Az iráni nukleáris megállapodás aláírása 2015 nyarán a figyelem középpontjába állította Iránt, de az ország stratégiai helyzete, számos, a világgazdaság és Európa számára is meghatározó globális folyamatában és eseményében betöltött kulcsszerepe miatt mindettől függetlenül is kiemelt figyelemre tarthat számot. Irán mind területe, mind 80 milliós népessége alapján a világ 20 legnagyobb ország közé tartozik. 420 milliárdos GDP-je alapján ugyan csak a 29. legnagyobb gazdaság, bizonyított földgázkészletei azonban (Oroszország után) a 2. legnagyobbak a világon, míg kőolajkészletei alapján a 4. helyen áll. Az ország nemzetközi elszigeteltsége és az ellene érvényesített bojkott miatt azonban tényleges gazdasági potenciáljánál jóval kisebb össz-kibocsátásra volt képes az elmúlt időszakban.
Az Egyesült Államok valójában már több mint 35 éve, az 1979-es iszlám forradalom győzelme óta tart fenn szankciókat Iránnal szemben. Az iráni forradalom egyik elsődleges törekvése a sah rendszere idején fennálló erőteljes külső (elsősorban amerikai) befolyás csökkentése és a saját, iszlámon alapuló politikai, társadalmi és gazdasági rendszerének kialakítása volt, amit akár az ország nemzetközi elszigeteltségének vállalása árán is biztosítani igyekeztek. Irán nemzetközi pozícióját és külső kapcsolatait az elmúlt évtizedekben a belső tényezők, mint az éppen hatalmon lévő elnök forradalmi, konzervatív, mérsékelt avagy reformista politikája, de külső tényezők, mint a kőolaj világpiaci ára, vagy akár az amerikai kormányzat Irán-politikája is alapvetően befolyásolták. A radikális forradalmi ideológiát követő Mahmud Ahmadinedzsád elnök 2005-ös hatalomra kerülése után különösen kiéleződött a viszony a külvilággal, az iráni nukleáris program miatt már ENSZ-szintű szankciókat is elfogadtak Irán ellen. Az EU csatlakozása a szankciókhoz egyre komolyabb gazdasági károkat okozott Iránnak, a 2012-től alkalmazott európai olajembargónak (és az olaj világpiaci árcsökkenésének köszönhetően) az iráni GDP az 2012-es 576 milliárd dollárról 420 milliárd dollárra csökkent. Időközben politikai irányváltás következett be Iránban, 2013 júniusa óta a reformista Haszan Ruhani váltotta Ahmadinedzsádot, ami mind a gazdaságban, mind a külkapcsolatokban komoly változásokat hozott.
A változásokra szükség is van, hiszen az iráni társadalom és gazdaság komoly problémákkal és kihívásokkal kell hogy szembenézzen. A gazdaság évek óta recesszióban van, a munkanélküliségi ráta 10% fölötti, a fiatalok között 25% fölötti szinten van. Az elmúlt évek óvatos, de egyértelmű reformjainak köszönhetően az inflációt sikerült 40% fölötti szintről 10% körülire mérsékelni, de a gazdaság szerkezeti szinten is változásra szorul. A korábban alkalmazott élelmiszer és üzemanyag árszubvenciókat 2009-től részben felváltották a lakosságnak adott közvetlen készpénz-szubvenciók (amelyek közgazdasági szempontból kevésbé torzítják a gazdaságot), azonban a kiadások a csökkenő állami bevételek mellett így is fenntarthatatlanok. Kiemelkedő jelentőségű, de politikai okoknál fogva nehezen megreformálható a gazdaság negyede fölött rendelkező ún. bonyadok, azaz vallási alapítványok rendszere. A több mint száz, kormányzati finanszírozásban részesülő, de adómentességet élvező alapítvány a gazdaság számos ágazatában meghatározó szerepet játszik. Problémát jelent ugyanakkor átláthatatlan gazdálkodásuk és a hozzájuk fűződő korrupció. Ugyan jelentős feladatot vállalnak át a szociális munkájukkal és a szegényeknek nyújtott támogatásaikkal a kormányzattól, de ezt koordinálatlanul és kevéssé hatékonyan végzik. Politikai beágyazottságuk miatt viszont a struktúra reformja nagyon nehezen megvalósítható.
A nukleáris megállapodás létrejöttének köszönhetően a szankciók könnyítése illetve feloldása várható, ami rövidtávon mindenképpen pozitív hatással lehet az országra: Irán ismét szabadon exportálhat kőolajat, ami az ország legfontosabb bevételi forrását jelenti és hozzájuthat közel 100 milliárd dollárnyi külföldön befagyasztott eszközéhez. Aktívabbakká válhatnak az országban a külföldi befektetők, ami létfontosságú nem csak a gazdaság szempontjából kulcsfontosságú olajszektor modernizációjához és teljesítményének növeléséhez, de az infrastruktúra és a technológiai kapacitás bővítéséhez is hozzájárulhat. Mindezt azonban negatívan befolyásolja, hogy a kőolaj alacsony (és az előrejelzések szerint a közeljövőben is változatlan) világpiaci ára miatt a bevételek nem emelkednek jelentősen. A függetlenség fenntartásának igénye miatt a külföldi tőke bevonása is korlátozottan és erősen szabályozott keretek között fog megtörténni, az ország politikai berendezkedése miatt pedig gazdasági és társadalmi reformok csak a konzervatív vallási elit által meghatározott mértékben hajthatók végre.
Szigetvári Tamás
A blogbejegyzés a november 5-i műhelybeszélgetés vitaindítója.
