Simai Mihály a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének kutatóprofesszora előadást tartott az európai parlamenti választások lehetséges következményeiről május 25-én.

Simai Mihály előadása elején történelmi áttekintést adott tekintettel arra, hogy 2014-ben nemcsak az első világháború kitörésének 100. évfordulója van, hanem Nagy Károly halálának 1200. évfordulója is. Nagy Károly annak a Német-Római Birodalomnak az alapítója, amely közel 1000 évig létezett, 1806-os felbomlásáig. Ebből az a tanulság, hogy semmi se tart örökké. 2014-ben az egyik magyar vonatkozású évforduló, hogy az ország 10 éve tagja az Európai Uniónak. Ez alatt a 10 év alatt nem annak kellett volna lennie a fő kérdésnek, hogy mit kapunk az uniótól anyagi értelemben, hanem annak, hogy tudott-e élni Magyarország a lehetőségeivel. A magyar történelem tanulsága az, hogy a lehetőségek jelentős részét elszalasztotta az ország.

A Budapesti Corvinus Egyetemen, akkori nevén Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Világgazdasági Tanszéken 1951-ben oktatni kezdték az „európai integráció” első lépésit és azt a következtetéseket vonták le, hogy az integráció a kereszténydemokraták és szociáldemokraták közti kompromisszumon fog alapulni. Jelenleg az Európai Unió geoökonómiai és geopolitikai térség, amely érdek és értékközösségen alapszik, egy integrációs projekt, amely különböző méretű gazdasági és politikai erejű és fejlettségi szintű államból álló korlátozott hatalmi pólus a többpólusú nemzetközi rendszerben. Az EU-nak globális stratégiára van szüksége, mivel módosultak fejlődésének külső feltételei.

Az európai parlamenti választásokon a radikális ellenzék jól szerepelt, azonban ez nem elég ahhoz, hogy megváltoztassák a jelenlegi rendszert. Ezért elsősorban nem a radikálisok térnyerésére kell koncentrálni, hanem hogy a kereszténydemokrata és szociáldemokrata többség merre akar haladni. A 69%-os többségnek a „tiltakozók” populista demagógiájával és szavazati súlyával azonban számolnia kell. Ennek az lesz az eredménye, hogy az Európai Parlament szerepének növekedése nagy valószínűséggel elmarad. Az Európai Tanácsban és az Európai Bizottságban is sokkal keményebb vitákra és alkudozásra lehet számítani, mint a korábbi években. De a nézet- és érdekkülönbségek kompromisszummal végződhetnek.

A jövővel foglalkozó szakemberek körében három lehetséges forgatókönyv van az EU-val kapcsolatban:

• Európai Szövetségi Állam létrejötte 2030-ra, közös elnökkel, erős központi intézményekkel és közvetlenül választott törvényhozással.
• „Bomló Európa”: leállnak az együttműködések. Eleinte pár tagállam lép ki az EU-ból majd végül a rendszer teljesen felbomlik.
• „A la carte” Európa: laza szervezet, ahol a tagállamok együttműködése csupán egy-egy területre (közös protekcionizmus, környezetvédelem) korlátozódnak.

Magyarország jövője az EU globális helyzetétől függ. A felzárkózás nem csupán a gazdasági kérdés, hanem komoly versenytényező is. Az országnak jobban kell ki használnia a lehetőségeit. 

Az összefoglalót Hegedüs Zsuzsanna készítette