A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Változó világkereskedelem

2013.10.02. 13:52 Világgazdasági Intézet

A WTO idei World Trade Reportja szerint 1980 és 2011 között 2 trillió dollárról 18 trillióra nőtt a világ árukereskedelme, volumenben számolva pedig több, mint négyszeresére. (A világkereskedelem növekedése sokkal gyorsabb volt, mint a globális GDP növekedése.) Mindehhez hozzájárult a kereskedelem előtti akadályok lebontása világszerte, az infokommunikációs technológia fejlődése, új termékek létrejötte, és a feltörekvő nagy gazdaságok (India, Kína) felzárkózási folyamata.

A gyors kereskedelem-bővülés ahhoz is köthető, hogy az elmúlt évtizedekben meghatározó szerepet kaptak a termelési láncok (globális értékláncok), ahol egy terméket számos országban állítanak elő. Az  UNCTAD jelentése szerint a globális kereskedelem (bruttó export) 80 százaléka a multinacionális vállalatok termelési hálózataihoz köthető. A termelés széttagoltságának foka több tényezőtől függ, például a technikailag szeparálható termelési fázisok, tényező-intenzitás, a termelés technológiai színvonala, összetettsége, és a termék súlya (mennyire szállítható nagy távolságokra). Mindezek a tényezők leginkább az elektronikai és járműiparban segítik elő a termelés szegmentációját. Az informatika rohamos fejlődése a 80-as évek második felétől lehetővé tette a termelés távoli koordinálását is, a termelési fázisok kihelyezése pedig a fejlődő és fejlett országok közötti bérkülönbségek miatt vált előnyössé a vállalatok számára.

Úgy tűnik, a nemzetközi termelési hálózatokba való bekapcsolódás „fejlődési úttá” is vált, számos feltörekvő gazdaságnak egyszerűbb csatlakozni a globális értékláncokhoz, mint saját ipari bázist kialakítani. A globális értékláncokon belül folytatott kereskedelemben Kínával az élen az ázsiai országok vezető szerepet játszanak. Az összeszereléshez a termékek elektronikai alkatrészeit importálják, ami megnyilvánul az ázsiai országok high-tech importjának magas arányában. Az alkatrészek és termékek határokon átkelése ugyanazon termelési láncban „mesterségesen” megnöveli a gyártásban résztvevő országok külkereskedelmét. A globális értékláncok mára egyre dominánsabb szerepe megkérdőjelezi az exporton alapuló  versenyképességi mutatókat, mivel az export-specializáció (pl. magasabb technológiai szintű javakra) sokszor a magas importtartalmon alapul. Alacsony K+F tevékenységgel rendelkező országok is felmutatnak magas high-tech termék arányt kivitelükben, s ez több alacsonyabb jövedelmű ázsiai gazdaságra is jellemző. Az IMF adatai azt mutatják, hogy kifejezetten jelentősen nőtt Kína high-tech exportjának importtartalma is (IMF [2012]) és  Kína részben maga is összeszerelő országgá vált.

A külkereskedelmi versenyképesség mellett átértékelendő a kereskedelempolitika is.  Tekintve a termelési folyamat földrajzi széttagoltságát, a hagyományos kereskedelempolitikai eszközök (pl. antidömping vámok alapanyagokra) értelmüket vesztik és a célzott ország helyett több más országot is hátrányosan érinthetnek. (Egy, az európai cipőipart vizsgáló tanulmány szerint  például a „kínai” cipőkben sokszor 55-60 százalékos az európai hozzáadott érték, mivel a dizájn, a minőség-ellenőrzés, logisztika, értékesítés, vagy jó minőségű bőr nem kínai. Így a pl. Kínára kivetett antidömping vámok az európai cégeknek sem tesznek jót). Az OECD-WTO-UNCTAD elemzése szerint  is át kell értékelni a szabadkereskedelmi egyezményeket, a nem-tarifális akadályokat sőt a szolgáltatások liberalizációját is, mivel a globális értékláncokon belüli kereskedelemben a protekcionizmus költségei magasak. Ehhez nyújtanak segítséget a legújabb világszintű, input-output táblázatokon alapuló hozzáadott érték kereskedelmi adatok.[1] Ezek egyelőre 2009-ig állnak rendelkezésre.

A hozzáadott érték kereskedelmi adatokon alapuló WTO becslés szerint a világkereskedelem mintegy 30 százaléka a köztes áruk, alkatrészek reexportjából állt 2007-ben. Továbbá a hagyományos kereskedelmi adatok alábecslik a szolgáltatások szerepét a nemzetközi kereskedelemben (23% volt 2008-ban), a hozzáadott érték kereskedelmi adatok szerint a szolgáltatások részesedése közel a duplája (45% volt). A leggyorsabban éppen Magyarországon nőtt a külföldi hozzáadott érték tartalom a kivitelben 1995 és 2005 között (lásd ábra) és a többi Visegrádi országban is jelentős növekedés látható. Ágazati megoszlást tekintve az elektronikai ipari exportban a legmagasabb (közel 60%) a külföldi hozzáadott érték, vagyis abban a kiviteli húzóágazatban, ahol a globális vállalati láncok szerepe döntő.

A külföldi hozzáadottérték részesedése a bruttó exportban (Visegrádi országok: 1995-2009)

éltető_változóvgzd.png

Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis

Felvetődik a kérdés, hogy mi történt 2008 után, mi volt a nemzetközi válság hatása a globális értékláncokra? A külkereskedelem összeomlása 2009-ben nagyobb volt, minden korábbinál és a hitelszűke mindezt még súlyosbította. A globális termelési láncok a reális és pénzügyi sokkok gyors közvetítő csatornái. A végső termékek iránti kereslet esése azonnal hatással van a közbülső javak kereskedelmére, főleg, ha a beszállítók szerződései rövid távúak. A hitelfelvétel gondjai negatív nemzetközi láncreakciót indíthatnak el a globális értékláncokon keresztül. Ugyanakkor a beszállítói láncoknak válságot enyhítő hatásuk is volt, mert a meglevő beszállítói hálózatot nehéz felszámolni a szerződéses kötöttségek és a magas múltbeli költségek miatt.

A 2009-ben megfigyelhető kereskedelmi visszaesés és az utána következő gyors fellendülés jó példa a válság globális értékláncokra gyakorolt hatására, amit „ostorcsapás hatás”-ként (bullwhip effect) szoktak említeni. Ez azt jelenti, hogy az alacsony keresleti várakozások arra késztetik a vezető vállalatokat, hogy készleteik csökkentésével alkalmazkodjanak. A válság után, ha a kereslet felélénkül, a kiárusított készleteket újra felhalmozzák, így a kereskedelem a globális értékláncokban az általánosnál nagyobb ütemben nő. A hozzáadott érték kereskedelmi adatai éppen a nagy kereskedelmi összeomlás évéig, azaz 2009-ig állnak jelenleg rendelkezésre. A Visegrádiakhoz hasonlóan minden országban csökkent 2008-2009 között a külföldi hozzáadott érték aránya a kivitelben, legjelentősebben azokban az ágazatokban és országokban, ahol a globális termelési láncok szerepe a kivitelben meghatározó. Ez tehát valószínűleg az „ostorcsapás hatás” első felének köszönhető, a gyors fellendülést még nem mutatják a hozzáadott érték adatok.

A válság további éveiben a multinacionális cégek relokációs döntéseinek negatív és pozitív hatásai is voltak a hálózatokban résztvevő országokra. A relokációk Magyarországról például jelentősen csökkentették az export kapacitást 2012-ben és ez megmutatkozott a kivitel visszaesésében.[2]  Ugyanakkor vannak példák vállalati tevékenységek áthelyezésére Nyugat-Európából Lengyelországba[3] is. A globális értékláncokba való bekapcsolódás, integrálódás már a legtöbb ország számára tény. Mindez változó előnyökkel és hátrányokkal jár. Mindenesetre, ha külkereskedelemről beszélünk, jó tudni, hogy a puszta adatok mögött milyen folyamatok zajlanak.



[1] Lásd például: Global Trade Analysis Project (GTAP): https://www.gtap.agecon.purdue.edu/databases/v8/default.asp,   International Input-Output Analysis (IDE-JETRO): http://www.ide.go.jp/English/Research/Topics/Eco/Io/, World Input-Output Database (WIOD):  http://www.wiod.org/database/,   OECD-WTO Trade in Value Added (TiVA): http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=TIVA_OECD_WTO 

[2] A Nokia 1999-ben zöldmezős beruházással mobiltelefon-gyárat hozott létre, ami 2004-ben megkettőzte kapacitását, s a bevétel 97 százaléka exportból származott. 2012-ben a Nokia leépítette magyar kapacitásait, az összeszerelést áthelyezte Dél-Koreába és Pekingbe. 2012-ben a jelentős magyar mobiltelefon kivitel már visszaesett.

[3]  2013-ban a Mars Petcare Angliából (Peterborough) Lengyelországba (Sochaczew) és részben Magyarországra (Bokros) helyezte át termelését.  Kraft a 'huesitos' nevű csokoládé gyártását Zaragozából Lengyelországba tette át. A Volvo Bus elhagyta Svédországot és Wrocławban folytatja működését. Több olasz cég is Lengyelországban gyártat tovább.. 

Éltető Andrea

Szólj hozzá!

Címkék: válság hun portfolioblogger éltető andrea világkereskedelem globális értékláncok

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr35547534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.