Afrika a nemzetközi munkamegosztásban még napjainkban is nagyrészt nyersanyagexportőrként vesz részt, számos afrikai ország gazdasága egy vagy néhány nyersanyag kivitelétől függ. Az ásványkincsektől való túlzott exportfüggőség komoly veszélyeket rejt: a világpiaci árak fluktuációja miatt az állami költségvetés nehezen tervezhető, az exportbevételek bizonytalansága az importot is befolyásolja, a bevételek nem azonnali felhasználása (megtakarítások vagy befektetések formájában) súlyos ellenérzéseket szül a mélyszegénységben élőkben, politikailag nehezen kivitelezhető. Az árak fluktuációja mellett a „holland kór” is fenyegeti a nyersanyagokban gazdag országokat: a helyi valuta erősödhet csökkentve az export versenyképességét és drágítván az importot, a növekvő kitermelő szektorba áramló munkaerő és tőke visszavetheti a többi gazdasági ág fejlődését, ez pedig egyoldalúvá teheti a gazdaságot. Márpedig fenntartható és hosszú távú növekedéshez diverzifikált gazdaságra van szükség, azaz a növekedést nem lehet egyetlen szektorra alapozni.

Azokban az országokban, ahol nincs fejlett intézményrendszere a politikusok elszámoltatásának, elharapózhat a nyersanyagok kitermelésével és értékesítésével kapcsolatos korrupció. Az olaj- és bányatársaságok ugyanis Afrikában nem hozzák nyilvánosságra, hogy mennyit fizetnek a kormánynak a nyersanyagvagyon kiaknázásáért. Számos fizetési módozat létezik: a bányászati koncesszióért fizetett összegtől és adófizetéstől a bányajáradékon (a kitermelt nyersanyag értéke után fizetett járadék) és nyereségrészesedésen át a természetbeni fizetségig. A transzparencia hiánya sok esetben lehetőséget teremt a korrupcióra.

A korrupt kormányok nemcsak a jelen, hanem a jövő generációinak és politikai rezsimeinek is jelentős károkat tudnak okozni: a nyersanyagban gazdag harmadik világbeli országokban például gyakori a future ügyletek kötése a kitermelésre. Ez azt jelenti, hogy egy állami tulajdonban lévő kitermelő vállalat gyakorlatilag előre eladhatja a nyersanyagot, azaz pénzt kaphat (ma) cserébe a jövőbeni szállításokért. Ez valójában nem más, mint a jövőbeni termelésre felvett hitel, ami azt is jelenti, hogy a jövő kormányait a jelenleg hatalmon lévő kormány megfosztja bevételeitől. Ráadásul a megnövekedett adósságszolgálat a jövőben nehezítheti a gazdasági növekedést.

A terepkutatás célországai, Botswana és Namíbia nyersanyagokban rendkívül gazdag és sikeres országok: Botswana a világ legjelentősebb gyémánttermelője, míg Namíbia jelentős cink-, uránium-, réz-, arany- és gyémántkészletekkel rendelkezik. Friss hír, hogy Namíbia partjainál hatalmas olajlelőhelyet is találtak, amely szakértők szerint felér a hatalmas angolai olajkészlettel.

A terepkutatás során a szakpolitikai döntéshozókkal, gazdasági szakemberekkel és tudományos kutatókkal készített interjúinkkal azt céloztuk felmérni, hogy milyen tudatos gazdaságpolitikai lépések segítettek ezekben az országokban elkerülni az Afrika-szerte jellemző nyersanyag-kitermeléshez kapcsolódó fejlődési csapdákat.

Kiss Judit és Biedermann Zsuzsánna kutatási beszámolójának időpontja: március 3., 10.00 óra. A beszámolóra az MTA Kutatóházban kerül sor (Budaörsi út 45, 804-es terem).

Kérjük, részvételi szándékát jelezze a vgi.titkarsag@krtk.mta.hu e-mail címen.