A választások

2015 szeptember 27. történelmi jelentőségű nap volt Katalónia, Spanyolország és az Európai Unió számára is. A katalán parlamenti választásokon, rekord magas, 77,4%-os részvételi arány mellett a legtöbb szavazatot a függetlenséget kitűző pártkoalíció, a Junts pel Sí (Együtt az Igenért) kapta. Így 62 helyhez jut a parlamentben. Hét párt indult a választási listán, közülük kettő függetlenség-párti (az említett Junts-on kívül még a CUP (UnitatPopular, Nemzeti Egység). Változások híve a SqeP párt is (Sí que es Pot, ez a katalán Podemos). A CUPpal együtt a Junts-nak meglesz az abszolút többsége a parlamentben (72 hely). A szavazatok számát tekintve a függetlenségre kevesebb, mint a fele (47%) szavazott, vagyis közel fele-fele arányban megosztott Katalónia. A nagy vesztes a Néppárt, 2012-ben 19 helye volt, most 11. Sokkal több helyet nyert viszont az egy év alatt rakétaként felívelő Ciutadans, 9-ről 25-öt. A választási rendszer sajátosságai miatt egyébként egyes katalán alrégiókban (pl. Barcelona) két-két és félszer annyi szavazat kell egy parlamenti helyhez, mint más alrégióban. Tehát hiába szerezték meg a parlamenti helyek többségét a függetlenség-pártiak, ez nem jelenti a szavazatok többségét.

A kormányalakító tárgyalások szinte azonnal elkezdődtek, és itt szövetségre kényszerül a radikális és a nem radikális függetlenségi párt. Az előzetes ígéretek szerint, a függetlenséget – ha lesz -18 hónap alatt deklarálják Katalniában. Nem mindegy, hogy hogyan osztják be ezt az időtartamot, hogyan készítik elő ezt a lépést. A legvalószínűbb, hogy az első három hónapban radikális változások nem lesznek, mivel ezekre a kormányon levő PP erősen reagálhatna (katalán politikusok bebörtönzésétől kezdve a spanyol hadsereg bevetéséig). Ha egyoldalúan kikiáltják a függetlenséget akkor a madridi kormány felfüggesztheti a katalán intézményeket, alapkartát és letartóztathatja a katalán kormány függetlenségpárti tagjait, behívhatja akár a hadsereget az Alkotmány 155. cikkelyére hivatkozva. Ezt eddig még sohasem alkalmazták és azt mondja ki, hogy a központi kormány interveniálhat egy tartományban, ha ott megsértik az alkotmányt, a törvényeket és Spanyolország érdeke ellen cselekszenek. Ki is jelentették kormányoldalról a választások előtt két nappal, hogy minden lépését figyelni fogják az új Generalitatnak és azonnal feljelentik, törvényszék elé viszik, ha kell. Tehát az új katalán kormány valószínű óvatos lesz, előbb kiépíti az „árnyék” intézményeket, saját pénzintézetet, jogászi testületet, hivatalos, deklarált lépések nélkül.

Az új katalán kormány tehát jobb, ha kivár. Annál is inkább, mert általános spanyol parlamenti választások lesznek decemberben és a néppárti abszolút többség elolvad. A spanyol színtéren megjelent a harmadik nagy párt a Podemos, és ez új jelenség, eddig két párt volt, PP (Néppárt) és PSOE (Szocialista párt). A Néppárt nem kap majd abszolút többséget, sőt valószínű nem lesz kormányzó erő sem. Ezután pedig könnyebb lesz a katalánoknak tárgyalni Madriddal. A szocialista párt – látva az erősödő katalán nacionalizmust - eddig is a tárgyalás és az alkotmányreform híve volt.

Nézzük, mi lehet a függetlenedési akcióterv:

A kormányalakítás után felkérik a spanyol kormányt, hogy ismerje el az új kormányt és annak célját és kezdjenek tárgyalást a békés elválásról. Az új katalán alkotmány megszerkesztése elkezdődik, a civil szervezetekre bízva.(A Generalitat ebből direkt kimarad, nehogy okot adjon Madridnak a beavatkozásra.) Közben folyik a párhuzamos állam kialakítása például az adózás, jog, biztonság, telekommunikáció, infrastruktúra, víz, energia és külügyek terén. Végül 8 vagy 9 hónap múlva a katalán parlament szavaz a függetlenség kihirdetéséről és engedélyezi az új alkotmányról szóló népszavazást és az új Katalán Köztársaság kormányának választását. A választás legkésőbb18 hónap múlva lesz, de lehet hamarabb is, Madrid hozzáállásától függően. Rövid távon ami biztos: a bizonytalanság és ez lassíthatja a spanyol és a katalán növekedést.

Katalónia az EU-ban

Jogászok tanulmányt készítettek szeptemberben a katalán önállóság jogi következményeiről az EU-ban. Ebben kifejtik, hogy a katalán függetlenség egyoldalú kikiáltása alkotmányellenes (1.2 és 2. cikkely: a nemzeti önrendelkezés a spanyol állam feladata, az alkotmány a spanyol nemzet feloldhatatlan és oszthatatlan egységén alapul). Az EU jogrendszerét is sértené, hiszen az EU alapszerződésének 4.2 cikkelye szerint az EU tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, alkotmányát, területi integritását. Amennyiben Katalónia önálló állammá válna, automatikusan kizáródna az EU-ból és a nemzetközi szervezetekből és harmadik országgá válna. Kérheti felvételét, de ehhez minden tagállam beleegyezése kell és ratifikálás. Ha más utat szeretnének, ahhoz módosítani kell az EU alapszerződését (48-49 cikkely alapján ezt egy tagállam, az európai parlament vagy a Bizottság kérheti és a Tanács egyhangú döntése kell hozzá). A spanyol diplomáciai hálózat, védelem sem vonatkozna Katalóniára. Nem lenne közös vámrendszer, sem közösségi juttatások, nem lenne a Schengeni rendszer és a Monetáris Unió tagja. Az eurót használhatná, de a BCE döntéseiben nem vehet részt, nem nyomtathat pénzt.

Minderre a katalán függetlenség pártiak válasza az, hogy az EU tagság politikai akarat kérdése. Kelet-Németország egyesítését és EU tagságát is megoldották ugyebár anno… Ráadásul, ha a spanyol kormány nem ismeri el az önálló katalán köztársaságot – amit biztosnak lehet tekinteni – akkor Katalónia marad Spanyolországban, tehát nem esik ki az EU-ból.. Továbbá úgy vélik, hogy az EU különféle szerződések összessége (schengeni, monetáris unió, stb.) és ezekhez lehet csatlakozni, vagy akár bilaterális szabadkereskedelmi szerződéseket kötni.

Az EU tagság, vagy kiválás témája egyébként a választási kampány egyik legfontosabb témájává vált. Erről rendezték az egyetlen nyilvános TV-vitát is, ahol a spanyol külügyminiszter (Garcia Margallo) és a katalán ERC párt vezetője (Oriol Junqueras) nézetei csaptak össze. Margallo volt az, aki korábban azt nyilatkozta, hogy Spanyolország vétózni fogja Katalónia EU csatlakozását „három generáción át” és, hogy a független állam majd az „űrben hányódik évszázadokon át”.

Megkérdezték az EU Bizottságát is a kérdésről, s ez egy kellemetlen afférhoz vezetett. A kiadott Bizottsági nyilatkozatban ugyanis más volt az angol szöveg és a spanyol fordítás. Ez utóbbi egy bekezdéssel több volt és az állt benne, hogy egy régió önrendelkezését a nemzeti alkotmány határozza meg és nem a regionális parlament. Az angol verzió, ami hiteles és tükrözi Juncker és a Bizottság véleményét csak annyit mond, hogy nem a Bizottság feladata a tagállamok belső szervezeti és alkotmányos kérdéseiben állást foglalni. A katalán kormány vizsgálatot kért a Bizottságtól az ügyben.

A választások előtt spanyol részről több fenyegetés elhangzott, nagy volt a nyomás. Artur Mas pártját vádolták korrupcióval hogy építkezési cégtől megbízásokért 3%-ot fizetett a párt alapítványába még 2009-ben. A spanyol belügyminiszter hangsúlyozta: ha a katalánok nem szavazzák meg a függetlenséget, nem lesz szükség katonai beavatkozásra (érzékeltetve, hogy ellenkező esetben akár lehet is). A spanyol nagybankok nyilatkozatot adtak ki, mely szerint, ha az „igen” nyer, akkor át kell gondolniuk jelenlétüket Katalóniában a pénzügyi stabilitás megingása és az EU-ból kizáródás miatt. Spanyol nagyvállalatok is hasonlóan nyilatkoztak.

A korábbi karizmatikus spanyol kormányfő, Felipe González nyílt levelet írt, bírálva a Generalitat vezetőjét: hogy akar államot alapítani, ha nem tiszteli a törvényeket, célja elszakadni Spanyolországtól, de Aragóniától, Valenciától is? (Ezek pont azok a területek, amikre a katalán igazságügyi miniszter kiterjesztené az állampolgárságot, Nagy Katalónia (Valencia, Aragónia, Baleár szigetek, dél Francia Észak Katalónia)). David Cameron, Angela Merkel is szót emelt, hogy ne váljon le Katalónia.

A spanyol kormány álláspontja szerint népszavazást csak egész Spanyolország tarthat. Ez egy választás volt, ami felhatalmazza a pártokat programjuk végrehajtására, de ez a program alkotmányellenes. Ráadásul a szavazatok többségét nem kapta meg az „igen” (47,8%), csak a parlamenti helyekét. Ugyanakkor, a katalán pártok szinte mindegyike változást és nagyobb önállóságot akar, csak nem feltétlenül függetlenedéssel. 

Hosszabb távon a spanyol alkotmány reformja, vagy egy külön egyezmény a katalánokkal nem lesz elkerülhető (volt, amikor ez nem okozott gondot, 2011-ben, elkerülendő a görög-ír-portugál típusú intervenciót, német nyomásra augusztusban 15 nap alatt a kormány és az ellenzéki pártok egyetértésével sürgősséggel, népszavazás nélkül módosították az Alkotmányt, s bevették a költségvetési stabilitásra vonatkozó cikkelyeket, a piacok lenyugtatása céljából). Még a spanyol demokrácia kialakulásakor az 1978-as Alkotmány rögzítette a spanyol autonóm tartományok rendszerét és jogait csakúgy, mint a katalán alapszerződés. 2006-ban a katalánok megszavazták a saját autonómia alkotmányuk  reformját, s ezt a spanyol parlament is elfogadta, kivéve a Néppártot. Az új statútum érvénybe lépett, de a Néppárt az Alkotmánybíróság elé terjesztette azt. Az alkotmánybíróság hosszú vita után végül 2010-ben úgy döntött többek között, hogy a katalán nem “nemzet”, mint ahogy azt a statútum rögzíti, mert a spanyol alkotmány szerint csak egy nemzet van, a spanyol. Az Alkotmánybíróság továbbá hatályon kívül helyezte az önálló igazságszolgáltatási intézmény (Katalán Igazságügyi Tanács) felállítására vonatkozó rendelkezést, mivel az igazságszolgáltatás a központi állam kizárólagos joga.

Artur Mas katalán kormányzó még 2012-ben megpróbált a madridi kormánnyal pénzügyi egyezményt kötni, ami többek között lehetővé tette volna, hogy Katalónia maga szedje az adókat. A spanyol vezetés azonban nem tárgyalt. Innentől kezdve még inkább nőtt az elkeseredettség, s Artur Mas bejelentette a katalán népszavazás megtartását. Katalónia és Madrid között a párbeszéd gyakorlatilag megszűnt. A spanyol kormány ismét panaszt emelt az alkotmánybíróságnál, amely a referendumot felfüggesztette. Mas ezután „alternatív” szavazást hirdetett, de a madridi vezetés emiatt is alkotmánybírósághoz fordult, amely ismét felfüggesztette a katalánok kezdeményezését. Végül már csak “konzultáció, közvélemény kutatás” néven emlegették november 9-et. Itt a részvételi arány 33% volt és a szavazók 81%-a voksolt igennel a függetlenedésre. Már itt világossá vált, hogy nagy a katalánok megosztottsága a függetlenedési kérdésben. Röviden elmondható, hogy a spanyol kormány makacs elutasítása és az elhúzódó válság együttes hatása, hogy a katalán függetlenedési törekvések ennyire felerősödtek.

Gazdasági érvek

A Katalán Autonóm Közösség többet fizet be a központi költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap. Ez nem is lenne gond, csak a katalánok álláspontja szerint ez a fajta „deficitjük” a központi költségvetéssel szemben túlzott. A pénzügyi egyenleg kétféle módon számítható ki Katalónia és Spanyolország között: az adófizetés-jövedelem elven és a monetáris, pénzügyi áramlások módszerével. Az első esetében a pénzeket ott költik el, ahol a kedvezményezett él, a második esetében pedig a költés területe számít, ahol azt használják. A számítási módszerektől függően a deficit a katalán GDP 5-8%-a, évente 11-16 milliárd euró. A katalánok által befizetett adók 43%-át máshol költik el. Mindennek következtében a katalánok esetében egy főre kevesebb közkiadás jut, mint más régiókban.

Katalónia a negyedik leggazdagabb spanyol régió, egy főre eső GDP-je kb. 23% -kal magasabb, mint a spanyol átlag, az EU-ban a kilencedik lenne. A függetlenség jelentős hatással lenne a regionális költségvetésre. Egyrészt új állami struktúrákat kell kialakítani, (adminisztrációt, határvédelmet, stb.), tehát nőnének a közkiadások. A bevételi oldal is módosulna, mert az adóbevételeket megtarthatnák. Igaz, nem azonnal folyna vissza a pénz, átmenetileg saját kötvényekből kellene valószínűleg finanszíroznia magát az új országnak.

Katalónia éves deficitje 4,4 milliárd euró volt 2014-ben, ami a GDP 2,2%-a. A katalán pénzügyminiszter Andreu Mas-Colell rámutatott, hogy a katalán kormány jelentős költségvetési kiigazítást hajtott végre 2010 óta, amikor 9,1 milliárd euró hiánya volt, ami a GDP 4,5%-ára rúgott. 2015-re 1,44 milliárd eurós hiány a cél (0,7%). Mindez a hiány 84,2%-os csökkenését jelenti. Így Katalóniának köszönhető a spanyol hiánycsökkentés 15,12%-a, miközben a régió az állami pénzeknek csak 5,49%-át kezeli.

Katalónia, mint önálló állam lakossága 7,5 millió lenne, mérete 40 ezer négyzetkilométer, hasonlítana Svájchoz. Exportjának mintegy 60 százaléka az Európai Unióba irányul, s innen jön behozatalának fele is. Legfőbb partnere (a többi spanyol tartományon kívül) Franciaország, Németország, Olaszország. Katalóniában számos multinacionális nagyvállalat telepedett le. A katalán kultúrát önálló intézetek terjesztik a világban. Katalónia kb. 310 milliárd dollárnyi GDP-jével a világ 34. leggazdagabb országa lenne, gazdagabb, mint Portugália vagy Hong Kong.

A függetlenség-latolgatások folytatódnak tehát. A Rajoy-kormány most már, a választási eredmények fényében kicsit enyhébb hangot üt meg, de az elkövetkezendő három hónap jelentős változásokat valószínűleg nem hoz. Az új év és az új spanyol kormány viszont békésebb megoldások felé terelheti a katalán kormányt.

Éltető Andrea