A napokban fejeződött be a Kínai Kommunista Párt (KKP) 18. Kongresszusának harmadik plenáris ülése. Míg sokan történelminek bélyegzik azt, új reformkorszak kezdetét kiáltva, addig mások csalódottak, az elmaradt reformokon keseregnek, és tulajdonképpen mindenkinek igaza van. Egy ilyen jellegű plénum előtt mindig jelentősek a várakozások mind belföldön, mind pedig nemzetközileg, de jelen helyzetben, mikor a kínai gazdaság növekedési üteme harminc éve nem látott mélységekben van, ezen elvárások csak még erőteljesebbek. Minden elvárásnak megfelelni azonban szinte lehetetlen feladat.
A KKP kongresszusának több plénuma is van, ezek mindegyike jelentős kérdésekkel foglalkozik – például ideológiával, propagandával,… – a harmadik plénum azonban kicsit kiemelkedik a többi közül, mivel ez hagyományosan a gazdasági kérdésekre fókuszál, azaz innen indulnak a jelentősebb gazdasági reformok, az itt hozott döntések határozzák meg az elkövetkező évek gazdasági folyamatait Kínában. Ennek fényében pedig már nem is olyan meglepő, hogy vigyázó szemek tömege vetült most Kínára, hiszen Kína gazdasági fejlődése már jó ideje nem csupán Kínának érdeke, ebben bíznak a fejlődők, erre építenek a fejlettek, és még az olyan – kínai szemmel aprónak tűnő – országok is, mint Magyarország, ahol – részben legalábbis – a kínai tőke idecsalogatásában és a Kínába tartó export növelésében látjuk gazdasági fejlődésünk kulcsát.
Az utóbbi hetekben számos találgatás látott napvilágot arról, milyen kérdések lesznek napirenden e harmadik plénumon, milyen döntésekre, új reformokra lehet számítani. A kínai kormányzati think thank-ek összeállítása mellé a különböző külföldi és nemzetközi intézetek is odarakták a maguk pontjait, aminek aztán az lett a vége, hogy gyakorlatilag a gazdaság minden jelentősebb szegmense, problémája és kihívása felkerült a listára. Mindezekre adekvát választ adni, gyors megoldást találni viszont lehetetlen, mivel nagy valószínűséggel ezek egy része egymást oltaná ki, lehetetlenítené el. A csalódás tehát bizonyos szempontból borítékolható volt, más szempontból viszont a plenáris ülésen igenis ígéretes döntések születtek, melyek minden bizonnyal elősegítik majd a kínai gazdasági és társadalmi átalakulást, melyre tehát Kínának és a világnak is égető szüksége van.
A várakozások olyan főbb témák köré csoportosultak, mint a piaci rendszer fejlesztése, a kormányzat szerepének átalakítása, vagy az innovatív vállalati struktúrák kialakítása, de az elemzők számos területen vártak még reformokat, a teljesség igénye nélkül itt említhető az állami monopóliumok kérdése, az adó- és pénzügyi rendszer reformja, az államháztartás rendszerének átalakítása, továbbá a földreform, a társadalombiztosítási reform és a gazdaság további nyitása. Ezeknek azonban végül csak egy része került be a plénum záródokumentumába. Összességében tehát nem állítható, hogy a pelenárison az egész gazdasági rendszert átfogó és váratlan döntések születtek volna, ebből még nem lesz új reformkorszak, de az itt meghozott döntéseknek mégis nagy jelentősége van a jövőbeni gazdaságpolitika szempontjából. Annyit például biztosan tudhatunk, hogy a piac szerepe a korábbinál meghatározóbb lesz, sőt, a kormányzat szerepe várhatóan átalakul, több szempontból is: egyrész a kormányzat maga is refromra szorul, másrészt annak viszonya a piachoz, valamint a magánszektorhoz és a társadalomhoz is változni fog. E változás lényege pedig, hogy a jövőben a piac, nem pedig a kormányzat kell, hogy főszerepet játszon a források elosztásában. Továbbgondolva a fentieket, ennek minden bizonnyal jelentős hatása lesz a termék-, munkaerő-, pénz- és földpiacra is.
Bár a földreform, valamint a munkaügyi és pénzügyi reform tételes említése a várokozásokkal szemben elmaradt, megjelentek viszont olyan új prioritások, mint a környezetvédelem, az innováció és a szociális igazságosság. A közpénzek igazgatása is igen gyenge lábakon áll, így annak reformjára is utaltak az ülésen. Újabb megerősítést nyert továbbá, hogy a régi, exportra és olcsó munkaerőre épülő fejlődés a múlté, új irányba kell mozdulni: az innovatív szolgáltatások és iparágak felé. A társadalmat érintő döntések közül az egyik legfontosabb, hogy teret engednek a középosztály bővülésének, ennek jelentőségét pedig az adja/adhatja, hogy fejlődhet a magánszektor, de nőhet a fogyasztás is, ami a pedig ismét a fejlődés új útját erősíti, hiszen az a belső fogyasztást tekinti a gazdasági fejlődés alapjának.
Végezetül szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a harmadik plenáris ülésen általában sem részletes reformtervek születnek, itt jelen esetben is csak a főbb vonalakat határozták meg. Most egy erre kijelölt bizottságon múlik minden, ez foglalkozik majd a konkrét lépések megtervezésével és a végrehajtás mikéntjével. Megjegyzendő továbbá az is, hogy a harmadik plénumon hagyományosan is strukturális reformok születnek, melyek hosszútávon hatásosak, rövidtávon azonban - a korábbi tapasztalatoknak megfelelően - akár lassíthatják is a gazdasági növekedést, mely a jelenlegi kínai GDP-növekedési kilátások esetében aggodalomra adhat okot.
Kína, a világ és hazánk érdekében azonban: ne így legyen!
Szunomár Ágnes
