A Külügyminisztérium és az EU-Bizottság Magyarországi Képviselete rendezésében „Felzárkózunk vagy lemaradunk? Tíz éve az Európai Unióban” című konferencia 3. paneljének kerekasztal-beszélgetésén Rácz Margit, Csaba László és Darvas Zsolt vettek részt. A panelt Marján Attila moderálta.
Az alábbiakban munkatársunk, Rácz Margit válaszainak összefoglalója olvasható.
1. kérdés: Mi a legfontosabb pozitív hozománya a csatlakozásunknak?
A csatlakozás utáni első tíz év elegendő volt arra, hogy kialakuljon az a magyar politikai elit, amelyik jól ismeri a közös intézményeket és a közös joganyagot. Ez akár 180 fokos fordulatként is értékelhető. Ez a változás biztosíthatja a sikeres érdekérvényesítést.
Második siker a schengeni-övezetbe való belépés volt. Ezért Magyarországon ma már vannak olyan állampolgárok, akik nem ismerik a határellenőrzést, szabadon mozognak az övezeten belül. Az első tíz év elmúlta meghozta azt is, hogy a közvetlen kifizetések 100 %-ában részesülnek a magyar agráriumban is, eltűnt tehát a versenyhátrány.
Az eurózóna déli tagországaiban több évtizede folyósítják a kohéziós forrásokat. Ezért vonható le az a tapasztalat, hogy a gazdasági felzárkózáshoz a kohéziós források nem elegendőek.
2. kérdés: Járt-e a tagság valamilyen hátránnyal, és ha igen, mivel?
Már a ’90-es években szembekerült az egész EU az egyre gyorsabban globalizálódó világgazdaság kihívásaival. Erre dolgozták ki az un. tízéves időszakra vonatkozó Lisszaboni Stratégiát. Ennek a stratégiának a céljait egyáltalán nem sikerült elérni. A globalizációs kihívások mindmáig részben megoldatlan kihívást jelentenek az EU számára.
Az egységes belső piac szabályrendszerét a 2004-ben csatlakozó országok átmeneti mentesség nélkül vették át. Így a tíz új tagországot a 15 régi tagország gazdaságához a piac integrálta. Ennek mindmáig ható ellentmondásai is vannak.
A csatlakozás a közös joganyag átvételét jelenti. Ebből a szempontból az EU valamennyi tagországa egyenlő. Ebben a vonatkozásban tehát a szuverenitás vesztés nehezen értelmezhető. A világméretekben szabad tőkemozgás olyan TNC-k betelepülését eredményezte, amelyek éves adózott eredménye többszöröse lehet a magyar GDP-nek. Ebben a vonatkozásban egyenlőségről nemigen lehet beszélni.
3. kérdés: Magyarország miben volt sikeres és milyen kudarcokat szenvedett el? Ha voltak kudarcok, azok közül melyik volt az EU miatt?
Az, hogy az EU intézményrendszerében valamennyi tagország képviselteti magát, és a közös joganyag minden országra egyformán vonatkozik, önmagában garantálhatná az érdekérvényesítés egyforma lehetőségét. A gyakorlatban azonban ez nem mindig érvényesül. Ezt néhány történet jól példázhatja.
2005-ben Németország és Franciaország túllépte a folyó hiányra vonatkozó konvergencia- kritériumot. Az ECOFIN-Tanácson belül ennek a két országnak a pénzügyminisztere elérte, hogy a Tanács ne javasolja a pénzbüntetés kirovását. Az EU-Bizottság elnöke a közös joganyag őreként az Európai Bíróságon feljelentette az ECOFIN-Tanácsot. A megoldás azonban nem az lett, hogy megbüntették ezt a két országot, hanem az, hogy átírták a Stabilitási és Növekedési Paktumot.
Az új SNP megformálásakor öt évig a magánnyugdíj pénztárakban lévő összeget degresszíven figyelembe lehetett venni a költségvetés nyugdíjalapjában. Az ötödik évben már nulla lett az összeg. Ugyanezt kérte néhány ország, köztük Magyarország is a 2000-es évek második felében, nem utolsó sorban a válság hatására. De ekkor elutasításra találtak.
A tanulság az ezekből a történetekből, hogy az Európai Bizottságnak az a feladata, hogy védje a közös jogot, és mindegyik tagállam egyformán tudja érvényesíteni érdekeit. Amíg bármelyik tagállam képes presszionálni a többieket, addig az Európai Bizottság ezen joga csorbát szenved. Ma ezzel a problémával kell szembe nézni.
4. kérdés: Hogyan teljesített a régió?
Az évtized felénél már olyan elemzések láttak napvilágot, miszerint a hasonló feltételekből induló országok már teljesítményüket és elért eredményeiket tekintve eltérőek lettek. Magyarország számára az életszínvonal emelése a következő évtized egyik kulcskérdése marad.
Az átlátható és stabil közpénzügyi helyzet fennmaradása kulcskérdés. Jó lenne, ha a stabil közpénzügyeket különadók nélkül is fent lehetne tartani.
5. kérdés: 10 év múlva hol tart Magyarország és Lengyelország?
A V4-ek közül Lengyelország és Magyarország is az eurócsatlakozás előtt van még. Egyik országnak sincs csatlakozási dátuma. Azonban, ha a lengyel csatlakozás megtörténik, és Magyarország kívül marad továbbra is, ez az ország perifériálódását eredményezheti. Az eurózónához való csatlakozás a magyar exportáló és importáló cégek számára is kulcskérdés. Hiszen a folyamatos árfolyamkockázat költséghátránnyal jár az eurózónához csatlakozott tagországok cégeihez képest.
Az összefoglalót Hegedüs Zsuzsanna készítette.