A 2008-ban kirobbant világgazdasági válságot nem az eurózóna belső anomáliái okozták. A válság következményei azonban erősen sújtották és sújtják az eurózónát. 2010-2012 között elsősorban az állam adósságválságaként, 2013 elejétől pedig elsősorban a ciprusi események alapján bankválságként. E kettő a válság kezdetétől összefügg. 

Az eurózóna déli tagállamaiban kialakult adósságválság olyan szabályozás és pénzügyi alap létrehozás dömpinget váltott ki, ami önmagában jól mutatja, hogy az eurózóna létrehozói olyan monetáris integrációban gondolkodtak, ami minden oldalról kizárja a fiskális transzfert. Ezt a korábban megingathatatlannak vélt célkitűzést döntötte meg a válság. A megdönthetetlenség hite volt az, ami a szabályozást és a pénzteremtést némileg kapkodóvá tette. Négy jogszabálycsomag és két pénzügyi alap jött létre, a négy jogszabálycsomag közül kettő kormányközi jelleggel, kettő pedig a másodlagos jogban. A két pénzügyi alapban együtt megközelítőleg 1000 milliárd euró van.

Eddig három eurózónabeli tagország kért és kapott támogatást: Görögország, Írország és Portugália. A támogatás összegét tekintve kirívóan nagy a Görögországnak összességében adott támogatás, meghaladja a 300 milliárd eurót. 2013 januárjában Olli Rehn, az Európai Bizottság elnökhelyettese úgy nyilatkozott, hogy az adósságválság lassan véget ér, mert ismét elfogadható áron lehet adósságot finanszírozni piacról.

2013 márciusában rémdrámaszerűen jelentkezett a ciprusi bankválság. Ez önmagában elég ahhoz, hogy a pénzügyi válság befejeződését 2013-ra ne remélhessük. A helyzetet csak az bonyolítja, hogy a reálgazdasági válság és a szociális válság is kiéleződött ennek a Nagy Válságnak az ötödik évében.

Az eurózóna léte a válság eddigi történetében már többször megkérdőjeleződött. A negatív jóslatok ellenére azonban valamennyi, az eurózónába bekerült tagország benne maradt a közös valutaövezetben.

Bármilyen válság sújtja is az eurózónát a továbbiakban, az eddigiekben elért eredmények a létrehozott szabályok és pénzügyi alapok oldaláról stabilizáló hatásúak lesznek. Mindezzel együtt azonban nem zárható ki egy súlyos, némileg váratlan aszimmetrikus válság a továbbiakban sem. A politikai döntéshozók edzettebbekké váltak az ilyen helyzetek menedzselésében. A válság folytatásában továbbá a szokatlan intézkedések sem zárhatóak ki. Ez a szokatlanság abból is fakadhat, hogy a reálgazdasági válság tovább mélyül, ez pedig egyre élesebben veti fel minden érintett tagország társadalmán belül, hogy ki is viselje a válság költségeit. 

Rácz Margit

A fenti bejegyzés háttéranyag a 2013. április 4-i műhelybeszélgetéshez