Spanyolország és Portugália ismét a recesszió felé tart, vagyis elindult a W alakú válság második lejtőjén. Ez – mint ahogy a grafikonon látszik – egy kicsit lankásabb lejtő, mint az előző, de minden valószínűség szerint nehezebb lesz visszakerülni róla.
GDP növekedés az előző negyedévhez viszonyítva
Forrás: OECD Quarterly National Accounts és European Commission Interim Forecast, February 2012.
Középtávon egyelőre egyik országban sem nagyon látszik olyan tényező, ami fellendíthetné a növekedést. Mindkét országban az állami kiadásokat továbbra is csökkenteni kell, 2012-ben is követni kell az államháztartási hiány és államadósság lefaragására előírt intézkedéseket. A magánszféra fogyasztását korlátozza a magas munkanélküliség (ez Spanyolországban 23%, de már Portugáliában is eléri a 14%-ot), a háztartások eladósodottsága, és a hitelfelvétel nehézségei. Mivel a vállalati szféra is eladósodott és hitelhez szintén nem nagyon jut, a beruházások erősödése sem várható. A megszorító intézkedések nemcsak a növekedésre hatnak visszafogó jelleggel, de növelik a társadalmi elégedetlenséget is. Mindkét ibériai országban több általános sztrájk, tüntetés volt 2011-ben és 2012-ben és a türelem fogyatkozik az új kormányokkal szemben is. 2012. március 25-én Andalúziában és Asturias tartományban a választásokon már látszott a spanyol kormánypárt népszerűség-vesztése.
Portugália halad az IMF-EU-EKB által determinált útján, amit a 2011 tavaszán elfogadott mentő-hitelprogram jó előre rögzített. A negyedéves ellenőrző jelentések szerint egyelőre nagy eltérések nincsenek a menetrendtől, viszont az előrejelzések szerint ennek hatásaként az idén és jövőre is recesszió lesz, 2012-ben 3%-os GDP csökkenést prognosztizál az IMF. Spanyolországban a 2011 decemberében beiktatott új kormány rögtön egy 8,9 milliárd eurós megszorító csomaggal indított. Ide tartozik a jövedelem és vagyonadó-emelés, a közalkalmazotti és a minimálbér befagyasztása, a szakszervezetek és pártok támogatásának csökkentése és a közalkalmazotti munkaórák megnövelése.
Ezek után kiderült, hogy a tavalyi államháztartási hiánycél betartása nagyon nem sikerült – a GDP 6 százaléka helyett 8,5% lett a végeredmény. Erre hivatkozva a Rajoy kormány megpróbálta elérni Brüsszelben, hogy a 2012-es hiánycél a 4,4% helyett 5,8%-ra módosuljon, végül 5,3%-ra kapott is engedélyt. Luis de Guindos spanyol pénzügyminiszter szerint a brüsszeli rugalmasság oka, hogy a spanyol kormány hiteles programot terjesztett elő, és továbbra is tartja magát ahhoz a vállalásához, hogy 3 százalék alá csökkenti a hiányt 2013-ra. Ez két év alatt óriási, 55 milliárd eurónyi deficitcsökkentést jelent, ami akkora, mint amit a már “bedőlt” országokra róttak ki. Egyelőre nem látszik, hogy ez hogyan vihető véghez, számos elemző szerint sehogy (lásd pl. itt). Idén Spanyolországban 1,7%-os GDP csökkenés várható.
Mindkét országban komoly szerkezeti átalakítások kezdődtek el, a három legfontosabb terület itt a munkaerőpiac, a pénzügyi szektor és az állami szféra. Mindkét országban lépések történtek a munkaerőpiac rugalmasabbá tételére, a bankrendszer átalakítására (tartalékképzési előírások, egyesülések, tőkeinjekciók) és az államháztartás intézményi rendbetételére. Ez utóbbi Portugáliában a központi adminisztráció és a „párhuzamos állam”–jellegű helyi intézmények, állami vállalatok, alapítványok szövevényes rendszerének egyszerűsítését jelenti, Spanyolországban pedig a rendszeresen deficit-termelő autonóm régiók kordában tartását.
A szerkezeti átalakítások nem mennek gyorsan és hatásuk is csak hosszabb távon lesz érezhető. Az államadósság csökkentéséhez pedig minél hamarabb növekedésre lenne szükség, méghozzá nem is kevésre. A Kieli Intézet államadósság-barométere szerint alacsonyabb, 2%-os GDP növekedés mellett is a spanyol költségvetésnek a GDP-hez viszonyítva 2.4%, a portugálnak pedig 11%-os elsődleges többletet kellene tudni felmutatni ahhoz, hogy az államadósságuk finanszírozható legyen. De a következő három évben 2% növekedés sem várható…
Nagy kérdés, hogy hol a kiút ebből a helyzetből. Az export növekedése mindenképpen segíthetne a kilábalásban, csak bizonytalan, hogy erre milyen mértékben és mennyire reálisan lehet számítani. Itt már a két országtól független, külpiaci tényezők is szerepet játszanak. Másrészt éppen az ibériai országokban az export GDP-hez viszonyított aránya jóval kisebb, mint sok más nyitott tagállam esetében. A Világbank adatai szerint 2007-ben, még a válság előtti „jó” évben is az áruk és szolgáltatások exportja a GDP–hez viszonyítva Portugáliában 32% volt, Spanyolországban 27%. (Összehasonlításul néhány más ország adatai ugyanebből az évből: Lengyelország 41%, Finnország 46%, Ausztria 59%, Magyarország 81%, Csehország 80%).
Hajózásban a spanyolok és a portugálok hagyományosan jók, de most minden tudásukra szükség lesz. Egy jó ideig ugyanis a gazdaság hajóját a kormányosoknak nagyon óvatosan, átgondoltan kell navigálni egy szűk szorosban, zátonyok között, miközben időnként vihar tombol.
Éltető Andrea
