A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (2) agriculture (2) ajánló (4) akkumulátor gyártás (1) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (4) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (6) brexit (4) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) covid (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (1) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) digitális megosztottság (1) digitalizáció (1) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (8) elnökválasztás (4) éltető andrea (33) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (29) értéklánc (1) északi országok (1) EU (27) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (2) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (3) financial market regulation (1) financial reform (1) financial solidarity (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (8) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (3) GGTTI (1) globális értékláncok (3) globalizáció (2) Göd (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (191) Hungary (5) ifjúsági munkanélküliség (1) indonézia (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) ipar4.0 (1) iparfejlesztés (2) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (9) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (8) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) könyvajánló (1) kornai jános (1) környezetvédelem (1) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) Lakócai Csaba (2) légszennyezés (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (8) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) malajzia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (3) MiFID (1) migráció (2) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (4) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (163) portugal (2) portugália (2) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (5) római klub (1) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (19) spain (3) spanyolország (25) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (4) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) thaiföld (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (28) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) vietnám (1) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (5) világgazdasági növekedés (4) világkereskedelem (4) visegrádi országok (3) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Oroszország és az USA viszonya - és a lehetséges globális következmények

2017.08.10. 14:02 Világgazdasági Intézet

Trump amerikai elnök választási igérete az orosz-amerikai viszony javításáról ellehetetlenült az USA törvényhozásának és más politikai csoportoknak akciói nyomán. Az újabb szankciók Oroszország ellen, valamint az USA-ban és néhány európai állam politikájában kibontakozott oroszellenesség és az orosz politika válaszlépéseinek következményei új, súlyos, veszélyes világpolitikai válsággócokká válhatnak. A hatalmi versengésben új fejezet nyílhat a nemzetközi viszonyok multipolarizálódó feltételrendszerében. Lényeges kérdés, hogy a hatalmi versengésben milyen szerepet játszik Oroszország, a jelenlegi orosz bel- és külpolitika, illetve, hogy a világ geopolitikai viszonyai keretében milyen motivációi vannak az Egyesült Államok, az EU vezető államai, Németország, Anglia és Franciaország Oroszországgal kapcsolatos politikájának. Ennek vizsgálata nemcsak a jelenlegi nemzetközi környezet szemszögéből fontos

Az Egyesült Államokról néhány évvel ezelőtt írt könyvemben az USA külpolitikáját elemezve megvilágítottam, hogy ez részben reaktív - tehát reagálást jelent más államok politikai lépéseire - tényleges, vagy feltételezett amerikai érdekekből, esetleg az általa is vallott globális értékrendből kiindulva. Az elmúlt évtizedekben mindkettőben szerepet játszott a liberális internacionalizmus értérendjére épült amerikai világrend koncepció, s az amerikai hegemóniára épült “világ csendőre” szerep. A kétpólusú világban ennek ellenpólusa és legfőbb ellenfele a Szovjetunió volt. A hidegháború a bipoláris rendszer világa volt. Ideológiai, politikai, gazdasági és katonai szembenállást jelentett a két szuperhatalom és a két tömb között a nukleáris világháború állandó veszélyének árnyékában. A mai Oroszország jelentős mértékben különbözik a Szovjetuniótól, de a cári Oroszországtól is a hatalmi viszonyok hálózatában. Lényeges annak megértése, hogy Oroszország ebben a geopolitikai pozicióban eddig soha nem létezett. Változott az Egyesült Államok helyzete is. A Szovjetunió szétesése és belső viszonyainak kaotikus alakulása nyomán létrejött új Oroszország és az USA, valamint a nyugat-európai országok viszonyának alakulása az elmúlt negyedszázad során többször változott. Túlzott várakozásak, a realitásokat figyelmen kívül hagyó, illuzórikus politikai elképzelések, kiábrándulások, ideológiailag is motivált konfrontatív nézetrendszerek és az egymásra utaltság megértése nyomán kialakult együttműködés felismerése keveredtek a két állam kapcsolatait meghatározó döntésekben.

A XXI század második évtizedében Oroszország és az észak-atlanti térség államainak viszonya jelentősen romlott. Ebben az ukrajnai fejlemények és Oroszország reagálása nyomán a kelet-ukrajnai polgárháború és a Krím Oroszországhoz való csatolása jelentős szerepet játszottak és új stratégiai feltételeket alakítottak ki az USA és Európa számára. A valóságban azonban a viszonyok romlása már korábban elkezdődött. Az Obama adminisztráció úgynevezett ‘reset’ politikája nem realizálódott. 2015-ben a ‘National Military Strategy of the United States of Amerika’ az orosz katonai lépéseket proxiháborúként jellemezte, amellyek közvetlenűl aláássák a regionális biztonságot. Több fontos amerikai tábornok, pld. Joseph Dunford, az amerikai haderők vezérkari főnöki tertületének vezetője jelentette ki, hogy Oroszország jelenti a lefőbb veszélyt az USA számára. A NATO szövetséges európai erők főparancsnoka (SACEUR) Philip Breedlove pedig úgy fogalmazott, hogy az orosz revansista, agresszív politika nem ideiglenes és regionális kíhívás, hanem tartós és globális.

Az Egyesült Államokban sokan a hidegháború egyik legsötétebb időszakához, a McCarthy érához hasonlítják az Oroszország elleni hisztérikus kampányt, amelyik nem korlátozódik az Egyesült Államokra. Csak találgatni lehet, hogy az ukajnai háború, a Krím és a vád, amely a Trump megválasztásában játszott orosz szerepre vonatkozik (n. b. ezt Trump elnök és Putyin is tagadják) vannak-e további lényeges okok? Játszhat-e ebben pld. lényeges szerepet az amerikai katonai-ipari komplexum, vagyis a fegyveres erők és a hadiipar? Ahhoz, hogy az USA-ban jelentős haderő-fejlesztésre kerülhessen sor, nyilvánvalóan olyan ellenség megjelenésére van szükség, amellyel meggyőző módon lehet érvelni a költségvetés elfogadásánál a törvényhozásban. A hidegháború időszakának fő ellenfele Orszország és politikájának alakulása - ehhez sokkal meggyőzőbb érv lehet a Kongresszusban a terrorista veszély, Afganisztán, Kína vagy Észak-Korea. Fontos érv ez egyébként a NATO számára is. A törekvések Trump elnök megbuktatására - aki választási igéreteiben az orosz-amerikai viszony javítását tűzte ki célul, s vitathatalanok személyes kapcsolatai is bizonyos orosz személyiségekkel - ugyancsak szerepet játszhatnak a hisztériában. Ezt segítik bizonyos mélyen gyökerező ideológiai hatások is, miszerint az orosz autokrata vagy diktatórikus rendszer mindig is éles ellentétben állt az amerikai értékrenddel, s Trump törekvései az USA alapvető értékeit és érdekeit sértik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a 2018-ban sorra kerülő közbenső választási harcban különösen a demokrata jelölteket segíthetik a republikánus elnök elleni támadások az orosz témában. Tekinettel kell lenni persze arra is, hogy több területen folytatódik a két állam közötti együttműködés és a dialógus a világpolitika jelentős válsággócaival kapcsolatban, s ez mindkét állam alapvető érdeke. Emiatt sem egyszerű azoknak az eszközöknek az igazolhatósága, amelyeket az Egyesült Államok és a NATO többi tagállamai alkalmaznak Oroszországgal szemben. Különösen problematikusak az Oroszország elleni szankciók.

Fontos megvilágítani és megérteni az orosz politika motivációit is.

A hivalatos orosz kormánypolitikai dokumentumok az Egyesült Államok és más NATO országok politikáját olyannak tekintik, mely egyre labilissabbá és veszélyesebbé teszi a világpolitikai viszonyokat. Egyes orosz szakértők új hidegháborúként jellemzik a világhelyzetet. Véleményem szerint nincs ugyan hidegháború /még/, vannak azonban a helyzetben olyan elemek, amelyek a hidegháború viszonyaihoz hasonlitanak.

  1. A nyugat éppúgy, mint Oroszország teljes egészében a másikat hibáztatja a helyzet romlásáért és a feszültségek növekedéséért.
  2. Nem a pillanatnyi érdekek, hanem a közvetlen és hosszabb távú célok szembenállásáról van szó.
  3. Egyik fél sem számíthat arra, hogy a másik fél jelentősen módosítani fogja politikáját.
  4. A nemzetközi szembenállásnak jelentősek a belső következményei is.
  5. Megkezdődött, illetve gyorsulni tátszik a fegyverkezési verseny.

Mire alapozzák az orosz hivatalos stratégiai dokumentumok az országot veszélyeztető stratégiai helyzet létrejöttét?

Egyes fontos stratégák véleménye szerint a nyugat, s különösen az USA a jelenlegi orosz rendszer megdöntésével vagy jelentős meggyengítésével igyekszik kiterjeszteni hatalmát. Nemcsak politikailag elszigetelni, hanem katonailag bekeríteni is igyekeznek Oroszországot, ellene felvonulási területeket alakítanak ki a balti államoktól Romániáig. Folyik a NATO kiterjesztése. Oroszországban az ultrakonzervatív értelmiségiekből álló ’izbortszki klub hálózat’ fogalmazta meg ezt legélesebben, s bizonyos elemeket nézeteiből Putyin elnök is átvett. A 2014-ben módosított orosz katonai doktrina az orosz politikai elit jelentős részének véleményét tükrözi, miszerint a nyugat, elsősorban az Egyesült Államok adott esetben kész lenne katonai erő bevetésére is Oroszország átalakítására, az orosz állam felbomlasztására.

Putyin elnök is hangot adott annak a véleménynek, hogy az USA által vezényelt nyugat az EU és a NATO eszközeit is használva beavatkozik más államok belügyeibe azokban az államokban, amelyek hegemóniájával szemben állnak, pénzeli, fegyverekkel, zsoldosokkal segíti a kormányok ellen lázadó csoportokat, növeli a belső politikai feszültségeket. A színes forradalmak, amelyekben szerintük a nyugat szerepe igen jelentős volt, a nyugatnak nem tetsző Oroszországgal jó viszonyban lévő rendszerek megdöntésére irányultak. Ez tulajdonképpen már Szerbiával kapcsolatban megkezdődött. Többször kisérelték meg Oroszországban is ennek kirobbantását. Különösen jeletős kérdés volt ez Ukrajna esetében. Nemcsak az ott élő oroszok szempontjából, de az orosz flotta legfőbb fekete-tengeri bázisának, Szevasztopolnak kisöprését is valószínűsitette. Kűlönösen súlyos konkrét lépésként hivatkoznak az Oroszország elleni kemény szakciókra, amelyek ellentétesek a nemzetközi joggal, s amelyek nemcsak a kereskedelmet, pénzügyeket, hanem az emberek kitiltását is magukban foglalják.

Mindezekre hivatkozott a hivatalos, 2016 november 20-án Putyin által is jóváhagyott új külpolitikai koncepció, amelyet a KÜM dolgoztatott ki. Néhány idézet:

“A világon alapvető változások mennek végbe, amelyek a muntipoláris nemzetközi rendszer kialakulásával kapcsolatosak. A nemzetközi kapcsolatok szerkezete egyre komplexebbé válik. A globalizáció új gazdasági és politikai központok kialakulásához járult hozzá. A globális erőviszonyok és a fejlődési potenciál decentralizálódik: az ázsiai és csendes-óceáni térség felé tolódik. A hagyományos nyugati hatalmak dominanciája erodálódik. A világ kulturális és civilizációs diverzifikálódása minden korábbinál nyilvánvalóbb”.

“Az államok között a világfejlődés egyenlőtlenségei és a szélesedő jóléti szakadékok, a nyersanyagokért, a piacokért, és a szállítási rendszerekért folyó éleződő verseny miatt nőnek a feszültségek. Ez a verseny nemcsak az emberi erőforrásokat, a kutató és technikai képességeket érinti, növekvő mértékben ölt civilizációs méreteket az értékrendszerek szembekerülése nyomán. Ezzel a háttérrel kisérlik meg azt, hogy másokra kényszerítsenek értékeket. Nő a türelmetlenség, az idegengyűlölet, szaporodnak a nemzetközi konfliktusok, amelyek végső soron kezelhetetlen helyzeteket és káoszt alakítanak ki a nemzetközi viszonyokban.

Az erőfeszítések növekednek a katonai képességek bővítésére és javítására. Új típusú fegyvereket hoznak létre és telepítenek, amelyek a globális biztonságot veszélyeztetik aláaknázva a fegyverzetkorlátozó nemzetközi megállapodásokat és szerződéseket”

Az orosz politikai reagálás többirányú.

  1. Oroszország háborús helyzetekre készül. Erősíti és modernizálja hadseregét, növeli annak mobilitását. Ez különösen három területen lényeges: a nukleáris fegyverek terén, a rakétarendszerekben és a kibernetikai hadviselésben. Hangsúlyozza ennek elsősorban védelmi céljait. Úgy értékeli, hogy a nyugati katonai körök szinte háborús helyzetben gondolkodnak Oroszországról. Úgy látják, hogy a lehetséges konfliktusok természete változott és méretei jelentős mértékben bővültek. Oroszországnak ezért többféle konfliktusra kell felkészülnie: jelentős államok közötti háború, nemzetközivé szélesedett polgárháborúk, amelybe a külső hatalmak és Oroszország is belesodtódhatnak, alacsony intenzitású konfliktusok Oroszország szomszédságában, Oroszországon belüli háború egyes etnikai csoportok szeparatista törekvései nyomán. Változik a tradicionális hadszíntér is: kibővül a világűrre vagy az informatikai-kibernetikai csataterekre. Globális háborút valószínűtlennek tartanak, beleértve a nukleáris világháborút, arra számítanak azonban, hogy növekednek az olyan regionális háborúk, amelyek érdekeit is érintik, ezekbe belesodródhatnak, s ezek keretében sor kerülhet pld. közvetlen orosz–amerikai fegyveres konfrontációra is.
  2. Az észak-atlanti térségben Oroszország politikájával igyekszik alkalmazkodni a kialakult helyzethez és azokat a változásokat, amelyek pld. az USA politikájában zajlanak, valamint az EU és a NATO problémáit nemcsak kihasználni, hanem érdekeinek megfelelően befolyásolni is szeretné. Nem értékeli túl a trumpizmus, de számára kedvezőbbnek tartja, mint a döntően a demokrata pártiak által követett erősen ideologizált külpolitikát. Európában eleve kétségbe vonta az EU tartósságát. A jelenlegi helyzetben az EU-t első sorban mint geostratégiai képződményt igyekszik gyengíteni.Etekintetben keresi illetve erősíti azokat a csoportokat, amelyek ebben szerepet játszhatnak. Ez a törekvés valószínűleg az orosz-magyar kapcsolatokban is szerepet játszhat.
  3. Azokban a kérdésekben, amelyekben lehetőséget lát az együttműködésre az USÁ-val és általában a nyugattal, igyekszik fenntartani, sőt erősíteni együttműködését és oldani a feszülségeket. Ezek között különösen fontos a nemzetközi terrorizmus elleni közös fellépés, valamint azoknak a nemzetközi szerződéseknek a megőrzése, amelyeket az elmúlt évtizedekben az ENSZ keretében a fegyverrendszerek korlátozásáról kötöttek.
  4. Tekintettel az USA és az EU oroszellenes politikájára, az ázsiai térségben erősíti helyzetét és bőviti kapcsolatait. Ebben a vonatkozásban döntő számára stratégiai kapcsolata Kínával. Ez sok fontos közös érdekre épül, valamint arra a tényre, hogy egyik sem fenyegeti a másik belső rendszerét. Nem akarja egyikük sem a saját rendszerét a másikra kényszeríteni. A két állam érdekei sok fontos területen azonosak vagy hasonlóak: ilyenek pld. állásfoglalásuk a regionális konfliktusokban, a multipoláris világ kialakításának előmozdítása, a világgazdaság jelenlegi, mutilaterális szabályokra épülő, viszonylag nyitott kapcsolatrendszer fenntartása, Kölcsönösen előnyös és igen lényeges gazdasági együttműködésük is.
  5. A multilaterális rendszerben mindenekelőtt az ENSZ rendszerét és a Biztonsági Tanácsot támogatja. A nyugati hegemonizmus elleni harc jelszavaival igyekszik az ázsiai térségben és a BRIC keretében új típusú nemzetközi gazdasági szervezetek kiépítésére. Ezek az Asian Infrastructure Investment Bank (AIIB), a BRICS új Development Bank-ja (BRICS Bank).
  6. Keményebben, de szelektívebben lép fel a rendszer belső bírálóival, ellenfeleivel szemben és igyekszik csírájában elnyomni minden számára veszélyesnek ítélt mozgalmat vagy megmozdulást.

Nemcsak globális geostratégiai szempontból, hanem Magyarország számára is lényeges kérdés, hogy merre tart az Egyesült Államok és milyen hatalommá fejlődik Oroszország a multipolarizálódó világban? Kérdéses, hogy mennyire helytálló Kissinger véleménye a két ország kontrasztjáról 2001-ben írt könyvében: ”Szüksége van-e Amerikának külpolitikára?” a következőket írta: “Mindkét ország, Oroszország és Amerika is rendelkezik történelmileg kialakult  adottságokkal társadalmáról. Amíg azonban az amerikai a szabadság koncepciójából táplálkozik, az orosz a közös szenvedésből és a tekintélynek való közös alávetettségből. Amerikában mindenkinek joga van arra, hogy a közös értékekből részesüljön. Oroszországot az orosz nép számára tartották fenn. Ebből kimaradtak a birodalom más népei. Az amerikai eszmevilágból az elszigetelődés következik, az orosz eszmevilágra a terjeszkedési vágy és a nacionalizmus a jellemzőek.” A két állam politikájának alakulásában nemcsak a hatalmi elit csúcsai és döntéseik játszanak szerepet. Az USA-ban kiemelkedő fontoságú az egymást ellenőrző és korlátozni képes intézmények szerepe, amelyik a változó belső érdekviszonyokat is “közvetíti”. Oroszország centralizált intézményrendszere ellenére végső soron jelentős szerepe van az orosz nép lelkialkatának, az orosz társadalom s különösen az értelmiség magatartásának, a helyi viszonyok és mindenekelőtt a gazdasági fejlődés alakulásának.

Manapság sok prognózis lát napvilágot Oroszország és az USA jövőjéről és a két állam viszonyáról. Sok elemző számit arra, hogy az USA az elszigetelődés illetve a befelé fordulás felé halad. A prognózisok Oroszországgal kapcsolatban arról spekulálnak, hogy mikor lesz és milyen a putyin utáni korszak s mi lesz a hatalmi változások hatása az orosz bel- és külpolitikára, Sok elemző szerint jelentős belső megrázkódtatások várhatók, s különösen az októberi forradalom századik évfordulójával kapcsolatban egyesek ennek ismétlődését valószínűsítik, de nem vörös színben. A forgatókönyvek többsége hosszan tartó, bizonytalansággal és feszültségekkel teli időszakra számít. Véleményem szerint a viszonyok alakulásában a korábbinál jelentősebb a globális feltételrendszer, Kína, Ázsia, az európai hatalmak és a Közel-Kelet államainak érdekviszonyai, politikája illetve ennek hatása. Ez utóbbiból az is következik, hogy nem lehet kizárni olyan katonai konfrontációt sem, amelynek elkerülésére - ennek nukleáris “töltete” miatt -mindkét fél törekszik.

Simai Mihály

(A fenti írás a Közgáz Alma Mater Panel keretében 2017. március 25-én tartott bevezető előadás bővitett változata)

2 komment

Címkék: oroszország hun simai mihály Amerikai Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr7712733056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gerilgfx 2017.08.10. 14:31:27

a második hidegháborút oroszország nyerte. a nyugat minden fronton elbukta ezt a konfliktust, legyen az gazdasági, kulturális, társadalmi, katonai.

ennek a fő oka a liberalizmus és az ,,eurószocializmus'', amely azt mondta, hogy nem kell érteni semmihez. elég az, ha egy nagyvállalatban betanított munkásként megszakértesz valamit két kvadozás között, üldögélsz egy hivatalban és romológiát vizsgálsz 80%-os adóból, gender studiest, társadalmi nemek tanulmányát, és más áltudományokat tanulsz egy egyetemen hitelből, vagy tudományos szakokon a nyugati berendezések betanított üzemeltetését jambikus pentameterben. szülni minek, a férfiaknak minek alapvető emberi jogok, innoválni bármit ugyebár minek, az elmúlt 30 évben nyugateurópában nem is sikerült semmit. minek például egy chipgyártósor, ha helyette lehet buszmegállót, és térkövet rakni annyi pénzért, amennyiből az oroszok atomreaktorokat építenek?

ami tényszerűen kijelenthető, hogy 3 generáción belül kvázi minden, ami a lajtától nyugatra van, genetikailag és kulturálisan is teljes kiírtásra kerül többek között az évi 10 millió afrikai és közelkeleti bevándorlónak köszönhetően.

a kérdés inkább csak az, hogy ez számunkra, magyarok számára milyen változásokat hozhat.

egyrészt pozitívat, mert az eurószocializmus végével magyarországon elmozdulhat a politika a demokrácia, és a gazdaság a valódi kapitalizmus irányába, ami mindenképpen pozitívum. másrészt negatívat, hisz hozzánk hasonló genetikájú egyedek százmilliói fognak megsemmisülni.

történelmi riválisai tehát elkerülhetetlenül végső győzelmet aratnak a nyugat felett, oroszország, kína, india, és az arabok mindenképp a nyertesek között lesznek.

a nyugati kultúrát mindenképp eradikálni kell, lehetőleg az ott élő eredeti népek megőrzése mellett. magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy a nyugatueurópai államokban esetleg be kell majd avatkozni a regnáló liberális diktatúrák ellen, nacionalista demokráciák kifejlődésének elősegítése érdekében. jelenleg ez minden szabad nép, szabad ember, gondolkodó ember, dolgozó ember, vállalkozó érdeke. az európai röfögőknek oda kell csapni, de brutálisan, hogy megértsék. ha a szép szóból értenek, akkor azzal, de ha nincs más megoldás, és csak termonukleáris fegyverekből értenek, akkor akár azzal. nem hagyhatjuk, hogy akár a teljes magyar lakosságot megölje néhány brüsszeli bürokrata csak azért, hogy mégegy utolsó aranylövést beadhassanak maguknak, mielőtt rájuk törvén az ajtót levágja a fejüket néhány késes arab.

rezgaras 2017.09.28. 15:56:54

Hagyjuk a retorikát és propagandát! Nézzük a tényeket!

Az elmúlt 25 évben az USA (és "szövetségesei") komoly pozíciókat nyertek az oroszokkal szemben. Ma amerikaiak állomásoznak a Balti országokban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában. Amerikai fegyvereket szállítanak Ukrajnába és Grúziába. Nem igazán szimpatizálok Putyinnal, de megértem az aggodalmait.
süti beállítások módosítása