A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Kínai működőtőke Közép-Kelet-Európában

2014.02.26. 18:03 Világgazdasági Intézet

Ha Kína kapcsán külföldi működőtőkéről (foreign direct investment/FDI) hallunk elsőre talán ma is az országba beáramló tőkére asszociálunk, nem véletlenül, hiszen hosszú évek óta Kína a külföldi tőkebefektetések egyik legkedveltebb célországa, évről évre egyre több FDI-t fogad, tavaly például már 117,6 milliárd dollárt, igaz, az utóbbi években a növekedés mértéke lelassult. Kína ugyanakkor az ezredforduló óta egyre jelentősebb szerepet tölt be tőkeexportőrként is,  tavaly például a kínai vállalatok már 90,2 milliárd dollárnyi tőkét fektettek be külföldön (outward FDI, OFDI), közel 17%-kal többet mint 2012-ben. Kínai statisztikák szerint ennek az összegnek mintegy 90 százalékát hat iparág vonzotta: a kereskedelmi szolgáltatások, a bányászat, a nagy-és kiskereskedelem, a gyártás, az építőipar és a szállítás. Ami a területi eloszlást illeti, a kínai tőke elsődlegesen Ázsiát célozza, de szorosan követi ezt a régiót Afrika és Latin Amerika is. A fejlett világ országaiban lényegesen kisebb mértékben ugyan, de eddig is jelen voltak a kínai vállalatok, azonban a válságot követően a korábbinál jóval nagyobb mértékű növekedés következett be ezen a téren: a fejlett világnak a tőkeéhsége nőtt meg, Kínának pedig ennek folytán a lehetőségei és a bátorsága is nagyobbak lettek.

1. ábra - A kínai OFDI alakulása (flow)

USD billion

Kép_KínaOFDI.jpg

Forrás: MOFCOM (2011, 2012, 2013), Statistical Bulletin of Chinese Outward Foreign Direct Investment

Bár a fejlett világ a teljes kínai OFDI csekély részét fogadja csupán – az USA és EU ketten együtt a teljes kínai tőkeexport alig 10%-át – az érdeklődés és a kínai tőkébe vetett hit mégis egyre jelentősebb itt is. Igaz ez a közép-kelet-európai (KKE) régió országaira is, amelyek javarészt nyitott gazdaságok, ahol a külföldi működőtőke szerepe sok esetben már a kilencvenes években jelentős szerepre tett szert, s hozzájárult ezen gazdaságok fejlődéséhez, a külföldi befektetések iránti érdeklődés pedig a kétezres években, a régió országainak uniós csatlakozása után is fontos maradt. Ami a KKE-országok Kína iránti érdeklődését illeti, az elmúlt 5-10 évben a legtöbben közülük felismerték a kapcsolatban rejlő lehetőségeket és különböző programokat dolgoztak ki a kínai működőtőke becsalogatására. Magyarország a régióból elsőként tette meg a kapcsolat szorosabbra fűzéséhez szükséges lépéseket, de idővel az olyan, korábban politikai vagy ideológiai okokból távolságot tartó országok, mint Csehország vagy Lengyelország is félretették fenntartásaikat és a kapcsolatépítés mellett döntöttek. 

A KKE-régió ugyan továbbra sem képvisel jelentős súlyt a teljes kínai tőkeexportban, de még az Európai Uniót érintőben sem, sőt, az egyes országok teljes működőtőke-állományának sok esetben alig egy százalékát adja csak a kínai tőke, mégis szembetűnő az a jelentős mértékű növekedés, ami az elmúlt időszakban ezt a relációt jellemzi. Ahogy a következő ábrán is látható, sok ország esetében már 2004 után megindult a növekedés, amely azonban az utóbbi években lett csak igazán jelentős.

2. ábra - Kínai OFDI Közép-Kelet-Európában (stock)

USD million

képKKE_KínaOFDI.jpg

Forrás: CEIC China Premium Database, 2012; MOFCOM 2013

A fenti ábra kínai statisztikai adatok alapján készült, ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy ez sok esetben köszönőviszonyban sincs a KKE-országokban nyilvántartott adatokkal, köszönhetően annak, hogy a kínai tőke jellemzően közvetítő országokon és/vagy vállalatokon keresztül érkezik hozzánk. Magyarország esetében például jól látszik a vezető szerep, hiszen már jó ideje ide érkezik a legtöbb kínai FDI a régióban, ugyanakkor az ábrán szereplő alig több mint 500 millió dollár csak töredéke, egészen pontosan egyötöde annak, amit a kínaiak valóban befektettek nálunk (igaz, még ezzel az összeggel is a lista élén állunk). Ennek az eltérésnek a legfőbb oka például a Wanhua-beruházás: a Wanhua több befektetést is eszközölt az elmúlt években, másfél milliárd dollárért teljes irányítást szerzett a kazincbarcikai Borsodchemben és a későbbiekben további fejlesztéseket célzó befektetéseket is eszközölt, mindezt azonban egy hollandiai leányvállalatán keresztül. Hasonló eltérés tapasztalható Lengyelország esetében is, ahol a kínai statisztika 208 millió dollárt jelez, míg a lengyel statisztikák 457 millió dollárnyi kínai befektetésről tudnak. A csehek esetében ez az eltérés fordított: szemben a kínai statisztikában jelzett 202 millió dollárral, a Cseh Nemzeti Bank adatai szerint csupán 76,6 millió dollárnyi kínai OFDI érkezett az országba 2012-ig. (Az utóbbi eltérés okát azonban még a cseh Kína-kutatók sem sejtik.)

A régióban a kínai működőtőke szempontjából (és kínai statisztikák szerint!) a hat legnépszerűbb célország sorrendben Magyarország, Lengyelország, Csehország, Románia, Bulgária és Szlovákia. A kínai vállalatok jellemzően a szekunder (ipar) és tercier szektorokat (szolgáltatások) részesítik előnyben itteni befektetéseik során: eleinte szinte kizárólag összeszerelést hoztak a régió országaiba, de idővel más területeken, többek között a szolgáltatások terén is megvetették a lábukat. A legnépszerűbb iparágak a KKE-országok – elsősorban a fent említett hat ország – esetében a telekommunikáció, elektronika, vegyipar, közlekedés és az energetika. A befektetéseik motivációi között megtalálható a már bejáratott márkák megvásárlása, új technológiák szerzése, vagy épp a piaci rések betöltése. A befektetés típusa szerint a piac megszerzésére irányuló (market-seeking) befektetés a jellemző, és ez alatt nem csupán a KKE-piacok értendők, hanem a teljes uniós piac, valamint részben a FÁK-országok és a Mediterráneum is. Vannak példák továbbá arra is, hogy egy kínai vállalat külföldi partnereinek hatékonyabb kiszolgálása érdekében telepít termelést hozzánk (például egy, az IKEA számára gyertyákat gyártó cég Lengyelországban is létesített egy kisebb gyárat).

Hogy mégis mi diktálja ezt a korábbiakhoz képest jelentős növekedést, minek köszönhető a régió országainak növekvő népszerűsége a kínai vállalatok részéről? A kérdésre nehéz pontos választ találni. A munkaerő költsége régiónkban, és az említett hat országban ugyan alacsonyabb mint az uniós átlag, de a régión belül is akadnak e téren különbségek, melyek azonban már kevésbé befolyásolják a kínai befektetések mennyiségét (Bulgáriában jóval alacsonyabbak a munkaerőköltségek, mint például hazánkban, mégis jóval kevesebb befektetés érkezik hozzájuk, nyilvánvalóan egyéb, makrogazdasági és intézményi tényezők eredményeképp). A népesség számát tekintve Lengyelország és Románia európai mértékkel mérve nagyobb piacnak számít, míg a fennmaradó négy ország inkább közepesnek, vagy kisebbnek, kínai szempontból azonban egyik sem jelentős. A vizsgált hat ország jövedelmi viszonyai is igen vegyesek, az egy főre jutó GDP csak Csehország esetében képvisel jelentősebb súlyt.

Kutatásaink összességében azt mutatják, hogy nem emelhető ki egyetlen olyan mutató vagy intézkedés sem, mely e folyamat mögött áll, inkább makrogazdasági és intézményi tényezők összessége az, amely a kínai vállalatokat közép-kelet-európai befektetésekre ösztönzi: a munkaerő költsége és minősége éppúgy számít, mint a piacszerzés, uniós tagságunk, a külföldi (esetleg kifejezetten a kínai) befektetők számára kínált befektetési kedvezmények, vagy a még privatizálandó vállalatok száma, stb. Összességében tehát kijelenthető, hogy a kínai vállalatok a kínai globális terjeszkedés részeként jelennek meg, fektetnek be nálunk is, azaz nincs olyan történelmi, geopolitikai, gazdasági, politikai, vagy egyéb tényező, mely „különlegessé” tenne minket, közép-kelet-európai országokat az uniós szomszédjainkhoz képest. Ugyanakkor ezen tényezők – gazdasági és földrajzi helyzetünk, történelmi és politikai múltunk, gyökereink,… – sem elhanyagolhatók Kína szempontjából. Ezek hatékony „felhasználása”, adott esetben egy régiós összefogás keretében történő hangsúlyozása, a megfelelő, Kínára, a kínai vállalatokra szabott befektetői kedvezményekkel történő összehangolása alkalmassá tehet minket arra, hogy a kínai működőtőkének az eddiginél vonzóbb célpontjai lehessünk. 

Szunomár Ágnes

A poszt a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott "Chinese financial assistance in Visegrad countries: myth or reality?" című 21320107-es számú kutatási projekt keretében készült.

 

12 komment

Címkék: kína hun visegrádi országok portfolioblogger szunomár ágnes működőtőke FDI OFDI

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr725834062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A csodálatos Óz 2014.02.27. 17:39:25

Érdekes írás, de tisztelettel felhívnám a szerző figyelmét arra, hogy Közép-Kelet-Európa fogalma nem létezik. Amire Ön gondolt, az Kelet-Közép-Európa.

Világgazdasági Intézet 2014.02.27. 17:56:07

@A csodálatos Óz: Köszönöm az észrevételt, korábban én is ezt a formát használtam, de egy általam nagyra becsült történész tanácsára váltottam. Szunomár Ágnes

A csodálatos Óz 2014.02.28. 00:11:11

Természetesen elfogadom, az Ön és történész barátja álláspontját. Bár véleményem szerint, például az osztrákok igencsak meg lennének sértődve, ha őket Kelet-Európához tartozónak tekintenénk. Ebben a kontextusban ugyanis feltételezhető, hogy van egy nyugati része is Kelet-Európának, ami tőlünk nyugatabbra esik. Egyébiránt létezik egy fogalom, ha szabad javasolnom, amit Köztes-Európának neveznek, de ezzel csak történelem könyvekben találkoztam eddig. Ebbe beletartozik, az összes olyan ország, mely a tanulmányban szerepel, a balti és balkáni államokat is beleértve. Még egyszer hangsúlyozom, nem vitatkozni szeretnék, csak felvetettem ezt a problematikát.

bankvezér 2014.02.28. 11:12:55

Én nem nyitok vitát Európa földrajzi felosztásán.
Főleg azután nem, hogy még emlékszem, pár éve Izrael állam (én úgy tudtam, hogy nem Európában fekszik) is elindulhatott az Euroviziós Dalfesztiválon, és ráadásul meg is nyerte, egy bizonytalan nemi identitású énekessel. :))
Én inkább azt kérdezem a kedves szerzőtől, hogy jól értelmezem a kutatása eredményét, valóban az általános globális terjeszkedés keretében jelenik meg Magyarországon a kínai működő tőke ?
És ha így van, akkor jó ez Magyarország számára, vagy rossz?

Világgazdasági Intézet 2014.02.28. 11:22:08

@A csodálatos Óz: Egyetértek Önnel, nem teljesen egyértelmű ez az álláspont sem, de sajnos attól, aki annak idején ezt tanácsolta már nem tudom megkérdezni. Kína egyébként szélesebb értelemben kezeli az angol Central and Eastern European countries elnevezést, és beleérti például a Nyugat-Balkánt is, ebből a szempontból tehát az Ön által említett Köztes-Európához áll közelebb. Sz.Á.

Világgazdasági Intézet 2014.02.28. 14:53:01

@bankvezér: igen, a kínai tőke az utóbbi években megjelent gyakorlatilag mindenütt a világon, mivel szívesen fogadjuk, kedvezményeket, gesztusokat is hajlandóak vagyunk tenni ennek érdekében, nálunk, Magyarországon is. Az ide érkező tőke mennyisége jóval több, mint tíz évvel ezelőtt volt, de összehasonlítva az Unióban eszközölt befektetésekkel, nem igazán jelentős, globálisan pedig végképp nem az. Az, hogy hazánkban több a kínai tőke mint a szomszédos országokban annak köszönhető, hogy mi hamarabb láttunk neki a kapcsolat megalapozásának, politikai és gazdasági értelemben egyaránt, ezen kívül nem voltak politikai, emberi jogi fenntartásaink sem, kínosan ügyeltünk még arra is, hogy a kínai delegációkat ne zavarhassák meg Tibet, vagy az emberi jogok szabadságát éltető tüntetők sem. Hogy ez jó-e hazánknak? Hazánk nyitott gazdaság, a gazdaság fejlődéséhez évek óta nélkülözhetetlen a külföldi tőke beáramlása, a válságot követő években ez hatványozottan igaz. Nem gondolom, hogy a kínai tőke rosszabb lenne a nyugatinál, így igen, úgy gondolom, a kínai tőkebefektetések segítik hazánk fejlődését.

bankvezér 2014.02.28. 16:00:53

Meglepődtem ... :))
Köszönöm a választ. Alapjában tetszik, de nem mindenben értek egyet.
Igen, voltak a magyar kormány részéről próbálkozások több kínai tőke bevonására, de számottevő eredményt nem sikerült elérni.
Amennyire én látom, a kínai működő tőke kereskedelem vendéglátás és természetgyógyászat céljára érkezik leginkább hozzánk. Másról nem is tudok.
A magyarországi kínai kereskedelem, a Kínában gyártott, a kínai állam által támogatott, gyakran vám - és adócsalással Magyarországon forgalomba hozott, megbízhatatlan minőségű termékek értékesítésével foglalkozik. Tulajdonképpen a magyar kisvállalatok egy része számára ez végzetes konkurencia. Sem jelentős tőkét, sem korszerű technológiát, sem hasznos és eredményes munkakultúrát a kínaiak nem hoztak Magyarországra.
Ezért ezzel a kijelentéssel : " Nem gondolom, hogy a kínai tőke rosszabb lenne a nyugatinál, így igen, úgy gondolom, a kínai tőkebefektetések segítik hazánk fejlődését. " - nagyobb részt nem értek egyet.
( De azért részemről nincs sértődés. ) :)

bankvezér 2014.02.28. 16:03:56

@Világgazdasági Intézet:
Az előző kommentem "Világgazdasági Intézet" -nek szánt válasz. :)

Világgazdasági Intézet 2014.02.28. 18:34:52

@bankvezér: a kínai működőtőke számos ágazatot, szektort céloz nálunk is, ezek között valóban megtalálható a vendéglátás, a természetgyógyászat és a kiskereskedelem is, az utcán sétálva leginkább ezekkel szembesülünk, de ezek csupán töredékét teszik ki a nálunk lévő kínai működőtőkének. A hazánkban befektetett 2,5 milliárd dollárnyi kínai működőtőke megközelítőleg 65-70 százalékát a vegyipar vonzotta (Wanhua), a maradék 30-35 százalék jelentős részét pedig az elektronika, telekommunikáció (Huawei, ZTE,...), de van/lesz citromsavgyárgy is kínai tőkéből. Amit Ön említ, az a teljes befektetett tőkemennyiség maximum 2-3 százalékát teszi ki.
Ami a hazánkba érkező kínai termékeket illeti, már jó ideje az sem a bizonytalan eredetű olcsó gagyiról szól, a termékpaletta tetemes része itt is a hozzáadott értéket képviselő termékek köréből kerül ki (akárcsak a Kínába tartó magyar export esetében): főleg járműmotorok,
alkatrészek, elektronikai és híradástechnikai eszközök érkeznek hozzánk.
És örülök, hogy nincs megsértve. :) Sz. Á.

bankvezér 2014.02.28. 20:24:19

@Világgazdasági Intézet:
"A hazánkban befektetett 2,5 milliárd dollárnyi kínai működőtőke..."

Nem ismerek adatokat, de azt gondolom, hogy ez max.1-3 százaléka lehet a Magyarországon befektetett összes külföldi működő tőkének.
Van még lehetőség a fejlődésre. :)

Világgazdasági Intézet 2014.02.28. 20:26:54

@bankvezér: jól gondolja, körülbelül ennyi. És van még lehetőség a fejlődésre, ebben - pártállástól függetlenül - minden kormány egyetértett az elmúlt évtizedben.

bankvezér 2014.02.28. 21:26:43

@Világgazdasági Intézet:
Én úgy látom, kelet-európai kis országok egyelőre nem sok hasznot húznak a Kínával való barátságból. De nem utasíthatják vissza a Föld legnépesebb országának baráti kezét, - mert nem tudni mit hoz a jövő ...Egy ilyen hatalmas barát nagyon hasznos lehet adott esetben. Bár ezt a reményt erősen csökkenti az, hogy Kína nem baráti, hanem üzleti alapon hajlandó a nála gyengébbeken segíteni...