A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Mit üzen az Egyesült Királyság leértékelése?

2013.02.27. 11:11 Világgazdasági Intézet

2013. február 23-án a Moody’s hitelminősítő intézet a legkiválóbb Aaa szintről eggyel lejjebb, azaz Aa1-re sorolta vissza az Egyesült Királyságot. Ez a lépés több okból sem volt váratlan. Egyrészt mindhárom intézet (a Moody’s mellett a Standard&Poor’s és a Fitch is) 2012 végén már stabilról negatívra változtatta a szigetországra vonatkozó kilátását. Másrészt ez a lépés abba a sorozatba illeszkedik, amely a világ és Európa számos vezető gazdaságát érintette. Harmadrészt pedig azért sem váratlan a lépés, mert az ország adóssága valóban ijesztő méreteket öltött a válság következtében, és az adósságráta várhatóan 2016-ig tovább nő.

Mi áll a leminősítés hátterében?

A brit gazdaságban túlsúlyos szerepet betöltő pénzügyi szektort rendkívüli mértékben megrázta az Egyesült Államokból kiindult pénzpiaci válság, és a megrendült bankszektort csak gigantikus költségek árán tudta kimenteni a 2010-ig kormányzó Brown-kabinet. Ennek következtében azonban a 2007-es (válság előtti) 44 százalékról 2010-re már a GDP közel 80 százalékára duzzadt az államadósság, amihez kétszámjegyű államháztartási hiány párosult 2009-ben és 2010-ben is (szemben a 2008 előtt jellemző 3 százalék alatti hiányokkal). A Cameron-kormány tehát rendkívül súlyos helyzetben vette át az ország irányítását 2010 közepén, mind közpénzügyi, mind reálgazdasági szempontból (a 2009-es 4 százalékos visszaesés óta a bruttó hazai termék várhatóan még az idén sem fogja elérni a válság előtti szintet). A kormányprogram egyik kulcseleme tehát a fiskális konszolidáció, amelynek azonban még csak részeredményei láthatók. Az államháztartás hiányát 2012-ben sikerült leszorítani a GDP kb. 6 százalékára – elsősorban a kiadáscsökkentés, és kevésbé a bevételnövelés eredményeként (a program fő célja egyébként is az állami újraelosztás nagyságrendi visszafogása hosszú távon). Emellett azonban az államadósság tovább duzzad: az idén 95, jövőre várhatóan mintegy 98 százalékos rátát érhet el. Bár a brit állam folyamatosan, zökkenőmentesen és igen alacsony költséggel (az utóbbi egy évben átlagosan 2 százalék alatti szinten) tudja finanszírozni magát a piacról, a leminősítés valójában az adósságállomány növekedésének aggasztó trendjére, valamint az arányszám nevezőjében szereplő GDP igencsak gyenge teljesítményére figyelmeztet.

Mi a leminősítés fő üzenete?

A George Osborne vezette – a közpénzügyek konszolidálására összpontosító – gazdaság- és pénzügypolitika egyik fő viszonyítási és hivatkozási pontja volt a mindhárom hitelminősítőnél fenntartott legkiválóbb adósbesorolás. A gazdasági kormányzat saját stratégiájának helyességét látta visszaigazolni e stabilan kedvező minősítésben. A február 23-i esemény kapcsán ezért az ellenzék azonnal e politika kudarcát emlegette. Osborne azonban sajtónyilatkozatában azt üzente az ellenzék mellett a piacoknak és a lakosságnak is, hogy a megszorításoknak nincs alternatívája, hiszen e politika fellazítása ennél sokkal súlyosabb következményekkel járhat. A miniszter egyúttal lényegében elismerte a döntés jogosságát, és azt, hogy az ország még nem jutott túl a válságon. És valójában ez a leminősítés legfontosabb üzenete. A válság ugyanis felszínre hozta a brit reálgazdaság szerkezeti problémáit, amelyek igen nehézzé teszik az adósságleépítés szempontjából is elengedhetetlen dinamikus növekedés beindulását.

E problémák sajátos módon egyfajta ördögi körben jelennek meg, hiszen a gazdaságban minden mindennel összefügg. Az Egyesült Királyságban rendkívül magas, szintén a bruttó hazai termék 100 százaléka körüli a háztartások, és hasonló a vállalati szektor eladósodottságának mértéke is. Az adósságválság közepette mindenki igyekszik tartozásait leépíteni, nem pedig újabb hiteleket felvenni (ún. deleveraging). Tehát a hitelezés keresleti oldalról akadozik, miközben a kínálati oldal a bankkonszolidáció után már javuló pozícióban lenne (igaz, a hitelezők részéről is nagyobb az óvatosság). A visszafogott magánkereslet mellett a közületi megrendelések és beruházások sem jelentenek húzóerőt a drákói kiadáscsökkentések miatt. Mindezek mellett a brit exportpiacok jelentős részének (elsősorban a külkereskedelmi forgalom felét kitevő Európai Uniónak) a gyengélkedése miatt a külső kereslet sem tudja felpörgetni az exportszektort. Ilyen lanyha belső és külső kereslet mellett az amúgy is alacsony beruházási ráta mostanában történelmi mélyponton van. Ráadásul a válságnak közvetlenül a pénzügyi szektorra, közvetve azonban az egész gazdaságra és társadalomra gyakorolt igen súlyos és hosszan elhúzódó hatása sem indított el olyan jellegű alapvető szerkezetváltást a szigetország gazdaságában, amelynek eredményeként a bankipar túlsúlyos szerepe némileg visszaszorulna a termelés, illetve az egyéb szolgáltatások javára – csökkentve ezzel az ország globális pénzpiaci folyamatoknak való kitettségét. (A mérlegfőösszegek együttesen a brit hazai termék mintegy ötszörösét teszik ki, a pénzügyi ágazat részesedése a GDP-ből pedig hivatalosan 10 százalék, ugyanakkor módszertantól függően számos elemző jóval nagyobbra teszi ezt az arányt.)

A költségvetési vita előtt néhány héttel tehát – a Moody’s leminősítésének apropóján is – az a legfőbb kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel és milyen mértékben segítsen rá a kormányzat a reálgazdaság talpraállítására, valamint a növekedés beindítására, abban a fiskális kényszerzubbonyban és kedvezőtlen nemzetközi környezetben, amelyben az ország ma található.

Mi lehet a leminősítés következménye?

A fentiekben vázolt közpénzügyi és reálgazdasági problémák tehát nagyon is komoly kihívást jelentenek a brit gazdaságpolitika számára. Mindezek ellenére az a tény, hogy a manapság amúgy is megkérdőjeleződött hitelességű minősítők közül most az egyik visszaléptette az országot egy fokozattal (ami még bőven a kiváló kategóriában tartja a brit állampapírokat) nem jár semmilyen drámai következménnyel – a hozamfelárak megugrása emiatt nem várható. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Királyság tartozásának struktúrája kedvező: a teljes adósságállományt fontban jegyzik, és annak mintegy 70 százaléka hazai kézen van. A leminősítésnek ugyanakkor talán pozitív hozadéka lehet, hogy – amellett, hogy megerősítette a kormányt a költségvetési stabilitás megteremtésének szándékában – ráirányíthatja végre a figyelmet a brit gazdaság megújult szerkezetű bővülésének fontosságára. 

Vida Krisztina 

Szólj hozzá!

Címkék: hun leminősítés portfolioblogger Egyesült Királyság Vida Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr125107929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.