A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (1) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) david ellison (4) David Ellison (1) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (4) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurozóna (7) eurózóna (12) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (163) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (1) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (129) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (12) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Görögország régen és ma

2012.08.14. 19:13 Világgazdasági Intézet

Éppen 2492 éve annak, hogy a híres thermopülai csata megkezdődött. Azt követően Görögország még pár száz évig hatalmi vetélkedések, véres háborúk terepe volt, mígnem a Római Birodalom fennhatósága alá kerülve (i.e. 146) elérkeztek számára a meghódoltság hosszú évszázadai. Róma után Bizánc majd az Oszmán Birodalom uralkodott felette. A külső uralom ellen a görögök hosszú évtizedek alatt fel-fel lángoló felkelései, majd mégoly hősies szabadságharca (1821-1829) is csak nagyhatalmi érdekek miatt vezetett – igaz, kissé felemás – sikerre: a görög állami függetlenségre három „gyámhatalom” (Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország) védnöksége nyomta a pecsétet. Ezek még azt is megengedték védencüknek, hogy a tőlük kapott 60 millió frank hitelből területeket vásároljon vissza a törököktől (1831). A következő évben pedig határoztak arról, hogy az alig függetlenné váló állam a köztársasági formából királysággá avanzsálódjék: a kérészéletű és meglehetősen feudális köztársaság görög nemzetiségű miniszterének (Kapodisztriász grófnak) a helyét egy kiskorú (!) bajor származású király (Otto von Wittelsbach – I. Ottó) vette át az ország kormányzásában, aki az állam és a hadsereg vezető posztjaira bajorokat ültetett. A görög nép lázadozott az „ejtőernyős” uralkodó, és a vele jó viszonyt ápoló görög földbirtokosok ellen. Így aztán 1854-ben brit és francia csapatok kénytelenek voltak megszállni bizonyos görög területeket. Mivel azonban I. Ottó trónja már erősen ingadozott, Nagy-Britannia közbenjárásával Vilmos (I.) György, a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg-házból származó dán herceg került az ország élére.

A nyugati hatalmak kölcsönözték a pénzt Görögországnak akkor is, amikor a török uralom ellenes krétai felkelés miatt kirobbant háborút Törökországgal szemben elveszítette, és 100 millió frank hadisarc fizetésére kötelezték (1897). Hitellel támogatták a feléjük húzó Elefthériosz Venizélosz kormányainak modernizációs politikáját, és Thesszaloniki francia-brit megszállásával visszasegítették őt a hatalomba, eltávolítva a hadba lépni vonakodó királyt, hogy aztán Görögország az antant oldalán részt vehessen az első világháborúban. És ismét hitelt adtak Görögországnak, amikor az elvesztette a Törökország ellen területi igényekkel indított háborúját (1921-22) és ezért legalább másfél millió embert kellett elszakítani szülőföldjéről és áttelepíteni a másik országba. Ám a világ- és polgárháborúk, ciprusi illetve török konfliktusok, diktatúrák mozgalmas évtizedei után a „független” Görögország látszólag révbe ért: 1981-ben tagja lett az európai államok közösségének. Úgy látszott minden megoldódik...

Csakhogy addigra, a fenti okokból, Görögország egyike lett azoknak az országoknak, amelyeknek sosem volt fejlesztő állama, önálló és hazájáért felelős elitje, amelyek eleve versenyképtelen állapotban integrálódtak az erőseknek kedvező globális piacba. Így aztán hiába beszél ma mindenki „görög válság”-ról: Görögország nem lehet egy globális (vagy akár csak regionális) válságnak oka, legfeljebb terepe, vagy (tekintettel a népre) védtelen áldozata. A görög történelemmel összenőtt külső eladósodás az EU-ba való belépés (1981) után pörgött fel igazán. A görög gazdasági-politikai elit, amelynek ez az integrálódás megfelelő előnyöket kínált (az ilyen elit jellemzésére szolgál a „komprádor” kifejezés), a piaci erőkre bízta az ország gazdasági fejlődését, ami egy „termelési bázis nélküli fogyasztói társadalom”-hoz vezetett. A termelési bázis fejlesztéséről (mint a perifériás országok esetben általában) szó sem volt, sőt a „nyitás” eltiporta a korábban meglévő csírákat is.

Görögország beruházási jövedelemmérlege már az euróhoz való csatlakozás előtti években is negatív volt (1-1,4 milliárd eurós hiány), de 2001-től sebesen romlani kezdett, és a mostani globális válság előtti utolsó évben, 2007-ben már 10,6 milliárd euróra rúgott. Hét év alatt tehát nyolcszorosára nőtt. Az ok: az eurózónához való csatlakozás az erős valuta (a reálfelértékelődés) révén tovább rontotta a görög versenyképességet, és eszkalálta az egyensúlytalanságot. Ebből az erősebb partnereknek természetesen előnye származott, mint azt a német fizetési mérleg látványos javulása és ezzel szemben a görög (és a többi válságban lévő euró-ország) fizetési mérleg-romlása mutatja. A görög költségvetés kiadásai a GDP százalékában nem voltak nagyobbak, mint az eurótagországok átlaga, vagy akár a német arány, bevételei azonban messze elmaradtak ettől. Ezért a történelmileg gyenge állam rovására írható adórendszer és feketegazdaság a felelős. A következmények katasztrofálisak.

A költségvetésen tátongó és az adósságszolgálattal tovább szélesedő lyuk betöméséhez a görög bérből és fizetésből, segélyből élőktől nem lehet elegendő pénzt elvonni. A szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek aránya már 2010-ben, a megszorítások előtt is jóval magasabb (27,7%) volt, mint az EU27 átlaga, és Írországon kívül csak az új tagországok előzték meg ebben. Azóta a bérek, nyugdíjak, segélyek drasztikus csökkentésen estek át. Az öngyilkosságok száma az utóbbi években megugrott, a betegek nem tudják fizetni gyógyszereiket, 2012-ben egymillió nyugdíjas élt havi 4-500 euróból, a minimálbér 535 euró, a fiatalokat a minimálbér alatt fizetik. A munkanélküliségi segélyt 2012 márciusában csökkentették havi 100 euróval 360 euróra, miközben a szegénységi küszöb (a mediánjövedelem 60 %-a) 2010-ben évi 7.178 (havi 598) euró volt. A görög munkanélküli ellátás ugyan 12 hónapra jár, utána azonban nincs semmiféle támogatás. A szakszervezeti szövetségek „társadalmi robbanás”-ra figyelmeztetnek.

A válság kirobbanása óta a görög GDP volumene az Eurostat szerint 17,3 százalékkal esett vissza, és 2013-ban már stagnálás várható. Azonban a 2012-es visszaesés valószínűleg még az előrejelzésnél is nagyobb lesz, és 2013-ban is folytatódik, a kumulált GDP-csökkenés tehát meghaladhatja a 20 százalékot. A növekedés 2014 előtt a legjobb esetben sem indul meg. 2013-ra már 1,3 százalékos csökkenéssel számoló prognózisok is napvilágot láttak. A munkanélküliséga válság alatt megháromszorozódott, 2012 májusában 1,15 millió főt tett ki. A fiatalok munkanélküliségi rátája 2012 májusában 54,9 százalék volt (ld. ábra). Ez még messze nem a végső pont. Ha a válság „kezelése” továbbra is az eddigi irányba halad, a munkanélküliség még tovább fog növekedni. Az USA-ban az eddig regisztrált legmagasabb munkanélküliségi ráta 23,6 százalék volt 1932-ben, és a görög arány egyelőre még ez alatt van (2012 májusában 23,1 százalék). 

A munkanélküliség alakulás Görögországban 2007-2012 (százalék)

Artner_140812.png

Forrás: Eurostat

Görögország e válságban is a nagyhatalmaktól kapott segítséget, két mentőcsomagban, összesen 238 milliárd eurót. A cserébe vállalt megszorításokat azonban olyan súlyos gazdasági-társadalmi helyzetben kell végrehajtani, ami önmagában is rendkívül megterheli a büdzsét: 2010 és 2011 között például a társadalombiztosítási kifizetések 746 millió euróval nőttek, aminek kb. 35 %-a munkanélküli segélyre ment. De a csomagban liberalizáció, dereguláció, privatizáció is szerepel, ami a görög állam további gyengítését jelenti. Sőt, figyelembe véve a hitelezők által gyakorolt „felügyeletet”, mára lényegében az állami szuverenitás megszűntéről beszélhetünk. A megkövetelt gazdaságpolitika, amelyet a politikai elit jobb- és baloldala egyaránt kiszolgál, szembe megy minden közgazdasági és politikai racionalitással, hiszen a keresletcsökkenés lefelé húzó spirálját immár mindenki elismeri, és a görög társadalmi feszültségek lehetséges kimenetelét sem nehéz megjósolni. E nehézségek miatt a megszorítások nem haladnak az előírtak szerint, a hitelezők mégsem tágítanak. Mindez azzal jár, hogy 2012 augusztusában újabb kormánycsőd elé nézünk…

2012 júniusában lett volna esedékes a mentőcsomag újabb 31 milliárd eurós részlete, de ekkor jöttek a görög parlamenti választások, és a hitelezők hármasa, a „Trojka” (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, IMF) kivárt szeptemberig, hogy lássa, az új kormány valóban felvállalja-e a pénzügyi segítség feltételéül szabott szigorú programot. A 2012 június 17-i választásokon hatalomra jutott új, három párti koalíciós kormány azonban – kampányígéreteinek megfelelően – azzal kezdte, hogy a kiigazítási program két évvel való meghosszabbításának szándékáról szóló nyilatkozatot adott ki, majd kijött egy 14 pontos programmal, amelyben többek között a közszféra-elbocsátások, valamint bér- és nyugdíjcsökkentések azonnali leállítását, a végkielégítések és kollektív szerződések visszaállítását, az AgrárBank feltőkésítését és fejlesztési bankként való működtetését ígérte. Ezután jelent meg Athénban a Trojka és megindultak a tárgyalások, amelyek keresztülhúzták az új kormány naiv elképzeléseit (sőt, a kormányt már nyilván jóval előbb figyelmeztették). A görögök továbbra is a lehetetlenre vannak kényszerítve, ráadásul úgy, hogy Görögország finanszírozhatatlanságát és az eurózónából való kizárását a zóna vezetői egyre nyíltabban taglalják.

A hitelezők hajthatatlansága miatt tehát a kormánypártok fátylat borítottak választási programjukra, s módosítások nélkül bevállalták a megszorításokat, amelyek 2014-ig 11,5 milliárd eurónyi kiigazítást írnak elő. Így most többek között 1 milliárd euróval kurtítják meg a honvédelmi kiadásokat, 5-6 százalékkal csökkentik nyugdíjakat (a 700 euró feletti nyugdíjakat kevésbé, az 1400 euró felettieket jobban), 2500 eurós nyugdíjplafont vezetnek be (bár ez keveset hoz a konyhára, mert magas nyugdíja csak igen keveseknek van), a korábban elhatározott nyugdíjkorhatár-emelést (65 év) nem fokozatosan, hanem már 2013-tól foganatosítják, ismét terítéken van a közalkalmazottak elbocsátása.

Ezt a görög kormányt is bukás réme fenyegeti tehát. A választóknak tett ígéretét megszegte, a súlyos társadalmi következményekkel járó kiigazítási program elnyújtását nem érte el. Görögország legkésőbb 2013-ban már nem lesz az euró tagja, és ezzel vége a közös valutának. Ahogy Görögország, úgy az ő anyatején nevelkedett, de már felnőtt, sőt meg is roggyant Európa is válaszút elé került: vagy megoldja a válságig vezető történelmi gyökerű gazdasági-társadalmi ellentmondásokat, vagy gazdasági, társadalmi, politikai, sőt akár (polgár)háborús káoszba fullad, annak a globális gazdaságra gyakorolt minden következményével együtt. 

Artner Annamária

11 komment

Címkék: görögország válság hun portfolioblogger artner annamária

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr714712481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bankvezér 2012.11.03. 21:19:17

Kedves Annamária!
Örülök, hogy rátaláltam ezekre a kiváló írásokra. :)
Görögország esete különösen érdekes a számomra.
A tényekből leszűrt következtetésekkel azonban nem mindig értek egyet. Például ez elgondolkodtató:

" Görögország legkésőbb 2013-ban már nem lesz az euró tagja, és ezzel vége a közös valutának."

Arra nem mernék mérget venni, hogy Görögország valóban kilép az euró övezetből. Arra pedig még kevésbé, hogy ez egyben az euroövezet végét jelentené.
Mit mondhatok? Majd meglátjuk. :)

Artner Annamária 2012.11.06. 21:16:20

@bankvezér: Majd meglátjuk...
Hogyan is lehetne bent tartani? Milyen áron? Ki fizeti? És mit szól majd ehhez annak az országnak a munkavállalói tömege, amelyik megfizeti? Mert végül is ők fizetik majd meg...
De ha Görögország kilép, megindul egy gyors erózió (dominóeffektus). Mondhatni, az a vég kezdete lesz, és ha marad benne mondjuk 8 tag, akkor nincs vége az euróövezetnek, amely ma 17 tagból áll?
Továbbá: ha a gyengék kilépnek, akkor az erősek közötti különbségek dimenziója nő meg: ott is lesznek vesztesek, nyertesek, és ez csak eszkalálódni fog, mert a termelékenység (az ULC-csökkenés) sosem megy teljesen egyformán. Nőnek majd a különségek, és egyszer csak azt mondják a vesztesek, hogy eddig és nem tovább. Az egészről a történelem mesél: az aranystandard, majd a dollárstandard (Bretton Woods). Még egy olyan erős gazdaság, mint az USA sem vállalta, hogy a dollár értékét a belső leértékeléssel (az azzal járó súlyos társadalmi hatásokkal) védje meg, illetve állítsa helyre...
Az általános kapitalista versenyben nem lehetséges tartósan közös valuta, mert ahhoz a nemzeti szuverenitás feladása kell, a nemzetállam eltűnése, ami viszont a piac alapja.
A dolog éppen úgy körbeér, mint a tőkeértéktelenedés. :-)

bankvezér 2012.11.06. 22:40:34

@Artner Annamária:
Hogyan is lehetne elengedni? :)
Már belépésekor tudni lehetett, hogy nem felel meg a kritériumoknak. Valamilyen okból mégis be kellett léptetni. Belépése óta soha nem teljesítette az előírt feltételeket - ezért került a mostani helyzetbe- és mégis bent maradhatott.
Ha kilép azzal nem szűnik meg a tartozása. Még a mostaninál is rosszabb helyzetbe kerülhet.
Egyetlen esetben van értelme kilépnie, ha másik birodalomhoz csatlakozik. Azt gondolom elég erős Görögországra az oroszok befolyása, a vallásuk is azonos. De még mindig nem látok olyan jelet, mely arra utalna, hogy Görögország kilépne az Unióból.
Szóval majd meglátjuk. :))
A németek egyébként képesek megszervezni az Uniót, nem kell ahhoz minden országnak egyformán fejlettnek és gazdagnak lennie.
Magyarországon sem egyforma erősek a városok, mégsem esik szét az ország.

Bretton Woods és az aranystandard egy külön mise. Az aranystandard halott dolog, ugyanis egyszerűen nem lehet annyi aranyat bányászni, mint amennyi dollárra szükség van. Ez gondot okozna a gazdasági életben.

Elképzelhető uniós országokban az euró közös valutaként, de egyes országokban, vagy régiókban a helyi gazdasági élethez be lehet vezetni helyi pénzt, mely le, vagy felértékelhető a közös valutához képest. :)

Artner Annamária 2012.11.06. 23:45:35

@bankvezér:
1. Nem csak Görögország került nehéz helyzetbe, hanem nála sokkal fegyelmezettebben gazdálkodó országok is.
2. Kint vagy bent: ezt a tartozást nem lehet visszafizetni. Hogy rosszabb helyzetbe kerül-e az sok mindennek a függvénye. (A jelen helyzet elviselésére viszont mindig az érv, hogy "máshogy nem lehetséges". - TINA: "There is no alternative!". A'la Margareth Thatcher. Pedig erről már Shakespeare is másként gondolkodott. "Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni? Ekképp az öntudat belőlünk mind gyávát csinál"...)
3. Egy ország városai és egy régió országai nem keverhetők össze. Az általános konkurenciaharc, a magántulajdon (kapitalizmus) körülményei között már létező, kialakult nemzetállamokat legfeljebb fegyverrel lehet "egybeszervezni" - és akkor sem tartósan. Mindkettőt bizonyítja Németország történelme.
4. Szerintem egyáltalán nem külön mise. Mindegyik esetben az volt a dilemma, hogy egy kívülről meghatározott értékű pénzhez kellett igazítani a nemzeti munka értékét, és nem lehetett fordítva. Nem az arany mennyisége, hanem az értéke a lényeg, amelyhez a dollárnak (vagy bármely más valutának) igazodnia kellene, vagyis a nemzeti munkának az arany (az euró) értékéhez kellene igazodnia, ahelyett, hogy a valuta értéke igazodna a nemzeti munka értékéhez.
4. Amit végén ír, az pedig éppen az euróövezet vége: az egységes piac darabokra hullása.

bankvezér 2012.11.07. 07:50:37

@Artner Annamária:
Kedves Annamária!
Nem mondtam még, de lenyűgözve állok az Ön tárgyi tudása előtt. :)
1. Most csak Görögország a tárgy, a többi ország külön kérdés. Ekkora adóssága más országnak nincs.
2.A teljes tartozást nem lehet visszafizetni, de egy részét ki fogják sajtolni Görögországból. Ha még az sem sikerül, akkor abból minimum blokád lesz, mint pl. Kuba esetében.
Én egyébként nem mondok olyat, mint "Tanár Margit". :) Nyilván még a mostani adósságproblémát is felülíró oka van annak, hogy Görögország az unió és az euróövezet tagja.. Legfeljebb ez az ok nem mindenki által ismert.
3.Az unió folyamatosan buktatja meg a görög kormányokat, mindaddig, amíg az uniónak tetsző kormány nem jön létre.
4. Bocsánat, előzőleg nem értettem mit keres az itt az aranystandard. :)
De most már értem a kérdést. Legalább is remélem. :)
" ...a nemzeti munkának az arany (az euró) értékéhez kellene igazodnia..."
Ez lehetséges, egy közvetítő pénzen keresztül. Ez lehet helyi pénz, vagy saját valuta.
5. Szerintem az unió alapvetően politikai szervezet, az egységes piac jó lenne, de nem elengedhetetlen követelmény. Egy tagállam saját pénze nem jelenti automatikusan az egész euróövezet széthullását. Van pár ország, mely már egy ideje készülődik belépni az eurózónába. Ha Görögország mégis kilép az eurózónából, akkor bekerül a majd egyszer belépni szándékozók közé. :)

bankvezér 2012.11.07. 09:00:02

@Artner Annamária:
Még egy gondolat.
A pénzügyi-gazdasági elemzők már elég régóta megírták, hogy Görögország már így, már úgy, már nagyon csődbe ment. :))
És aztán mert nem következett be az amit ők reméltek, - a pánikszerű piaci összeomlás, - dühödten ismételgették még jó párszor.
Képtelenek voltak belegondolni, hogy a politika felülírja az ő piaci várakozásaikat.
Aztán mikor végre megértették, akkor behúzták a farkukat és most csöndben vannak. :))
.

Artner Annamária 2012.11.07. 09:58:15

@bankvezér: A történelmi események gyakran csak utólag tűnnek gyors lefolyásúnak.

Egyébként csődben van. Nemcsak a folyó kiadásai nagyobbak bevételeinél (bár most már kisebb mértékben, hiszen a kiadásokból sokat faragtak), de mára jelentősen megnőttek a kamatterhei is. Ezek nélkül a hiány már csak a GDP 2,3-ával ér fel. Készítettem erről önnek egy diagramot, de úgy látszik hsz-be nem lehet bemásolni. Talán majd egy posztban...
Tehát gyakorlatilag csődben van, a mentőcsomag aktuális részlete nélkül nem tudja fizetni kötelezettségeit (bennük a kamatokat...).
De azt várni egy államtól, hogy mindig egyensúlyban legyen a költségvetése, teljes képtelenség, ami akkor válik igazán világossá (és az egyensúlyi követelményeket támasztók érvelése belső ellentmondására világít rá), ha ugyanezt a vállalati szférára is értelmezzük, amivel viszont egyszerűen kiiktatnánk a hitelt a piacgazdaságból. Természetesen mindenki tudja, hogy hitel nélkül a piac nem működhet. No de ha a vállalatoknak lehet hitelt felvenni, akkor hogyan lehetne megtiltani ezt az államnak, amely bevételeit a vállalatok működéséből szerzi? Ez nem erkölcsi kérdés, hanem nagyon is praktikus: ha egy vállalat hitelt vesz fel, akkor nyilván az adót (vagy annak egy részét) is hitelből (hitelből megvalósított termelésből) fizeti (nem is beszélve beszállítóiról és alkalmazottairól!), illetve, ha eredmény-kimutatásában a felvett hitel kamata, mint költség szerepel, akkor annyival kevesebbet adózik az államnak, vagyis az államra terheli a hitelt. Az állam közvetve hitelfelvevővé válik, végső soron pedig mindenképpen, hiszen válság esetén meg kell mentenie a fizetésképtelenné váló vállalatokat/bankokat (legalább azok egy részét), mint a jelenlegi válságban is történt még az erősebb gazdaságok esetében is.
Megint körbeértünk. :-)

bankvezér 2012.11.07. 11:06:02

@Artner Annamária:
Kedves Annamária!
Hogy kerül ide a vállalati hitelezés? :)
Én arról írtam, hogy a politikai szándék felülírhatja a pénzügyi-gazdasági problémák piaci megoldását.
Görögország esetében szerintem ez történik.
Most is csak az tudom mondani, hogy majd meglátjuk, mi lesz. :)

bankvezér 2012.11.16. 22:53:58

@bankvezér:
Az ott megfogalmazott véleményemet erősíti ez a hír :
"Az orosz államfő azt is kifejtette, hogy támogatja Angela Merkel álláspontját az eurózóna válságában: "Először a rendszert kell felújítani, azután kell feltölteni pénzzel." Putyin hozzátette, hogy Moszkva nem kételkedik az euró életképességében: "nem véletlenül tatjuk euróban a valutatartalékunk negyven százalékát". Biztos abban, hogy a nehézségek megoldódnak, mondta. "
www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/errol_targyalt_merkel_putyinnal.537165.html

bankvezér 2012.11.16. 22:56:03

Jelszó : Ha valamit nem lehet megmagyarázni a "piaccal", keresd a politikát! :))