Az angol nyelvű kutatási jelentés magyar nyelvű összefoglalója

A 17 + 1 együttműködés minden részterületére kiterjedő elemzés elektronikus formában a következő linkre kattintva érhető el: www.chinaobservers.eu

Ivana Karásková, Alicja Bachulska, Ágnes Szunomár, Stefan Vladisavljev, Una Aleksandra Bērziņa-Čerenkova, Konstantinas Andrijauskas, Liisi Karindi, Andrea Leonte, Nina Pejić, Filip Šebok

Főbb megállapítások

• A 17 + 1 platformot sokáig „üres héjnak” nevezték, hangsúlyozva, hogy a Kelet-Közép-Európa és Kína közötti együttműködésnek nincs valódi tartalma. A reláció minden területre kiterjedő vizsgálata azonban egy összetettebb forgatókönyvet valószínűsít. A Kelet-Közép-Európa és Kína közötti kapcsolat folyamatosan bővül, kiterjed mind politikai, gazdasági és társadalmi területekre, miközben egyre több érdemi tevékenységet foglal magában.
• Az információk elaprózottsága jelentősen megnehezíti a 17+1 valódi természetének feltárását, mivel Kína tevékenysége az egyes országokban gyakran jelentéktelennek, véletlenszerűnek tűnik. Az interakció egyes területeit szintén külön kezelik. Csak a teljes kép elemzésekor válik nyilvánvalóvá a 17+1 együttműködés fejlődése és iránya.
• Az elmúlt nyolc év során Kína - gyakorlatilag a semmiből - a kapcsolatok összehangolt rendszerét építette ki Kelet-Közép-Európával (KKE). Sőt, paradox módon, Kína hozzájárult a KKE térség mint régió fogalommeghatározásához és intézményesítéséhez is.
• A kelet-ázsiai amerikai szövetségi szisztémához hasonlóan a 17+1 keretet is a „kerékagy és küllők” (hub and spokes) logikája jellemzi, ahol a „multilaterális bilateralizmust” javarészt Kína irányítja.
• Erőfeszítései ellenére Kínának nem sikerült átültetnie külpolitikai koncepcióját a KKE régióval való együttműködés nyelvére. Éppen ellenkezőleg, a KKE országok alakították úgy a diplomáciai nyelvezetet, hogy az együttműködés összhangban maradjon az EU keretrendszerével. A 17+1 együttműködés szinte mindenhol a közép-kelet-európai országok és Kína közötti magas szintű politikai kapcsolatok növekedését eredményezte. A kétoldalú kapcsolatok alakítása azonban különféle pályákon történik. Az elkötelezettség szintjét nem a formátum, hanem sokkal inkább az egyes KKE országok tevékenysége és döntései határozzák meg.
• Noha Magyarország és Szerbia politikai kérdésekben támogatta Kínát, ők inkább a kivétel, semmint a szabály. Kutatásunk alapján bizonyítékok nem támasztják alá azokat a feltételezéseket, miszerint politikai kérdésekben a KKE régió egésze Kína felé húzna.
• Kína a KKE régiót a Kínai Kommunista Párt (KKP) által vezetett aktívabb pártdiplomácia kísérleti terepeként is használja. Kína annak érdekében ápolja a politikai elittel fenntartott kapcsolatait, hogy hosszú távon is biztosítsa a Kínát támogató légkört az egyes országokban.
• Kína sikertelenül próbálta eloszlatni az EU aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy a formátum egy Európa megosztására irányuló terv része lenne. Az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás is tényezővé vált a KKE-Kína relációban, melynek során számos ország érezte veszélyben a Washingtonnal ápolt kapcsolatait. Kína Oroszország KKE-érdekeltségei kapcsán is megpróbálta elkerülni a vékony határvonal átlépését.
• A 17+1-es együttműködés gazdasági terrénumát elsősorban Kína irányítja, mivel ő határozza meg a menetrendet.
• Kína gazdasági befolyása és hatása a KKE régió országaira továbbra is csekély. A KKE országok nagymértékben függnek a fejlett, elsősorban uniós országokkal folytatott kereskedelmi és beruházási kapcsolatoktól, míg Kína kisebb, mégis növekvő részesedést képvisel. Kína szempontjából a KKE régió is a kevésbé fontos európai kapcsolatok közé tartozik.
• A 17+1 formátum létezése ellenére Kína továbbra is elsősorban kétoldalú együttműködés keretében kezeli gazdasági kapcsolatait a KKE régió országaival. Különösen fontos a gazdasági együttműködés a Visegrádi Négyekkel és Szerbiával, míg a többi KKE ország esetén a gazdasági eredmények messze elmaradnak az előbbiektől.
• A kereskedelmi kapcsolatok továbbra is viszonylag korlátozottak és kiegyensúlyozatlanok, miközben a kereskedelmi deficit növekedése is jellemző gyakorlatilag minden KKE ország és Kína viszonylatában.
• A kínai működőtőke-befektetések viszonylag szerények és csupán néhány országban (Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban) koncentrálódnak, miközben szinte alig van lehetőség arra, hogy más országok is jelentősebb mértékű beruházást kapjanak. Noha a pénzügyi együttműködés is lendületet kapott, jellemzően az is az EU-tag KKE országokra korlátozódik.
• A turizmus a 17+1 gazdasági együttműködés valódi sikertörténete, mivel az együttműködés révén a KKE országok valóban nagyobb láthatóságot értek el Kínában (igaz, a kínai középosztály gyarapodása és növekvő utazási kedve szintén szerepet játszhatott ebben a folyamatban).
• Tekintettel a kínai rendszer jellegére és a kínai társadalom magas szintű állami befolyásoltságára, az emberek közötti (people-to-people) kapcsolatok valójában a kínai kormányzat és az emberek közötti kapcsolatokat jelentik a KKE országokban.
• Kelet-Közép-Európában egyértelműen nőtt a Konfuciusz Intézetek száma. Az ifjúsági együttműködés szintén növekszik, csak úgy, mint a KKE országok egyetemi hallgatói számára kínált kínai állami ösztöndíjak száma.
• Az ifjúságot és a politikai vezetőket célzó, politikai indíttatású programok, mint például a Híd a jövőért (Bridge for the Future), a Kína – KKE Fiatal Politikai Vezetők Fóruma (China-CEE Young Political Leaders Forum) és a Politikai Pártok Párbeszéde (Political Parties Dialogue), mind a 17 KKE országban nagyjából észrevétlenek maradtak.

Javaslatok

• EU intézmények
  • Az EU-nak továbbra is be kell vonnia a kelet-közép-európai tagországokat az uniós szintű közös Kína-politika alakításába, valamennyi tagállam érdekeit képviseltetve abban.
  • Az EU-nak utat kell nyitnia a nyugat-balkáni országok uniós tagságához, ezzel is ellensúlyozva Kína politikai befolyásának növekedését. Mindemellett az Uniónak aktívabb szerepet kell játszania a Nyugat-Balkán gazdasági fejlődésében is.
  • Összehangolt szabályokat kell alkotni a befektetések átvilágítására vonatkozóan az EU-n kívüli tagországokban is.
• Közép-kelet-európai országok
  • A 17+1 formátumot nem szabad elvetni. A nézet, miszerint a 17+1-en keresztül Kína megosztja Európát, nem csupán leegyszerűsítő, de infantilizálja a KKE régiót, és kétségbe vonja a régió országainak önálló akaratát.
  • A 17 KKE országnak több területen is javítania kell a kommunikációt és a koordinációt, hogy a 17+1 formátumot egy elsősorban saját érdekeiket szolgáló multilaterális fórummá alakíthassák át.
  • Nagyobb figyelmet kell fordítani a Kína – KKE együttműködés nemzeti szint alatti (regionális, tartományi stb.) dimenzióira is, amelyet Kína nagyrészt észrevétlenül fejlesztett az utóbbi években. A KKE országoknak fokozottan figyelemmel kell kísérnie ezen együttműködések lehetséges átpolitizálódását is, továbbá Kína arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a figyelem elkerülése érdekében kihasználják a helyi kapcsolatok alacsonyabb profilját.
  • Annak érdekében, hogy a Kínával folytatott gazdasági együttműködés előnyeit kellőképp kiaknázhassák, a KKE országoknak közösen kell cselekedniük. A 17+1 csúcstalálkozókat például rendszeresen 17+0 konzultációs fórumoknak kellene megelőzniük.
  • A kereskedelmi kapcsolatok főbb kihívásai, mint például a kereskedelmi deficit, nem orvosolhatóak egyedi, országonkénti megoldásokkal; a KKE országoknak követniük kell az uniós kereskedelempolitikai célokat, megoldásokat.
  • Több állami (uniós, országos vagy regionális szintű), valamint magán finanszírozású támogatásra van szükség a Kínát kutató tudományos intézmények számára annak elkerülése érdekében, hogy a Konfuciusz Intézetek és más, Kínához köthető intézmények váljanak a legbefolyásosabb szereplőkké a kínai politikával, társadalommal, kultúrával kapcsolatos ismeretek előállításában és terjesztésében.
• Oknyomozó újságírók
  • A Kínai Kommunista Párt (KKP) fokozott előtérbe kerülése a Kína-KKE kapcsolat építése során fokozott éberséget tesz szükségessé. Alaposabban kell vizsgálni a helyi pártok és a KKP közötti nehezen átlátható ügyeket (pártok közötti diplomácia, illetve a fiatal politikai vezetők kapcsolatcseréje pl. a Kína – KKE Fiatal Politikai Vezetők Fórumán keresztül).
  • Független, tényeken alapuló híradás szükséges a Kína és a kelet-közép-európai országok közötti társadalmi együttműködés (pl. ifjúsági együttműködés, tudományos együttműködés, közös kutatás stb.) átláthatóságának és megértésének elérése érdekében.
• Kína-elemzők
  • A Kínával foglalkozó kutatóknak, elemzőknek információt és tapasztalatokat kell cserélnie Európa- és világszerte a - Kínán kívüli - kínai szereplőkkel folytatott együttműködést szabályozó demokratikus normákat, illetve az azokat érintő potenciális veszélyek felderítése érdekében.
  • Továbbra is fontos marad, hogy ne tekintsünk lehetséges veszélyforrásként a Kínával való társadalmi szintű együttműködés valamennyi formájára. Az átláthatóság elérésére kell összpontosítani.
  • A KKE régió országainak tisztában kell lenniük annak kockázatával, hogy a Kína iránti növekvő szkepticizmus rasszista attitűdhöz vezethet a kínai diaszpórával, egyetemi hallgatókkal és a turistákkal szemben. A sinofóbia közép-kelet-európai elterjedésének elkerülése érdekében egyértelműen szét kell tudni választani a kormányzat vagy az egyes pártok által irányított tevékenységek nyilvános kritikáját a kínai állampolgárok, vagy épp a KKE régióban élő kínaiak megítélésétől.

A kínai részvétel erősítése a 17+1 formátumban: az ACT-stratégia koncepciója

A kínai befolyástól való félelem számos - technológiai, gazdasági, politikai vagy akár katonai – szinten, különböző regionális összefüggésekben valóban megalapozott lehet. A növekvő kínai befolyás okozta fenyegetésre azonban gyakorlati szempontból nem lehetséges Peking kizárásával reagálni, nem utolsósorban azért sem, mert e lépés valószínűleg szélsőséges reakciókat váltana ki Kínából. Ehelyett sokkal hatásosabb lehet egy olyan háromirányú – ACT, azaz „adapt > counter > target” / „alkalmazkodás > ellensúlyozás > megcélzás” - stratégia, amely a 17+1 kezdeményezés realitásaival összhangban épül fel.

Bár látszólag nyilvánvaló, a Kína jelenlétéhez való alkalmazkodása egy adott régióban (legyen az Kelet-Közép Európában, vagy bárhol máshol a világban) valójában a legnehezebb elem, melyet nem feltétlenül könnyű a megfelelő módon megvalósítani. Kína mind szereplőként, mind potenciális problémaforrásként továbbra is stabil és növekvő, sőt, gyakran bosszantó alkotóeleme a különféle regionális konstellációknak. E tény elfogadása ugyanakkor nem jelenthet egyet a lemondással, feladással, még kevésbé a Kína stratégiai érdekeinek való alárendelődéssel. Éppen ellenkezőleg: a nemzeti és a nemzetközi stratégiáknak ki kell térniük a Kína jelenlegi és potenciális jövőbeni jelenléte által támasztott kihívásokra, meg kell határozniuk a prioritásokat, lehetséges kockázatokat, melyeket a megfelelő irányelvek alapján kell kezelni a későbbiekben. 

Az olyan kezdeményezések, mint a 17+1 egyértelműen Kína azon szándékából eredeztethetők, hogy intézményes eszközök létrehozása révén felerősítse hangját, növelje befolyását. Ennek ellenére azonban a formáció további tagjai platformokként használhatják e kezdeményezéseket Kína ellensúlyozására, korlátozására vagy akár megfékezésére is. Az előre vezető út ezen szervezetek multilaterális lehetőségeinek teljeskörű fel- és kihasználása. Míg az olyan országok, mint pl. Csehország, Észtország vagy Görögország egyedül csak nehezen léphetnének fel különböző, országaikat érintő kínai tevékenységekkel szemben, addig nincs formális akadálya annak, hogy közösen, egységes álláspontot képviselve lépjenek fel a kínai partnernél. Ha Kína meg akarja őrizni jelenlétét az eredetileg általa kezdeményezett platformon belül, akkor valószínűbb, hogy (még ha zsörtölődve is) elfogadja a „többoldalú feltételt”, mint hogy vállalná annak kockázatát, hogy teljes mértékben elveszíti befolyását a térségben.

Amint a 17+1-jellegű regionális platformok tagjai újra felfedezik a „hatékony multilateralizmus” eredményeket megsokszorozó hatásait, akkor - a 2003. évi Európai Biztonsági Stratégia meghatározásával élve - ezeket a platformokat akár „támadó” eszközökké is alakíthatják, hogy saját igényeikkel Kínát célozzák meg. Ezen igények között szerepelhetnek olyan (kínai szempontból) ellentmondásos témák, mint például a kínai technológiai vállalatokra kivetett korlátozások vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos aggodalmak, de olyan együttműködést igénylő kérdések is, mint például a kínai beruházások megfelelő szabályozásának szükségessége és a kelet-közép-európai országok piacra jutásának javítása. A KKE-régió EU tagállamai tevékenységének összhangban kell állniuk a Kína kapcsán elfogadott uniós állásponttal, ugyanakkor e KKE-országok a 17+1 formációt nem csupán a Kínával szembeni egységes fellépésre használhatják, hanem akár az EU-n belüli jobb pozíció elérésére is. Sőt, a Nyugat-Balkán is az Európai Unió felé fordul, annak ellenére, hogy kutatásunk lezárása idejében sem volt még hiteles és egyértelmű bővítési ütemterv. Az Uniónak éppen ezért egyértelmű lépéseket kell tennie és utat nyitnia a nyugat-balkáni országok EU-tagságához, hogy ellensúlyozza Kína politikai befolyásának növekedését.

A jelenlegi viták alapján úgy tűnhet, hogy Kína mindenható, jelenléte állandó és az ebből adódó fenyegetés elkerülhetetlen. Kína azonban ettől még igencsak messze van, illetve várhatóan marad is. És még a kis államoknak - különösen azoknak, amelyek tisztes távolságban vannak Kína gazdasági, politikai és katonai hatalmának közvetlen hatásaitól – is sikerülhet előmozdítani saját érdekeiket a Kínával folytatott kapcsolataik során. Az ACT stratégia általános keretet nyújthat e célkitűzés elérésére.