A Világgazdasági Intézet blogja

Világgazdasági Intézet, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont / Institute of World Economics, Centre for Economic and Regional Studies HAS





Friss topikok

Címkék

adóharmonizáció (1) adósságfinanszírozás (4) adósságválság (2) Afrika (1) agrárkereskedelem (2) agrártermelés (1) agriculture (1) ajánló (4) alterglobalizáció (1) Amerikai Egyesült Államok (9) arab országok (1) árfolyamrendszer (1) artner annamária (23) asean (1) Asger Olesen (1) asia (1) austerity package (1) Ausztria (2) autóipar (3) automotive industry (1) bailout (1) bankia (1) bankszabályozás (2) Basel III (1) bázel (1) belső (1) belső fogyasztás (1) beruházás (1) biedermann zsuzsánna (5) bitcoin (1) Brazil (1) brazília (3) Brazília (4) brexit (2) buborék (1) business capture (1) central and eastern europe (3) chiang mai (1) China (2) cikkajánló (1) Ciprus (1) climate change (5) cmi (1) CRD IV (1) crisis (3) David Ellison (1) david ellison (4) davos (2) Deák András (5) demokrácia (1) dezséri kálmán (2) Dodd-Frank Act (1) durban (1) eastern partnership (1) Egyesült (1) Egyesült Királyság (5) elnökválasztás (4) éltető andrea (23) EMIR (1) energetika (1) eng (25) értéklánc (1) északi országok (1) EU (21) EU-büdzsé (2) euró (7) euró-csatlakozás (1) Európa (1) európai (3) Európai Bizottság (3) eurózóna (12) eurozóna (7) EU Climate Policy Framework (1) exportdiverzifikáció (1) exportorientáció (1) exportorientált növekedés (1) farkas péter (7) FDI (1) Fehér könyv Európa jövőjéről (1) feldolgozóipar (1) felháborodottak (1) felzárkózás (2) fenntarthatóság (1) financial market regulation (1) financial reform (1) fogyasztás (1) földgáz (2) franciaország (6) függetlenség (2) g20 (1) g8 (1) gazdasági növekedés (1) GGTTI (1) globális értékláncok (2) globalizáció (1) görögország (18) görög államadósság (2) greece (1) grexit (1) Grúzia (1) Hans Petersson (1) hans petersson (1) háttéranyag (1) Hegedüs Zsuzsanna (10) Horvátország (1) humán tőke (1) hun (164) Hungary (3) ifjúsági munkanélküliség (1) ingatlanbuborék (1) innováció (1) International Visegrad Fund (2) investment screening (1) iparfejlesztés (1) Irán (1) írország (2) italy (1) John Szabó (1) jubileumi konferencia (1) K+F (1) kapitalista piacgazdaság (1) kapitalizmus (1) kap reform (1) Katalónia (7) keleti partnerség (1) kelet ázsiai regionalizmus (1) Kerényi Ádám (4) kína (10) Királyság (2) kiss judit (8) klímacsúcs (1) költségvetés (2) konferencia-beszámoló (2) kornai jános (1) Kőrösi István (7) közép kelet európa (8) közös agrárpolitika (1) központosítás (1) kutatási beszámoló (1) labour (1) labour reform (1) lemaradás (1) leminősítés (1) ludvig zsuzsa (4) LULUCF (2) magyarország (5) marco siddi (1) market (1) Martin Schulz (1) Mattias Lundblad (1) menekültek (1) mezőgazdaság (2) MiFID (1) migráció (1) minimálbér (1) modellváltás (1) Moldova (1) monitoring-jelentés (1) műhelybeszélgetés (1) működőtőke (1) multipolaritás (1) munkaerőpiac (3) munkanélküliség (3) N. Rózsa Erzsébet (1) Naszádos Zsófia (5) Németország (3) nemzetközi pénzügyi rendszer (3) nemzetközi termelési rendszerek (1) népszavazás (2) novák tamás (5) növekedés (2) nyersanyag-gazdaság (1) OFDI (1) ökoszociális piacgazdaság (1) oktatás (1) olajár (1) olaszország (1) One Belt One Road (1) OPEC (1) open letter (1) oroszország (10) Orosz Ágnes (5) pénzügyi tervezet (1) Peragovics Tamás (1) Peter Golias (1) population (1) porfolioblogger (2) portfolioblogger (130) portugal (1) portugália (1) Post-Kyoto Framework (1) processes (1) public finance consolidation (1) putyin (1) rácz margit (19) recession (1) recesszió (1) Ricz Judit (3) románia (1) Románia (1) russia (1) simai mihály (4) Skócia (1) social (1) Solti Ágnes (2) somai miklós (13) spain (3) spanyolország (18) state capture (1) Szalavetz Andrea (2) szankciók (1) Szanyi Miklós (1) szegénység (1) szigetvári tamás (7) Szijártó Norbert (2) szociális világfórum (1) sztrájk (1) szunomár ágnes (9) szüriza (3) szuverén vagyonalapok (1) társulási szerződés (1) terepkutatás (1) termelési (1) területi mintázat (1) think tank kerekasztal (1) tobin adó (1) törökország (5) trade (1) ttip (1) túlzott deficit eljárás (1) Túry Gábor (4) új tagországok (1) Ukraine (2) ukrajna (5) unió (2) United States of America (1) választások (19) vállalati döntéshozatal (1) vállalati jövedelemadó (1) vállalati útonállás (1) válság (44) Vida Krisztina (4) világgazdasági fórum (1) világgazdasági kihívások (4) világgazdasági növekedés (3) világkereskedelem (4) visegrádi országok (2) Visegrad countries (2) völgyi katalin (2) Volkswagen (1) weiner csaba (2) welfare models (1) welfare state (1) Wisniewski Anna (1) world social forum (2) world trade (1) wto (1) Címkefelhő

Euróválság: merre van előre?!

2012.07.17. 13:57 Világgazdasági Intézet

Hiába minősítették – igaz igen rövid ideig – történelmi jelentőségűnek a június végi EU-csúcsot, az eurózóna perifériáján az adósságválság nem csitul, hanem súlyosbodik. Ez önmagában felveti egyrészt, hogy az államcsőd elkerülése az eurózóna tagországaiban egyre drágább lesz, másrészt ezt a finanszírozást egyre többen Németországtól várják el, harmadrészt a világgazdaság hangadói egyre gyakrabban fogják az eurózóna válságát okolni a növekedéshiányos helyzet fennmaradásáért.

Tehát az idő múlása nemcsak a válságot mélyíti, hanem a politikai türelmet is elnyűtte. Így valami megoldást, vagy legalább az odavezető utat meg kellene gyorsan találni. Az eurózóna politikusai azonban éppen az ellenkezőjét akarják egymástól. Azaz némi túlzással, a déli blokk fiskális könnyítéseket és olcsó adósságfinanszírozást kér, az északi blokk ezzel szemben ezt a második lépésnek tekinti, előtte a nemzeti fiskális politika hatékony közösségi ellenőrzését és adott esetben befolyásolását tartja szükségesnek. Ezen lehet a korábbiakhoz hasonlóan vitatkozgatni, de ezzel az eurózóna léte kérdőjeleződhet meg. Európai politikusok is (például legutóbb az olasz miniszterelnök, Mario Monti) kezdenek olyanokat mondani, hogy hathatós lépések nélkül az eurónak tíz napja, vagy három hónapja, stb. van hátra. Mindenesetre szerintük belátható időn belül szétesik az eurózóna. Ez azonban az északi blokkot láthatóan nemigen hatja meg. Ugyanis nekik kellene finanszírozni. Erre viszont az adófizető állampolgáraik szinte borítékolhatóan nemet mondanak, ezt pedig a nemzeti kormány kénytelen komolyan venni, különösen ha közelednek a parlamenti választások.

Ebben a vitában egyre jobban leértékelődik a közösségi joganyag őre, és annak védője, a Bizottság. Így, miközben a közösségi jog kiterjesztése mellett érvelnek az északi blokk országai, maguk is hozzájárulnak a Bizottság szerepének relativizálódásához. Mindemellett az is igaz, hogy az euró sorsa  a II. világháború utáni integráció sorsa is. Tehát az eurónak meg kell maradnia. Itt merül fel a kérdés, hogy a tagországok között éleződő feszültség mellett van-e reális lehetőség arra, hogy az eurózóna perifériájának adósságválsága ne veszélyeztesse az euró létét. Ha regionalizálódni lehetne az eurózónán belül, akkor az euró sorsát el lehetne választani az eurózóna sorsától. Ennek a valószínűsége azonban jelenleg még meglehetősen kicsi.

Egyre többen hangsúlyozzák a világban, hogy a perifériának a II. világháború utáni nyugat-európai stabilizációt jelentősen előmozdító Marshall-segélyhez hasonló pénzügyi injekcióra lenne szüksége. Feltehetően ennek a pénzügyi támogatásnak a fejében a strukturális reformokat is végre kellene hajtani. Ez azt a reményt kelthetné, hogy a reformok végrehajtását munkahelyteremtő fellendülés követi majd. Ez azonban csak azután következhet be, hogy a jelenlegi jövedelmek, köztük a munkabér, jelentősen csökken. Erre még akkor is sort kell keríteni, ha ezt a válságot az olcsó hitel hosszú ideig jelenlévő világa indította el. Tehát a munkájukat elvesztett milliók nagy része hitel visszafizetési kötelezettséggel is küzd. Mindez azonban csak lassú gyógyulást valószínűsít. Az egyre türelmetlenebb környezetben kevés reményt lehet fűzni ahhoz, hogy a lassú gyógyulás ígérete meggyőző lesz a pénzpiacok számára éppen úgy, mint a Mediterránum munkavállalói számára.

Kérdésként fogalmazható meg az is, hogy az északi blokk országainak politikusai a fiskális ellenőrzés és beavatkozás növekvő mértékű szupranacionalizálásában akkor is érdekeltek-e, ha ez nemcsak a déli blokk országaira fog majd vonatkozni, hanem esetenként rájuk is. (Felejthetetlen példa az, amikor 2005-ben Franciaországban és Németországban egyszerre haladta meg a folyó hiány a GDP-ben mért három százalékot, akkor ez a két ország rávette az ECOFIN-Tanácsot, hogy tekintsen el a büntetésüktől. A vége az lett ennek a sajátos pressziónak, hogy átírták a Stabilitási és Növekedési Paktumot.) Ebből a válságból az euró tartós megőrzése érdekében az integráció mélyülésével kell kimenekülni. A válság elhúzódásával a fiskális mélyülés gondolata búvópatak-szerűen hol előbújik, hol eltűnik. De mindmáig igazi előrelépés ez ügyben nem történt. Talán, ha létrejön az eurózóna egészére vonatkozó bankfelügyelet, az már az első lépés lehet a mélyülés irányába. A fiskális stabilizáció módja még nem körvonalazódott eléggé. Ezen a területen valószínűleg nehezebb lesz az előrelépés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elkerülhető lenne.

Rácz Margit

Szólj hozzá!

Címkék: euró válság hun portfolioblogger eurozóna rácz margit

A bejegyzés trackback címe:

https://vilaggazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr994662148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.