A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (10) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (3) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (6) elnökválasztás (4) éltető andrea (26) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (28) értéklánc (1) északi országok (1) EU (24) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (173) Hungary (4) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kamat (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (8) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (6) kereskedelem (1) kína (11) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (7) magyar nemzeti bank (1) Magyar Tudományos Akadémia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) mnb (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Nagy Péter (1) Naszádos Zsófia (6) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (141) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) reálkamat (1) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (14) spain (3) spanyolország (21) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (23) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

A megegyezés rögös útja, avagy az új görög kormány kihívásai

2015.02.16. 17:38 Világgazdasági Intézet

Sokakat foglalkoztató kérdés, hogy a Sziriza győzelmével vajon kezdődhet-e új korszak a görög adósságfinanszírozásban? A miniszterelnök és a pénzügyminiszter európai társaikat nemrégiben egy újfajta kezdetről akarták meggyőzni, de mostanra úgy tűnik, hogy ez nem fog sikerülni. A 240 milliárd eurós hitel ugyanis az eurózóna többi tagországának garancia-vállalása mellett volt csak megvalósítható, tehát ha Görögország a hitelszerződésben meghatározott feltételeket kérdőjelezi meg, akkor életbe léphet a garancia okán történő kifizetés. Ezért is alakul ki lassan, de úgy tűnik biztosan az ECOFIN-Tanácsban és az Európai Tanácsban egyaránt a görög elképzelésekkel szemben egyfajta egységfront.

Február 16-án újra összeül az ECOFIN-Tanács, kifejezetten a görög adósságtörlesztés kérdéseinek megvitatására. Az idő múlásával a probléma egyre nagyobbá válik, főként azért, mert az ország annyira el van adósodva, hogy folyamatos szükség van az EKB által biztosított, a görög kereskedelmi bankokon keresztül juttatott likviditásra is. Február 28-ával lejár a jelenleg nyújtott hitel. A görög makropénzügyi helyzet alapján nem tűnik valószínűnek, hogy Görögország - akár magas felár mellett is - képes lesz piacról finanszírozni lejáró adósságát. Feltehetően ezzel tisztában van a görög kormány is, hiszen lejáró adósságát kötvényekre szeretné cserélni, amelyek egy része soha nem járna le, másik része pedig akkor kerülne beváltásra, amikor görög gazdaság növekedésnek indul. Janis Varufakisz görög pénzügyminiszter ezen felvetésével senki nem értett egyet az ECOFIN-Tanácson belül.

Az adósságfinanszírozás problémáját különös mértékben nehezíti az is, hogy Ciprasz miniszterelnök a választási küzdelemben egyenesen azt mondta, hogy a görög válságkezelés jelenlegi formája nem vezet sehova, és meg kell szüntetni a trojka kívülről történő irányítását. (A trojkát egyetlen tagország sem kedvelte. Írország és Portugália már kilépett a trojka által menedzselt hitelből.) Görögország esetében a trojka kérdése másképpen merül fel. Mégpedig úgy, hogy a hitelfelvevő nem szakíthatja meg a kapcsolatot a hitelnyújtóval, különösen akkor nem, ha szinte mesterséges lélegeztetőn kell tartani az országot az EKB hitelprogramjával. (A német pénzügyminisztérium szóvivőjének volt egy kissé pikírt megjegyzése, amit az Euronews egyik adásában ország-világ hallhatott. Eszerint nem kell a trojkát trojkának hívni, csak együtt kell vele működni.)

A görög gazdaság makropénzügyi és számos reálgazdasági mutatója alapján csak akkor kerülheti el az államcsődöt, ha a hitelnyújtókkal együtt tud működni, és a folyó államháztartási hiányt megfelelő szinten tudja a továbbiakban is tartani. (A görög strukturális hiány az egyik legjobb a eurózónában). A görög miniszterelnök és pénzügyminiszter múlt heti szereplése után ismét megnőtt a valószínűsége annak, hogy ezen pókerjátszma elhúzódásával Görögország végül kijátssza magát az eurózónából. Ennek azzal együtt is van némi valószínűsége, hogy a Közös Piac létrejötte óta mindenki csak belépett a Közösségbe, senki se lépett ki abból. Ma még nincs jogszabály arra, hogy miként léphetne ki Görögország az eurózónából, vagy épp miként lenne kizárható onnan. Ez a jogtechnikai kérdés azonban eltörpül ahhoz a problémához képest, ami a görög kormány választási ígéretei és valós lehetőségei között van. Ezért lehet az ország eurózónából való kikerülésének valamennyi esélye. Mégis nagyobb a valószínűsége annak, hogy megállapodnak, ugyanis a görög miniszterelnök és pénzügyminiszter egyaránt hangsúlyozzák, hogy nem akarnak kilépni az eurózónából, és bíznak a megegyezésben.

Mostanra az is világossá vált, hogy az eurózóna tagországainak kormányfői és pénzügyminiszterei nem támogatják az adósságkezelés említett módját. Görögország a válság alatt elvesztette GDP-je 25 százalékát. Ez a gyakorlatban főként a szegény társadalmi rétegek számára járt igen kedvezőtlen hatásokkal. Ciprasz miniszterelnök működésének első hetében azonban megemelte a minimálbért, a nincstelenek számára ingyen áramot, gyógyszert és ételt nyújtott. Mindezen kiadások költsége megközelítőleg 2-2,2 milliárd euró. Ha varázsütésre jelentősen megjavulna az adómorál, akkor ilyen nagyságrendű kiadásokat a költségvetés egyenlegének veszélyeztetése nélkül lehetne finanszírozni.

Nemcsak Görögország küzd az alacsony növekedés és a magas adósságteher kettős kihívásával. Az olasz miniszterelnök Matteo Renzi sincs könnyű helyzetben, hiszen ő is szeretné megfinanszíroztatni a strukturális reformok költségeit, és mindemellett a foglalkoztatásra és növekedésre fókuszálni. (Görögországban 2014-ben a GDP 176 százaléka volt az államadósság, Olaszországban 132,2 százalék.) Mégis, az olasz gazdaság adósságfinanszírozás szempontjából összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van mint Görögország.

Az adósságfinanszírozás problémája súlyos teherként hosszabb ideig jelen lesz az eurózónában. Feltehető, hogy ez tartós növekedési áldozattal is jár majd. Azonban akkora gazdasági és társadalmi probléma mint Görögországban a egyetlen országban sincs az eurózónában, ezért is sokkal élesebb az adósságfinanszírozás kérdése a görögök esetében, mint a többi mediterrán országnál. Végülis, ha február végéig az adósságfinanszírozás kérdéseiről az új görög kormány meg tud egyezni az eurózóna másik 18 kormányával, akkor ez a többesélyes kellemetlen helyzet talán rendeződik. Az, hogy mikor indul el egy foglalkoztatást bővítő fenntartható növekedés az eurózónában, ma még nem tudható. Abban tehát a görög és az olasz miniszterelnöknek is igaza van, hogy a növekedés ösztönzését kellene megtalálni.

Napirenden van a GMU jövőjének vizsgálata is. Egyelőre még csak egy, a Bizottság elnöke által jegyzett rövid előzetes készült el. 2012-ben az EU és az eurózóna vezető tisztségviselői elkészítettek egy anyagot, amelyben felsejlett a fiskális unió lehetősége is. Legalábbis abban a mértékben, hogy kezdődjön meg az államadósság, vagy annak bizonyos részére kiterjesztve közös adósságfinanszírozás. Ebből semmi sem lett, legalábbis mostanáig. Az a program, amivel a Sziriza hatalomra jutásával Görögország esetében nagyvonalakban eddig megismerkedtünk, egyáltalán nem erősíti az eurózóna pénzügyminiszterei között a bizalmat. Talán még gyengíti is azt. Ezért is lenne nagy szükség arra, hogy Görögország visszatérjen az adósságfinanszírozásban a korábbi kötelességeinek teljesítéséhez, és a szoros, folyamatos párbeszédhez a további finanszírozás kérdéseiben.

Rácz Margit

Szólj hozzá!

Címkék: görögország hun eurózóna portfolioblogger adósságfinanszírozás rácz margit

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr117180707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.