A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) Brazil (1) Brazília (3) brazília (3) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (1) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (24) értéklánc (1) északi országok (1) EU (20) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (161) Hungary (2) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (3) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (127) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (2) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Lassuló kínai növekedés, növekvő félelmek  

2015.03.26. 14:50 Világgazdasági Intézet

Hol vannak már azok az idők, mikor a kínai gazdaság rendre túlteljesítette az év elején kitűzött – kétszámjegyű – növekedési célokat? Most épp az ellenkezője történt: Kína most először (vallotta be, hogy) nem volt teljes mértékben tartható az év elején kitűzött 7,5 százalékos növekedési terv, csak 7,4 százalékkal nőtt a kínai GDP. Önmagában ezzel tulajdonképpen nincs is gond, számos fejlett és fejlődő gazdaságban előfordul hasonló (egyébként pedig sokan a fél kezüket is odaadnák hasonló ütemű növekedésért), ráadásul csak kis mértékű az elmaradás, de az mindenképp jelzésértékű, hogy – ha virágnyelven is – de a kínai vezetés is jelezte, hogy nincs minden rendben.

Az Országos Népi Gyűlés éves ülésszakának megnyitóján Li Kö-csiang (Li Keqiang) miniszterelnök egyenesen azt állította, hogy a Kína előtt álló gazdasági nehézségek az idei évben még jelentősebbek lehetnek mint 2014-ben voltak, a „lefelé irányuló nyomás” még intenzívebb lesz. Li azonban ennek ellenére továbbra is elkötelezett a reformok mellett és kijelentette, hogy az utóbbi években tapasztalt mérsékeltebb növekedési ütem immáron új normának tekinthető. A 2015-ös növekedési cél a fentiek jegyében pedig csupán 7 százalék.

Persze régóta tudjuk már, hogy a hagyományos exportvezérelt kínai modell nem fenntartható, strukturális reformokra, modellváltásra van szükség, így a fenntartható növekedés oltárán fel kell áldozni valamennyit a növekedési ütemből. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy Peking minderről nem hajlandó tudomást venni, a kínai kormányzat évek óta e folyamat jegyében tervez és cselekszik, de a mély, strukturális változások nem hatnak – vagy ha hatnak is, eleinte inkább negatív irányba – azonnal. Jelenleg minden nemzetközi szervezet és szakértő szerint a növekedés további lassulása várható, tehát nagyon is helyes döntés volt a kínai kormányzat részéről mérsékelni a növekedési kilátásokat. Ezek a kilátások ugyanis egyszersmind elvárások is, hatalmas terhet róva az egyes gazdasági szektorokra, tartományi önkormányzatokra, melyek elsősorban Pekingnek kell, hogy megfeleljenek, minden egyéb csak ezután következhet. Ha pedig kisebb rajtuk a teher – van azért így is elég – talán több lehetőségük lesz saját céljaik, reformjaik elérésén is dolgozni. A kérdés a inkább az, reális cél-e a 7 százalék…

A központi kormányzat számos módszerrel igyekszik élénkíteni a gazdaságot. A jegybank úgynevezett stabilizáló monetáris politikájának jegyében tavaly november után idén márciusban is csökkentette a jegybanki alapkamatot 25 bázisponttal (jelenleg 5,35 az irányadó ráta). Ugyancsak 25 bázisponttal mérsékelték a betéti rátát (2,5 százalékra), de februárban a kötelező tartalékráta mértékének fél százalékpontos csökkentésére is sor került, azaz ennyivel nőtt a bankok likviditása. Utóbbi intézkedés 81 milliárd dollárnyi tőkét eresztett a piacokra, és valószínűsíthető, hogy akár még az első félév folyamán további mérséklésre számíthatunk, mivel kínai közgazdászok elsősorban a likviditás növelésében látják a kínai gazdaság élénkítésének leghatékonyabb eszközét a jelenlegi körülmények között. A probléma azonban az, hogy hiába könnyítik a hitelezést, nincs keresletnövekedés – a BMI a növekedés szempontjából jelentősebb ágazatokban  rendre 50 pont alatt marad vagy éppen hogy csak megközelíti azt – így a vállalatoknak nem érdemes bővíteni. Vannak viszont jelentős túlkapacitások, és egy jelentékeny méretű hitelbuborék – leánykori nevén ingatlanpiaci lufi – is, melynek mértékét a hitelállomány fokozatos leépítésével ugyan sikerül időről időre mérsékelni, ez azonban értelemszerűen gyengíti az ingatlanpiacot. Sokan egyébként épp ezt a folyamatot teszik felelőssé a 2014-es 7,4 százalékért, amiben van is némi igazság, de azért meg kell jegyeznünk, hogy emellett a befektetések lassulása és a nehezen bővülő kivitel is szerepet játszott/játszik továbbra is. A szomorú tény az, hogy az utóbbi évek kínai növekedésének motorjai, azaz többek között a feldolgozóipar, az ingatlanpiac és az infrastrukturális beruházások ma már inkább veszélyeztetik a kínai növekedést, minthogy támogatnák azt. 

Jó ideje citált irányszám a 7-7,5  százalék: kínai közgazdászok kiszámolták ugyanis, hogy ez a szint biztosítja a stabil munkaerőpiacot, azaz az új munkahelyek megteremtését. A most kitűzött 7 százalék tehát még ebből a szempontból is tartható. Az idei irányszámok bejelentése előtt néhányan azt várták, 6,5-6,8 lesz az 2015-ös terv, ami minden szempontból reálisabb és tarthatóbb célkitűzés lett volna, de nyilvánvaló volt, hogy az optimistább szcenáriót választja a kínai vezetés, hiszen a növekedési célok bejelentése egyben annak deklarálása is, hogy „köszönjük, megvagyunk, haladunk tovább a fejlődés útján”. Hogy így lesz-e, rövidesen kiderül, bár az első (sőt, gyakran az első két) negyedév teljesítménye általában elmarad az éves tervtől: a Kínai Társadalomtudományi Akadémia becslései szerint az első negyedévben most is csupán 6,85 százalékos, míg a második negyedévre már csak 6,8 százalékos bővülés valószínűsíthető.

Reményre adhat okot, hogy az alacsonyabb nyersanyagárak kedvezően hatnak a GDP-növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából, igaz, ugyanez sajnos némileg vissza is veti a beruházásokat a megújuló energiaforrások kiaknázásában, holott ez is fontos cél a strukturális reformok keretében. A megoldás továbbra is a belső fogyasztás – GDP-hez és GDP-növekedéshez való hozzájárulásának – növelése lenne, ez azonban nem csupán a kormányzati akarattól függ, a kulturális és történelmi háttér éppúgy szerepet játszik mint az emberek biztonságérzete. Ez utóbbi pedig nem független a társadalombiztosítási rendszer kiterjedtségétől és az egyéb, Kínát belülről feszítő gazdasági és társadalmi problémáktól (környezetszennyezés, jövedelemegyenlőtlenségek, regionális különbségek, migráció,…), melyek száma mindeközben igen jelentős.

Szunomár Ágnes

A bejegyzés az MTA-Ryoichi Sasakawa Young Leaders Fellowship Fund (Fiatal Vezetők Ösztöndíja Alapítvány) által odaítélt ösztöndíj  és a K112450 számú, “Stratégiaváltás a világgazdaságban: exportorientáció és/vagy belső keresletre alapozott növekedés?” című OTKA-kutatás támogatásával készült.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kína hun gazdasági növekedés portfolioblogger szunomár ágnes

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr117306856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.