A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (2) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (3) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (7) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (5) elnökválasztás (4) éltető andrea (25) EMIR (1) energetics (2) energetika (1) eng (28) értéklánc (1) északi országok (1) EU (23) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) facebook (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (3) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) hans petersson (1) Hans Petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) Huawei (1) humán tőke (1) hun (169) Hungary (4) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (3) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (8) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (6) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kriptovaluta (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (6) Magyar Tudományos Akadémia (1) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (6) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) Norway (1) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (2) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (3) portfolioblogger (137) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) Románia (1) románia (1) russia (1) simai mihály (5) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (13) spain (3) spanyolország (20) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (21) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) VIlággazdasági Intézet (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Kompetenciazavar és megoldatlan mélyülési feladatok az EU-ban

2014.06.04. 18:45 Világgazdasági Intézet

2014 a választások éve az Unióban. Lassan létrejön az új Európai Parlament, az Európai Bizottságnak új elnöke és biztosai lesznek, új személy kerül a kül- és biztonságpolitikai képviselői pozícióba, és új elnököt fog kapni az Európai Tanács is. Minderre egy olyan évben kerül sor, amely egy ötéves nagy válság utáni első év, sok megoldatlan gazdasági kérdéssel. A válságkezelés tapasztalatai és a munkanélküliség problémája rányomja bélyegét a választásokra. Jórészt ennek tudható be, hogy az EP-ben számszerűen megnőtt az Uniót alapjaiban bíráló, sőt esetenként tagadó képviselők száma. Mindez azt is mutatja, hogy a tagországokban olyan pártok jelentek meg, amelyekre a korábbi időszakokban egyáltalán nem volt példa. Ezért merül fel az a kérdés, vajon az elkövetkezendő öt évben sikerül-e az integrációt „karbantartani”?! 

Az EU integrációs magja az eurózóna. (Függetlenül attól, hogy ez az eurózóna mennyire egységes, és mennyire sikeres éppen.) A monetáris integráció egész építménye rázkódott meg ebben a válságban. Pénzügyi forrásokat kellett teremteni az eurózóna déli tagállamainak „megmentésére”. Ezzel párhuzamosan pedig számos új jogszabály is született. Az Unió kritikusainak és magának az Unió ellenzőinek a száma a válságkezelés kritikájaként nőtt meg. Az, hogy a válság előtti, szinte évtizedekig tartó nagyon likvid nemzetközi pénzpiac lehetővé tette (egyébként a konvergencia-kritériumok szellemével ellentétesen) a laza fiskális politikát, vált a válság alatt a legnehezebben megoldható problémává. Hiszen a válságkezelés kezdetétől fogva szinte a végéig illikvid nemzetközi pénzpiaci körülmények között zajlott. Így a laza fiskális politika eredményeként megemelkedett államadósságok finanszírozását más forrásból kellett biztosítani a piac helyett. A válságban követett gazdaságpolitikát kritizálók csak arról feledkeznek meg, hogy a nemzetállam vezetőinek évtizedes távlatban követett laza fiskális politikájának létrehozatalában az Uniónak semmiféle szerepe nem volt. Sőt, ha a ratifikált közösségi jogot egyes tagországok politikai elitjei betartották volna, akkor országuk a válság alatt nem került volna államcsőd közeli helyzetbe. A válságnak volt még egy igen drágán megoldható „áldozata” is. Maguk a likvid pénzpiac adta lehetőségekkel több szempontból visszaélő bankok kerültek súlyos helyzetbe.

Mindezek eredményeként 2014 közepén megállapítható, hogy az eurózónából egyetlen tagállam sem került ki, és az euró is megmaradt. Mégis a közös pénzzel kapcsolatos megítélések romlottak. Maga az euró és az eurózóna számos azon kívül lévő tagország számára kevésbé kívánatos lett, mint a válság előtt. Fiskális szakértők 2014-ben is hangsúlyozzák, hogy a szigorú fiskális politikát az eurózóna tagországaiban most és a továbbiakban is fenn kell tartani. A magas munkanélküliség és a több éve tartó költségvetési megszorítások tapasztalatai elsősorban az érintett tagországokban az egész gazdaságpolitika átalakítását kívánók számának jelentős növekedését eredményezte.

Tehát az eurózóna északi és déli tagországai közti különbségek élesen megjelentek a válság alatt, és politikai változásokat eredményező módon megjelennek a válság lecsengésekor. Mindez egy olyan évben, amikor választások zajlanak uniós szinten. Jól látszik, hogy az északi eurózóna tagországok az új intézményi struktúrában szeretnék viszont látni az államháztartási szigor tovább élésének biztosítékát. Ezzel szemben a déli tagállamok a munkanélküliség csökkenését, a gazdasági növekedés tartóssá válásának biztosítását helyezik előtérbe. A többéves költségvetési megszorítások kínjait elszenvedő országokban többen úgy vélik, hogy sem a munkanélküliség csökkentését, sem a gazdasági növekedést a megszorítások fenntartása mellett nem lehet megvalósítani Ezért az intézményi struktúrában az eurózóna északi és déli tagországai eltérő személyekben gondolkodnak, és ennek nyomán akár  „elvtelen alkuba” is belesodródhatnak. 

Az EU-Bizottság a közös joganyag érvényre juttatásában kulcsszerepet játszó intézmény. A Bizottság elnöke mintegy megtestesíti ezt a védelmet. Jelen esetben a válság alatt létrejött hatos jogszabálycsomag, kettes jogszabálycsomag, és - ugyan közvetetten, hiszen kormányközi formában elfogadott - a fiskális paktum folyamatos érvényre juttatásáról van szó. Ahhoz, hogy ez a vonal érvényre jusson, és idővel az eurózónában a valódi fiskális mélyülés egyes elemeit megvalósíthatóvá tegye, olyan bizottsági elnökre van szükség, aki elkötelezett híve a szigorú fiskális politikának.

Az, hogy ez az első olyan választási ciklus az EU történetében, amikor az Európai Parlament frakciói jelöltek bizottsági elnököt, akár a demokrácia kiteljesedésének is tekinthető. Ezt a megközelítést erősítette az, hogy nagy sajtónyilvánosság mellett, az interneten is nyomon követhető módon az EP által javasolt jelöltek vitatkoztak is egymással, és ennek során hangsúlyozták, hogy a Bizottság elnökeként mik lennének a prioritásaik. Az Európai Tanács tagjai azonban a Bizottság elnökének meghatározásában másként vélekedtek. A Lisszaboni Szerződés vonatkozó passzusának értelmezése szerintük továbbra is az Európai Tanács bizottsági elnök jelölését indokolja. 

Éppen a válságkezeléssel, illetve azzal, hogy az elkövetkezendő években a fiskális mélyülés irányába fejődjön-e az eurózóna és az EU kérdésében erős ellentétek vannak a tagországok első számú vezetői között. Most még nem lehet biztonsággal tippelni a Bizottság elnökének személyére. Mindenesetre egy dolog leszögezhető: a fiskális mélyülés irányába tett lépések valódi megtételéhez nagy fegyelemre és nagy bátorságra lenne szükség. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján valamennyi tagországi politikai elitre egyáltalán nem volt jellemző sem a nagy fegyelem, sem a gazdasági mélyülés iránti bátor elkötelezettség.

Végül a kialakuló személyi struktúrával üzen a tagországi politikai elit a világnak arról, hogy az EU a mélyülés, a regionalizálódás, és az erodeálódás lehetőségei közül merre tart a következő öt évben. A politikus érdekei mindig rövidtávúak, és gyakran vélt érdekek sem hiányoznak ezek közül. Ha az európai integráció iránti nemzeti politikai elkötelezettség valódi, akkor csak szigorú fiskális politika veszélyeztetése nélküli gazdaságpolitika mellett lehet letenni a voksot. Ebben a meggyőződésben kell biztosnak lennie az új Bizottság elnökének, az EP uniópárti képviselőinek, és az európai közvéleménynek is. 

Rácz Margit

Szólj hozzá!

Címkék: hun portfolioblogger EU rácz margit

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr586278495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.