„Ez nem mentőcsomag, egyáltalán nem. Ez egy…egy… egy pénzügyi segítség… Egy kölcsön, a piacinál jobb feltételekkel.” – mondta június 9-én este Luis de Guindos spanyol gazdasági miniszter azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentette az Eurócsoport döntését a Spanyolországnak szánt hitelről. Ennek ellenére persze aznap a hazai és külföldi napilapok rendre újabb mentőakcióként emlegették azt a maximum 100 milliárd eurós összeget, amit a spanyol bankrendszer rendelkezésére bocsátanak. Nézzük meg, miben különbözik és miben hasonlít ez hitelkeret és a korábbi IMF/EU hitelek!
A lényegét tekintve ez bizony mentőcsomag, hiszen a spanyol állam önerőből már nem tudja tovább megoldani a bankrendszer feltőkésítését. A pénzt az állami Bankmentő Alap (FROB) kapja és ő osztja tovább, de ugyanúgy a spanyol állam felelős a hitel későbbi törlesztéséért, mint a korábbi esetekben. Abban is hasonlít a görög, portugál és ír esetekhez, hogy a piaci feltételeknél kedvezőbb kamatozású hitel lesz (bár még nem tudni, mekkora lesz a kamat).
A 100 milliárd eurónyi összeg a spanyol GDP körülbelül 10 százaléka, relatíve tehát kisebb összeg, mint a korábbi esetekben. Más a hitel útja, hiszen közvetlenül a bankrendszerhez kerül. Olyan jellegű feltételekhez és ellenőrzéshez ugyan nem lesz kötve a hitel, mint például a portugál esetben (ahol pl. a teljes államháztartást, igazságügyet, nyugdíjrendszert is át kell alakítani), de Spanyolország erős nyomás alatt fog állni továbbra is, hogy folytassa a megkezdett megszorításokat. Sőt, a Bizottság ajánlásai szerint ÁFA-emelés, nyugdíjreform és további munkaerőpiaci reformok is kellenének (lásd e korábbi bejegyzést). „Progress in these areas will be closely and regularly reviewed also in parallel with the financial assistance” - írja az Eurócsoport június 9-i állásfoglalása. Ráadásul az említett 10% hozzáadódik az államadóssághoz, tehát egyre nagyobb terhet kell majd finanszírozni. (Érdekes a dolog, hiszen a feltőkésített spanyol bankok vásárolják majd meg az államkötvényeket, amiket azért kell kibocsátani, mert hitelből feltőkésítették őket...)
A mentőhitel körül sok minden nincs még tisztázva. Magát a pontos összeget sem lehet még tudni, várjuk a nemzetközi auditor cégek nyilatkozatát arról, hogy mennyire is lenne szüksége a spanyol bankrendszernek. Nem tiszta az sem, hogy honnan jön majd a pénz, az EFSF-től, vagy a még meg sem alakult ESM-től? Az első esetre Finnország máris garanciavállalást követelt és példáját mások is követhetik.
Sok minden múlik azon is, hogy jól tudja-e felhasználni Spanyolország ezt a hitelt. Hiszen ezt a lehetőséget nem csupán addicionális pénznek kellene tekinteni, hanem lehetőségnek arra - amit már sokkal korábban kellett volna - , hogy az egész bankrendszert szanálják, „megtisztítsák”, rendbe tegyék. Ha ez sikerül, akkor nőhet a bizalom a spanyol bankok iránt, megállhat, vagy visszafordulhat az elmúlt hetekben megindult tőkemenekülés. (A jegybank adatai szerint az első negyedévben 97 milliárd euró tőke áramlott ki az országból, közel annyi, mint az európai mentőhitel plafon-összege…). Nagyon lassan beindulhat a hitelezés és a gazdasági növekedés.
A bizalom kényes kérdés, befolyásolhatja a nemzetközi pénzpiacok idegessége, a görög helyzet, kül- és belpolitikai megfontolások. (A mentés hírére a spanyol tőzsde a nap elején szárnyalt, végére már lanyhult, s másnapra már elolvadt az eufória, és az állampapírok hozamfelára ismét megemelkedett.) Jó lenne, ha a spanyol kormány - aminek a népszerűsége és hitele fél év alatt nagyot zuhant - egy hangon, határozottan tudná levezényelni a reformokat, hitelesen tudna kommunikálni és nem menekülne a kényes kérdések elől. Mint például Luis de Guindos az említett sajtótájékoztatón, mikor egy újságíró megkérdezte, hogy ha ennyire kedvező ez a hitel, akkor miért nem kérték korábban. A miniszter válasza ez volt az újságírónak: „most nem Öné a kérdezés joga”.
Éltető Andrea
