A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (2) agriculture (2) ajánló (4) akkumulátor gyártás (1) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (4) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (6) brexit (4) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) covid (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (1) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) digitális megosztottság (1) digitalizáció (1) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (8) elnökválasztás (4) éltető andrea (33) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (29) értéklánc (1) északi országok (1) EU (27) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (2) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (3) financial market regulation (1) financial reform (1) financial solidarity (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (8) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (3) GGTTI (1) globális értékláncok (3) globalizáció (2) Göd (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (191) Hungary (5) ifjúsági munkanélküliség (1) indonézia (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) ipar4.0 (1) iparfejlesztés (2) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (9) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (8) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) könyvajánló (1) kornai jános (1) környezetvédelem (1) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) Lakócai Csaba (2) légszennyezés (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (8) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) malajzia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (3) MiFID (1) migráció (2) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (4) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (163) portugal (2) portugália (2) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (5) római klub (1) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (19) spain (3) spanyolország (25) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (4) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) thaiföld (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (28) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) vietnám (1) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (5) világgazdasági növekedés (4) világkereskedelem (4) visegrádi országok (3) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Franciaország kivételezett helyzetben?

2015.03.18. 17:38 Világgazdasági Intézet

2015 március 10-én, a túlzott hiányra vonatkozó eljárás keretében az EU Tanácsa két évvel (2017-ig) meghosszabbította azt a határidőt, amelyet Franciaország államháztartási hiányának az uniós referenciaérték, azaz a GDP 3 százaléka alá csökkentésére kapott. 

Franciaország a válság hatására az Eurózónán belül (Spanyol-, Ír- és Görögországgal együtt) az elsők között került túlzott deficit eljárás alá, s a Tanács először 2009. április 27-én tűzött ki határidőt, a 2012-es évet jelölve meg a hiány rendezésére. Alig több mint fél évvel később (2009. december 2-án) – látva a válság mélyülését és az eredeti ütemterv tarthatatlanságát – a Tanács 2013-ig tolta ki a határidőt. Minthogy a francia gazdaság növekedése messze elmaradt a tervezettől, a Tanács 2013. június 21-én további engedményt tett Párizsnak és 2015-re módosította a teljesítési dátumot. Ez a mostani tehát már sorrendben a harmadik ilyen jellegű halasztás, ami felveti, nincs-e szó kivételezésről az EU második legnagyobb gazdaságával szemben. Tény, hogy azon 11 ország közül, amely ellen jelenleg túlzott deficit eljárás van folyamatban, Franciaország kapta a leghosszabb időt az alkalmazkodásra, egyedül ő húzhatja el a folyamatot 2017-ig. Ugyanakkor az is tény, hogy a Bizottság – a Tanács felé megfogalmazott ajánlásában – végül is nem hagyhatta figyelmen kívül azt a kockázatot, ami azzal járt volna, ha az EU második legnagyobb gazdaságát egy elhamarkodott szankcióval recesszióba sodorják. Ez ugyanis a Franciaországhoz kereskedelmi és tőkekapcsolatokon keresztül szorosan kötődő többi EU-tagországra is romboló hatással lenne.

Kétségtelenül, a franciák reformfolyamata lassú, széles társadalmi ellenállással övezett, és eddig még nem hozott érzékelhető áttörést. A Bizottság február végi országjelentése szerint a franciáknak a világexportból való részesedése az utóbbi 5 évben 13 százalékkal csökkent. A high-tech szektor kivételével az export a feldolgozóipar minden területén piacokat veszít. A közepes és alacsony hozzáadott értéket képviselő szektorokban – melyek a folyamatos dezindusztrializáció ellenére még mindig jelentős nagyságrendet képviselnek – az export nagy árérzékenységet mutat, ami arra utal, hogy a francia cégek nem elég versenyképesek a nem ár jellegű tényezők (minőség, az árukat övező szolgáltatások stb.) terén. A vállalati profitabilitás tekintetében az utolsó másfél évtizedben a francia cégek folyamatosan legfőbb európai riválisaik mögött kullognak.

Nem-pénzügyi vállalkozások bruttó fedezetének alakulása az Eurózna legnagyobb gazdaságaiban (%)

somai_1_1.png

Forrás: Bizottság (FR = Franciaország; IT = Olaszország; DE = Németország; ES = Spanyolország)

A bizottsági anyagokban a francia gazdaság romló versenyképessége mögötti okok közül a magas munkaerőköltséget, a duális és merev munkaerőpiacot, a túlzott bürokráciát és egyes szektorokban a verseny elégtelenségét szokták emlegetni – ezek azok a kifogások, amelyek folyamatosan visszatérnek az elemzésekben. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell látni: Franciaországban jelentős ellenállással találkozik, aki a fenti kérdésekben gyökeres változtatásokat akar elérni; másrészt, a kormány – rendkívül leszűkült társadalmi támogatottsága ellenére – komolyan nekiállt a reformoknak. Más kérdés, hogy ezek a reformok milyen gyorsan érik el a hatásukat.

A munkaadók bérekkel kapcsolatos terheinek csökkentése érdekében meghozott eddigi (az adóhitel felfutására, a különadók kivezetésére, az alacsony keresetűek utáni járulékok csökkentésére illetve eltörlésére vonatkozó) intézkedések közös ismérve, hogy fokozatosan kerülnek bevezetésre, s hatásuk csak 2017-ben lesz teljes. Hasonló a helyzet a profitadó csökkentésével is, amely 2020-ra éri el a kitűzött szintet. A fokozatosságot a kormány azzal indokolja, hogy ez az összességében 30 milliárd eurós program, amennyiben egy lépésben vezetnék be, óriási lyukat vágna a költségvetésbe, és az ennek ellentételezésére meghozandó intézkedések (adóemelések és közületi kiadáscsökkentések) csak tovább hűtenék a gazdaságot.

A franciák így is magas árat fizetnek a vállalati szektort érintő könnyítésért: 2010 óta mozdulatlanok a közalkalmazotti/köztisztviselői bérek, egyre szűkebb kört érintenek a szociális kiadások (pl. lakástámogatás, gyerekek utáni adókedvezmény, csökkent munkaképességűek kedvezményei); megszűnt a szociális juttatások és a nyugdíj indexálása; az oktatás kivételével csökken az állami szektorban elérhető állások száma, emelkednek a fogyasztási adók (köztük az ÁFA normál és közepes kulcsa 2014. január 1-től). Mindez féken tartja a fogyasztást, és mivel a vállalati terhek csak fokozatosan csökkennek, a munkaadói oldal egyelőre visszafogja a beruházásait, s a kormánytól kapott milliárdokból inkább adósságot törleszt, tartalékot tölt fel.

A lassú gazdasági növekedés és lassuló infláció következtében a költségvetés bevételei elmaradnak a tervezettől, miközben a kiadási oldal egyrészt merevebbnek bizonyult, másrészt új, nem várt tételekkel (a klímaváltozás és a terrorizmus elleni otthoni és külhoni harc költségeivel) bővült. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Franciaország 2014-ben alaposan elmaradt a stabilitási programjában az államháztartási hiányra előírt szinttől (-3,8% helyett -4,4%). Nem véletlen, hogy a Bizottság keményvonalasai (a lett Valdis Dombrovskis, a lengyel Elzbieta Bienkowska, a dán Margrethe Vestager, a svéd Cecilia Malmström és a német Gunther Oettinge) meg akarták büntetni Franciaországot. Minthogy azonban ez a törekvés nem kapott többséget a testületben, a Bizottság a Tanács felé írt február 27-i ajánlásában megadta a már említett kétéves haladékot Párizsnak. Egy héttel később a francia helyzetet elemezve a Tanács dokumentuma már így fogalmazott: „Összességében a fentiek fényében a rendelkezésre álló bizonyíték nem teszi lehetővé olyan következtetés levonását, hogy nem történt eredményes intézkedés." 

Végül, a Tanács március 10-i döntése az alábbiak szerint módosítja a franciák számára követendő menetrendet:

kepernyofoto_2015-03-18_17_35_49.png

Amint látható, a teendők zömét a Tanács igyekszik az időszak második és harmadik évére halasztani. Ugyanakkor, a kétévnyi „ajándék-haladék” egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek: Párizstól már 2015 áprilisának végéig a GDP 0,2 százalékának megfelelő (szerkezeti jellegű) kiigazítást várnak el, ami kb. 4 milliárd eurónak megfelelő megszorító-intézkedéssel egyenértékű. A strukturális deficit további jelentős mérséklése (2016-ban és 2017-ben) pedig mintegy 30 milliárdos pótlólagos intézkedéscsomagot feltételez a kormány által már 2015-2017-re beígért 50 milliárd eurós megtakarításon felül. Mindez több mint kellemetlen, tekintve a 2017-ben esedékes elnökválasztást, és politikailag igen kényes helyzetbe hozza a regnáló szocialista kormányt.

Mindazonáltal azt sem lehet kizárni, hogy a program végül is megvalósul. A gyengülő euró, az alacsony kőolajárak, s főleg a már meghozott (illetve a még meghozandó) intézkedések egyre erősödő, a beruházások és az export felfutását szolgáló hatása gyorsíthatja a GDP növekedését, s ezzel a hiánycélok könnyebben megvalósíthatóvá válnak. Hogy ez mennyire nem lesz sétagalopp, azt az is jelzi, hogy az idén februárban bizottsági ösztönzésre összerakott – bizonyos jogi szakmák, a kiskereskedelem és a távolsági buszközlekedés liberalizációját célzó, valamint a vasárnapi nyitva tartás szabályait lazító – törvénycsomagot csak különleges körülmények között, a parlament megkerülésével sikerült életbe léptetni. Tapasztalva a témában a kormánypárton belül is meglévő törésvonalakat, és tartva egy esetleges sikertelen szavazástól, a miniszterelnök élt az alkotmány 49.3-as cikkelye által kínált lehetőséggel, mely szerint évente egyszer a költségvetés vagy a társadalombiztosítás finanszírozását érintő javaslat parlamenti szavazás nélkül is törvénnyé nyilvánítható, feltéve, hogy a 24 órán belül benyújtott bizalmatlansági szavazást a kormány túléli. Nos, a februári szavazást a kormány túlélte, de még az ezután sorra kerülő, sok-sok milliárd eurós elvonást és/vagy korábbi jogok csorbítását tartalmazó reformjavaslatok ügyében nehéz csaták várnak rá.

Somai Miklós

Szólj hozzá!

Címkék: franciaország hun portfolioblogger túlzott deficit eljárás somai miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr907281529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása