A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Ahol a válságkezelés már a válság előtt megkezdődött – Brazília

2012.10.29. 13:06 Világgazdasági Intézet

Gazdasága és népessége alapján együtt Brazília a világ 6. legnagyobb országa, a világgazdaság új szereplőiként jelentkező BRICS-országok egyike. Elmúlt évtizedeit a külső és belső egyensúlytalanság váltakozó ciklusai jellemezték. A neoliberális globalizáció feltételrendszerébe ágyazódott fejlődés sem a perifériás gazdaságokra jellemző függő pályát, sem az ezzel járó nagyarányú szegénységet nem tudta orvosolni. E problémák a 90-es évek elejének majd a 2000-es évek közepének gazdaságpolitikai fordulatai jóvoltából kezdtek enyhülni. Az első a Cardoso kormány sikeres stabilizációja 1994-ben, amely a neoliberális paradigma keretein belül megteremtette egy jól szabályozott és fegyelmezett pénzügyi szféra és költségvetés alapjait, de sem a szegénység enyhítésére sem a belföldi termelőalapok fejlesztésére nem tudott kielégítő választ adni. A második a Lula da Silva-adminisztráció neokeynesiánus jellemzőkkel bíró politikája, amely az államnak aktívabb szerepet biztosított mind a szegények javára történő folyamatos és növekvő újraelosztásban, mind a közvetlen gazdaságfejlesztésben.

Lula elnöksége óta a neoliberális globalizáció feltételrendszeréhez szabott, a hagyományos piaci eszközöket és kapcsolatokat valamint a monetáris és költségvetési egyensúlyt fenntartó, de ugyanakkor a szegénység csökkentését középpontba helyező pragmatikus gazdaságpolitikai kurzus került hatalomra. A legszegényebbekhez irányuló készpénztranszferek a jövedelemegyenlőtlenséget jelző Gini-indexet jelentősen le tudták szorítani. Nőttek minimálbérek és az állam egészségügyi és oktatási kiadásai. Egyszóval – legalább részben – megfordították az addigi „perverz” (a gazdagabbaknak kedvező) állami újraelosztást. Emellett a termelést állami vállalatokon és programokon keresztül serkentették. Ez utóbbiak sorából kiemelkedik az éppen a válságot megelőző évben elindított nagyszabású Növekedésgyorsító Program. Mindennek következtében a gazdaságot 2004-től a belső kereslet hajtotta, a válságig 6 millió új munkahely jött létre, és 30 millió ember emelkedett ki a szegénységből. Egyben azonban – szintén az állam bábáskodása mellett – diverzifikálódtak a kereskedelmi kapcsolatok, lépések történtek a regionális együttműködés fejlesztésére és javult a demokratikus intézményrendszer.

A 2008-as válság így viszonylag jó állapotban találta Brazíliát, és az ország az összeszűkülő exportpiacok által okozott visszaesésből a belgazdaságra támaszkodva viszonylag gyorsan ki tudott lábalni. Ezért mondhatjuk, hogy a válság kezelése Brazíliában már a válság előtt megkezdődött: nem egyszerűen a 2008-as válságé, hanem a történelmi gyökerű fejlődési válságé, és az utóbbi kezelése az előbbi menedzselését is megkönnyíti. Bár 2011 második felében a globális gazdasági helyzet miatt a brazil gazdaság ismét növekedési problémákba ütközött, az addig vitt gazdaság- és társadalompolitikai vonulatot nem adták fel, sőt megerősítették.

Az utóbbi évtized brazil fejlődése része annak a „latin-amerikai fordulat”-nak, amely sokféle változatban, de egyként a globális kapitalizmus hierarchikus erőviszonyaival szemben keres alternatívát. Annak ellenére, hogy ennek az útkeresésnek a brazil változata nem borítja fel a globális tőkerendszer alapmechanizmusait, jelzi, hogy a tisztán piaci mechanizmusok gazdasági-társadalmi egyenlőtlenítő, fejlettségi hierarchiát megerősítő hatásával szemben csakis a fejlesztő és szociális állam tud ellensúlyt képezni. A társadalmi egyenlőtlenségek megszűntetésére irányuló politika a legalapvetőbb gazdaságpolitika, a történelmileg progresszív és – mint a lulai vonal egy évtizede tartó töretlen népszerűsége is jelzi – „fenntartható” állam létfeltétele.

Artner Annamária

Szólj hozzá!

Címkék: válság brazília hun portfolioblogger artner annamária

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr614876937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.