Március 3-án az Európai Bizottság frissen nyilvánosságra hozottországjelentéséről rendezett nyilvános műhelybeszélgetést az Európa Pont. Az esemény – a jelentés tartalmának ismertetésén túl – arra is lehetőséget adott, hogy a meghívott előadók átfogóan elemezzék a magyar gazdaság aktuális helyzetét, a kormány gazdaságpolitikáját, az ország előtt álló kihívásokat és növekedési kilátásokat. A rendezvényen munkatársaink is részt vettek.
Az országjelentés magyar gazdaságra vonatkozó főbb megállapításait Székely István Pál, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi főigazgatóságának igazgatója ismertette és értékelte. Előadásában a jelentést reálisnak és tárgyilagosnak nevezte, amelyben a szakértők elismeréssel szóltak a költségvetési egyensúly helyreállításáról és az államadósság csökkentésére tett erőfeszítésekről, az ország előtt álló legfontosabb feladatként pedig a versenyképesség javítását, a növekedési potenciál helyreállítását határozták meg. Megállapította, hogy a beruházási ráta növekedése még várat magára Magyarországon, ahogy a hitelezés fellendülése is, noha utóbbi elengedhetetlen feltétele lenne a dinamikusabb növekedésnek. Ehhez kapcsolódva lényegesnek nevezte, hogy –például a szabályozási környezet tervezhetősége, a szerződések tiszteletben tartása, valamint a tulajdonjog biztonsága terén elérendő előrelépés révén– az ország kockázati besorolása a közeljövőbenjavuljon, hiszen ez fontos előfeltétele további befektetők idecsábításának.
A jelentés ismertetését és értékelését követően Chikán Attila, a Corvinus Egyetem oktatója, és Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke elemezték a magyar gazdaság helyzetét több aspektusból. Chikán kiemelte, hogy bár a külső és belső adósságállomány csökkentése valóban mérsékelte az ország kiszolgáltatottságát, az eszközök, amelyekkel a kormány ezt elérte, nem megfelelőek, a folyamat hosszú távú fenntarthatósága pedig több mint kétséges. Az aggregált mutatók, mint például a gyenge növekedési potenciál, az országkockázati felár(CDS) nagysága, illetve a WEF (World Economic Forum) versenyképességi rangsorában való lecsúszás (a 2001-es 28. helyről 2015/16-ra a 63. helyre) jelzik ezt. A magyar gazdaság egyik fő problémájaként a bizalomhiányt nevezte meg, amelyet a kiszámíthatatlan jogi környezettel és az intézményrendszer rossz működésével magyarázott(a WEF intézményi versenyképességet mérő rangsorában a 26-ról a 97. helyre csúsztunk le). A versenyképesség hosszútávú javításának eszközét a humántőkébe való sokkal intenzívebb befektetésben látja, és elkerülhetetlennek nevezte az egészségügyi és oktatási rendszer modernizálását. A közfoglalkoztatás rendszeréről elmondta, hogy a kutatások szerint az nemigen szolgálja a versenyszférába való átmenetet, inkább önmagát konzerválja, és belegyökerezteti az országot az elmaradásba.
Vértes András lényegében egyetértett az elhangzottakkal, kiegészítésként az EU-támogatások felhasználásának kérdéséről beszélt. Szerinte az ország az elmúlt 10-15 évet elvesztegette, nem hasznosította megfelelően a külső forrásokat. Különösen szembetűnő, hogy 2013-2015 között a magyar GDP 20 százalékának megfelelő EU-forrást használtunk fel – ráadásul javuló cserearányok (csökkenő olajárak) mellett –, mégis csupán 6-7 százalékos növekedést tudtunk elérni. Eközben a strukturális reformok elmaradnak. Az állam nem a hatékonyság növelésén fáradozik, hanem terjeszkedni akar (közszolgáltatások, energia, bankrendszer).Vértes veszélyes tendenciának nevezte a bankszektor és az állam összefonódását, miközben még mindig igen magas a nem teljesítő hitelek (NPL) aránya, a hitelállomány pedig nem nő. Emlékeztetett rá, hogy 2008 óta nettó külföldi működő tőke nem érkezett az országba. Nettó eláramlás figyelhető meg mind tőkében, mind pedig munkaerőben.Vértes szerint a 6 százalék alatti munkanélküliségi ráta – tekintettel a közmunkaprogram hatására – inkább látszat, mint valóság, hiszenma még mindig kevesebben dolgoznak a versenyszférában, mint a válság kitörése előtt. A fentiekből következően az enyhe javulást mutató makropályát fenntarthatatlannak tartja. Hazánk messzebb került Ausztriától, mint amennyire a rendszerváltáskor volt.
Ezt követően Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára hozzászólásában fontosnak nevezte, hogy reális kép alakuljon ki a magyar gazdaságról, és ehhez fontos eszköznek nevezte az országjelentést. Megemlítette, amióta (3-4 év óta) ő az EU-valfoglalkozik, azóta ezek az országjelentések egyre jobbak és jobbak lettek. Az ország a növekedést tekintve a korábbinál stabilabb pályán mozog, a belső és a külső egyensúly, valamint a pénzügyi szektor helyzete javul, az adósság és a munkanélküliség csökken. Mindez úgy, hogy nem az import gyenge, hanem az export dinamikája erős. Úgy véli, most, hogy a kormány helyreállította a költségvetési egyensúlyt, nagyobb hangsúlyt fektethetnek majd a növekedés fokozására és a foglalkoztatottság bővítésére. A szakértőkkel részben vitatkozva felhívta a figyelmet, hogy a közmunkaprogramot a kormány hosszútávú projektnek tekinti, amelynek rövidtávon elsősorban a munkához való viszony javítása a célja; azokat a generációkat célozza, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a munka.
Az utolsó hozzászóló Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója leszögezte: a folyamatok elemzésekor világosan kell látni, hogy a 2008-as válság egy adósság-típusú válság volt. Ezért amikor a növekedési pályát vizsgáljuk, nem érdemes hazánkat Lengyelországhoz, Csehországhoz vagy Szlovákiához hasonlítani, mert sem a külső, sem a belső adósság tekintetében nem voltunk velük egy szinten a válság kitörése előtt. A magyar lakossági fogyasztás még ma is 8-9 százalékkal marad el a 2008-as szinttől, és mivel a fogyasztás a GDP több mint 50 százaléka, nem meglepő, ha a magyar növekedés gyengébb, mint a környező országokban. Virág szerint inkább azt kell megnézni, hogy elértük-e a kitűzött célokat: sikerült-e stabilizálni a gazdaságot és fenntartható pályára álltunk-e. Az MNB ügyvezetője szerint mindkét kérdésre igen a válasz. Továbbá érdemesnemzetközi kontextusba helyezni a magyar adatokat. A tágabb környezetünkben (OECD)mindenhol alacsonyak a kamatok, még sem akar beindulnia növekedés. Ez mindenhol nagy gond. Ennek fényében kell tudni értékelni a pozitívumokat. Azt, hogy a folyó fizetési hiányunk tartós és jelentős többletbe fordult; hogy az igen nagy nettó nemzetközi befektetési pozíciónk (NIIP) 2009 óta folyamatosan javul és kezdi megközelíteni a visegrádi országok (V4) átlagát; hogy Magyarország uniós szinten az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta az adósság és a munkanélküliség csökkentése, és a foglalkoztatottság növelése terén. A bankrendszerrel kapcsolatban Virág kiállt amellett, hogy az állami beavatkozás ideiglenes, a hazai bankok állampapír-kitettsége nemzetközi összehasonlításban nem kiugró, és a jegybanki tartalék a nemzetközi standardok felett van. Továbbá a bankrendszer makroprudenciális szabályozottsága sokat javult. Ily módon nem épülhet fel gyorsan a korábban problémát okozóhoz hasonló, nagy tömegű, rövid lejáratú külső adósság. Most inkább a belső eladósodás van napirenden, hosszú lejáratú belső forrásokra támaszkodunk. Ami a bankok állami felvásárlását illeti, látni kell, hogy önmagában ennek a hatását is figyelembe kell venni a nettó FDI-áramlás értékelésekor. Virág a problémákról és a gazdaságpolitika feladatairól sem hallgatott. A potenciális növekedés gyenge, és az is szinte kizárólag a foglalkoztatás növekedéséből származik, miközben a tőke (beruházás) és a termelékenység szerepe elhanyagolható. Az export versenyképessége érdekében növelni kell a hazai hozzáadott-érték arányát. Továbbá kívánatos lenne a vállalti hitelezés és a lakossági beruházások növelése. Ez utóbbi GDP-arányosan harmada az EU-átlagnak, amit a lakáshitelek elhúzódó hatása magyaráz.
Az előadásokat és kommenteket követő vitában Vértes részéről elhangzott, hogy még mindig több száz milliárd forintnyi krízisadó van a rendszerben, óriási a jövedelem-átcsoportosítás, vagyis a fenntarthatóság érdekében szükség lesz a költségvetés konszolidálására. Chikán szerint az a baj, hogy nincs szerves kapcsolat a gazdaság rövid és hosszú távú fejlődésével kapcsolatos témák, politikák között, és az állam túlságosan rátelepszik a gazdaságra. Székely szerint a nehézséget részben a csökkenő/elöregedő népesség okozza, de a közgazdasági elméletek alapján azt javasolja, hogy a kormány ne próbáljon meg mindent egyszerre megreformálni. Ehelyett válasszon ki egy területet, és ott próbáljon meg a felzárkózást segítő reformokat életbe léptetni. Végül Hornung megvédte a kormány munkaerőpiaci intézkedéseit: az általa ismert statisztikák szerint 2015-ben az új munkahelyek 2/3-át már a versenyszféra adta, és közmunkások nélkül is 4,1 millió foglalkoztatott volt, ami 10-15 éve a legjobb adat szerinte.
Naszádos Zsófia, Somai Miklós
