Problémás hónap volt 2012 májusa Spanyolország számára. Május 9-én gyakorlatilag államosítani kellett a negyedik legnagyobb spanyol bankcsoportot, a Bankiát, ami hét regionális takarékbank összeolvadásával jött létre 2010-ben. 4,46 milliárd eurós csomaggal az állam vált a fő részvényessé a bankban. Május 18-án a spanyol kormány ismét módosítani kényszerült a 2011-es államháztartási hiány adatait felfelé: a korábban publikált 8,5% helyett 8,9%-ra. (Miután a tavalyi évre 6% volt a cél, ezért ez semmiképpen sem kedvező tendencia). 2013-ra kellene ezt a hiányt 3%-ra leszorítani, ami szinte lehetetlen feladat. Éppen ezért az Európai Bizottság tervei szerint a spanyolok egy év haladékot fognak kapni e tekintetben. Cserébe a Bizottság elvárja, hogy a kormány mihamarabb emelje a nyugdíjkorhatárt 67 évre, növelje az ÁFÁ-t és kezelje az autonóm tartományok adósságát.

 

Május 21-én a spanyol nemzeti bank közleményben tudatta, hogy megbízta Roland Berger és  Oliver Wyman  nemzetközi szakértői cégeket a spanyol bankrendszer átvilágításával. Május 25-én pedig a Bankia bejelentette, hogy 19 milliárd eurós segítséget kér az államtól. Ha ehhez még hozzászámítjuk a korábbi 4,46 milliót, akkor a közel 23,5 milliárdos bankmentés példátlan a spanyol gazdaság történetében. Kiderült az is, hogy a bank a korábban bejelentett nyereség helyett 3 milliárdos veszteséget könyvelhetett el 2011-re. Ugyanezen a napon terjedt szét a sajtóban a hír arról, hogy Katalónia tetemes adóssága miatt elnöke a spanyol kormánytól kér segítséget  a finanszírozáshoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az állami kiadások feléért a  tartományok felelősek Spanyolországban és eladósodottságuk az utóbbi években erősen nőtt. Valencia, Katalónia és Madrid a legeladósodottabb. Katalóniának idén a mostani hiánya mellett 13 milliárd eurónyi adósságot kellene refinanszíroznia. Korábban „patrióta” kötvényeket bocsájtottak ki, de a lakosság ilyesfajta terhelhetősége is véges.  Megoldásként a katalánok erősen szorgalmazzák az ún. „hispanobónok” , vagyis országos spanyol kötvények bevezetését, ami a normál piacinál kedvezőbb feltételű finanszírozást jelentene nekik.

 

Május 29-én a Spanyol Nemzeti Bank elnöke bejelentette közeli lemondását. Fernandez Ordoñez hatéves mandátuma júliusban járt volna le, de így egy hónappal előbb már átadja helyét utódjának. Az utóbbi hónapokban a gazdasági miniszter és a bank elnöke között folyamatos súrlódások voltak és a Bankia ügye miatt is sokan kritizálták Ordoñezt.

 

A spanyol állampapírok hozamát a piac már jó ideje magasra hajtja. A tendencia hasonló ahhoz, amit egy évvel ezelőtt Portugáliánál láthattunk.  Nagy tehát a nyomás a spanyol kormányon, de Rajoy miniszterelnök továbbra is határozottan elutasítja a pénzügyi mentőöv kérését. A megszorítások miatt azonban nagy a nyomás a spanyol lakosságon is, és ehhez társul a 24%-os munkanélküliség.  Éppen ezért vannak, akik amellett érvelnek, hogy saját érdekében Spanyolországnak el kellene hagynia az eurózónát és leértékelnie valutáját. Nemrég pedig a németek javasolták, hogy Spanyolország is kérje a mentőcsomagot. A spanyol kormány mindenesetre kétségbeesetten próbál mindenféle más megoldást találni, leginkább azt szorgalmazzák, hogy ne az országnak adjon az IMF és az EU mentő-hitelt, hanem csak a spanyol bankrendszert mentse ki az Európai Központi Bank. A Bankiával kapcsolatban például azt a „nem ortodox” megoldást találták ki, hogy nem a spanyol állam pumpálná bele azt a bizonyos 23,5 milliárd eurót a Bankiába, hanem kötvényeket bocsátana ki, amikkel a Bankia az EKB-hoz fordulna és ezeket fedezetként használva kapna hitelt a központi pénzintézettől.

 

A június még sok meglepetést tartogathat. Módosulni látszik a korábbi szigorú bizottsági álláspont. Június 4-én Olli Rehn gazdasági biztos és a francia miniszterelnök már azt javasolta, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus keretében lehessen közvetlenül a bankrendszert finanszírozni, az állam kihagyásával. Ezáltal az eurózóna egy lépést tenne a banki unió felé. Várhatóan nem lesz könnyű ezt Németországgal elfogadtatni, hiszen akkor a finanszírozás fejében nem látna garanciát a reformokra, a spanyol államháztartás rendbetételére.

 

 

Éltető Andrea