A vizsgált három régió közös tulajdonsága, hogy az Európai Unió perifériáján fekszik, viszont számos különbség figyelhető meg gazdasági, társadalmi, politikai és történeti beágyazottság tekintetében. Az előadás célja megvizsgálni, hogy az eltérő árfolyamrendszerek (euró használata, rögzített árfolyamrendszer vagy flexibilis árfolyamrendszer) milyen gazdasági következményekkel jártak a kilenc ország számára. Portugália és Spanyolország alapítója az eurózónának, a balti államok függetlenné válásuktól kezdve elkötelezett hívei voltak a rögzített árfolyamrendszerek (valutatanács) alkalmazásának, majd 2011-2015 között csatlakoztak az euróövezethez. A visegrádi országok jóval változatosabb és számos különböző árfolyamrendszert alkalmazva jutottak el mostani helyzetükbe, Szlovákia 2009 óta a monetáris uniónak, míg a másik három ország rugalmas árfolyamrendszerek használatát preferálja és kivár a közös valuta bevezetésével.
Az alkalmazott árfolyamrendszerek historikus bemutatása után a nominális és reál-effektív árfolyamok alakulását vizsgáljuk. Utóbbinál mind a fogyasztói árszínvonallal, mind az egységnyi munkaerőköltséggel deflált változat hasonló jelenséget mutat. Egyrészt, a reál-effektív árfolyam alapján Szlovákia magas szinten túlértékelt, a balti államok egyre inkább felértékelődnek, míg Csehország kismértékben túlértékelt. Másrészt, a visegrádi országok közül Lengyelország és Magyarország egyre inkább versenyképessé válik alulértékeltségüknek köszönhetően, Portugália és Spanyolország reál-effektív árfolyama pedig az elhúzódó válság, belső leértékelődés és a strukturális reformok miatt enyhén alulértékeltté vált. Saját régiójukon belül a balti államok és az ibériai államok reál-effektív árfolyamainak alakulása nagyon hasonló trendet ír le, viszont a visegrádi országok között ilyet nem lehet kimutatni. A makrogazdasági folyamatok elemzése során számos indikátort tanulmányoztunk (GDP növekedés, az Európai Unió átlagához történő konvergencia, inflációs ráta, munkanélküliségi ráta, fiskális folyamatok és külkereskedelem), és gyakran a régiókon belül is eltérő tendenciákat észleltünk, ez alól talán a balti államok a kivételek.
A globális pénzügyi válság előtti, alapvetően külföldi tőke hatására kialakult túlfűtöttség közös jelensége a kilenc országnak, ennek következtében csak Szlovákiában nem alakult ki ingatlanpiaci eszközár-buborék. Utóbbi tekintetében tehát irreleváns volt az árfolyamrendszer, rögzített és rugalmas esetében is kialakultak a buborékok. A válság után az egyensúlytalanságok kiigazítása csak Csehország, Lengyelország és Magyarország esetében valósulhatott meg a nominális árfolyamok leértékelődése által, amely természetesen kiegészült költségvetési megszorítással is. A másik hat ország esetében – Portugália, Spanyolország és Szlovákia a monetáris unió tagjaként, míg a három balti állam nem feladva rögzített árfolyamrendszerét – hasonlóságokat (hirtelen nagyon magas munkanélküliség) és eltéréseket (fiskális pozíciók alakulása) is megfigyeltünk. A két ibériai állam a belső leértékelődés és strukturális reformok miatt egy elhúzódó válságba került, a balti államok és Szlovákia pedig a költségvetési kiigazítással lett úrrá egy-két év alatt a válságon.
E blogbejegyzés az augusztus 4-i műhelybeszélgetés háttéranyaga.
A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával készült; projekt azonosító: K 115578; Projekt címe: Az exportot befolyásoló tényezők – három európai régió összehasonlítása.
Szijártó Norbert
