A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Vázlatos vázlat a mai kapitalizmusról, azaz a trasznacionális monopolkapitalizmusról

2014.03.26. 19:56 Világgazdasági Intézet

Előhang. Az alábbiakkal nem egyetértő olvasók türelmét kérem! Olyan nézetrendszert alkalmazok a mai világunk magyarázatára, amely ugyan nem divatos, de a statisztikai tények által nagymértékben igazolható, s szerintem egységes logikai rendszert képez. Ez az amerikai és európai egyetemeken egész tanszékek által is képviselt marxi gyökerű világrendszer-szemlélet.

1. A „globalizáció” fejlődéstörténete. Az emberiség gazdasági folyamatokkal is alátámasztott, visszafordíthatatlanul szerves egységesedése a kapitalizmus korszakával kezdődött. A gyarmatosítással a tőkefelhalmozás nemzeti és nemzetközi (világgazdasági) forrásai egyesültek. Közöttük inkább a világgazdaság az előfeltétel. A világgazdaság és a nemzeti gazdaság csak egymás által létezik. Az évszázadok folyamán a kereskedelem, a tőkekivitel (és sokszor az erőszak) révén fokozatosan alakult ki a munkamegosztás, és az azon alapuló kereskedelem, tőkeviszony, érdekviszony, kölcsönös függőség, ellenőrzés és hierarchia összefonódó nemzetközi és sok nemzetre kiterjedő rendszere, amely pl. a második világháború után a formális politikai birodalmi kereteket (a gyarmati rendszert) nélkülözhetővé tette.

A hatvanas évek végére az addigi állami beavatkozásos gazdaságpolitika kimerítette lehetőségeit, ez a profitráták esésében, majd az 1974-es válságában is megmutatkozott. Ráadásul az USA tért vesztett, kormányzata kiutat keresett. Csak a nemzetközi gazdasági viszonyok kiteljesítése segíthetett: a nemzetközi kereskedelem és pénzügyi áramlások maradék nemzeti akadályainak lebontása; a felesleges – hasznot nem hozó – amerikai dollárok kihelyezése a világpiacra (eurodollárok); az olajár politikai döntés alapján történő megemelkedése, melynek hasznát visszaforgatták a fejlett országokba; az elmaradott térségek eladósodása (eladósítása), mely ideiglenesen megnövelte a fejlett országok árui iránti keresletüket és a hitelezőknek később örökjáradékot biztosított; a reálfedezet nélküli pénzügyi luftballon kialakítása, mely az adósságtörlesztésekkel együtt hatalmas nemzetközi jövedelem-újraelosztást tett lehetővé; a nagy monopóliumok további, immár egyre inkább nemzetközi összefonódása, összeolvadása, stratégiai szövetsége, azaz a transznacionális társaságok térhódítása; továbbá a termelés racionalizálása, technológiai megújítása és a gyáripari tevékenység egy részének kihelyezése az olcsóbb bérű országokba; végül de nem utolsó sorban, a bérjövedelmek visszafogása, a szociális és jóléti rendszerek világméretű megnyirbálása. Mindennek a neoliberális gazdasági ideológia, azon belül elsősorban Milton Friedmann monetarizmusa adott keretet. Ez a globalizáció kiteljesedésének időszaka. A kapitalista viszonyok (tőkeérdekek) dominanciája újra megerősödik („mélyülés”, v. „a kapitalizmus kapitalizálása”), másrészt a Földgolyó legtávolabbi zugai is egyetlen nagy termelési folyamat részei lesznek, beleértve a volt szocialista országok piacainak meghódítását a kilencvenes években („tágulás).

2. A globalizáció néhány mutatószáma. A nemzetközi áru- és szolgáltatáskereskedelem/világ GDP arány a hetvenes években 10% körül stagnált, 1990-ben 19 %-ot tett ki, 2012-re elérte a 32 %-ot (az EU-n belüli kereskedelem nélkül!). Ma már Földünkön a külföldi leányvállalatokkal is rendelkező transznacionális monopóliumok adják a világ ipari termelésének több mint a felét, a világ GDP-jének negyedét. A nemzetközi kereskedelem 2/3-a van a kezükben. A külföldi közvetlen működőtőke beruházások állománya a világexportnak a 10-20%-át tette ki az 1950-es évek kezdetén, 2000-es évek elején a 90 %-át, 2012-ben a 105%-át. A valuta- és egyéb pénzügyi spekulációs forgalom értéke mára a világ áru- és szolgáltatásexportjának(a nemzetközi reáláramlásoknak) 50-szerese, a Föld éves GDP-jének közel tizenötszöröse lett. Az egy főre eső jövedelmet tekintve a 19. század közepén 2-3-szoros volt a különbség az akkori gyarmattartók és gyarmati országok között, a 20. század közepén 9-szeres, a globalizációs korszak kezdetén, azaz az 1970-es évek elején 14-szeres, a mostani ezredfordulót követően már 20 vagy 26-szoros. A leggazdagabb és a legszegényebb országok egy főre jutó GDP-je között 80-szoros a különbség. A fejlett országokban a bérek vásárlóértéke két-három évtizede lényegében stagnál, az alacsonyabb jövedelműeké csökkent, különösen az Egyesült Államokban. A legtöbb fejlett és sok elmaradottabb országban tágul a Gini index által mutatott jövedelmi rés (ezt legújabban az IMF is kedvezőtlennek tartja).

3. Szakirodalmi értelmezések.  A „hiperglobalista” szemlélet szerint (pl. R. B. Reich, P. Drucker, K. Ohmae) a nemzetgazdaságok már lényegében nem létező entitások. A fejlődéskutató baloldaliak (pl. I. Wallerstein és a neomarxista S. Amin) szerint a kapitalista világgazdaság, mint rendszer messzemenően egységes, de jelentős mértékűek annak strukturális differenciáló hatásai, így különösen a Dél kizsákmányolása és elnyomorodása. Egyes szkeptikusok (mint P. Hirst és G. Thompson, R. Gilpin, L. Weiss) statisztikai elemzésekre hivatkozva azt állítják, hogy a jelenlegi világunk nem globalizáltabb, minőségileg nem más, mint a 18.-19. század fordulóján volt. A közbülső „transzformációs” nézet (A. Giddens, M. Castells, J. Rosenau, P. Dicken) szerint a globalizáció, a gazdasági interdependencia (kölcsönös függőség) jelenlegi szintje minőségi változást jelent, de a nemzeti szint ma még létező. Elismerik, hogy vannak nyertesek és a vesztesek, hogy nőnek a szociális különbségek, beleértve az Észak és Dél közti szakadékot.

4. A globalizácó = transznacionális monopolkapitalizmus. A globalizáció nem egyszerűen a termelési tényezők (áruk, tőke, munkaerő) országok és térségek közötti áramlása, hanem a gazdasági viszonyok (termelés, munkamegosztás, pénzügyi rendszer), a termelési viszonyok (tulajdonviszonyok) megerősödő nemzetköziesedése, egységesülése. A globalizáció nem más, mint a kapitalizmus új stádiuma, a transznacionális monopolkapitalizmus.  Részleges működési módváltás, azaz részleges formációváltozás. Az egyre jobban koncentrálódó transznacionális monopoltőke egyrészt integrálja a világgazdaságot, másrészt differenciálja. A globalizáció távolról sem jelent homogenizációt. A legnagyobb tőketulajdonosok (termelők, pénztőkések, spekulánsok) éppen az országok és térségek közötti különbségeket (bérkülönbségeket, bérköltségek eltéréseit, a munkaerőpiac „rugalmasságát”, az adózási és gazdaságösztönzési sajátosságokat, kamatkülönbségeket, stb.) használják ki. A tőkeerő és a versenyképesség történeti elemei azonban erősebbek, mint az aktuális gazdaságpolitikáé. A gazdaság duális szerkezetű marad a perifériás országokban.

5. A transznacionális kapitalizmus a monopolkapitalizmus stádiuma. Hobson Imperializus című műve (1902), Hilferding A finánctőke c. munkája (1905), Karl Kautsky   írásai (1913-1915), Rosa Luxemburg A tőkefelhalmozás c. könyve (1913), Otto Bauer írásai nyomán Lenin Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka c. brosúrájában (1917) adja meg a monopolkapitalizmus (imperializmus) ismérveit: 1) a termelés és a tőke koncentrációja, amely létrehozza a gazdasági életben döntő szerepet játszó monopoliumokat; 2) a banktőke egybeolvadása az ipari tőkével és az ezen a „finánctőkén” alapuló fináncoligarchia kialakulása; 3) a tőkekivitel az árukivitelnél is nagyobb jelentőségre tesz szert; 4) a monopóliumok és azok szövetségei felosztják egymás között a világpiacot és 5) befejeződik a Föld területi felosztása a legnagyobb tőkés hatalmak között. A mai vonatkozó statisztikák feldolgozását elvégezve azt mondhatjuk, hogy a mai kapitalizmusban a monopolkapitalizmus (imperializmus) általános jegyei érvényesülnek. Az első négy ismérv – a gazdasági ismérvek – alapján a monopolkapitalizus kiteljesedésének, beteljesülésének korszakát éljük. Az uralmi-hierarchikus geopolitikai viszonyokat kifejező ötödik ismérv alapján pedig azt mondhatjuk, hogy bár ezek formája változott – a gazdasági kényszer szerepe erősödött, a közvetlen erőszak szerepe gyengült, de nem szűnt meg –, alapjában véve a hierarchikus világrend, a függőség fennmaradt (még ha egyes esetekben aszimmetrikusabbá is lett). 

A transznacionális monopolkapitalizmus a monopolkapitalizmus klasszikus és állammonopolista szakasza után, annak harmadik stádiumaUgyanakkor az is világos, a korábbi stádiumaihoz képest markánsan eltérő (sajátos) jegyeket is mutat:

  1. a tulajdonviszonyok nemzetköziesedésében (pl. külföldi beruházások, ipar-kitelepítés) és ezzel a nemzetközi jövedelemelosztásban.
  2. A pénztőke (pénzügyi luftballon) szerepében, ezzel az értéktöbbletek nemzeten belüli és nemzetközi újraelosztásában (pénzügyi szféra „élősdiségének” mértékében).
  3. A centrum-országokban megváltozik a kapitalista gazdaságra jellemző ciklikusság természete, mégpedig jellemzően az extenzívebb termelés kitelepítésével a perifériára, ugyanakkor egyes területeken a technikai fejlődés permanensé válásával a fejlett országokban. Az extenzív és intenzív fejlődési szakaszok – ezek korábban jellemzően egymást követték – a térben és időben egymás mellé helyeződnek.
  4. A világméretekben tevékenykedő (optimalizáló) nagyvállalatok a gazdasági hullámzásból adódó nehézségeiket jobban teríteni tudják, jobban át tudják hárítani az egész világra.
  5. A globalizáció folytán – a nemzetközi tőkeáramlások felgyorsulása, az adóssághegyek felduzzadása, stb. következtében – az egyes országok makroegyensúlya törékenyebb, nagyobbak az egyensúlyhiányok, mint a kapitalizmus korábbi szakaszaiban.
  6. A nemzetállami kormányok gazdasági manőverező képessége gyengül, nincs szó azonban korunkban a nemzetállamok teljes megszűnéséről. Minden jelszó ellenére az állami újraelosztás nem csökkent (az USA-ban és Japánban nőtt).
  7. Az elmúlt évtizedekben a profitráták fenntartásának egyik legfontosabb eszköze a fejlett országokban a tőkejövedelmek növelése (jellemzően kisebb adóztatás és virtuális értéknövekedés folytán), ugyanakkor a bérjövedelmek csökkentek a GDP arányában. A jóléti állam leépítése került napirendre. Ezért erősödik a társadalmi ellenállás.
  8. A kapitalizmus történetében először fordul elő, hogy (a termelés-kitelepítés és a további automatizálás folytán) a foglalkoztatás a fellendülés idején is stagnál vagy csökken, esnek, esetleg szinten maradnak a reálbérek.
  9. A globalizációs folyamat súlyos társadalmi következményekkel jár. Felgyorsult a világméretű differenciálódás folyamata: tovább nőttek a jövedelmi különbségek az országokon belül és az országok között. 

Farkas Péter

1 komment

Címkék: globalizáció kapitalizmus hun farkas péter portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr835880232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bankvezér 2014.03.27. 00:59:19

Remélem, a doktor úr nem azt a végső következtetést vonja le a tanulmányára hivatkozva, hamarosan kitör a világforradalom?
Minden jel szerint, ezt a mostani válságot túléli a kapitalizmus. Van még a tőke előtt elfoglalható tér bőven. A további tőkekoncentrációra is adott a lehetőség.