A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (2) agriculture (2) ajánló (4) akkumulátor gyártás (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (5) automotive industry (2) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) bányászat (1) Basel III (1) battery industry (2) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) Brazília (6) brazília (3) brexit (4) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (4) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) covid (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (2) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) digitális megosztottság (1) digitalizáció (1) Dodd-Frank Act (1) Draghi (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (8) elnökválasztás (4) éltető andrea (37) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (32) environmental pollution (2) értéklánc (1) északi országok (1) EU (28) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (3) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (3) financial market regulation (1) financial reform (1) financial solidarity (1) Finnország (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (8) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (3) GGTTI (1) globális értékláncok (3) globalizáció (2) Göd (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) gyógyszeripar (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (191) Hungary (6) ifjúsági munkanélküliség (1) indonézia (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) ipar4.0 (1) iparfejlesztés (2) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (9) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (9) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) könyvajánló (1) kornai jános (1) környezetvédelem (4) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) Lakócai Csaba (2) légszennyezés (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (10) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) malajzia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (3) MiFID (1) migráció (2) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (4) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (163) portugal (2) portugália (2) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (5) római klub (1) románia (1) Románia (1) russia (1) Sass Magdolna (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (19) spain (3) spanyolország (26) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) Szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (4) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) thaiföld (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (28) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) vietnám (1) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (5) világgazdasági növekedés (4) világkereskedelem (4) visegrádi országok (3) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Spanyolország – történelmi választások és nehéz koalíciók

2015.12.21. 08:46 Világgazdasági Intézet

December 20-án általános parlamenti választásokat tartottak Spanyolországban. Mint már az előzetes elemzésekből letetett tudni: történelmileg különleges helyzetben zajlottak a választások. Korábban évtizedeken keresztül a spanyol politikában két nagy párt versengett, hol a szocialista párt (PSOE), hol a néppárt (PP) kormányzott. A közelmúltban ez utóbbi volt hatalmon. A mostani választásokon azonban már négy komoly versenyző volt: az említett két párton kívül két újonnan alakult illetve gyorsan feltörekvő formáció is ringbe szállt. Az egyik a Madridból indult Podemos (Képesek vagyunk rá), a másik a Katalóniából indult Ciudadanos (Állampolgárok).

A baloldali Podemos igazán 2014 májusától jelentős tényező, mikor az Európai Parlamenti választásokon a szavazatok 8 százalékával 5 helyet nyert. Egy évvel később a tartományi választásokon Madrid és Barcelona polgármestere is a Podemosból került ki. A Podemos alulról szerveződött, antikapitalista szervezetek, aktivisták, társadalomtudományi professzorok köréből. Ez utóbbiból jött, a Complutense egyetem tanáraként a párt karizmatikus, haját lófarokban hordó, lezseren öltöző vezetője Pablo Iglesias. Pártja mindazok szavazatát összegyűjtötte, akiket a válság súlyosan érintett és minden eddigi pártban csalódtak. Iglesias nyíltan szimpatizált egyes baloldali latin-amerikai mozgalmakkal és a görög Syriza párttal, annak kampányában is részt vett. Ellenzi a megszorító gazdaságpolitikát, a katalánokra bízná függetlenedésüket és szavazati jogot adna a bevándorlóknak.

A Ciudadanos 2006-ban alakult Katalóniában, határozottan a függetlenedést ellenezve. Nemzeti szinten kb. egy éve szerepel, s a szeptemberi katalán választásokon már jelentős sikereket ért el. A csalódott jobbközép és balközép szavazókat gyűjtötte be a párt, vezéralakja Albert Rivera, katalán úszóbajnok és ügyvéd. A Ciudadanos hagyományos támogató bázisa a városi középosztály, üzletemberek, értelmiségiek, de az utóbbi időben a vidék felé is nyitottak. Programjuk alapján a legközelebb állnak ahhoz, hogy a PP koalícióra lépjen velük.

A szocialista párt vezéralakja 2014 nyara óta Pedro Sánchez. A PSOE 2008 és 2011 között Zapatero vezetésével volt kormányon, s gyakorlatilag belebukott a válságba. Több korrupciós ügyben ők is érintettek. A szocialista párt hagyományosan Andalúziában, Extremadurában és Asturiasban erős. A másik nagy hagyomásnyos erő az eddigi miniszterelnök, Mariano Rajoy vezette Néppárt volt, amely népszerűsége főleg a sorozatos korrupciós ügyek miatt az elmúlt két évben sokat gyengült. (A négy pártvezér plakátja és szlogenje itt látható).

A kampány december 4-én kezdődött és eseménydús volt. Először tartottak négypárti televíziós vitát (ahová egyébként Mariano Rajoy nem ment el, csak a párt alelnöknőjét küldte). Volt kemény hangvételű kétfős vita is Rajoy (PP) és Sánchez (PSOE) között is, kölcsönös sértegetésekkel. A politikusok show műsorokban táncoltak, énekeltek, sportoltak. December 16-án Rajoyt egy kampányrendezvényen keményen arcul ütötte egy fiatalember.

A választások előtti közvéleménykutatások szerint nagyon magas (41%) volt a bizonytalan szavazók aránya, ezért teljesen megjósolhatatlan volt a szavazás kimenetele. December 20-án Spanyolország tizenkettedik parlamenti választásán 36,5 millió szavazó vehetett részt (ennek 58,4 százaléka ment el végül szavazni), 350 parlamenti és a 208 szenátusi képviselői hely sorsa dőlt el.

Végül a PP 123 helyet szerzett, ami jelentős vereség a négy évvel ezelőtti 186-hoz képest, a PSOE 90-et (2011-ben 110-et) a Podemos 69 és a Ciudadanos 40 helyet szerzett a parlamentben (ennél egyébként többre számítottak). A Podemos a szavazatok számát tekintve közel ugyanannyit kapott, mint a szocialista párt, de a választási rendszer miatt (nagyvárosokban egy parlamenti helyhez jóval több szavazat kell) a parlamentben “csak” a harmadik legnagyobb párt lett. (Ahhoz képet, hogy két éve még nem is létezett ez a párt, ez hatalmas eredmény). Nagy kérdés, hogy ki kivel alakít koalíciót, hogyan is lesz ebből kormány? Nagykoalíció kizárva. 176 hely kell az abszolút többséghez, tehát a kis pártok fontosak lettek. Az Egyesült Baloldal mindössze 2 helyet szerzett, tehát a szocialisták és a Podemos velük együtt sem tudja összehozni az abszolút többséget. A katalán ERC 9 helyet kapott, de kérdés, hogy ők akarnak-e szövetkezni. A függetlenség párti katalán Demokrácia és Szabadság párt 8, a baszk PNV pedig 6 mandátummal rendelkezik. Az elmúlt hetekben arra lehetett számítani, hogy a Ciudadanos lesz a mérleg nyelve, a kormányalakító koalíciós párt, de végül is a választásokon nem kapott annyi parlamenti helyet, hogy a Néppárttal együtt kormányképes legyen.

Nézzük, az új kormánynak majd milyen főbb problémákat kellene kezelnie. Politikai szempontból a legfontosabb Katalónia függetlenedési törekvése. A szeptemberi választásokon a legtöbb szavazatot a függetlenséget kitűző pártkoalíció kapta, s így 62 helyhez jut a parlamentben. A szavazatok számát tekintve ugyanakkor a függetlenségre kevesebb, mint a választók fele (47%) szavazott, vagyis Katalónia megosztott ebben a kérdésben. A katalán parlament novemberben döntött az önállósodási folyamat megkezdésérőlés arról, hogy a katalán parlament nem veti alá magát az állami intézmények döntéseinek, a spanyol alkotmánybíróság állásfoglalásainak. A madridi kormány rögtön az alkotmánybírósághoz fordult, és kérte a bíróságot, hogy figyelmeztesse a katalán vezetőket: törvénysértéssel, engedetlenséggel lesznek vádolhatók és felfüggeszthetik őket tisztségükből. Az alkotmánybíróság igen gyorsan, december másodikán egyhangúlag alkotmányellenesnek minősítette a katalán parlament döntését. Rajoy a választások előtt semmiképpen nem kívánt tárgyalni a katalánokkal, az új kormány azonban biztos, hogy tervbe veszi a spanyol alkotmány módosítását. 

Gazdasági szempontból a legfontosabb a magas munkanélküliség. Hiába nő a foglalkoztatottság és teremtődnek munkahelyek (főleg rövid távú, határozott idejű szerződésekkel), a munkanélküliségi ráta még mindig 22%, a fiatalok körében pedig közel 47%. 721 ezer azon családok száma, ahol minden tag munkanélküli. (Ezért is okozott közfelháborodást Rajoy év eleji kijelentése, mely szerint Spanyolország túl van a válságon). A pártok közül a Ciudadanos tűzte ki azt, hogy csak egyféle szerződéstípus legyen, s szűnjön meg a munkaerőpiac duális szerkezete (a határozott idejű szerződések magas aránya a fix alkalmazottak mellett). A Podemos és a PSOE is a csalások szigorúbb büntetését, az elbocsátások szigorítását tűzte ki célul.

A munkanélküliség mellett van néhány más alapvető gazdasági probléma is. Az ország hosszútávú növekedésének alapjaként kidolgozott stratégia még mindig nem látszik. A spanyol népesség öregszik, a bevándorlás a válságban megállt, sőt azóta egyre több spanyol megy külföldre munkát keresni. A nyugdíjrendszer finanszírozása problémás. A spanyol gazdasági növekedés 3%, de az államadósság a GDP 100 százaléka és az államháztartási deficit is magas, a GDP 4,7%-a. Három éve defláció van, az export fellendülése után az import is megélénkült, ami a folyó fizetési mérleg pozíciót rontja. Az ipari termelés stagnál, de a turizmus legalább jól teljesít. 

Spanyolországban vége a kétpártrendszernek, a politikai paletta színesedett, de a négy párt árnyalataiban ugyanúgy két nagy blokkot alkot. A kis pártok szerepe megnőtt, bonyolult koalíciós tárgyalások jönnek. Bárki kap is kormányalakításra megbízást a királytól, azt a parlamentnek meg kell szavaznia. A spanyol alkotmány szerint két hónap alatt kormányt kell alakítani, ha nem sikerül, új választások jönnek.

Éltető Andrea

Szólj hozzá!

Címkék: spanyolország választások hun portfolioblogger éltető andrea

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/8187822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása