2013-ban ünnepli a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézete, amely jelenleg a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának része, fennállásának 40. évfordulóját. A jubileum alkalmából konferenciát tartottak 2013. november 20-án, ahol az Intézet volt és jelenlegi munkatársai, barátai tartottak tudományos előadásokat, és ültek a hallgatóság soraiban.
Az eseményt Szanyi Miklós nyitotta meg, bevezetőjében megismertette a hallgatósággal a világgazdasági kutatások elmúlt 40 évét. Ezt követően került sor az első panelre, melynek központi témája a jelenlegi válság volt. A panel résztvevői arra keresték a választ, hogy "Véget ért-e a világgazdasági válság? Mi változik utána?" Elsőként Simai Mihály akadémikus, az első panelbeszélgetés levezető elnöke az Intézet múltjáról és történetéről adott áttekintést, majd kitért a jelenkor kihívásaira is. Az akadémikus szerint a gazdasági válság nem 'V' vagy 'W' alakú, hanem leginkább egy kádhoz hasonlítható. A stagnálást a munkanélküliség magas szintje okozza. Amennyiben a munkanélküliség eléri a végső pontot, és tartósan csökkenni kezd, akkor onnantól kezdve a gazdasági növekedés is el fog indulni.
Szentes Tamás akadémikus beszédében arra utalt, hogy nemcsak a betegséget kell megszüntetni, hanem a kórokozót is ki kell irtani, vagyis nem elég csupán kezelni a válságot, hanem annak okait is meg kell szüntetni. Ha ezek az okok továbbra is fennmaradnak, akkor ismételten újabb és újabb válságok jelentkezhetnek a gazdaság bármely területén.
Kádár Béla akadémikus szerint az európai gazdaságokban megfigyelhető 1%-os gazdasági növekedés még feltétlenül bíztató jelenség, meg kell ugyanis vizsgálni a pénzpiaci, illetve tőzsdei teljesítményeket is. Ha az utóbbi adatok nem mutatnak növekedést, akkor a gazdasági növekedés nem lesz tartós, hiszen 2011 tavaszán is voltak hasonló eredmények, de utána mégis visszaesés mutatkozott. Ennek a veszélye most is fenn áll, tehát vigyázni kell a túlzott optimizmussal. A közgazdász kiemelte, hogy a munkanélküliség valójában akkor csökken, ha a gazdasági növekedés minimum 2%-os szinten van. Amíg ez nem valósul meg, addig a munkanélküliség csökkenése csak rövid távú eredmény.
Török Ádám akadémikus a gazdasági mutatók elavultságát hangsúlyozta elsőként. Véleménye szerint azok a mutatók, amelyekkel ma dolgoznak a kutatók, már idejétmúltak, mivel nem alkalmazkodtak a gazdaság gyors fejlődéséhez. A gazdaság és a technika olyan gyorsan fejlődött az elmúlt évtizedekben, és olyan gyorsan módosította a korábbi gazdasági struktúrát, hogy ahhoz maga a közgazdasági rendszer, illetve az elméletek nem tudtak teljes mértékben alkalmazkodni. Éppen ezért a mai mutatók torzítanak, nem tudnak reális képet adni a gazdaságokról.
Kiss Judit előadásának fő témája a világkereskedelem alakulása volt, amelyben szót ejtett a beruházásokról is. A válság sajátos eleme, hogy a beruházások növekedési üteme továbbra is mérsékelt, rendre alulmúlja a várakozásokat, valamint a zöldmezős beruházások részaránya meg sem közelíti a válság előtti szintet. A beruházások első sorban Ázsia és Afrika térségébe irányulnak, Európa egyre kevésbé vonzó célpont.
A rendezvény második paneljének központi témája "Magyarország esélyei a 21. században" volt. A panel megnyitásaként Fazekas Károly levezető elnök, az Intézet igazgatója Thomas L. Friedman New York Times-ban megjelent írása, „Average Is Over” alapján hangsúlyozta a versenyképesség fontosságát. Kiemelte, hogy jelenleg az átlagos életszínvonal eléréshez extra erőfeszítések, extra képességek szükségesek, így a jövőben a versenyképesség javítása mindenképpen kulcsfontosságú. Továbbá megjegyezte, hogy a munkaerő minősége kihat a növekedési potenciálra, ezáltal hangsúlyozta az oktatás szerepét is.
Inotai András is a versenyképességről beszélt, amelynek eltérő dimenzióira is kitért, majd pedig értékelte Magyarország közel tíz éves EU tagságát a kereskedelem, munkaerőpiac, valamint transzferek terén és a döntéshozatalban való részvétel alapján.
Mizsei Kálmán az EU8-ak gazdasági teljesítményét elemezte különböző mutatók alapján, különös tekintettel a kormányzati kiadásokra, teljesítményre. A gazdaságpolitika hosszú távú szemléletének fontosságát hangsúlyozta összhangban Inotai András korábbi gondolataival.
Szalavetz Andrea a globális értékláncban való feljebb lépést, a magasabb hozzáadott érték elérésének lehetőségét vizsgálta hazánk esetében. Szerinte szükséges az értéklánc lineáris szemléletén túllépni, hiszen az egy iteratív, visszacsatolásos folyamat, így nem csupán két K+F-alapú feljebb lépés lehetséges, ennek következtében szükséges a támogatáspolitika diverzifikálása is.
Sass Magdolna tőkeexporttal kapcsolatos előadásában visszautalt Török Ádám adatokkal kapcsolatos gondolataihoz. A tőkebefektetések vizsgálatakor mindenképpen szükséges az adatok korrekciója. A téma releváns, hiszen jelentős tőkeexportőrök találhatóak a régióban, mégis a terület kevéssé kutatott. A magyar eset bizonyíthatóan egyedülálló, hiszen a magyar „multik” külföldi tulajdonban vannak, mégis túlnyomórészt a vállalat feletti kontroll magyar. Érdekes terület, hogy ez a jelenleg speciális magyar modell milyen irányba mozdul el a jövőben, a fejlett vagy a feltörekvő piacok felé.
A rendezvény zárásaként a jubileumra megjelent, "Válság és megújulás - Múlt, jelen és jövő a világgazdaságban" című kötet bemutatójára került sor. A kötet maga egy időutazás, a világgazdaság néhány kiválasztott területének kutatási eredményeit mutatja be az 1970-es és 1980-as évektől napjainkig. A kötetben szereplő nyolc tanulmány egy-egy korabeli kutatási jelentés rövid bemutatásával indul, majd ugyanannak a témának egy mai viszonyokra vonatkozó elemzése következik. Így egyrészt igazolhatóak a világgazdasági folyamatokban megfigyelhető hosszabb távú tendenciák, másrészt az is, hogy ezek feltárásában, a folyamatok jövőbeli várható továbbfejlődésének előrejelzésében a VKI/VGI kutatói milyen eredményeket tudtak elérni.
Hegedüs Zsuzsanna és Orosz Ágnes