2010 óta - amikor egy januári ECOFIN-találkozón a görög pénzügyminiszter bejelentette, hogy lejáró államadósságát nem tudja finanszírozni a piacról - időnként fel-felmerül, hogy Görögország elhagyja az eurózónát. 2015 márciusában azonban minden korábbinál több jel mutat arra, hogy Görögország kisodródhat az eurózónából. Újabb 7,2 milliárd euró nem került kifizetésre a 240 milliárd eurós hitelcsomagból. Az új görög kormány a gyakorlatban nem vállalja azt a reformprogramot, amelynek eredményeként a trojka hozzájárulna az utolsó hitelrészlet kifizetéséhez. Görögországnak március 20-án két milliárd euró nagyságú összeget kell törlesztenie, s ha nem kap forrást, nem tud törleszteni. Görögország kimerítette az idei kincstárjegy kibocsátási kvótát (az eurózóna tagországaiban az EKB szabályozza a kibocsátható kincstárjegy mennyiségét). Így tehát vagy születik valamilyen megoldás péntekig, vagy megkezdődhet egy fájdalmas és mindenképpen újabb szociális áldozatokkal járó folyamat, az államcsőd...
Az eurózóna történetében mindeddig nem fordult elő egyetlen tagországban sem államcsőd. Tehát arról, hogy mi történhet egy ilyen esetben, jelenleg konkrét példa hiányában csak találgatni lehet. Mindenesetre Görögországnak meglehetősen rossz híre van a finanszírozók körében. „Az IMF képviselője állítólag egy ponton úgy fogalmazott, hogy Görögország a szervezet hetvenéves történetében a legnehezebben kezelhető ország.” (Bruxinfo, 2015. március 19. 6. p.)
Az, hogy a Ciprasz-kormány rövid működése alatt csaknem eljutott az államcsődig, összefüggésbe hozható a kormány célkitűzéseivel éppen úgy, mint annak politikai tapasztalatlanságával. Megválasztása óta a miniszterelnök és a pénzügyminiszter is törekedett arra, hogy az adósságfinanszírozási gondokkal küzdő mediterrán tagországokat maga mellé állítsa egy saját adósság-átütemezési, vagy részleges leírási cél megvalósítása érdekében. Ez nem sikerült. A portugál, vagy az olasz politikai elit egyaránt azzal érvel, hogy miközben ők folyamatos erőfeszítéseket tesznek e helyzet - közösségi szabályoknak megfelelő - kezelésére, addig Görögország ezek alól igyekszik felmentést szerezni.
A görög államadósság meghaladja a GDP 170 százalékát. Természetesen ebben a mutatóban a zsugorodó GDP is szerepet játszik, de mindezzel együtt egy ilyen mértékű államadósság kezelése nagyon kicsi játékteret ad a kormánynak, és hosszabb távon is gazdaságpolitikai feladat marad az adósságszolgálat. A Ciprasz-kormány ez alól a teher alól próbált kibújni. Elsősorban nem tárgyalásos úton igyekeztek enyhíteni az adósságszolgálaton, hanem olyan önálló ötletekkel, amelyek esetenként szinte kiverték a biztosítékot európai partnereiknél. Azt senki nem vitatja, hogy Görögországban széles néprétegek szegényedtek el, és ezen csoportok egy része valóban komoly támogatásra szorul. Az azonban ugyancsak meglepő, hogy miközben a kormány e társadalmi réteg azonnali megsegítését ígérte a választási küzdelemben, fel sem merült, hogy a társadalom gazdagabb felének kellene szolidaritást vállalnia az elszegényedett réteggel. Ha nem is plusz szolidaritással, csak legalább annyira, hogy befizetik a törvényes adót. Görögországban nagyon magas az adóelkerülés, és a korrupció is. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy időnként szinte kiürül az államkassza.
Az elmúlt néhány hónap tapasztalatai alapján lehet leszűrni azt a következtetést, amit a német pénzügyminiszter Wolfgang Schäuble mondott az osztrák közszolgálati televízióban: előfordulhat, hogy Görögország kisodródik az eurózónából. Sőt a Bizottság pénzügyi kérdésekért felelős képviselője Pierre Moscovici is úgy nyilatkozott, hogy „nem fogjuk bármi áron Görögországot az eurózónában tartani.” (Bruxinfo, 2015. március 19. 6. p.)
Az eurózóna jogi dokumentumaiban nincs semmiféle szabály arra nézve, hogy miként lehet egy országnak kilépni onnan, vagy egy tagországot kiléptetni az eurózónából. A Stabilitási és Növekedési Paktum, vagy az úgynevezett hatos jogszabálycsomag átalakítása fel sem merülhet, ugyanis ezek kiegészítése kizárási vagy kilépési szabályokkal csak hosszabb idő alatt készíthető el. Tehát olyan nagy a politikai egyet nem értés, hogy egyéb módokon is gondolkodhatnak az EU-ban a politikacsinálás helyszínein.
A mostanra megszaporodó politikai nyilatkozatok azonban arra utalnak, hogy a Ciprasz-kormány eddigi tevékenysége nyomán elveszett a bizalom iránta. Az sem használt a görög kormány megítélésének, hogy előhúzták az ingyen pénzszerzésnek egy új formáját, azzal érvelve, hogy Németország nem fizetett elég háborús jóvátételt 1960-ban, így ezt most pótolhatná. Oly komolyan vették ezt a követelést, hogy a görög parlamentben az összes párt képviseletével létrejött egy jóvátételi bizottság, sőt egy görög EP-képviselőt is megbíztak e feladat képviseletével.
A fentiek következményeként néhány hónap alatt annyira elmérgesedett a viszony a görög kormány és az eurózóna intézményei között, hogy igazán jó megoldást nemigen lehet találni. Az idő sürget, Ciprasz miniszterelnök politikai szintre szeretné emelni a görög adósságkérdést. Erre nagy lehetőség nincs. Ezért tekinthető figyelemre méltó valószínűséggel rendelkező alternatívának a "grexit".
Rácz Margit
