A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (10) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) Brazília (4) brazília (3) brexit (3) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (6) elnökválasztás (4) éltető andrea (27) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (28) értéklánc (1) északi országok (1) EU (25) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (2) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (176) Hungary (4) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (8) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (7) kereskedelem (1) kína (11) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) koronavírus (2) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (7) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (1) Naszádos Zsófia (6) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (144) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (14) spain (3) spanyolország (22) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (3) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (23) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (45) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Negatív reálkamat Magyarországon – irányváltásra van szükség?

2020.02.19. 11:29 Világgazdasági Intézet

A nemzetközi pénzpiaci válság 2008-as kitörése óta jellemző, hogy a jegybankok (főleg a Fed a BoE vezetésével) szélesebb szerepkört töltenek be a gazdaságban, valamint a jegybanki célok eléréséhez kapcsolódóan új eszközöket vetnek be. Vajon a monetáris politika sikere vezetett a valaha volt leghosszabb amerikai és globális kegyelmi időszakhoz?

2019-re Magyarország a növekedés éllovasa lett az Európai Unióban és a posztszocialista régióban egyaránt. A kimagasló növekedéshez több tényező is hozzájárult (például a nagyon sikeresen tevékenykedő multinacionális és hazai tulajdonú vállalatok, az uniós források beáramlása, a külföldön dolgozók hazautalásai stb.), írásunk szempontjából kiemelt szerepe volt az alacsony kamatszintnek is. Kijelenthetjük, hogy a kétségkívül magas magyar növekedés egyik meghatározó oka az Európában a legalacsonyabb reálkamat, ami a nominálkamatláb és az inflációs ráta különbözete. Ugyanakkor az elmúlt években nagyon nehéz helyzetbe kerültek a megtakarítók, akik reálértelemben folyamatosan veszítenek a vagyonukból. A legfrissebb nemzetközi statisztikák (például a Világbank kimutatása) szerint a világon 2018-ban a reálkamat 13 ország esetében került negatív tartományba, s mindössze hat olyan ország volt, ahol ez az érték alacsonyabb, mint hazánkban (1. táblázat).

1. táblázat: A 7 legalacsonyabb reálkamatú ország 2018-ban

Ország megnevezése

reálkamat szintje 2018-ban (%)

Zimbabwe

-16,3

Angola

-10,5

Kuvait

-8,5

Qatar

-7,1

Kongói Demokratikus Köztársaság

-4,1

Brunei

-3,4

Magyarország

-2,9

Forrás: Világbank statisztika alapján saját szerkesztés

A magyar jegybank vezetése többször hangsúlyozta, hogy nincs árfolyamcélja, hanem a jegybanktörvényben rögzített célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A központi bank az irányadó kamat segítségével gyakorol hatást a rövid pénzpiaci hozamokra, és közvetve a gazdasági folyamatokra. Az irányadó kamat évek óta rekord alacsony szinten áll (1. ábra).

1. ábra: A jegybanki alapkamat idősora (2007. január 1-jétől, százalékban)

Forrás: MNB adatok alapján saját szerkesztés

Mivel egy ideje már nem lehet hova tovább csökkenteni az alapkamatot, a kamatfolyosó alját, az egynapos lejáratú jegybanki betét kamatát negatív tartományba levinni, ami ma -0,05% (a statisztikák szerint január közepén több, mint 1200 milliárd forintot helyeztek el a kereskedelmi bankok a jegybanknál negatív kamat mellett). Egy havi adatokat tartalmazó kimutatás jól szemlélteti, hogy már 8 éve folyamatosan csökken, s 2013-ban került először negatív tartományba a 12 hónapos állampapír kamata és a maginfláció havi átlagos értékei közötti különbség (2. ábra). Amennyiben a fogyasztói inflációt vizsgálnánk a maginfláció helyett, vagy a 10 éves állampapír kamatot nagyon hasonló képet kapnánk.

2. ábra: 12 hónapos állampapír kamatának és a maginflációnak a különbsége (2010. január 1-jétől havi értékek, százalékban)

Forrás: MNB adatok alapján saját szerkesztés

Amennyiben a magyar állam az állampapírok után alacsonyabb kamatot fizet, mint amennyi a fogyasztói árszínvonal százalékos változása, akkor ezzel elérhetővé válik az államadósság gyors, gyökeres mérséklése, ezáltal az államadósság kamatköltsége is csökken.

A szakirodalomban financial repression-nek, magyarul pénzügyi elnyomásnak nevezik ezt a folyamatot. A pénzügyi elnyomás fogalmát Edward S. Shaw és Ronald I. McKinnon alkották meg, véleményük szerint a kormányzat olyan szabályozói intézkedéseket hozhat, amellyel a megtakarítók vagyonát mesterségesen az államadósság csökkentésére irányítja, azaz a piaci koordinációt elnyomja a gazdaságpolitika. A pénzügyi represszió hagyományos elmélete a pénzügyi szektor fejlődését korlátozó fiskális politika jelentőségét emelte ki.

A monetáris politika szinte varázsütéssel képes lehet az államadósságot eltüntetni a mesterségesen alacsony, az inflációnál is kisebb (tehát negatív reál-) kamatokkal.  A hazai szabályozás (monetáris politika) az állampapírok keresletét több eszközzel torzította, eltérítette a piaci tényezők által vezérelttől, rákényszerítette a piaci szereplőket az állampapírok megvételére. A monetáris politikai célok helyett időnként költségvetési célokat (is) szolgáljanak, azaz megkönnyítsék és olcsóbbá tegyék a költségvetési deficit finanszírozását és az államadósság kezelését, azaz megvalósítsák a pénzügyi repressziót. Annak érdekében, hogy az alacsony hazai hozamkörnyezetben a megtakarítók mégis valamilyen csekély hozamot realizáljanak, a Magyar Nemzeti Bank a korábbi eszközök módosításával (2014-től a kéthetes MNB-kötvény kéthetes lejáratú, lekötött betétté alakult át, egy évvel később ezt a betéti instrumentumot felváltotta a három hónapos lejáratú betét) új instrumentumok  (kamatcsere eszköz 3, 5 és 10 éves lejáraton a hitelintézetek számára) segítségével a hazai hitelintézeteket kereskedelmi magyar állampapírvásárlásra ösztönzi. A magyar állam finanszírozása egyre kevésbé a külföld által valósul meg, ami jelentősen csökkenti a pénzügyi rendszer stabilitási kockázatát.

A túlzottan alacsony kamatokkal a jegybank új típusú kockázatokat épít a pénzügyi rendszerbe. Például amikor a jegybank a bankokkal kamatcsere (IRS) ügyleteket köt, akkor magára vállal egy nagyon jelentős mértékű kamatpozíciót a mostani rekord alacsony kamatok mellett. A pénzügyi represszió legnagyobb veszélye az infláció kézben tarthatósága: ha újra felélednek és terjednek az inflációs várakozások, akkor egyre nehezebb ellenállni az infláció folyamatos gyorsulásának. A pénzügyi represszió politikájának egy másik problémája, hogy a bankokat terhelő represszív szabályozásoknak a pénzügyi közvetítő rendszer egészére kell (kellene) kiterjedniük, különben mesterséges versenyelőnyhöz juthatnak a nem banki pénzügyi intézmények.

A jegybank korábbi elnöke, Surányi György hangsúlyozza, hogy a „károsan lenyomott hozamgörbe negatív reálkamatai, valamint a már káros egyensúlyt veszélyeztető monetáris politika Európában legalacsonyabb negatív reálkamatai mellett jelentősen elmaradna a háztartások pénzügyi megtakarítása a kívánatostól”. A megtakarítók számára a kockázatos eszközök: a részvények és ingatlan maradtak. Az ingatlanpiac áremelkedéséről már Matolcsy jegybankelnök nyilatkozata szerint „az új lakáspolitika azonban már indulásakor több sebből vérzett: nem volt felelős állami gazdája, nem volt megvitatott és kiérlelt stratégiája, féloldalas eszközöket alkalmazott, mert kizárólag a keresletet erősítette, a kínálatot nem, ezért eleve inflációt gerjesztett. (…) a kizárólag a kereslet élénkítésére fókuszáló jószándékú családpolitikai intézkedések száguldó ingatlanpiaci inflációt eredményeztek, elégtelen új lakáskínálat mellett. 2014 óta országosan 104%-kal, Budapesten 184%-kal emelkedtek a lakásárak”.

Összefoglalva, 2019-ben a magyar gazdaság növekedése elért egy nagyon magas szintet, valószínűleg az európai uniós átlagos növekedés feletti érték a jövőben is tartható. Azonban felvetődik a lehetőség, hogy az MNB gazdaságpolitikája immár túlzottan kockázatossá vált. A fentiekből is látható, hogy a jegybank egyre több csatornán keresztül vállalja fel a kamatkockázatot, idővel egyre fájdalmasabb lesz a kamatemelés, pedig egyszer biztosan szükség lesz rá. Irányváltásra van szükség a kamatpolitikában, hiszen amellett, hogy jelentősen csökkent az adósságszolgálat, az MNB túlzottan negatív kamatpolitikája már nem konzisztens a monetáris politika deklarált módszerével, az inflációs cél elérésével. A prociklikus monetáris politika mára indokolatlanná vált, akkor lesz szükség extra ösztönzőkre, amikor a globális kegyelmi időszak véget ér.

Kerényi Ádám

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország mnb kamat hun magyar nemzeti bank portfolioblogger reálkamat

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr7115481222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.