A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (11) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Bolsonaro (1) Brazil (1) Brazília (5) brazília (3) brexit (3) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) csehország (1) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Királyság (7) elnökválasztás (4) éltető andrea (27) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (28) értéklánc (1) északi országok (1) EU (25) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (7) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (2) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) gyár (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (186) Hungary (4) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (8) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (7) kereskedelem (1) kína (13) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) koronavírus (10) Kőrösi István (7) közép kelet európa (9) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (8) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) MTD (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (2) Naszádos Zsófia (6) Németország (4) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (154) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (4) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (17) spain (3) spanyolország (22) state capture (1) svédország (1) Szalavetz Andrea (3) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szerbia (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (3) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (10) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (5) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) USA (1) választások (23) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (53) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Járvány-sújtotta tőkeáramlások

2020.05.04. 11:49 Világgazdasági Intézet

A COVID-19 még nem volt sehol, amikor már 2019 októberében szomorú hangú előrejelzések jelentek meg a közvetlentőke-áramlások alakulásáról. Az OECD[1] mérései szerint az FDI-áramlás 2019 első felében 20%-kal csökkent 2018 második félévéhez képest. Az OECD-országokban megvalósult befektetések estek nagymértékben, s azon belül elsősorban az USA (főleg a Kínából származó közvetlentőke-beruházások), Hollandia és Nagy-Britannia számai csökkentek leginkább. Az UNCTAD[2] egymást követő jelentései is egyre borúsabb képet festenek a globális közvetlentőke-áramlás 2020-as lehetséges alakulásáról.

Január végén még 2019-hez képest enyhe emelkedést vártak, a március végén megjelent elemzés ugyanakkor 2020-21-ben 30 és 40% közötti visszaesést prognosztizál. Ez már nemcsak az eleve stagnáló-csökkenő trendet, de a járvány hatásait is figyelembe veszi. Az FDI minden eleménél jelentős csökkenést várnak, a határokon átnyúló vállalati egyesülés-felvásárlások esetében például az első negyedévre 70%-os visszaesést jeleznek, az év egészére pedig mintegy 50%-os csökkenéssel számolnak. Nemcsak a határon átnyúló felvásárlások, hanem a zöldmezős projektek is negatívan érintettek. Az új befektetések mellett a vállalati pénzügyi eszközök problémái jelentősen csökkentik a visszaforgatott profitból vagy vállalaton belüli hitelekből megvalósított, már működő projektek kapacitásbővítéseit jelentő pótlólagos beruházásokat is. Az fDi Market adatbázis tranzakciók számát mutató 2020-as adatai is alátámasztják ezt. A számokat megerősítik a vezető multinacionális vállalatok előrejelzései is. Vagyis a járvány egy, gyakorlatilag a 2008-9-es válság óta stagnáló-gyengülő globális közvetlentőke-áramlást kapott el és taszított egy még inkább lefelé lejtő pályára

Érdemes először azt megnéznünk, hogy vajon a globális közvetlentőke-áramlás mérésére használt adatok valóban azt mutatják-e, amit mérni szeretnénk velük. A kétezres évek fontos tapasztalata, hogy megélénkült az adóparadicsomok és a kedvező adózású fejlett országok (Hollandia, Luxemburg, Svájc, Ciprus, sőt Magyarország is a speciális célú vállalatok révén) közvetítő szerepe az FDI-áramlásban. Ez akár egyharmadával is „inflálhatja” a globális közvetlentőke-áramlás adatát[3], vagyis valójában a világgazdaságban egyharmadával kevesebb a közvetlentőke-áramlások nagysága az adatok által jelzettnél. Ezen felül egy-egy vállalati átszervezés, aminek nincsen igazán sok köze a valódi közvetlentőke-befektetésekhez, átrajzolhatja egy-egy év fejleményeit[4]. A világ vezető tőkeexportőr országainak szabályozásváltozásai is ezt okozzák[5]. Ezért igazából kicsit a sötétben is tapogatózunk, amikor a közvetlentőke-áramlások valódi nagyságáról van szó. Ennek ellenére, a tendenciákról mégis a fizetési mérleg külföldi közvetlentőke-adata adhat viszonylag megbízható képet.

A COVID-19 okozta krízis kapcsán természetesen adódik a 2008-9-es válsággal való összehasonlítás: akkor körülbelül 30%-os volt a közvetlentőke-áramlások visszaesése (bár a 2007-es év egy mesterségesen magas, nagy értékű határokon átnyúló vállalatfelvásárlásokkal inflált bázist jelent). A koronavírus hatása ennél minden bizonnyal sokkal erősebb lesz: több ország érintett, a keresleti sokkot kínálati sokk kíséri a termelés leállítása miatt, és a vállalati pénzügyekre gyakorolt negatív hatás tovább csökkenti a beruházásokra rendelkezésre álló eszközöket.

Tehát, ugyan rengeteg a kérdőjel, de egyértelmű, hogy mind az FDI kínálati, mind a keresleti oldalán – ez utóbbin persze az előzőhöz képest rövidebb ideig - komoly visszaesésre kell számítanunk. A kínálati oldalt tekintve az ágazati adatok[6] alátámasztják a borús jóslatokat. Egyes fontos befektető szektorok erősen érintettek, az ott tevékenykedő cégek sokszor a felszínen maradásért harcolnak, és így az FDI-projektek jó részét elhalasztják vagy felfüggesztik: például a turizmushoz kapcsolódó ágazatokban (légi közlekedés, szállásszolgáltatás, étterem); a más okok miatt is visszaeső energiaiparban (például az olajiparban Szaúd-Arábia árcsökkentő politikája az USA-beli versenytársak kiiktatására); az ingatlanágazatban. Az UNCTAD adatai szerint a feldolgozóipari ágazatok közül az autóiparnál várják a vezető multinacionális vállalatok a legnagyobb termelés- és bevételkiesést. Ugyanakkor néhány ágazat jobban teljesít, és ez megmutatkozhat erőteljesebb befektetési aktivitásukban is – igaz lehet ez pl. a digitalizációhoz kapcsolódó eszközökre és szolgáltatásokra. Természetesen a néhány jobban teljesítő ágazat csak kis részben képes kompenzálni a visszaeső szektorok FDI-csökkentő hatását.

Az év eleji, optimistább előrejelzések még abban bíztak, hogy a járvány csak a globális értékláncok szétesésén keresztül érinti a tőkeáramlást, és így elsősorban az elektronikai és autóiparban, illetve Kínában és Kelet-Ázsiában okoz majd jelentős közvetlentőkebefektetés-visszaesést. A későbbi események, az érintett gazdaságok teljes, vagy csaknem teljes leállítása felülírta ezeket a bizakodó jóslatokat. A keresleti sokk kis késleltetéssel éri el a közvetlentőke-áramlásokat, és földrajzilag is késleltetésekkel fut végig a világon, ahogyan a járvány időben egymást követően érinti Kínát, Európát, az USÁ-t, majd a világgazdaság többi részét. Az aszinkronitást jelzi, hogy Kína 2020 februárjára gyakorlatilag eltűnt a globális tőkebefektetések területén az fDi Markets szerint. Míg egy éve februárban 54 befektetési projektet jelentettek be, addig idén februárban mindössze tizenhármat. Ugyanekkor a többi régió februárban még nem mutatta a visszaesés jeleit (pl. Lengyelország kiugróan jól szerepelt 40 projekttel).

Érdemes lehet a globális értékláncokat közelebbről is szemügyre vennünk, hiszen ezek adják az egyik olyan csatornát, amelyen keresztül a válság erőteljesen visszaveti a gazdaságok teljesítményét és a közvetlentőke-áramlásokat is. A 2008-9-es válság után egyre globálisabbá és komplexebbé váló értékláncok esetében a jelenlegi történések felhívják a figyelmet a nagy földrajzi távolságokkal működő hosszú beszállítói láncok problémáira és sebezhetőségére. Itt elsősorban Kína helye (és a globális értékláncokhoz kapcsolódóan ott eszközölt közvetlentőke-beruházások szerepe) értékelődhet át. A termelés leállítását sok esetben nem is a csökkenő kereslet vagy a helyi gazdaságban bevezetett mozgáskorlátozó intézkedések indokolták, hanem az alkatrészellátás problémái. Ez utóbbit a küldő országokban elrendelt termelésleállások, a határellenőrzések szigorodása és szállítási problémák váltották ki. A jelenlegi válság több olyan „gócpontot” is felfedhet, amely jelentős kockázatot visz a globális értékláncok működésébe. Henry Farrall és Abraham Newman[7] szerint hierarchikus, kiegyensúlyozatlan hálózatok jöttek létre, amelyek esetében a szűk keresztmetszetek felboríthatják – és a járvány azt mutatja, hogy fel is borítják – azok működését. Valóban, 2008-9-hez képest Kína sokkal inkább integrálódott a világgazdaságba. Meghatározó forrása autóipari, elektronikai és ruházati ipari alkatrészeknek, részegységeknek és késztermékeknek. Változás 2008-9-hez képest, hogy Baldwin[8] illusztrációja szerint a kínai termelés jelentős mértékben használ USA-beli és német alkatrészeket és részegységeket, míg a német és USA-beli termelés is nagymértékben alapozódik a kínai alkatrészekre és részegységekre. Ez a kitettség főleg Németország esetében jelentős, és nőtt meg a 2008-9-es válság utáni években. (Az USA esetében már lassan egy éve csökken ez a mutató a kereskedelmi viták miatt.)

Ezzel összefüggésben néhány külföldi tőkebefektetés megszüntetése, egyes kapacitások hazatelepítése is várhatóan csökkenti a globális tőkeáramlást. A globális értékláncok sebezhetősége, a kormányzatok nyomása a helyi vállalatokon a hazai gazdaság fellendítése érdekében, a világgazdaság három nagy központjának (Észak-Amerika, Európa(i Unió) és (Kelet-)Ázsia) befelé fordulása is ebbe az irányba hathat. A hosszú értékláncok egy részénél lehetséges, hogy „rövidítenek”, és valamennyi kapacitást visszatelepítenek Nyugat-Európába és az USÁ-ba. Ezt az eddigieknél inkább lehetővé teszi az automatizáció, robotizáció adta lehetőségek jobb kihasználása. Lehetséges, hogy a vállalatok úgy csökkentik az értékláncok hosszát, hogy (például kormányzati támogatással) új beruházásokkal, az Ipar 4.0-elemek erőteljes használatával gyakorlatilag megszüntetik az adott tevékenység munkabér-érzékenységét. Az értéklánc hosszára és a munkaerőköltségekre is érzékeny projektek esetében ugyanakkor csurranhat-cseppenhet valami Magyarországnak, illetve tágabb régiónknak is. Bizonyos kritikus fontosságú termékek esetében explicit kormányzati politikák és támogatások is ösztönözhetik a visszatelepítést. Persze nem várható, hogy a vállalatok teljesen megszüntetik a távoli kapacitásokat, de az igen, hogy jobban diverzifikálják majd beszerzési forrásaikat és földrajzilag közelebbi helyszínekre is telepítenek, legalábbis a termékek szempontjából létfontosságú alkatrészek termeléséből. „Kiegészítő” partnerként kereshetnek földrajzilag közelebb működő beszállítókat. Megnövelhetik a vállalati készleteket a kiszolgáltatottság csökkentése érdekében. Megváltoztathatják a termékek egyes jellemzőit (például a felhasználható alkatrészek helyettesíthetősége, a modularitás), és további tevékenységekkel igyekeznek majd csökkenteni az értéklánc sebezhetőségét. A járvány felhívta a figyelmet arra is, mennyire kiszolgáltatottak a külföldi, elsősorban kínai termelőknek egy-egy ágazatban a gazdaságok – ez arra indíthat kormányzatokat, hogy a profitmegfontolásokat felülírva, biztonságpolitikai szempontokat is figyelembe véve igyekezzenek ezt a függést gyengíteni. Itt akár kormányzati támogatásokkal finanszírozott projektek is várhatók az USÁ-ban, esetleg Európában.

Ebből látszik, hogy a közvetlentőke-áramlások gazdaságpolitikai környezete változik. A kormányzatok várhatóan aktívabban lépnek fel. Ennek már vannak jelei. Egyrészt több országban próbálják gazdaságpolitikai eszközökkel is megvédeni a meggyengült helyi vállalatokat a külföldi (elsősorban kínai) felvásárlástól. Az Európai Unióban (a Bizottság ajánlásai mellett Spanyolország, Franciaország és Németország) és az USÁ-ban (már jóval régebben) hozott védőintézkedések miatt is csökken a tranzakciók száma. (Ezek mellet Ausztrália és India is hozott olyan intézkedéseket, amelyek elsősorban a kínai felvásárlók által megvalósított tranzakciók erőteljesebb monitorozását és engedélyeztetését célozzák.) Másrészt a kormányzatok megnövekedett gazdasági szerepe egyértelmű tendencia, ami a tulajdonviszonyok átalakulására is rányomhatja a bélyegét, az állami tulajdon növekedésével, például egyes vállalatok kormányzati megsegítésének, megmentésének következményeként. Ezekben az esetekben a gazdasági mellett erőteljes politikai megfontolások vezethetnek a külföldi befektetésekkel kapcsolatos vállalati stratégia újragondolására. Harmadrészt az újraindulás időszakában és a válság után a közvetlentőke-áramlások vonzásában várhatunk egy agresszívabb, nagyvonalúbb kedvezményeket kínáló környezetet, erőteljesebb ösztönzési versenyt a hasonló jellemzőkkel bíró és hasonló projektekért versengő befektetési helyszínek között. Vagyis az FDI-kereslet hamarabb magára találhat, mint a kínálat, erősítve a befektetés-ösztönzési versenyt a kormányzatok között. Ennek másféle, digitalizált színterét hozhatja magával a válság, ahogyan azt a befektetés-ösztönző ügynökségek tevékenységének ilyen irányú változása már a járvány kezdetén jelezte.

Magyarországon (és a régióban)[9] 2019 jó évnek nevezhető a közvetlentőke-beáramlásban: a nettó 2,3 milliárd euró nagyobb része a visszaforgatott profitból jött, de viszonylag jelentősek az új befektetések is. A legfrissebb, még a járvány előtti, 2020. januári és februári adatok[10] jelentős nettó beáramlást jeleznek – összhangban az fDi-market számaival, ekkor még nem jelentkezett a járvány hatása. A magyar teljesítmény együtt mozog a régióssal, például a 2008-9-es válság utáni rosszabb teljesítmény leginkább a globális FDI-kínálat csökkenésével magyarázható. Az együttmozgás azt is jelzi, hogy a befektetők eléggé homogénnek tekintik a kelet-közép-európai régiót, az országok közötti különbségtétel kevéssé jelentős. Várhatóan ez jellemzi majd a járvány utáni időszakot is, vagyis a globális FDI-kínálat csökkenése negatívan hat majd a teljes régió, és benne Magyarország tőkevonzására is. A járvány utáni időszakot illetően ugyanakkor sok a kérdőjel - kezdve azon, hogy ez mikor jön el és mennyire rossz állapotban találja majd a tőkeáramlásban résztvevő gazdaságokat. Emellett a régió homogenitását tekintve kulcskérdés, hogy gazdaságpolitikai szempontból mennyire pörög fel az ösztönzési verseny.

Egy magyar „specialitás”, hogy az utóbbi években egyre jelentősebbek az Európán kívüli közvetlentőke-befektetések. 2018-ban például messze a legnagyobb ügylet a Samsung gödi bővítése, 1,2 milliárd euró értékben (akkumulátorgyár), a szintén koreai SK Innovation szintén akkumulátorgyára, a japán Toray Industries szintén akkumulátorgyára (és a német Infienon félvezetőgyára). Mind a négy beruházás stratégiai jelentőségűnek tekinthető: az akkumulátorgyárak az e-autógyártásra váltásban fontosak, a helyi félvezetőgyártás hiányát több Magyarországon működő elektronikai cég már eddig is sokszor nehezményezte. Az aszinkronitás és a meglevő tőkekapcsolatok itt előnyt jelenthetnek, ha az ázsiai tőkeexportőrök előbb lábalnak ki a járványból és a gazdasági visszaesésből. Néhány projekt érkezhet a kapacitások Ázsiából-Kínából történő visszatelepítéséhez kapcsolódóan is. Megnőhetnek Magyarország lehetőségei néhány szolgáltató ágazatban is, a rendelkezésre álló, viszonylag olcsó, képzett munkaerő miatt például az üzleti szolgáltatásokban vagy távorvoslási szolgáltatásokban. A home office térnyerésével megnőhet ugyanis a megfelelően képzett, de alacsony bérű munkaerő kínálata – például a vidéki dolgozók bevonásával. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a járvány utáni gazdasági helyzetben komoly küzdelem indulhat minden egyes FDI-projektért. A tőkeszegény, lassan magukra találó gazdaságok számára létfontosságú lesz egy-egy versenyképes befektetés vonzása, ami csak erősíti majd a regionális, sőt az európai tőkevonzó versenyt. Ebben a versenyben a kedvezmények mellett és előtt a teljes gazdaság állapota, a válságkezelés hatékonysága játszik majd főszerepet.

Sass Magdolna

[1]http://www.oecd.org/investment/FDI-in-Figures-October-2019.pdf

[2]https://unctad.org/en/pages/newsdetails.aspx?OriginalVersionID=2274https://unctad.org/en/pages/newsdetails.aspx?OriginalVersionID=2299https://unctad.org/en/pages/newsdetails.aspx?OriginalVersionID=2313

https://unctad.org/en/PublicationsLibrary/diaeiainf2020d3_en.pdf

[3]https://www.imf.org/en/Publications/WP/Issues/2019/12/11/what-is-real-and-what-is-not-in-the-global-fdi-network

[4]https://unctad.org/en/pages/PublicationWebflyer.aspx?publicationid=1555

[5]https://deepblue.lib.umich.edu/bitstream/handle/2027.42/109771/isqu12147.pdf?sequence=1

[6]https://unctad.org/en/PublicationsLibrary/diaeiainf2020d3_en.pdf

[7]https://www.cnas.org/publications/podcast/henry-farrell-and-abraham-newman-discuss-weaponized-interdependence

[8]https://voxeu.org/article/greater-trade-collapse-2020

[9]https://www.mnb.hu/letoltes/fizetesi-merleg-hu-2020-aprilis-digitalis.pdf

[10]https://www.mnb.hu/statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/adatok-idosorok/viii-fizetesi-merleg-kozvetlen-tokebefektetesek-kulfolddel-szembeni-allomanyok/fizetesi-merleg-kulfolddel-szembeni-allomanyok/bpm6-modszertan-szerinti-adatok

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr7815658962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.