Katalónia augusztus 28-án pontos összeget megnevezve 5,023 milliárd eurót kért az állami likviditási alapból, miután a szociális és egészségügyi ellátásokat sem tudta kifizetni. A hír gyorsan szárnyra kapott a nemzetközi sajtóban és ráirányította a figyelmet a spanyol tartományok helyzetére.
Az alábbi ábrán látszik, hogy Valencia, Katalónia, Andalúzia és Madrid a legeladósodottabb. Katalónia vezet 42 milliárd euróval (jobb skála), és GDP-je százalékában is (bal skála) 21 százalékkal a legmagasabb az adósságterhe.
Az Autonóm Tartományok adósságállománya
A kormány rendelete szerint a tartományok költségvetési hiánya 2012-ben nem mehet túl a GDP 1,5 százalékán, 2013-ban pedig 0,7 százalékán. Ez kemény célkitűzés, hiszen 2011-ben még a tartományok költségvetési hiánya összesen a spanyol GDP 3,3 százalékát tette ki. A régiók elkészítették saját megszorító terveiket, amit az Adó és Pénzügyi Politika Tanácsa (Consejo de Política Fiscal y Financiera, CPFF) elfogadott. Ez a tanács felügyeli és ellenőrzi a tervek végrehajtását. A tartományok elsősorban szociális, oktatási és regionális adminisztrációs területeken irányoztak elő kiadáscsökkentéseket. A spanyol kormány 2012 júliusában létrehozott egy 18 milliárd eurós Regionális Likviditási Alapot (Fondo de Líquidez Autonómica, FLA), amiből a szorult helyzetbe került régiók segítő hitelt kérhetnek. Az alapot az Állami Hitelintézet kezeli, tőkéjének egyharmadát a spanyol szerencsejáték vállalattól (lottó) csoportosítják át. A hitel feltétele, hogy a szigorú ellenőrzés és a tervek nem teljesítése esetén a spanyol kormány beavatkozhat az adott régió költségvetésébe (ez olyan "kicsiben", mint a mentőcsomagra szoruló országok és a trojka viszonya).
Korábban Valencia és Murcia is jelezte, hogy tetemes adóssága miatt a spanyol kormánytól kér majd segítséget a finanszírozáshoz. Ütemesen fogy tehát a Likviditási Alap pénze, a későn jelentkezőknek már nem biztos, hogy jut…. A katalán elnök a kért összeget nem segélynek tekinti, hanem a katalán polgárok által az államkasszába befizetett összeg egy részét kéri vissza, feltételek nélkül. Mivel Katalónia nem önálló, a katalán vállalatok és személyek befizetett adójának csak 60 százaléka áramlik vissza a tartományba, a többit a spanyol nemzeti költségvetés kezeli. Az egyre komolyodó adósságprobléma kapcsán tehát ismét előtérbe kerültek az autonóm törekvések. Végül is, ha Katalónia önálló lenne, a GDP 21 százalékát kitevő adóssággal és 2% körüli deficittel kiugróan jól teljesítene az Unión belül és megrohannák a befektetők. Jelenleg viszont, csak azért, mert spanyol, a befektetők nem bíznak a tartományban. Ugyanez történik a spanyol nagyvállalatokkal, akik előtt gazdasági erejüktől, pénzügyi helyzetüktől függetlenül bezárultak a nemzetközi piacok, mert a spanyol eredet rosszul hangzik…
Katalónia esetében persze maga a katalán vezetés is tehet a megugró adósságról. A katalán nagykövetségek és kulturális missziók fenntartását sokan nem nézik jó szemmel, de nem ez a legnagyobb gond. A gazdasági boom éveiben megfontolt gazdálkodás helyett ésszerűtlenül és feleslegesen költekeztek. Repülőterekre, tanácsadókra, túlzott építkezésekre, drága választási kampányokra, és így tovább. A buborék itt is kipukkant és az utána következő megszorítások nyomán a Generalitat bevételei is csökkentek, egyre nehezebb lett fenntartani a korábban megszokott magas kiadási szintet. 2010-ben váltás történt a tartomány élén, a közgazdász Artur Mas személyével jött a szigor, de a katalán gazdaság továbbra is stagnál és közben a hitel-finanszírozás jelentősen megnehezült.
A katalán eset nem egyedi, sok más tartomány helyzete is hasonló. Mindazonáltal az összesített spanyol államadósságért legnagyobb részben a központi adminisztráció felel és nem a tartományok, ez utóbbiak adóssága csak megközelítőleg 35 százalékot tesz ki. A Likviditási Alap hitelfeltételei, az esetleges állami intervenció mindenesetre tovább növelik a feszültséget a tartományok vezetése és a spanyol kormány között.
Éltető Andrea
