120 milliárd dollárról közel négybillió dollárra emelkedett, az éves globális árukereskedelem 1980 és 2008 között „csak” nyolcszorosára nőtt.  A globális devizapiaci forgalom 2010-ben hozzávetőleg hetvenszer akkora volt, mint a világ árukereskedelme.