Amennyiben arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért van vége az eurózóna gazdasági válságának, akkor válaszunk két tényezőn alapul. Az első (technikai megközelítés), az eurózóna gazdasági növekedések dinamikája, amely harmadik éve pozitív GDP bővüléssel rendelkezik, és 2017-re a monetáris unió növekedése megközelítheti a 2%-ot. Az Európai Bizottság őszi jelentése Görögországot leszámítva az idei évre minden euróövezeti tagállamban pozitív növekedést prognosztizál. A második, pedig az öt elnök jelentése címen közreadott jövőkép egy mélyebb és teljes Gazdasági és Monetáris Unióról, amely felé vezető út első szakaszát, az elmélyítési szakaszt a Bizottság végrehajtja a 2015. október 21.-én kiadott sajtóközleménye alapján. A dokumentumban található lépések, már abszolút nem a válságkezeléssel foglalkoznak, előretekintve egy strukturálisan sokkal inkább hasonló, uniós jogon alapuló intézményekkel rendelkező prosperáló euróövezeti architektúrát kíván létrehozni.
Az eurózóna két évnyi gazdasági visszaesése után 2013 második felében újra növekedésnek indult. Tavaly az IMF és az Eurostat adatai alapján is 0,9%-os GDP bővülés volt a tapasztalható az euróövezetben. Az Európai Unió egészének gazdasági növekedése historikusan 2001-ig visszamenőleg magasabb volt minden évben (vagy kisebb visszaesést szenvedett az elmúlt két recesszió során). Összehasonlítva a fejlett világ másik két pólusával, az Egyesült Államokkal és Japánnal vegyes képet kapunk. Az Egyesült Államok 2009-es visszaesése kevésbé volt drasztikus, mint más fejlett országok vagy térségek recessziója, 2010 óta pedig átlagosan 2% körüli gazdasági növekedéssel rendelkezik. A japán gazdaság dinamikája a tavalyi évben tört meg, amikor harmadjára is recesszióba süllyedt. Érdemes vizsgálni az Egyesült Királyság gazdasági növekedési trendjét, a 2000-es évek közepe óta együtt mozgott az Európai Unió és az eurózóna tendenciájával, viszont 2012-ben elvált tőle és jóval magasabb növekedési ütemmel rendelkezik mindkettőnél.
A fejlett gazdaságok növekedési üteme 2001 óta
Forrás: IMF
Az Európai Bizottság őszi jelentése
Az Európai Bizottság őszi előrejelzése kiemeli, hogy a globális gazdasági feltételek romlása, a gyengülő világkereskedelem és nagyobb bizonytalanság ellenére az eurózóna mérsékelt ütemű növekedése már harmadik éve folytatódik. Ezt számos tényező segíti: alacsony olajárak, az euró relatív gyengesége, az Európai Központi Bank nem hagyományos monetáris politikai lépései (beleértve a mennyiségi lazítást), valamint a fiskális politika neutrális helyzetét. Ezek a tényezők látványosan elősegítették a belső fogyasztás emelkedését és az export növekedését, azonban a gazdasági növekedés üteme még az említettek hozzájárulása ellenére is mérsékelt marad. A Bizottság előrejelzése az euróövezetre vonatkozóan 1,6%-os növekedést prognosztizál az idei évre, közép-távú időhorizonton továbbra is marad a 2% alatti növekedési ütem (várhatóan 2016-ban 1,8%, míg 2017-re 1,9%). Az Európai Unió növekedése üteme a jövőben is magasabb lesz, mint az eurózónáé, uniós szinten idén 1,9%-os GDP bővülés várható 2015-ben, míg az elkövetkező két évben rendre 2,0% és 2,1%.
Az Európai Unióba érkező menedékkérők számának éles emelkedése előtérbe hozta az integráció demográfiai tényezőit, amelyek korábbi előrejelzésekben nem szerepeltek. A demográfiai folyamatok még a rövid távú előrejelzésekre is hatással vannak az elöregedésen és a lakosság számának növekedésén keresztül, amely jórészt a migráció határoz meg. Az Európai Unió lakosságának elöregedése egyre inkább gyorsul, az Eurostat adatai alapján, éves szinten 0,4%-kal fog csökkenni a munkaképes korú lakosság az elkövetkező négy évtizedben. Az elöregedés erőteljes hatással van a költségvetési egyensúlyra, a korösszetétel pedig befolyásolja a magánfogyasztást (a nyugdíjasok költési és megtakarítási szokásai) és a beruházásokat (lakásépítések és oktatási beruházások).
A külső környezet kapcsán figyelembe kell venni, hogy az elmúlt hónapokban a globális GDP növekedési kilátások, valamint a világkereskedelem bővülési üteme is komoly mértékben romlott. Mindkét folyamat a feltörekvő gazdaságok gyengélkedésére vezethető vissza, a kínai növekedés várhatóan elmarad a korábbi évek ütemétől (csupán 6,8% lehet), miközben Oroszország 3,7%-os Brazília pedig 2,6%-os visszaesést fog elszenvedni. A világkereskedelem 2015 első felében csökkent, amely egyrészt Kína importjának és exportjának erőteljes visszaesésére vezethető vissza, másrészt a nyersanyag exportáló országok gyengélkednek a nyersanyagok csökkenő árai miatt, harmadrészt számos nagyobb feltörekvő ország (Brazília és Oroszország) komoly gazdasági problémákkal néz szembe.
A globális növekedés enyhülése, főként a feltörekvő piacokon, valamint a Fed monetáris politikájának normalizálásával (időzítés és ütem) kapcsolatos kérdések a globális pénzügyi feltételek szűküléséhez és számos piaci szegmens magasabb volatilitásához vezettek. Az Európai Központi Bank monetáris politikája a nem konvencionális eszközök alkalmazása mellett is még mindig támogató, havi 60 milliárd eurós eszközvásárlási program várhatóan 2016 szeptemberig fennáll, de akár tovább is, ha szükséges. A periférikus euróövezeti országok kötvényfelárai folyamatosan csökkentek, köszönhetően a Görögországgal kötött megállapodásnak. A 2015. októberi Bank Hitelezési Felmérés alapján az eurózóna hitelkínálati feltételei tovább javultak.
Az euróövezet harmadik éve tartó mérsékelt fellendülése az idei évben gyorsulni látszik, köszönhetően számos belső és külső tényezőnek. Az olajárak gyors csökkenése és az EKB mennyiségi lazítása erősítette a gazdasági növekedést, amelynek következtében számos relatíve nagy visszaesést elszenvedett gazdaság most érte el a válság előtti gazdasági aktivitását. Az alacsony energiaárak csökkentették a vállalati költségeket és a háztartások kiadásait, így a vállalatok profitabilitása emelkedett, a lakosság számára pedig a felhasználható jövedelem nőtt. A 2014 márciusa óta gyengülő euró pozitív hatással volt a monetáris unió exportteljesítményére. A támogató monetáris politika egyrészt csökkentette a finanszírozási költségeket másrészt az alacsonyabb hozamok enyhítették a vállalatok, kormányok és háztartások adósságterheit.
Az eurózóna GDP-jének szerkezete sokkal kiegyensúlyozottabbá vált az idei évre. 2010 és 2013 között a nettó export volt az a tényező, amelyik a legnagyobb mértékben járult hozzá a növekedéshez, míg a tavalyi évben változás állt be ebben, és átvette helyét a magánfogyasztás. A magánfogyasztás prognosztizált bővülése kiemelt szereppel bírhat, hiszen az eurózóna GDP-jében ennek legnagyobb az aránya, 2014-ben 55,7% volt. Az idei évre várt 1,6%-os növekedésből 1 százalékpontot, vagyis a növekedés 62,5%-át, közel kétharmadát a magánfogyasztás adja. A kormányzati költések a szigorú fiskális politikai keretek mellett alacsonyak lesznek, hozzájárulásuk a 2015-2017 közötti gazdasági növekedéshez csupán 0,2 százalékpont rendre minden egyes évben. A készletek változása az egyetlen tétel, amelyik negatívan hat majd a növekedésre idén, és -0,2 százalékponttal veti vissza azt. Az export éves 5% körüli bővülési ütemét minimálisan minden évben meg fogja haladni az import bővülési üteme, amelynek következménye, hogy a nettó export csak minimálisan fog hozzájárulni az elkövetkező három év gazdasági növekedéséhez, (az ideihez 0,1 százalékponttal). Az eurózóna jövőbeni növekedésére vonatkozóan nagyon bíztató jel, hogy a beruházások fokozatosan egyre nagyobb mértékben fognak hozzájárulni a régió GDP-jéhez, 2015-ben 0,4 százalékponttal, míg 2017-ben már a növekedés fő motorja lesz.
Mindezeket összefoglalva elmondható, hogy az eurózóna 2013 második felében indult gazdasági növekedése az elkövetkező három évben is folytatódni fog. Az EKB eszközvásárlási programja, a csökkenő energiaárak, valamint az euró folyamatos leértékelődése olyan növekedésbarát környezetet alakított ki, amelyik még a romló globális konjunktúra ellenére is dinamikusabb GDP bővülést biztosít az idei évre.
GDP és komponensei
Forrás: European Commission Autumn Forecast, 2015-17 között előrejelzés
Az öt elnök jelentése – az európai gazdasági és monetáris unió „megvalósítása”
A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság alapvető célnak tűzte ki a mélyebb és igazságosabb Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását, amelynek alapdokumentuma a 2015. június 22-én közreadott „öt elnök jelentése”. A Jelentés számos korábbi, az erőteljesebb gazdaságpolitikai koordinációt és jobb gazdasági kormányzást sürgető dokumentumra épít: a valódi gazdasági és monetáris unió felé című jelentés („a négy elnök jelentése”), az Európai Bizottság 2012-es a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete című közleménye, valamint az euróövezeti gazdaságirányítás javítását célzó következő lépések előkészítése című elemző feljegyzés.
Jean-Claude Juncker és szerzőtársai egy konkrét ütemtervet készítettek egy mélyebb és jobban működő euróövezet kialakítására. Az időhorizont túlmutat egy átlagos bizottsági elnöki perióduson, a végső szakasz megvalósításának határideje legkésőbb 2025. Az első szakasz 2015. július 1-től tart két teljes évig, és az „elmélyítési szakasz” névre hallgat. Ez idő alatt a Gazdasági és Monetáris Unión belül fokozni kell a versenyképességet és a strukturális konvergenciát, meg kell valósítani a pénzügyi uniót, fenntartható nemzeti és euróövezeti szintű költségvetési politikákat kell elérni, továbbá javítani kell a demokratikus elszámoltathatóságot. A második, „a gazdasági és monetáris unió megvalósítása” névvel bíró szakasz időbeni lehatárolása nem derül ki a Jelentésből . Időtartama alatt meg kell állapodni a hosszú távú konkrét intézkedésekről a gazdasági és monetáris unió gazdasági és intézményi felépítésének befejezéséhez. Mindezek után létrejön egy valódi, szoros Gazdasági és Monetáris Unió, amely prosperitást biztosít tagjainak, és vonzóvá válik a többi uniós tagállam számára.
Az öt elnök jelentésének érdekessége, hogy nem a hagyományos integrációs lépcsőfokok mentén kíván egyre mélyebb gazdasági (és végül politikai) integrációt kialakítani, hanem párhuzamosan, különböző területeken egyszerre előrehaladást elérni. Négy területről van szó, az első a valódi gazdasági unió, amely biztosítja, hogy minden euróövezeti tagállam rendelkezzen a monetáris unió kívánalmainak megfelelő strukturális jellemzőkkel. A második terület pénzügyi unió, célja a monetáris unió egész területén biztosítani a közös valuta integritását és növelni a magánszektorral folytatott kockázatmegosztást, amely gyakorlatban a bankunió kiteljesítését és a tőkepiaci unió létrehozását jelenti. A költségvetési unió a harmadik terület, amely a költségvetési fenntarthatóságot és a költségvetési stabilizációt szeretné elérni. Míg a negyedik és egyben utolsó terület a politikai unió létrehozása felé történő elmozdulás, ami megteremti a demokratikus elszámoltathatóság, legitimitás és az intézmények megerősítése által a többi terület alapját.
A valódi gazdasági unió alapvető tulajdonságai a konvergencia, jólét és társadalmi kohézió. Az euróövezet aszimmetrikus felépítése, vagyis a gazdaságpolitikai eszköztár fontos részeinek nemzeti felügyelete továbbra is megmarad, viszont minden tagállam közös és saját érdeke, hogy képes legyen a gazdasági sokkokat enyhíteni, korszerű gazdasági struktúrákat és jóléti rendszereket alakítson ki, valamint polgárai és vállalkozásai alkalmazkodni tudjanak az új kihívásokhoz. Röviden ez az országspecifikus strukturális reformok végrehajtását írja elő, másrészt deklarálja, hogy nem lesznek nagyságrendileg magasabb fiskális transzferek a tagállamok között. A konvergencia, a növekedés és munkahelyteremtés új lendületének uniós jogon alapuló konkrét intézkedései is lesznek, nem pedig kormányközi megállapodásokon keresztül jön létre, ennek az öt elnök jelentése alapján négy pillére lesz: versenyképességi hatóságok euróövezeti rendszere; a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás fokozott végrehajtása; a foglalkoztatás és a szociális teljesítmény középpontba helyezése, és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolása az európai szemeszter átdolgozása által.
A pénzügyi unió alapvetően két területre fókuszál, az első a bankunió kiteljesítése, a második a tőkepiaci unió létrehozása. A bankunió normális működésének alapvető feltétele, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet minden tagállam átültesse nemzeti jogába. Az Egységes Szanálási Alap feltőkésítése közel egy évtizedet fog igénybe venni, ezért szükséges egy áthidaló finanszírozási mechanizmust létrehozni, amely addig is elegendő forrást biztosít, amíg az Egységes Szanálási Alapban nincs elég forrás. Az Egységes Szanálási Alap védőhálóját is ki kell alakítani, ezáltal biztosítva egyenlő feltételeket a minden tagállam számára, (ez az Egységes Stabilitási Mechanizmusból az Egységes Szanálási Alapban biztosított hitelkeret útján valósul meg). Végül, egy közös európai betétbiztosítási rendszer kialakítására is sor kerül, mivel a nemzeti betétbiztosítási modell működésképtelen, ha egy államot jelentősebb gazdasági sokk ér, főként, ha közben még költségvetési problémákkal is küzd.
A költségvetési unió hatékony és összehangolt költségvetési politikák integrált keretrendszerét kívánja megvalósítani. A válságkezelés nyomán meghozott intézkedések – hatos és kettes csomag, valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés – komoly fiskális politikai keretrendszert alakított ki. A Jelentés elismeri, hogy a szabályok összetettek, viszont a hatos és kettes csomag felülvizsgálata lehetőséget biztosít az átláthatóság, az egyértelműség és a legitimitás javítására. Rövid távon egy Európa Költségvetési Tanács létrehozása tervezett, amely megerősítené a jelenlegi irányítási keretet, vagyis „koordinálná és kiegészítené a tagállamok költségvetési keretrendszeréről szóló uniós irányelv értelmében létrehozott nemzeti költségvetési tanácsok munkáját, valamint európai szintű, független és nyilvános értékelést készítene arról, hogy a költségvetések milyen mértékben teljesítik az uniós költségvetési irányítási keretben meghatározott gazdaságpolitikai célkitűzéseket és ajánlásokat.”
A politikai unió nem más, mint a demokratikus elszámoltathatóság, legitimitás és az intézmények megerősítését jelenti, vagyis az előző három unió intézkedéseinek beágyazása az európai gazdasági integrációba. Az európai szemeszter két egymást követő szakaszt tartalmazna, az első az eurózóna egészével, míg a második az országspecifikus ajánlásokkal foglalkozna. Az öt elnök jelentése fontos szerepet szán az Európai Parlamentnek, egyrészt az európai szemeszter részeként megerősítené a parlamenti ellenőrzést, másrészt növelné az együttműködést az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között. Emellett, lépéseket kívánnak tenni az eurózóna egységes külső képviseletének megteremtése felé, végül a kormányközi megállapodások által létrehozott intézkedéseket – Euró Plusz Paktum, a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és az egységes szanálási alapról szóló kormányközi megállapodás – integrálnák az uniós jogi keretekbe.
Az egyes uniókhoz tartozó rövid összefoglalók csupán az első szakasz, az elmélyítési szakasz intézkedéseit tartalmazzák, amelyek megvalósításának határideje 2017. június 30. Az Európai Bizottság 2015. október 21.-én sajtóközleményben jelentette be, hogy az öt elnök jelentésének első szakasza megvalósításra kerül.
Szijártó Norbert
